Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)
1993 / 1. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - KONCZ ISTVÁN - PATAKI FERENC: Az Akadémia Pszichológiai Intézete
Koncz István—Pataki Ferenc nyekkel való együttműködés kialakításának fontosságáról is. Az alapító okirat természetesen — a kor szellemében — kategorikus ideológiai követelményeket is megszabott. Ezek azonban az évek múlásával fokozatosan veszítettek súlyukból és kényszerítő erejükből. Ennek az elvi programnak az alapján az intézet eljövendő arculatát tervező dokumentumok ekkortájt még nyolc tudományos osztály létesítésével számoltak: Általános Lélektani, Fejlődéslélektani, Neveléslélektani, Munkalélektani, Klinikai Pszichológiai, Filozófiai és Művészetpszichológiai, Gyógypedagógiai Pszichológiai és Kriminálpszichológiai Osztállyal. Ezek közül azonban csupán ötnek a működési feltételei épültek ki, éspedig az alábbiaké: Általános Lélektani, Fejlődéslélektani, Munkalélektani, Neveléslélektani és Klinikai Lélektani Osztály. Hozzájuk társult 1971-ben önálló Szociálpszichológiai Osztály, majd némileg később a Személyiséglélektani Osztály. Az intézet munkatársai nagy és sok területen eredményes erőfeszítéseket tettek avégett, hogy az intézet új tudományos arculata megszilárduljon, s mind teljesebben tegyen eleget a hazai pszichológiai tudományosság fejlődésében reá háruló feladatoknak. Az 1970-es évek elején — főként a hazai pszichológiai tevékenység gyors fejlődése és intézményrendszerének ésszerű átalakulása következtében — az illetékes szervek olyan döntést hoztak, hogy a munkalélektani és a klinikai pszichológiai kutatások váljanak ki az intézet keretéből, s kerüljenek közelebb mind az érintett gyakorlati pszichológiai területekhez, mind pedig az illetékes szaktárcák gondozó felelősségéhez. Ennek nyomán kifejezettebbé vált az intézet alapkutatások végzésére rendelt funkciója, jóllehet a kutatások gyakorlati leágazásainak kidolgozása, a magyar társadalom gyakorlati szükségleteinek tudományos szolgálata mit sem vesztett jelentőségéből, sőt éppenséggel újszerű feladatokat hárított és hárít az intézetre. E döntésnek megfelelően, keretei között megszűnt a munkalélektani kutatás, a klinikai pszichológiai kutatások a továbbiakban főként a patológiás jelenségek olyan jellegű tanulmányozására irányultak, amely nem csupán a terápiai tennivalókhoz, hanem a normális pszichikus tevékenység alaposabb megértéséhez kívánt és kíván hozzájárulni. Ezért az e kutatásokat folytató csoport a Pszichopatológiai Csoport, majd később a Neuropszichológiai Csoport elnevezést kapta. A 70-es években kitűnt, hogy a tematikus csoportok kisebb műhelyei alkalmasabban és ésszerűbben meglelhetik a helyüket a tágabb érintkezést és szélesebb tudományos látókört képviselő tudományos osztályok keretében, így a tudományos osztályok keretei között rugalmasabb és témacentrikus — ám a pszichológia tágabb kutatási területét képviselő osztályokba integrált — csoportok alkotják a kutatómunka elsődleges műhelyeit. A 70-es évek elejétől az intézet tematikus profiljának világosabb és egyúttal szűkebbre vont körvonalazása, valamint a nemzetközi tudományos fejlemények mérlegelése nyomán mindinkább megnőtt a pszichofiziológiai kutatás jelentősége. A téma művelésének kiindulópontját a Sportkórház pszichofiziológiai laboratóriumának az intézethez csatolása jelentette (1966). Majd ezt követően Ádám György akadémikus igazgatói működése tovább gyarapította az ez irányú kutatások feltételeit: az általa irányított, s az ELTE összehasonlító élettani tanszékén működő pszichobiológiai kutatócsoport ugyancsak az intézethez kapcsolódott. E részlegekből, valamint a Tomka Imre igazgató közvetlen irányításával működő klinikai pszichológiai, illetve későbbi — mint említettük — pszichopatológiai csoportból alakult meg az intézet Pszichofiziológiai és Pszichopatológiai Osztálya. Az intézmény fennállásának 75. évfordulója alkalmából 1977. november 21—24 között szervezett jubileumi tudományos ülésen beszámolók hangzottak el a művelt tudományos témákról, a bennük megfogalmazódó elméleti és koncepcionális, valamint módszertani kérdésekről s a kapott kutatási eredményekről. Külön kötetben is megjelentetett összegzések tájékoztatták az érdeklődő közvéleményt a tudományos törekvésekről, eredményekről s a gondokról. A mai olvasó kézbe veheti az intézet történetét bemutató dokumentumokat, s a hazai pszichológiatörténeti kutatás serkentése céljából külön kötetben is megjelentetett — a jubileumi ülésszakon elhangzott előadások teljes szövegét is. Mindezek megfelelő támpontokat adnak mindazoknak, akik a hazai pszichológia és a Pszichológiai Intézet múltjáról és jelenéről kívánnak ítéletet alkotni. Az intézet történetének e nevezetes jubileuma Magyar Tudomány 1993. 1. szám 102