Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)
1991 / 7. sz. - AKADÉMIAI FÓRUMOK '91 - A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY ELÉRÉSÉNEK FELTÉTELEI - ÉRTÉKELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - Társadalomtudományi kutatások fóruma. Értékelés nélkül nincs modern tudomány - PATAKI FERENC: Az értékelés funkcióiról és dilemmáiról
kutatói beválás folyamatát sajátos módon szabályozza, s eszköze legyen az oly nélkülözhetetlen, megalapozott és objektív minőségi szelekciónak. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés lehet az, hogy hányféle minőségben és szerepben lehet a társadalomtudományban kutatóként beválni. A modern tudományban sokféle típusa lehet a kutatói beválásnak. A saját személyében produktív kutató mellett — főleg kísérletes tudományterületeken — kiválóan be lehet válni együttműködő co-worker-ként. Ma már tudjuk, hogy a szaktudományhoz is értő matematikusra, a sajátos alkalmazott matematikusra is nélkülözhetetlen szerep hárul egy-egy tudományterületen. Azután léteznek intézményeinkben kevéssé produktív, de igen inspiratív szellemek. Szóra érdemes, hogy vajon az ő szerepük mi lehet. Végül is pusztán maga a gondolat tűnik számomra érdekesnek: a tudományos beválás típusai nagyon sokfélék lehetnek, s ezek elemző áttekintése befolyásolhatja az egyéni értékelési műveletek ,,output"-ját. • Az értékelés második funkciója a legkézenfekvőbb: a forráshoz jutás szabályozása. Erről olvashatunk a legtöbbet, ennek a technológiáját ecseteli nagyon gazdagon Garfieldnek a közreadott tanulmánya; ez ma a legkiélezettebb kérdés. Nézetem szerint a jelenlegi OTKA-forduló egyik súlyos gyengéje volt, hogy végül is nem sikerült az előző periódus teljesítményeinek sokoldalú megítélését olyan mércévé tenni az újabb döntések megalapozásában, mint ahogy az elvben kívánatos lett volna. Így nem is realizálódhatott az a sokszor emlegetett elv, hogy a nagy produktivitású kutatások preferált támogatást érdemelnek, s általában is határozottabb szelekció kívántatnék. Ezzel kapcsolatban nagyon sokfajta tennivaló akad még. Ezek magva: a forráshoz jutás kritériumrendszerének és az eljárási mechanizmusoknak a finom részletekig hatoló kidolgozása. • Harmadszor, kedvező esetben a megítélés—értékelés eredménye a megjelenéshez és a közléshez jutás esélye, a tudományos fórumok „kapuőri" szerepeinek elosztása. A közlés, az objektiválódás lehetősége mindig értékelési műveletek terméke. Ennek a „technológiájáról" megint csak nem szólnék részletesen, nagyon sok szó esik róla a közreadott anyagokban, jóllehet e tekintetben is sok a zavar és tisztázatlanság, a minőségi engedmény. • Két további funkcióról ritkán szólunk; mindenekelőtt fontosnak vélem annak kiemelését, hogy az értékelési műveletek eredménye a tudomány révén hozzáférhető szimbolikus és anyagi javak elosztása a kutatóközösség tagjai között. Minden tudomány „szimbolikus javakat" is osztogat: címeket, rangokat, befolyásolási eszközöket, kapcsolatokat, a publicitás különböző mértékét. Mindennek anyagi konzekvenciái is vannak. A tudományos közvélemény alakításában rendszerint e „szimbolikus javakban" való részesedés arányában vehetnek részt a kollégák. Nem lebecsülendő az a megsejtés, hogy mindezek révén nagyerejű szubjektív tényezők, informális hatalmi dimenziók lépnek működésbe, ez pedig az egyik legfontosabb deformáló mozzanata lehet az objektív értékelésnek. Ma nagyon sajátos helyzet van Magyarországon: a magyar tudomány némileg az egymásra torlódó generációk képét mutatja. Magyarországon 40 év körül kandidálnak, 50—60 év körül szerzik meg — főleg a társadalomtudományokban — a doktori fokozatot. A fiatalok 5-10 éves késéssel érnek be. Ezeknek az egymásra torlódó generációknak sajátos együttlétezése várható az elkövetkezendő időben, amiből nem kevés konfliktus ered. • S végül: azt gondolom, hogy a tudományos értékelésnek van egy — szakmai tolvajnyelven hadd fogalmazzam így: a kutató és a tudományos közösség ,,mentálhigiénéjével" összefüggő — sajátos szerepe. Erről ugyancsak ritkán beszélünk. A tudományos tevékenység lényegéhez tartozik a rivalizálás. Ennek etikus és objektív szabályozása az értékelési műveletek függvénye. Ezen belül különösen fontos a kutatói önértékelés egészséges alapjainak és feltételeinek a megteremtése. Folyamatos és objektív értékelés nélkül erre Magyar Tudomány 1991. 7. szám