Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 3. sz. - KÖNYVSZEMLE - BENKŐ LÓRÁND: Nyelvművelő-kézikönyv. Első kötet. A-Z. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós [ismertetés]
Az anyanyelv ügye, a nyelvművelés kérdései iránt érdeklődők régóta várták e munka megjelenését. Várták a szakmabeliek, akik egyfelől jól ismerték a hiányát annak, hogy a magyar nyelvművelés teljes mai ismeretanyaga szintetikus, enciklopédikus jelleggel még nincs összefoglalva, másfelől közelebbről is tudtak e mű majd két évtizedes készültéről. Várták az anyanyelven írással, beszéddel hivatásszerűen foglalkozók, azok a szakírók, újságírók, fordítók, szerkesztők, lektorok, rádiósok, televíziósok, pedagógusok, hivatalos iratok fogalmazói stb., akik nemcsak tisztüket, hanem kötelességüket is látják abban, hogy a nyelvi közélet irányítói, s akiknek mindennapi szükségük van a gyakorlati nyelvi útmutatásra. És várták a szélesebb értelemben vett nagyközönségnek azok a nyelvi dolgok iránt fogékonyabb rétegei, akikben megvan az igény az anyanyelv ápolására, s akik — nem utolsósorban a hazai nyelvművelők hathatós tevékenysége révén — örvendetes módon egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak a nyelvi közlés helyességének kérdései felé. Az a kézikönyv, amely a fent jelzett igények, várakozások kielégítésének céljával készült, kettős tudománytörténeti vonulat, folyamat szerves része. Az egyik oldalról folytatása a messzi időkbe visszanyúló, hagyományosan gazdag magyar nyelvművelő irodalomnak, különösképpen pedig a sok tekintetben új alapokra helyezett, felszabadulás utáni magyar nyelvművelésnek, melyet az e témakörbe tartozó kiadványok feltűnően nagy száma és kelendősége méltán képvisel. A Nyelvművelő Kézikönyv tulajdonképpen nem kis mértékben nyelvművelésünk utóbbi két-három évtizedének, Lőrincze Lajosnak, Grétsy Lászlónak, Kovalovszky Miklósnak, Tompa Józsefnek, Deme Lászlónak, Rácz Endrének, továbbá a már elhunyt Nagy J. Bélának, Ferenczi Gézának és másoknak a munkássága alapján állt össze. A másik oldalról pedig beletartozik e mű azoknak a szorosabb értelemben tudományos célokat szolgáló, érdeklődést is kielégítő nagy munkáknak, szintéziseknek, illetőleg enciklopédikus összefoglalásoknak a sorozatába, amelyek részben vagy egészen az MTA Nyelvtudományi Intézetében, általában munkacsoportok együttes vállalkozásai eredményeképpen készültek (pl. A mai magyarnyelv rendszere, A magyar nyelv értelmező szótára, A magyar nyelv történeti—etimológiai szótára, A magyar nyelvjárások atlasza, Magyar értelmező kéziszótár, Magyar szinonima-szótár, Földrajzi nevek etimológiai szótára, Petőfi-szótár, Új magyar tájszótár). Bármennyire jól illeszkedik is azonban a Nyelvművelő Kézikönyv a jelzett munkálatokba és sorozatokba, mindkét vonulattól igen határozott, jellegzetes vonásokban el is tér. Az eddigi nyelvművelő kiadványoktól elsősorban abban, hogy a korábban, gyakran sok-sok évtizeddel ezelőtt megjelent lexikonszerű kézikönyveknél lényegesen nagyobb a terjedelme, kiterjedtebb, alaposabb a tudományos átgondoltsága és apparátusa, rugalmasabb, modernebb a nyelvszemlélete; az újabb nyelvművelő munkák java részével szemben pedig teljességre törekvő, enciklopédikus jellegű a tartalma, és az egyes problémákat könnyen megtalálni segítő, szótárszerűen szócikkekbe rendezett a szerkezete. A többi, újabb nagy nyelvtudományi műtől meg jobbára abban tér el, hogy közvetlenül, gyakorlati jelleggel, nemcsak az ismeretközlés szintjén, hanem eligazító, útmutató, gyakran magyarázó módon segíti a mai, mindennapi nyelvhasználatot. A hatalmas méretű első kötet láttán magától értetődően merülhet föl a kérdés: szükség van-e a gyakorlati nyelvművelő tudnivalók ilyen nagy arányú összefoglalására, nem lehetett volna-e ugyanezt kisebb terjedelemben is megoldani? Egy-egy részlet, néhány nagyobb szócikk arányait valóban lehetett volna talán szűkebbre is fogni. A mű egészének ilyen terjedelemben való megírását és megjelentetését azonban aligha lehetne komolyabban kifogásolni. Méreteinek megokolására nyilván az volna a legegyszerűbb, de ugyanakkor a legsablonosabb, legbanálisabb és legföljebb részigazságot tartalmazó felelet, amit ma útonútfélen lehet hallani, olvasni: veszedelmesen romlik a magyar nyelv, erőteljes jel- KÖNYVSZEMLE Nyelvművelő Kézikönyv Első kötet. A-K. Főszerkesztő: Grétsy László és Kovalovszky Miklós