Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)

1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Bényei Miklós: "Hej, Debrecen, ha rád emlékezem..." (Petőfi Sándor Debrecenben)

látogatás után Petőfi mindennapos vendég lett. ,,. . . olvasni, időzni. . . feljárt az úgyneve­zett ócska collegium XIX-ik szobájában levő olvasóköri helyiségbe" - emlékezik vissza az akkori könyvtáros, Somogyi József.15 Gyakran talált itt meleget, baráti szót és mindenek­előtt olvasnivalót. A szabályzat értelmében vasárnap délelőtt és délután templom után, szer­da délután, a többi napokon pedig délelőtt 10-12 és délután 4-6 között tartott nyitva a könyv­tár, de a könyvtáros mellette lakott, így nála máskor is olvasgathatott Petőfi.16 Franciául tanult és igyekezett szemmel tartani az újdonságokat. A diákok barátként üdvözölték, velük egyenrangú verselgető társként. Nevét már ismerhet­ték az Athenaeumból, valamint kedvelt olvasmányuk, Charles Bernard francia író A koros hölgy című regényének címlapjáról, amelyet Petőfi fordított magyarra, és nem sokkal azelőtt, 1843 októberében jelent meg. Irodalmi értékét még nem tudták felmérni. Lepke című kéz­iratos hetilapjuk számára kértek tőle verset, s a szerkesztő, a fentebb említett Somogyi sze­rint ekkor született az Irás közben, amelynek kéziratát ő megőrizte.17 Kovács József, a kollé­gium Cantus praesese két népdalát zenésítette meg: A világnak megtiltani nem lehet; A sze­relem, a szerelem.18 Ezek az Életképek második januári számában (január 15. körül) láttak napvilágot, a Kis furulyám szomorútűz ága című költeménnyel együtt. Az Olvasó Társulat kölcsönzőkönyve fennmaradt, a Kollégiumi Nagykönyvtárban ma is meg­tekinthető. (A­ debreczeni helv. hv. anyaiskolabeli ifjak olvasó-társulatának azon Jegyző­könyve, mellyben feljegyeztetik, hogy kik? micsoda könyvet? mikor vittek? . . .) Bejegy­zései megerősítik, közvetve igazolják a visszaemlékezések adatait. Igaz, sem Petőfi, sem Pákh neve nincs benne, de azoké igen, akik ismereteink szerint kapcsolatban álltak vele: Somogyi, Kovács József, Székely József, Kovács János szenior, Böszörményi Károly, Gönczy Pál, Bangó Péter, Bulyovszky Gyula stb. Ennél is érdekesebb a második rovat, amelyből azt lehet megtudni, milyen műveket kölcsönöztek, azaz Petőfi milyen műveket olvashatott a diákok könyvtárában? Az akkori irodalom színe-javát: Jósika, Fáy, Dickens, Hugo, Balzac regényeit, a Budapesti Árvízkönyv köteteit, Vörösmarty, Garay, Bajza verseit, Széchenyi könyveit, Wesselényi röpiratait, Horváth Mihály történelmi munkáit, s ami szempontunkból ennél is fontosabb: az irodalmi folyóiratok és a pesti újságok legfrissebb számait. Az Ol­vasó Társulat járatta a Pesti Hírlapot, a Honderűt, az Életképeket, az Athenaeumot, a Regélő Pesti Divatlapot és sok más egyebet. Petőfi szemmel tarthatta a pesti eseményeket, értesülhetett az irodalmi élet híreiről. Saját versei mellett bizonyára észrevehette a Regélő Pesti Divatlap január 11-i számában közölt Levelek Ottiliához című írást is. Ebben olvashatott először elismerő szavakat költészetéről: „A lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840 óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jelleműek, mélység és világosságban egyiránt kitűnőek; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral, (csak hogy itt őrizkedjék a soktól) akár a szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki olly életének kell lenni, hol közel van hoz­zá minden költői anyag s nem kell zaklatni a phantasiát képekért s érzésekért." Erdélyi János - mert ő a szerzője az idézett kritikának — találó elemzése pontosan ráillik Petőfi Debrecenben írt verseire is. Szenvedései - betegsége, a színészi pálya kudarcai, ma­gánya, a koplalás és a hideg - élményanyagát itt is dalba önti. Hosszú heteken át a költé­szet jelentette számára a vigaszt: „Sok szenvedésem síró gyermeke / A fájdalom; / Dalt dalra költök­­ dalaimmal őt / Elaltatom." (A dal.) Húsz vers a debreceni hónapok termése, s csak alig egy párban jelentkezik a szomorú hangulat, a halálvágy, a nagyon is indokolt panasz (Élő halott, Halálvágy, Boldogtalan voltam, Temetésre szól az ének). A keserűség azért meg­szólal a Honfidalban, a hazaszeretet e vallomásszerű megnyilatkozásában, a kesernyés Fütty soraiban és a már idézett Végszó­b­b+hoz strófáiban is. A debreceni versek zöme népdal, népi alakrajz (Síkos a hó, szalad a szán, Nem ver meg engem az isten, Szomjas ember tűnődése, Híres város az antódon Kecskemét stb.), Petőfi érlelődő, gazdagodó népiességének dokumen­tumai. Ezek közé sorolható a Matildhoz és a Megunt rabság is, a fellobbanó és gyorsan ki­hunyó szerelemvágy két dala. Kiválik a többiek közül A nemes, radikális hangvételével, mintegy előremutatva a későbbi Petőfi felé. Erdélyi kritikája számvetésre késztethette a fiatal költőt, számvetésre addigi önmagával, képességeivel. Biztatónak látta a helyzetét. Megkockáztatható a feltevés: a Regélőben olva­sottak hatására határozta el, hogy összeírja verseit és Pesten megpróbálkozik kiadásukkal. Bízott Vörösmarty és Bajza támogatásában, s még inkább bízott tehetségében. Most már

Next