Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 20. (1969)

1969 / 7. szám - KÖNYVEK KÖZT - Fülöp László: Jókai Anna két könyvéről

Kálmán Irodalmi Társaság nyugalmazott igaz­gató-elnöke; Politsányi Ernő, Nagytoronya ko­szorús költője, az Irodalmi Társaság titkára; és a múltban kedvvel búvárkodó Huzath György, a MOM iparitanuló-intézet magyar szakos ta­nára. A nagytoronyai irodalmi kiválóságok után a község és a Lisznyai Kálmán Termelőszövetke­zet bölcs vezetői (az Uzom família) kerítik ha­talmukba pesti hőseinket, hogy nevezetes em­lékkel távozva öregbítsék majd a község hírél­­nevét a magyar ég alatt. Ennyi röviden a látogatás története, plusz még az Őznyarató csárdában eltöltött egyszeri éj­szaka, amelyik olyan rózsaszínre festette a nagytoronyai valóságot, hogy irodalmi életünk három fiatal titánjának távozásakor a Népi El­lenőrző Bizottság három tagjának kellett hi­vatalosan is meggyőződnie ennek a rózsaszín­nek a valódiságáról. A groteszk helyzeteken, bizarr jeleneteken, egymást szidalmazó, csetlő­­botló alakokon jókat mulat az olvasó, de csak­hamar ajkára fagy a mosoly, mert megérzi, hogy bár sarkítva, felnagyítva, karikírozva, mindez mégis igaz, s az íróval együtt ő is részt vett a népi ellenőrök munkájában. Ebből fakad Mocsár Gábor humorának fanyar íze, megdöb­bentő, elgondolkoztató ereje. Az ötnyalatónál is egyszerűbb szerkezetű és célratörőbb a Kerek egymillió című kisregény. Hőse Brusz Menyhért szélhámos, aki Capri kék egéről és a tenger vizéről álmodik, meg az ál­mait realizáló kerek egymillióról. Menyus kü­lönös emberi fajzat, akit felvillanyoz a pilla­natok alatt megszületett ötlet, s gyorsan hozzá­lát az ÉPÍTŐIPARI ALAPANYAG GAZDÁL­­KODÁS megszervezéséhez, mely vállalkozás­nak előre kiszámított tiszta nyeresége egy nyár alatt kerek egymillió. Innen a kisregény címe is. Kezdetben megy minden, mint a karikacsa­pás, csakhogy Menyhért barátunk nem kalku­lálta be számításaiba a ragaszkodók, hiszéke­nyek és nála is furfangosabbak hadát. Az ál­modott millió így gyorsan zsugorodik, de az egyszemélyes ALAPANYAG GAZDÁLKODÁS­­ból egy országos cég nő ki, emeletes irodaház­zal, meglepően nagyszámú apparátussal. Brusz Menyhért cégalapító az első fordulat után megszökik, de él és virágzik az ÉPÍTŐIPARI ALAPANYAGGAZDÁLKODÁS KÖRZETI KI­­RENDELTSÉGE. Derűs történet, nemes egy­szerűséggel megírva. Brusz Menyhért filozofál­gató, álmodozó alakját még kevéske Mikszáth-i rokonszenv is körüllengi, de az író akkor döb­benti meg az olvasót, mikor a megbocsájtó ro­konszenv a legmélyebb. A mosoly eltorzul az arcon, tiltakozássá fokozódik. Mocsár Gábor igazi epikus alkat. Történetet mond, eseményeket ír le. Az írói szubjektumot háttérbe szorítva tényekkel hat az olvasóra. A tényeket ruházza fel tiltakozást fakasztó erő­vel. A szatíra műfajára jellemző objektivitás­sal és hidegséggel alkotta meg két kisregényét. Nem általánosít, mondanivalójának érvényessé­gi határát mindig a konkrét helyzet szabja meg. De a szatíra módszerével megteremtett vi­lágon belül nagyítással, fokozással, sűrítéssel és a műfaj egyéb kellékeivel nevetésre ingerlő ellentmondásokat tár fel, hogy a tények mély­ségesen igaz voltával megdöbbentse az önfe­ledten kacagókat. Hősei akarnokok. Legjellem­zőbb tulajdonságuk a hideg számítás vagy évődve filozofálgató hajlam mellett a humaniz­mus, az emberség hiánya. A hibát elsősorban nem hőseiben keresi, hanem bennünk, olvasók­ban, akik a hasonló típusú embereket érvénye­sülni hagyjuk. Tükörbe nézünk hát, amikor szatíráit olvassuk, és saját tükörképünk döb­bent meg bennünket. Gazdag életismeret és a szatíra-írás kelléktárának tökéletes ismerete szükséges ehhez. Mocsár Gábor meggyőzött bennünket, hogy mindkettőt tökéletesen birto­kolja. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968.) TAKÁCS PÉTER Jókai Anna két könyvéről Jókai Anna nagyon tehetséges prózaíró. Ritka alkalom, hogy mindjárt a bemutatkozás alapján ilyesféle kijelentésre bátornak érzi magát az olvasó. Prózairodalmunk mosta­nában nem különösebben kényeztetett el ilyen ígéretes pályakezdésekkel, s alig tudunk esetet, amikor a kritika ennyire egybehangzóan szólt - a felfedezés örömével - fiatal írók első eredményeiről, nagy ígéretet látván az elsőre felmutatott teljesítményben. Most így történt, s ez a kevésszer adódó egyetértés igen beszédes bizonyítéka annak, hogy valóban igazi epikus tehetség mutatja magát. A 4447. című regény és a Kötél nélkül címmel kiválogatott novellák méltatóit mindenekelőtt talán az lepte meg - ami egyébként már a folyóiratokban megjelenő elbeszélésekben is rögtön feltűnt­­, hogy Jókai Anna írásaiban mily kevés jel utal a kezdő alkotók műhelyére, milyen bizton.

Next