Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)

1991 / 7. sz. - AKADÉMIAI FÓRUMOK '91 - A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY ELÉRÉSÉNEK FELTÉTELEI - ÉRTÉKELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - Társadalomtudományi kutatások fóruma. Értékelés nélkül nincs modern tudomány - PATAKI FERENC: Az értékelés funkcióiról és dilemmáiról

kutatói beválás folyamatát sajátos módon szabályozza, s eszköze legyen az oly nélkülöz­hetetlen, megalapozott és objektív minőségi szelekciónak. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés lehet az, hogy hányféle minőségben és szerepben lehet a társadalomtudományban kutatóként beválni. A modern tudományban sokféle típusa lehet a kutatói beválásnak. A saját személyében produktív kutató mellett — főleg kísérletes tudományterületeken — kiválóan be lehet válni együttműködő co-worker-ként. Ma már tudjuk, hogy a szaktudo­mányhoz is értő matematikusra, a sajátos alkalmazott matematikusra is nélkülözhetetlen szerep hárul egy-egy tudományterületen. Azután léteznek intézményeinkben kevéssé produktív, de igen inspiratív szellemek. Szóra érdemes, hogy vajon az ő szerepük mi lehet. Végül is pusztán maga a gondolat tűnik számomra érdekesnek: a tudományos beválás típusai nagyon sokfélék lehetnek, s ezek elemző áttekintése befolyásolhatja az egyéni értékelési műveletek ,,output"-ját. • Az értékelés második funkciója a legkézenfekvőbb: a forráshoz jutás szabályozása. Erről olvashatunk a legtöbbet, ennek a technológiáját ecseteli nagyon gazdagon Garfield­nek a közreadott tanulmánya; ez ma a legkiélezettebb kérdés. Nézetem szerint a jelenlegi OTKA-forduló egyik súlyos gyengéje volt, hogy végül is nem sikerült az előző periódus teljesítményeinek sokoldalú megítélését olyan mércévé tenni az újabb döntések meg­alapozásában, mint ahogy az elvben kívánatos lett volna. Így nem is realizálódhatott az a sokszor emlegetett elv, hogy a nagy produktivitású kutatások preferált támogatást érdemelnek, s általában is határozottabb szelekció kívántatnék. Ezzel kapcsolatban nagyon sokfajta tennivaló akad még. Ezek magva: a forráshoz jutás kritériumrendszeré­nek és az eljárási mechanizmusoknak a finom részletekig hatoló kidolgozása. • Harmadszor, kedvező esetben a megítélés—értékelés eredménye a megjelenéshez és a közléshez jutás esélye, a tudományos fórumok „kapuőri" szerepeinek elosztása. A közlés, az objektiválódás lehetősége mindig értékelési műveletek terméke. Ennek a „technoló­giájáról" megint csak nem szólnék részletesen, nagyon sok szó esik róla a közreadott anyagokban, jóllehet e tekintetben is sok a zavar és tisztázatlanság, a minőségi enged­mény. • Két további funkcióról ritkán szólunk; mindenekelőtt fontosnak vélem annak kiemelését, hogy az értékelési műveletek eredménye a tudomány révén hozzáférhető szimbolikus és anyagi javak elosztása a kutatóközösség tagjai között. Minden tudomány „szimbolikus javakat" is osztogat: címeket, rangokat, befolyásolási eszközöket, kapcso­latokat, a publicitás különböző mértékét. Mindennek anyagi konzekvenciái is vannak. A tudományos közvélemény alakításában rendszerint e „szimbolikus javakban" való részesedés arányában vehetnek részt a kollégák. Nem lebecsülendő az a megsejtés, hogy mindezek révén nagyerejű szubjektív tényezők, informális hatalmi dimenziók lépnek működésbe, ez pedig az egyik legfontosabb deformáló mozzanata lehet az objektív értéke­lésnek. Ma nagyon sajátos helyzet van Magyarországon: a magyar tudomány némileg az egymásra torlódó generációk képét mutatja. Magyarországon 40 év körül kandidálnak, 50—60 év körül szerzik meg — főleg a társadalomtudományokban —­ a doktori fokozatot. A fiatalok 5-10 éves késéssel érnek be. Ezeknek az egymásra torlódó generációknak sajátos együttlétezése várható az elkövetkezendő időben, amiből nem kevés konfliktus ered. • S végül: azt gondolom, hogy a tudományos értékelésnek van egy — szakmai tolvaj­nyelven hadd fogalmazzam így: a kutató és a tudományos közösség ,,mentálhigiénéjével" összefüggő — sajátos szerepe. Erről ugyancsak ritkán beszélünk. A tudományos tevékeny­ség lényegéhez tartozik a rivalizálás. Ennek etikus és objektív szabályozása az értékelési műveletek függvénye. Ezen belül különösen fontos a kutatói önértékelés egészséges alap­jainak és feltételeinek a megteremtése. Folyamatos és objektív értékelés nélkül erre Magyar Tudomány 1991. 7. szám

Next