Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1977 (84. kötet = Új folyam 22. kötet)

1977 / 11. sz. - TANULMÁNYOK - SZABÓ IMRE: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a Marxista jogelmélet fejlődésére

magát szembe, amely telítve volt jogi utalásokkal s ezek a jogi tételek a lénye­get illetően megvonták a marxista leninista állam- és jogelmélet alapját, felrajzolták fő vonásait, választ adtak a központi kérdésekre, megmagyarázták a leglényegesebb elemeket. Ám ez a munkásság, amelyet joggal nevezhetünk alapvetőnek, mégsem hozott létre valami olyasmit, amit önálló diszciplínának lehetne nevezni, olyan önálló tudománynak, amelynek megvannak a megfelelő elvi és alkalmazott részei és ki vannak dolgozva részkérdései, amely tárgyalja a vizsgált jelenség minden vonatkozását, adott esetben az állam és a jog lényegét, és amely ilyenképpen sui generis állam -és jogtudományként kategorizálható. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik feladata volt a jogelmé­let területén, méghozzá hozzátehetjük: egyik alapvető feladata volt a marxis­ta leninista állam- és jogelmélet önálló tudományként való létrehozása. Mindjárt bevezetőben meg kell jegyezni, hogy az 1917-es forradalmat követően a szintetizáló, az egységes elmélet létrehozására törekvő felfogások körében egyenesen három olyan fő iránnyal is találkozhatunk, amelyek mindegyikéről elmondható, hogy kétségtelenül marxista törekvésű volt, de amelyek a konkrét elméleti megoldást illetően mégis eltértek egymástól. Mi volt ez a három irány? Vegyük őket sorjában. Az egyiknek, mondjuk az elsőnek a szerzője Pe­tr Ivanovics Sztucska volt, aki a forradalom előtt Rigában, 1917-et követően az igazságügyi népbiztosságon dolgozott és a kodifikációs munkálatokat vezette. Sztucska 1919-ben egyik értelmi szerzője volt azoknak a büntetőjogi alapelveknek, amelyek mindjárt az elején megkíséreltek egy általá­nos jogi definíciót adni. Ezt a jogi definíciót Sztucska később maga is korri­gálta; ez a meghatározás abban állt, hogy a jog nem más, mint a társadalmi viszonyok rendszere. Ez túlzott leegyszerűsítése a kérdésnek; a jog valójában csak a társadalmi viszonyok rendszerének a formája. Később Sztucska elmé­letében a jogi viszonyok három formájáról beszélt: az első a konkrét jogi forma, amely egybeesik a termelési viszonyokkal; emellett két absztrakt jogi formát különböztet meg, egyrészt a törvényekben, vagyis a normákban megnyilvánuló formát, másrészt a jogi ideológiát.­ Ez a hármas felosztás azonban nem tekint­hető helyesnek. Nem helyes elsősorban azért, mert a jog lényegét végül is egyedül a termelési viszonyokban ragadta meg, sőt azokkal azonosította és nem látta, hogy a termelési viszonyoknak a jog maga is csak a formája; emellett a termelési viszonyok még más társadalmi viszonyokat is meghatároznak, amelyek a jogban szintén kifejezést nyernek és amelyekből szintén bizonyos jogi formák következnek, illetve velük meghatározott jogi formák járnak együtt. Továbbá Sztucska azt sem látta, hogy a társadalmi viszonyoknak jogi formákban való kifejeződése, vagyis az, amit ő első absztrakt fokozatnak nevez, azaz a jogi szabályok, végül a jogi ideológia, mint olyan, jogi jelenségek ugyan, ez kétségtelen, de nem kapcsolódnak fokozatként az első elemhez, nem annak tételezései. Sztucskát ezekért a tételeiért, de különösen azért a megállapításáért, hogy a jogot egyenesen azonosította a termelési viszonyokkal, sokat bírálták. A sok bírálat hatására Sztucska módosította e tételét, kijavította azt, s úgy fogal­mazott, hogy a jog végül is a termelési viszonyokra vezethető vissza, de nem azonos azokkal. De egyéb tételei mellett Sztucska kitartott. Ezt az irányt úgy jelölhetjük meg, mint a marxista -leninista állam- és jogelmélet szocioló-­ ­ P. I. SZTUCSKA: Izbrannije proizvedenyija po marxisztkoj — leninszkoj teoxii prava Riga, 1904. 07. és­ 122.­­..

Next