Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 28. (1977)
1977 / 9. szám - SZÁZHETVENÖT ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS - Sz. Kürti Katalin: Kossuth-szobraink története
megjelent összesítés szerint, de analógiás alapon is Gerenday Bélát, Gerenday Antal szobrász, kőfaragó fiát kellene a szobor készítőjének tartanunk. A Művészeti Lexikon adata szerint ugyanis az ő műve az 1900-ban avatott monori szobor, amely teljesen azonos a megyénkben lévő bárándi, berekböszörményi, bihartordai büsztökkel. Ha azonban a Magyar Nemzeti Galériában őrzött (és a Vasárnapi Ujság 1894. március 20-i számában reprodukált) Kossuth-mellszobrot megnézzük, azon Kiss György szignót látunk. Így ellentmondva a Művészeti Lexikon adatának, ill. módosítva azt a monori és a bihari szobrokat Kiss György mintája alapján készült Gerenday-féle szobroknak kell tartanunk. Kiss György alkotása a balmazújvárosi - idős Kossuthot ábrázoló - mű, amely megegyezik a siómarosival és a dunapatajival. Valóságos Kossuth-szobor specialista volt a századelőn Horvay János, ő készítette a ceglédi, a New York-i stb. Kossuth-emlékműveket. 1904-ben, jelenlétében avatták legszebb és legoptimistább Kossuth-szobrát, Hajdúnánás főterén. A hatalmas bronz alak szónokló pózban áll előttünk: a művész a gesztusokkal, főként a kéztartás hevességével fejezte ki a harcba, tettre hívást. Ismeretes, hogy Horvay mintázta a Parlament előtti szoborcsoportot, amelyet a mellékalakok bűnbánó gesztusa, az egész mű lemondó, peszszimista hangulata miatt a felszabadulás után eltávolítottak (helyén ma Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Ungvári Lajos műve áll). Ugyancsak Kossuth- és honvédemlékművekre specializálta magát Tóth Árpád, a költő apja, a debreceni Tóth András. Két-háromalakos szoborterveket készített Békéscsabára, Ceglédre, Nyíregyházára, Makóra, Sátoraljaújhelyre, Érsekújvárra. Ezek nem valósultak meg, de egyalakos műveit több helyen felállították. 1901-es nagyszalontai szobrát pl. Ady Endre méltatta a Nagyváradi Naplóban. Ehhez hasonló, bilincsre taposó Kossuthalakot mintázott Nagykőrösnek (1900) és Clevelandnak (1902). Ezek után azt remélte, hogy Debrecenben is sikert arat. 1908-ban benyújtott pályatervét azonban említésre sem méltatták, nemhogy bejutott volna a szőkebb körű pályázatra. Közplasztikai terveken túl domborművekkel is próbálkozott: megmintázta egy-egy ovális keretben a fiatal és a tudni Kossuthot. E kettős domborművet Debrecen környékén széles körben terjesztette, a 48-as függetlenségi, ill. olvasókörök voltak legfőbb vásárlói. Debrecenben meglepően későn állították fel a Kossuth-emlékművet. Bár már 1894- ben megalakult a Kossuth-szoborbizottság, csak 1908-ra gyűlt össze annyi pénz, hogy a pályázatot meghirdethessék. Harminc művész közül kilencen kaptak díjat, jutalmat, de csak újabb, szőkébb körű benevezés után tudták kiválasztani Margó Ede-Pongrácz Szigfrid művét. A hatalmas emlékművet 1914. május 3-án, országos ünnepség keretében avatták fel. Margó és Pongrácz már 1909-ben közösen készítette aradi szoborcsoportját. A debreceni hasonló ahhoz, csak mellékalakjai különböznek: a Kossuthtól jobbra lévő három alak a magyar szabadságharc három debreceni hősét, ill. vértanúját ábrázolja: a serényen író alak Szacsvay Imre képviselőházi jegyző, a kardjához kapó férfi Petényi Zsigmond főrendiházi elnök, a zsoltárkönyvet tartó alak Könyves Tóth Kálmán. Az alkotók szinte érzékeltetik bekövetkezett sorsukat (mártírhalálukat, börtönbüntetéseiket). Az egész kompozíciót nemes pátosz hatja át. A művészek friss szemlélettel, nagyvonalúan mintázták a szoborcsoportot: a karakter kifejezésére koncentráltak, nem merültek el a részletekben. A mű két mellékcsoportja nem szimmetrikusan helyezkedik el, tömeghatásuk azonban azonos. A bronz lényeges vonása, a kontúrrajz igen gazdag és finom. A felszabadulás után új, szocialista államunk Magyarország leghaladóbb hagyományaként ünnepelte 1848. március 15-ét. 1947 januárjában megalakultak a centenáris bizottságok, ezeken belül a szoborbizottságok. 48-as címerrel ellátott emléktáblákat készítettek, amelyekből ma is látható egy-egy a kábai, a nyírmártonfalvai, a püspökladányi tanácsházak falán, ill. Vámospércs, Mikepércs főterén, emlékoszlopon. Vezető művészeink feladatuknak érezték, hogy sürgessék szülővárosukban szabadságharcos emlékmű vagy Kossuth-, Petőfi-szobor felállítását. Medgyessy Ferenc, a budapesti Százados úti Művésztelepen élő debreceni szobrászművész már 1947 januárjában levélben kereste fel Sőregi Jánost, a Déri Múzeum igazgatóját, hogy közvetítse a szobor gondolatát. Mint írja, a készítendő műve ,,maga a lakosság gyűjti majd össze a filléreit... tekintve, hogy