Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)
1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Bényei Miklós: "Hej, Debrecen, ha rád emlékezem..." (Petőfi Sándor Debrecenben)
mentem, ott több ismerősömre akadtam. Azok tudtára adák Komlósynak ittlétemet, s ez, noha nem volt szándékom, itt marasztott. Eszerint Komlósy társaságában vagyok. Innen egy hét múlva Váradra megyünk, s onnan november elején Kolozsvárra. Csütörtökön vagy szombaton lépek föl először, szerelmes szerepeket fogok játszani" - írja megelégedetten és büszkén Orlay Somának.6 Jól érezte magát, október 9-én még a kaszinóba is benézett, nyilván a pesti lapokat olvasni.7 Fellépésére azonban aligha került sor, sőt, hamarosan megváltozott Komlóssy Ferenc direktor magatartása is. Kb. egy hét múlva magához hívatta a fiatal színészt, „de már ekkor nagy meglepetésemre egészen más nótát fújt - meséli Petőfi -, s többek között azt is kijelente, hogy Kolozsvártt énekelnem is kellene az operákban." Ez nem tetszett neki, s más problémák is lehettek, mert kapott az alkalmon, amikor egy másik, jóval kisebb színtársulat igazgatója - valószínűleg Demjén Mihály, akit már Mezőberényből ismert - hívta és „jó szerepeket, jó fizetést ígért. Ennél fogva - de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam - hozzáállok." Október 10-13-a táján indultak el Érmellékre, Diószegen és Székelyhidon léptek fel. Petőfi számára nagyon szomorúan végződött ez a kirándulás. Pár heti szerepelgetés után megbetegedett, gázsit nem kapott, el kellett adogatni ruháit, s ráadásul a társulat is felbomlott november 24-én. Betegen, lerongyolódva, pénz nélkül vonszolta magát Debrecenbe. ., . . . anynyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok, így tengeri ínséges állapotban s itt kell a telet Debrecenben töltenem" - panaszkodik Bajza Józsefnek november 28-án." Nemcsak testben tört össze, barátja, Pákh Albert alig tudott lelket önteni bele. Pákhot kereste ugyanis, amikor visszajött a városba. Még Sopronból ismerték egymást, s minden bizonnyal találkoztak októberben is, mert Petőfi egyenesen a lakására ment. Pákh az akkori színháztól két háznyira, a Cegléd (ma: Kossuth) utcán lakott. Schwarz Sámuel ügyvéd gyermekeinek volt a házitanítója, egyébként utolsó éves jogász a főiskolán.10 Amennyire szűkös anyagi lehetőségeiből telt, segítette bajba jutott barátját. Ruhát, élelmet és néhány napig szállást adott neki, majd lakást is szerzett. Igaz, nem valami fényeset, de lakást. Szállásadója özvegy Fogas Józsefné színházi jegyszedő, akinek háza a Várad utca végén, a katolikus kórház és az akasztófa közelében állt. Szegényes viskó volt, Petőfi szobájában is csak egy szalmaágy, két szék és egy vaskályha fért el. Hogy a komor képen derítsen, a falra felakasztotta Vörösmarty Mihály és Victor Hugo arcképét. Fogasné jó szívvel fogadta a szerencsétlen költőt. „Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a más világról írnám" - jegyzi meg három évvel később.11 Az öregasszony élelemmel, sőt talán gyógyszerrel is ellátta; erre vall, hogy két- két és fél hónapi szállásért, étkezésért 150 forintot számolt fel a távozni akaró költőnek. Ez igen komoly összeg volt, Pákh mint nevelő négy hónapra kapott ennyi fizetést. Tüzelőt azonban Fogasné sem tudott adni, így aztán, amikor a szalmája elfogyott, Petőfi fagyoskodni kényszerült. Betegségének első hetei keservesen telhettek. Magányában csak Pákh kereste fel, aki híreket hozott, s vitte a leveleket a postához. Petőfi Orlayval levelezett, s talán Bajza küldött neki néhány forintot az Athenaeumban közölt versek tiszteletdíjaként. (November 15-én jelent meg a Petőfi Sándorhoz — Pönögei Kis Pál néven, december 15-én pedig a Szeget szeggel.) Miután javult egy kicsit az állapota, színházba is el-eljárt. Fogasné révén ez pénzbe sem került. Összeismerkedett a színészekkel, majd fellépésre is vállalkozott. Az őszi keserű csalódás sem ábrándította ki, a színház, a nagy álom még mindig vonzotta. Január 15-én Shakespeare A velencei kalmár című drámájában kapott pársoros, jelentéktelen szerepet. A Marokkói herceget játszotta. A címlapon kiemelték ugyan, hogy „Petőfi úr színész pályára menendő ifjú - jelzett szerepet próbatételül választván - a t. ez. közönség kegyes részvétébe ajánlja magát"12, a színigazgató jóindulata azonban kárba veszett: „senkitől figyelembe nem véve játszottam kis szerepemet" - vallja be a költő.13 Fekete Sándor újabb kutatásai szerint ekkoriban tűzhetett össze Pákh Alberttel. Annak éles nyelve nem kímélte Petőfi színészi ambícióit, s csipkelődéseit megtetézte Csont című paródiájával. Erre válaszolt a költő egy remekbe szabott verssel: Végszó+++hoz. „Isten veled, te elpártolt barát, / Veszett ebként ki szívem megmarad" - kezdte a megbántottság őszinte hangján, és egyre emelkedve egyetemes érvényű gondolatokig jutott el. Pákhot a vers szépsége lenyűgözte, Petőfi hirtelen haragja is elmúlt, kibékültek.14 Együtt mehettek el a kollégiumi ifjúság Olvasó Társulatának könyvtárába is, ahol az első