Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)
1968 / 7. szám - Juhász Géza: Petőfik és Gagarinok (vers)
JUHÁSZ GÉZA Petőfik és Gagarinok Áll fönn Petőfi s Gagarin az ember-lét magasain. Előttük a határtalanság: egyiknek a Világszabadság, másiknak tündöklőn az Úr, hova legelsőként röpül. Onnan zuhantok alá égve elmúlhatatlan dicsőségbe. S most itt emészt egy gondolat: kíméljétek magatokat Petőfik és Gagarinok; több a ti hivatásotok, mint ismeretlen hant alatt pihenni ki csatátokat, vagy lehozni sértetlenül egy űrhajót, mely bukni dűl. Dicsőbb pálya zárult tinéktek mint háborús gyilkos vidékek, hogy gyűjtsetek száz csataképet, s épségben hozzatok le gépet. Vitt a magasztos Messze Cél: míg a világon ember él, szálljatok föl és újra föl, táguljon minél tovább a kör, táguljon mind tovább a kör, Szabadság és Kozmosz tere. Szálljatok föl, ne földbe le! Nagyrahívott Emberiség, látod, milyen isteni szép egy-egy ekkora példakép: tenni mint ők, halálmerészen, s mindig makulátlant egészen. Eljátszva életeteket, újabb Petőfi-remekek nem születnek már soha meg. S a diadalmas Föld felett akárhány új s jobb gép kering, túlszárnyalják-e Gagarint, az elsőt, gyors utódaink járják be bár ég tereit legtávolibb fényévekig! Mégis, siratott héroszok, lehetett-e szebb sorsotok, mint ellángolni, rohamozva csatatüzekbe s a kozmoszba? Amennyi babért hoztatok, százannyit föláldoztatok: hosszú élet szép tettsorát! Kinek övezné homlokát több, mint ami benneteket várt, ha elkerülitek Segesvárt, ifjonti pusztulástokat; ha nem vállaltok túl sókat, ti örök halálvakmerők, elmúlva időnap előtt? De nem volt-e igazatok? Lehet-e vég különb, nagyobb? egyre harsog a csatakürt.33 Hiszen mi mind űrutasok vagyunk: emberek, állatok, bolygólakó tölgyek, csigák, égő Napok, Galaktikák. Kiapadhatatlan ígéret s gyönyörű Nagy Kaland az élet. Élutas faj, Emberiség, vedd hát s éld, ami a tiéd, amivel elhalmoz a lét: szállj a Fejlődés körein, mint Petőfi meg Gagarin. Petőfik és Gagarinok, legyenek utódaitok férfi s a nő vidám, vitéz, szeretni kész, dolgozni kész. S kit-kit hova végzete küld, fürkéssze minden anyaszült fáradhatatlanul az Őrt. Zsendül a táj, mind több a gyár, egész Föld győzelemre vár. -