Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 25. (1974)
1974 / 1. szám - CSOKONAIRA EMLÉKEZVE - Sőtér István: Csokonai
érvénnyel fogalmazta meg ennek az új országnak, új társadalomnak eszményét. Olyan eszményt, melyet mi is a magunkénak érezhetünk - s melynek megvalósításán a magyar költészet és művelődés legjobbjai munkálkodtak, Petőfitől Adyn át József Attiláig, és a mi napjainkig. Csokonainak még nem lehetett tábora, mint nagy költő utódainak, és közönsége is alig; városi kispolgárságból, hivatalnoki, tollforgató nemességből, jobbágyivadékokból kialakult, vékony és ingatag létű értelmiségi réteghez tartozott, mely védelmet éppúgy nem tudott adni neki, mint ahogyan társadalmi megbecsülést, sőt, kenyeret sem. De így csak annál csodálatosabb, lenyűgözőbb a kitartása és a fölénye, ahogyan helyét megállja, és betölti hivatását. Annál csodálatosabb a teljesítménye - mert ebben a költői műben, ennek a kisvárosról kisvárosra vetődő, a legszerényebb állásokért hasztalan folyamodó, grófok és kupaktanácsok előtt instanciázó, kóbor poétának életművében; az új magyar költészet nyitányát és alapvetését, első nagy megszólalását ismerjük föl. Zene nincs hangszerek nélkül, és a költészetnek is megvannak a maga hangszerei: versformák, nyelv, mérték, képhasználat, lábak, strófák, szerkezet. Az új magyar költészet hangszerét Csokonai teremtette meg, bravúros biztonsággal és gyorsasággal, bámulatos gazdagságban és változatosságban, egybefogván a régi és a népi magyar költészet hangzásait, az új módinak, a polgárosodott, nagy nyugati költészeteknek technikai vívmányaival. A Csokonai teremtette hangszer nélkül nem tudott volna megszólalni Vörösmarty, de Petőfi és Arany sem, és Csokonai hangszerét a múlt század legnagyobb költői sem tudták még teljes egészében felhasználni, ennek a hangszernek bizonyos regisztereit és manuáljait a huszadik század, a modern magyar költészet nagy mesterei szólaltatták meg először Csokonai óta. Hatalmas orgonaként áll előttünk Csokonai hangszere, a költői lehetőségek óriás építményeként, melyben az éteri hangoktól a játékosokig, a népi tánc hangnemétől a heroikus pátoszig, a csúfondáros kötődéstől a mélységes, zengő komolyságig a hangnem és a színezet kimeríthetetlen változatait lehet előállítani. Csokonai előtt már legnagyobb költőinknél, egy Balassinál, egy Zrínyinél is csak korlátozottak lehettek a költészet hangszerének lehetőségei. Csokonai óta annyira korlátlanok, hogy máig sem használhatták ki valamenynyit. A magyar költészet formáinak ezt a megújítását, a nemzedékekre szóló feladatoknak ezt a könnyű kezű, virtuóz megoldását Csokonai szinte gyerekfővel végezte el, és egész lényének könnyed, kecses szárnyalásában, a mesterség, a stílus nehézségeinek gyanútlan, észrevétlen leküzdésében Csokonai csupán egyvalakire emlékeztet: nagy zenész kortársára, Mozartra. Ugyancsak őreá emlékeztet küszködéseiben és bánataiban, a kor tragédiájának átélésében, és a fölébe emelkedésben is. Tévednénk, ha Csokonaiban ezek után a puszta technika és a forma mesteremberét akarnók látni. Ő nem csupán megépítette az új hangszert, hanem játszott is rajta, és a költészet új lehetőségeit az alkotásaiban mutatta meg. Ha eltávolodunk a hazai keretektől és Csokonait a kor európai lírájának nagy együttesében szemléljük, a vele együtt fellépő költők közül, akik egy új korszak új költészetét már Goethe és Schiller feltűnte után szólaltatták meg, Csokonaihoz hasonló méretű költőt legfeljebb kettőt találunk: Hölderlint és az angol romantika nagy előfutárát, Coleridge-ot. Csokonai nemcsak abban volt merész újító, hogy új formákat teremtett, hanem abban is, hogy az életnek új örömeit és megrendüléseit szólaltatta meg, úgy, ahogyan ezek őelőtte sem a magyar, sem az európai költészetben még meg nem szólaltak. Ennek a kornak nagy fölfedezése az ember személyes, benső világa volt, ez az érzékeny és gazdag, változékony és sérülékeny világ. A 17. és 18. század uralkodó irodalmi irányzata erre a világra fordított legkevesebb figyelmet, sőt, vissza is fogta, korlátozta, mivel a költészetben némileg az oktató, a használó, az általános és a gondolati mon- 11