Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)

1993 / 1. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - KONCZ ISTVÁN - PATAKI FERENC: Az Akadémia Pszichológiai Intézete

Koncz István—Pataki Ferenc nyekkel való együttműködés kialakításának fontosságáról is. Az alapító okirat természetesen — a kor szellemében — kategorikus ideológiai követelményeket is megszabott. Ezek azonban az évek múlásával fokozatosan veszítettek súlyukból és kényszerítő erejükből. Ennek az elvi programnak az alapján az intézet eljövendő arculatát tervező dokumentumok ek­kortájt még nyolc tudományos osztály létesítésével számoltak: Általános Lélektani, Fejlődéslélektani, Neveléslélektani, Munkalélektani, Klinikai Pszichológiai, Filozófiai és Művészetpszichológiai, Gyógy­pedagógiai Pszichológiai és Kriminálpszichológiai Osztállyal. Ezek közül azonban csupán ötnek a működési feltételei épültek ki, éspedig az alábbiaké: Általános Lélektani, Fejlődéslélektani, Munkalélektani, Neveléslélektani és Klinikai Lélektani Osztály. Hozzájuk társult 1971-ben önálló Szociálpszichológiai Osztály, majd némileg később a Személyiséglélektani Osztály. Az intézet munkatársai nagy és sok területen eredményes erőfeszítéseket tettek avégett, hogy az intézet új tudományos arculata megszilárduljon, s mind teljesebben tegyen eleget a hazai pszichológiai tudományosság fejlődésében reá háruló feladatoknak. Az 1970-es évek elején — főként a hazai pszichológiai tevékenység gyors fejlődése és intéz­ményrendszerének ésszerű átalakulása következtében — az illetékes szervek olyan döntést hoztak, hogy a munkalélektani és a klinikai pszichológiai kutatások váljanak ki az intézet keretéből, s ke­rüljenek közelebb mind az érintett gyakorlati pszichológiai területekhez, mind pedig az illetékes szak­tárcák gondozó felelősségéhez. Ennek nyomán kifejezettebbé vált az intézet alapkutatások végzésére rendelt funkciója, jóllehet a kutatások gyakorlati leágazásainak kidolgozása, a magyar társadalom gyakorlati szükségleteinek tudományos szolgálata mit sem vesztett jelentőségéből, sőt éppenséggel újszerű feladatokat hárított és hárít az intézetre. E döntésnek megfelelően, keretei között megszűnt a munkalélektani kutatás, a klinikai pszicho­lógiai kutatások a továbbiakban főként a patológiás jelenségek olyan jellegű tanulmányozására irá­nyultak, amely nem csupán a terápiai tennivalókhoz, hanem a normális pszichikus tevékenység ala­posabb megértéséhez kívánt és kíván hozzájárulni. Ezért az e kutatásokat folytató csoport a Pszicho­patológiai Csoport, majd később a Neuropszichológiai Csoport elnevezést kapta. A 70-es években kitűnt, hogy a tematikus csoportok kisebb műhelyei alkalmasabban és ésszerűbben meglelhetik a helyüket a tágabb érintkezést és szélesebb tudományos látókört képviselő tudományos osztályok keretében, így a tudományos osztályok keretei között rugalmasabb és témacentrikus — ám a pszichológia tágabb kutatási területét képviselő osztályokba integrált — csoportok alkotják a kutatómunka elsődleges műhelyeit. A 70-es évek elejétől az intézet tematikus profiljának világosabb és egyúttal szűkebbre vont körvonalazása, valamint a nemzetközi tudományos fejlemények mérlegelése nyomán mindinkább megnőtt a pszichofiziológiai kutatás jelentősége. A téma művelésének kiindulópontját a Sportkórház pszichofiziológiai laboratóriumának az intézethez csatolása jelentette (1966). Majd ezt követően Ádám György akadémikus igazgatói működése tovább gyarapította az ez irányú kutatások feltételeit: az általa irányított, s az ELTE összehasonlító élettani tanszékén működő pszichobiológiai kutatócsoport ugyancsak az intézethez kapcsolódott. E részlegekből, valamint a Tomka Imre igazgató közvetlen irányításával működő klinikai pszichológiai, illetve későbbi — mint említettük — pszichopatológiai csoportból alakult meg az intézet Pszichofiziológiai és Pszichopatológiai Osztálya. Az intézmény fennállásának 75. évfordulója alkalmából 1977. november 21—24 között szervezett jubileumi tudományos ülésen beszámolók hangzottak el a művelt tudományos témákról, a bennük megfogalmazódó elméleti és koncepcionális, valamint módszertani kérdésekről s a kapott kutatási eredményekről. Külön kötetben is megjelentetett összegzések tájékoztatták az érdeklődő közvéleményt a tudományos törekvésekről, eredményekről s a gondokról. A mai olvasó kézbe veheti az intézet történetét bemutató dokumentumokat, s­­ a hazai pszichológiatörténeti kutatás serkentése céljából külön kötetben is megjelentetett — a jubileumi ülésszakon elhangzott előadások teljes szövegét is. Mindezek megfelelő támpontokat adnak mindazoknak, akik a hazai pszichológia és a Pszichológiai Intézet múltjáról és jelenéről kívánnak ítéletet alkotni. Az intézet történetének e nevezetes jubileuma Magyar Tudomány 1993. 1. szám 102

Next