Építünk - Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 5. (1954)
1954 / 2. szám - Barta János: Jókai
sal néhány jelenet a kecskemét körüli puszták világából, ahová jogász korában házigazdájával, Gyenes Mihály városi főmérnökkel sokszor kikocsizgatott. Nagyrészét , annak, amit ezeken az útjain látott, ugyanúgy, mint gyermekkori élményeit, ekkor még csak elraktározta emlékezetében ; talán nem is volt tudatában annak, milyen kincset jelentenek ezek az élmények. A korai íróskodás néhány esztendejére hamarosan olyan időszak következik, amelyben nem a novellák és regények, hanem a tettek számítanak. Jókai 1845 óta pesti lakos, Petőfi barátja, a Tízek társaságának tagja, 1847 ősze óta a Petőfi-házaspár társbérlője. Együtt olvassák a francia írókat és a francia forradalom történetét. Ez a néhány hónap Jókai pályájának tetőpontja, emberi magatartásának legpéldaadóbb fejezete. Ott volt március 14-én este a Pilvax-kávéházbeli tanácskozáson, amelyen a másnapi forradalmi akciót elhatározták ; másnap reggel ő olvassa fel a híres ,,Mit kíván a magyar nemzet" című kiáltványt előbb a kávéházban, majd az egyetem udvarán , a Landerer és Heckenast-nyomdában Petőfivel és néhány társával együtt ő foglalta le a nép nevében az egyik gépet, hogy azon a szabad sajtó első termékeit, a 12 pontot és a Talpra magyart kinyomassák. Néhány hónap múlva a másik nagy forradalmi vezérnek, Kossuthnak környezetébe kerül , elkíséri alföldi toborzó körútjain, s részt vállal a nemzeti ellenállás megszervezésében. Debreceni ingadozó szereplése után még egyszer fellángol forradalmi lelkesedése az április 14-i trónfosztás után : a felszabadító honvédseregek nyomán feleségestül Pestre megy és végignézi Budavár hosszú, de diadalmas ostromát. A márciusi forradalom és a szabadságharc csodás küzdelme volt az író Jókainak egész életére alegfőbb, legfölemelőbb élménye ; ez volt életének első nagy találkozása népe és kora teljes valóságával ; átélte a szabadságharc és a forradalmi átalakulás eszméinek tűzhányószerű előretörését, s átélte a nép hatalmas mozgalmát, mindent kockára tevő elszánt küzdelmét ezeknek az eszméknek győzelemre juttatására. A nagy diadalokra végül mégis a nagy bukás következett ; ez Jókai számára a bujdosás hónapjait jelentette, majd a pesti újságíróskodást és az évekig tartó idegőrlő küzdelmet az elnyomó hatalom cenzoraival, rendőreivel és besúgóival. Az önkényuralom éveit Jókai arra használta fel, hogy hazánkat és népét végre is távolabbi részein is tüzetesen megismerje. Körutakra indult az országnak hol egyik, hol másik vidékére ; az ötvenes évek folyamán kétszer is ellátogatott Erdélybe, de többször megfordult az Alföldön is, és nagyon megszerette a Balaton vidékét. A hatvanas évekkel meginduló új időszak , a kiegyezés kora hozta meg aztán Jókai életének másik nagy élményét, másik nagy találkozását, amely bizony jellegével, hatásával nagyon elütött az első nagy élménytől : a szabadságharctól. Jókai megismerkedik a kialakuló magyar kapitalizmussal. Ez a találkozás és ismerkedés évtizedekig tartott és nem sok örömet hozott Jókainak. Látott ő tőkés polgárokat, tőkés vállalkozásokat, gazdagságot és pénzforgalmat gyermekkorában Komáromban, amely a század első felében Magyarország leggazdagabb városai közé tartozott hajóépítése, hajózása, kereskedelmi forgalma és különösen gabonakereskedelme révén. A tőkést bizonyosan olyannak képzelte, amilyeneknek ezeket a komáromi hajósgazdákat és búzakereskedőket megismerte. Amikor jogászkorában az országos politikába is belekóstolt, azt is megtanulta, hogy Magyarország európai szemmel nézve elmaradt feudális, félgyarmati ország, amelyet, ahogy Petőfi mondotta, tetőtől talpig új ruhába kellene öltöztetni , a modern polgárosodás ruhájába , s azt is tapasztalta, hogy a magyar nemesség legjobbjai indították meg és küzdöttük végig a harcot ezért az átalakulásért. Akkor még remélni lehetett, hogy a gyarmati bilincseitől megszabadult Magyarországon bár arányaiban nagyobb, de olyasfajta kapitalizmust lehet kialakítani, aminőre Komárom mellett már az Alföld nagy paraszti gazdavárosai is nyújtottak példát. A kiegyezés kora aztán keserű csalódást keltett mindenkiben, aki ilyesmire várt. Jókai időközben képviselő is lett, és az országos politika páholyában ülve közvetlen közelről láthatta, hogyan vonul be a diadalmas hatalom és nyomában a nyugati államok idegen tőkéje szegény hazánkba. A parlagi Magyarország egy ideig olyan szerepet játszott a nyugati tőkések szemében, mint a kaliforniai aranymezők vagy a délafrikai gyémántbányák az európai kalandorok szemében. Arany és gyémánt helyett itt megelégedtek a százalékokban kifejezhető profittal is — de ennek a modern profithajhászatnak nemcsak a dolgozó magyar nép, hanem a szerény kiterjedésű hazai kapitalizmus is könnyel és verítékkel hozott áldozatot. Mint tudjuk, a nyugati tőke az első évtizedekben különösen a vasútépítésekre vetette rá magát . A kormány egyremásra vette fel a sokmilliós külföldi kölcsönöket, amelyek biztosítására az építendő vasutak bevétele mellett az összes állami jövedelmeket le kellett .