Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)

1963 / 7. szám - MÚZEUM - Juhász Géza: Csokonai a kicsapatás után

találja fel Pártfogóját. Vajha NAGYSÁGODnak annyi Ditsősége származhatna az én Múzsámból, mint ennek a' Nagyságod' méltóságos Nevéből!­­Debretzen. Julius 26 dikána, 1795." A párizsi folyóirat megjegyzéseket fűz a levélhez; befejezésül igazítsuk helyre tévedéseit. Az iskolai év tavasztól tavaszig tartott, nem végződhetett hát júniusban. Csokonai már 1793 előtt levelezést kezdett Kazinczyval, több mint tíz év múltán is emlékezett rá, hogy 1792. augusztus 6-án kapta tőle az első könyvajándékot: Kleistot. Milyen vaskalapos lett volna a Kollégium tanári kara, már akkor is, úgy látszik ez olyan szívós közhely, hogy a jövő század űrrepülői sem regélnek majd mást a tejút művelhető csillagain: olyan professzorokról, mint Hatvani István, Budai Ézsaiás vagy Sárvári Pál, meg olyan préceptorokról, mint Fodor Gerzson, a Marti­­novics-per letartóztatottja és Háló Kovács József. Nem vitás, hogy voltak mellet­tük maradiak, egyre többen, de Csokonainak azok nem „szertelen életmódját" ki­fogásolták, hanem nézeteit, amelyeknek „szélesebb körben való elterjedésétől" a vérmezői jelenetek után joggal lehetett félteni az öreg főiskolát. Befejezésül csupán annyit: Csokonai nem adta meg magát a köztársasági moz­galom eltiprása után sem. Ám akkor a hercegprímás, egy nagybirtokos főispán és két egyetemi tanár sem volt többé képes, hogy a XIX. század fölvirradta előtt vala­mennyire méltó módon nyilvánosság elé juttassa az ő remekeit. Egész hagyatékának kritikai kiadása elől máig sem hárult el minden akadály. JUHÁSZ GÉZA Bíró Lajos: Nyírségi tanya

Next