Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)
1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Bényei Miklós: "Hej, Debrecen, ha rád emlékezem..." (Petőfi Sándor Debrecenben)
látogatás után Petőfi mindennapos vendég lett. ,,. . . olvasni, időzni. . . feljárt az úgynevezett ócska collegium XIX-ik szobájában levő olvasóköri helyiségbe" - emlékezik vissza az akkori könyvtáros, Somogyi József.15 Gyakran talált itt meleget, baráti szót és mindenekelőtt olvasnivalót. A szabályzat értelmében vasárnap délelőtt és délután templom után, szerda délután, a többi napokon pedig délelőtt 10-12 és délután 4-6 között tartott nyitva a könyvtár, de a könyvtáros mellette lakott, így nála máskor is olvasgathatott Petőfi.16 Franciául tanult és igyekezett szemmel tartani az újdonságokat. A diákok barátként üdvözölték, velük egyenrangú verselgető társként. Nevét már ismerhették az Athenaeumból, valamint kedvelt olvasmányuk, Charles Bernard francia író A koros hölgy című regényének címlapjáról, amelyet Petőfi fordított magyarra, és nem sokkal azelőtt, 1843 októberében jelent meg. Irodalmi értékét még nem tudták felmérni. Lepke című kéziratos hetilapjuk számára kértek tőle verset, s a szerkesztő, a fentebb említett Somogyi szerint ekkor született az Irás közben, amelynek kéziratát ő megőrizte.17 Kovács József, a kollégium Cantus praesese két népdalát zenésítette meg: A világnak megtiltani nem lehet; A szerelem, a szerelem.18 Ezek az Életképek második januári számában (január 15. körül) láttak napvilágot, a Kis furulyám szomorútűz ága című költeménnyel együtt. Az Olvasó Társulat kölcsönzőkönyve fennmaradt, a Kollégiumi Nagykönyvtárban ma is megtekinthető. (A debreczeni helv. hv. anyaiskolabeli ifjak olvasó-társulatának azon Jegyzőkönyve, mellyben feljegyeztetik, hogy kik? micsoda könyvet? mikor vittek? . . .) Bejegyzései megerősítik, közvetve igazolják a visszaemlékezések adatait. Igaz, sem Petőfi, sem Pákh neve nincs benne, de azoké igen, akik ismereteink szerint kapcsolatban álltak vele: Somogyi, Kovács József, Székely József, Kovács János szenior, Böszörményi Károly, Gönczy Pál, Bangó Péter, Bulyovszky Gyula stb. Ennél is érdekesebb a második rovat, amelyből azt lehet megtudni, milyen műveket kölcsönöztek, azaz Petőfi milyen műveket olvashatott a diákok könyvtárában? Az akkori irodalom színe-javát: Jósika, Fáy, Dickens, Hugo, Balzac regényeit, a Budapesti Árvízkönyv köteteit, Vörösmarty, Garay, Bajza verseit, Széchenyi könyveit, Wesselényi röpiratait, Horváth Mihály történelmi munkáit, s ami szempontunkból ennél is fontosabb: az irodalmi folyóiratok és a pesti újságok legfrissebb számait. Az Olvasó Társulat járatta a Pesti Hírlapot, a Honderűt, az Életképeket, az Athenaeumot, a Regélő Pesti Divatlapot és sok más egyebet. Petőfi szemmel tarthatta a pesti eseményeket, értesülhetett az irodalmi élet híreiről. Saját versei mellett bizonyára észrevehette a Regélő Pesti Divatlap január 11-i számában közölt Levelek Ottiliához című írást is. Ebben olvashatott először elismerő szavakat költészetéről: „A lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840 óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jelleműek, mélység és világosságban egyiránt kitűnőek; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral, (csak hogy itt őrizkedjék a soktól) akár a szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki olly életének kell lenni, hol közel van hozzá minden költői anyag s nem kell zaklatni a phantasiát képekért s érzésekért." Erdélyi János - mert ő a szerzője az idézett kritikának — találó elemzése pontosan ráillik Petőfi Debrecenben írt verseire is. Szenvedései - betegsége, a színészi pálya kudarcai, magánya, a koplalás és a hideg - élményanyagát itt is dalba önti. Hosszú heteken át a költészet jelentette számára a vigaszt: „Sok szenvedésem síró gyermeke / A fájdalom; / Dalt dalra költök dalaimmal őt / Elaltatom." (A dal.) Húsz vers a debreceni hónapok termése, s csak alig egy párban jelentkezik a szomorú hangulat, a halálvágy, a nagyon is indokolt panasz (Élő halott, Halálvágy, Boldogtalan voltam, Temetésre szól az ének). A keserűség azért megszólal a Honfidalban, a hazaszeretet e vallomásszerű megnyilatkozásában, a kesernyés Fütty soraiban és a már idézett Végszóbb+hoz strófáiban is. A debreceni versek zöme népdal, népi alakrajz (Síkos a hó, szalad a szán, Nem ver meg engem az isten, Szomjas ember tűnődése, Híres város az antódon Kecskemét stb.), Petőfi érlelődő, gazdagodó népiességének dokumentumai. Ezek közé sorolható a Matildhoz és a Megunt rabság is, a fellobbanó és gyorsan kihunyó szerelemvágy két dala. Kiválik a többiek közül A nemes, radikális hangvételével, mintegy előremutatva a későbbi Petőfi felé. Erdélyi kritikája számvetésre késztethette a fiatal költőt, számvetésre addigi önmagával, képességeivel. Biztatónak látta a helyzetét. Megkockáztatható a feltevés: a Regélőben olvasottak hatására határozta el, hogy összeírja verseit és Pesten megpróbálkozik kiadásukkal. Bízott Vörösmarty és Bajza támogatásában, s még inkább bízott tehetségében. Most már