Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 23. (1972)

1972 / 6. szám - Jókai Anna: Tartozik és követel (színjáték, II. rész)

JÓKAI ANNA Tartozik és követel SZÍNJÁTÉK KÉT RÉSZBEN II. rész­­Szoba két héttel később. Az asztal középen áll, fehér abrosszal leterítve. Egy tálcán kará­csonyi aprósütemény, poharak, kistányérok. Fény a kis albérleti szobára. Ajtócsapódások. Belép az Öreg, majd Ildikó és Miklós. Miklós udvariasan lesegíti apjáról a kabátot, fel­akasztja és kedvesen tessékeli a papát befelé.) ÖREG (helyet foglal a karosszékben). ILDIKÓ: Jól tetszett lakni, Miklós bácsi drága? ÖREG: Hajaj. Nagyon. Talán egy kicsit sok is volt. Valami kis innivaló nem ártana. MIKLÓS (rámosolyog Ildikóra): Teát kér. Ilyenkor szokott teázni. (Ildikó indulna.) ÖREG (Ildikónak): De ne te menj, Ildikó! Majd a fiatalúr megcsinálja... de jó sötétre! MIKLÓS (szolgálatkészen ugrik). ÖREG: Mert haragudnék, ha azt hallanám, hogy nem segítesz. . . ILDIKÓ (gyorsan): Óh nem, Miklós nagyon rendes... (Miklóshoz, a polcra mutatva.) Tea ... és óvatosan . . . MIKLÓS (az Öregnek): Tudniillik a főbérlő kitiltott minket a konyhából. . . Sietek. Ti ad­dig. . . (jelentőségteljesen Ildikóhoz) csak beszélgessetek. . . (teáskannával ki). ÖREG: Örülök, hogy mellé álltál. Vigyázz rá . . . Sok a hibája. Félek, hogy jön egy nagy eső és szétmossa . . . ILDIKÓ: Miféle eső? ÖREG: Hát ezt csak úgy mondom . . . (Ildikó süteményt kínál.) Köszönöm, kedvesem, nem kérek semmit. Vigyáznom kell magamra. Olykor-olykor szédülök egy kicsit. ILDIKÓ: Miklós gyakrabban kiszaladhatna. De ez az üzlet minden energiáját igénybe ve­szi. . . ÖREG: Csak bele ne bukjon! ILDIKÓ: De hiszen éppen Miklós bácsi tanácsolta, hogy lökjük egy kicsit a mélyvízbe . . . ÖREG: Igen . . . igen ... De nem tetszik az állása . . . Nem szimpatikus a munkahelye . . . Üzletvezetőnek lenni Budaörsön, a részegek között!. . . Képzelem, hogy el van kese­redve . . . (Enyhítve folytatja.) Viszont ennek ellenére remekül néz ki! Meghízott. . . ILDIKÓ: Pedig már két hete nem főzhetek. ÖREG: Vasárnap gyertek ki hozzám, készítek nektek valami finomat. (Elmereng.) Oda­­künn Törökbálinton még a hó is más. Ott hallani, amikor havazik! . . . Szereted a ha­vat? ILDIKÓ: Nem. Mindig beázik a cipőm és nem tudok egy csizmát beütemezni magam­nak. ÖREG: Beütemezni. . . Szegénykém! . . . (Fejcsóválva.) De most az egyszer megmosom a fejét. . . Ha tudom, hogy így jársz ebben a latyakban, kikötöm, hogy abból, amit ad­tam, csak csizmát vehetsz és semmi mást. . . Máskor neked adom a pénzt, Han­­gyácska . . . ILDIKÓ (döbbenten): Csak nem tartozik? ÖREG: Köztünk nincs tartozás, Ildikóm. Két ember, apa és fia, ha szeretik egymást, nem tartják számon, ki mennyit adott és mennyit kap . . . Legénykorában is így szokta. Négyet adott a kiadásokra, aztán ötöt. . . hatot. . . visszakért menet közben. Leg­helyesebb, ha ezután ki se hozzátok harmadikán.

Next