Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 25. (1974)

1974 / 1. szám - CSOKONAIRA EMLÉKEZVE - Sőtér István: Csokonai

érvénnyel fogalmazta meg ennek az új országnak, új társadalomnak eszményét. Olyan eszményt, melyet mi is a magunkénak érezhetünk - s melynek megvalósításán a ma­gyar költészet és művelődés legjobbjai munkálkodtak, Petőfitől Adyn át József Atti­láig, és a mi napjainkig. Csokonainak még nem lehetett tábora, mint nagy költő­ utó­dainak, és közönsége is alig; városi kispolgárságból, hivatalnoki, tollforgató nemes­ségből, jobbágyivadékokból kialakult, vékony és ingatag létű értelmiségi réteghez tartozott, mely védelmet éppúgy nem tudott adni neki, mint ahogyan társadalmi meg­becsülést, sőt, kenyeret sem. De így csak annál csodálatosabb, lenyűgözőbb a kitartása és a fölénye, ahogyan he­lyét megállja, és betölti hivatását. Annál csodálatosabb a teljesítménye - mert ebben a költői műben, ennek a kisvárosról kisvárosra vetődő, a legszerényebb állásokért hasztalan folyamodó, grófok és kupaktanácsok előtt instanciázó, kóbor poétának élet­művében; az új magyar költészet nyitányát és alapvetését, első nagy megszólalását ismerjük föl. Zene nincs hangszerek nélkül, és a költészetnek is megvannak a maga hangszerei: versformák, nyelv, mérték, képhasználat, lábak, strófák, szerkezet. Az új magyar költészet hangszerét Csokonai teremtette meg, bravúros biztonsággal és gyorsasággal, bámulatos gazdagságban és változatosságban, egybefogván a régi és a népi magyar költészet hangzásait, az új módinak, a polgárosodott, nagy nyugati költészeteknek technikai vívmányaival. A Csokonai teremtette hangszer nélkül nem tudott volna meg­szólalni Vörösmarty, de Petőfi és Arany sem, és Csokonai hangszerét a múlt század legnagyobb költői sem tudták még teljes egészében felhasználni, ennek a hangszer­nek bizonyos regisztereit és manuáljait a huszadik század, a modern magyar költé­szet nagy mesterei szólaltatták meg először Csokonai óta. Hatalmas orgonaként áll előttünk Csokonai hangszere, a költői lehetőségek óriás építményeként, melyben az éteri hangoktól a játékosokig, a népi tánc hangnemétől a heroikus pátoszig, a csúfon­­dáros kötődéstől a mélységes, zengő komolyságig a hangnem és a színezet kimerít­hetetlen változatait lehet előállítani. Csokonai előtt már legnagyobb költőinknél, egy Balassinál, egy Zrínyinél is csak korlátozottak lehettek a költészet hangszerének lehe­tőségei. Csokonai óta annyira korlátlanok, hogy máig sem használhatták ki valameny­­nyit. A magyar költészet formáinak ezt a megújítását, a nemzedékekre szóló feladatoknak ezt a könnyű kezű, virtuóz megoldását Csokonai szinte gyerekfővel végezte el, és egész lényének könnyed, kecses szárnyalásában, a mesterség, a stílus nehézségeinek gya­nútlan, észrevétlen leküzdésében Csokonai csupán egyvalakire emlékeztet: nagy ze­nész kortársára, Mozartra. Ugyancsak őreá emlékeztet küszködéseiben és bánataiban, a kor tragédiájának átélésében, és a fölébe emelkedésben is. Tévednénk, ha Csokonaiban ezek után a puszta technika és a forma mesteremberét akarnók látni. Ő nem csupán megépítette az új hangszert, hanem játszott is rajta, és a költészet új lehetőségeit az alkotásaiban mutatta meg. Ha eltávolodunk a hazai keretektől és Csokonait a kor európai lírájának nagy együt­tesében szemléljük, a vele együtt fellépő költők közül, akik egy új korszak új költé­szetét már Goethe és Schiller feltűnte után szólaltatták meg, Csokonaihoz hasonló méretű költőt legfeljebb kettőt találunk: Hölderlint és az angol romantika nagy elő­futárát, Coleridge-ot. Csokonai nemcsak abban volt merész újító, hogy új formákat teremtett, hanem abban is, hogy az életnek új örömeit és megrendüléseit szólaltatta meg, úgy, ahogyan ezek őelőtte sem a magyar, sem az európai költészetben még meg nem szólaltak. Ennek a kornak nagy fölfedezése az ember személyes, benső világa volt, ez az érzékeny és gazdag, változékony és sérülékeny világ. A 17. és 18. század uralkodó irodalmi irány­zata erre a világra fordított legkevesebb figyelmet, sőt, vissza is fogta, korlátozta, mivel a költészetben némileg az oktató, a használó, az általános és a gondolati mon- 11

Next