Alkotmány, 1899. május (4. évfolyam, 105-130. szám)

1899-05-27 / 127. szám

ALKOTMÁNY. 127. szám. kénytelen volt a pénztárnál a jegyek árát visszafi­zettetni. Küry Klára kisasszony saját kijelentése szerint oly beteg lett, hogy képtelen volt játszani. Porzsolt, a Népszínház igazgatója elküldötte Küry Klára kisasszonyhoz a színházi orvost ; az orvos konstatálta, hogy Küry Klára kisasszony egészséges. Porzsolt elküldötte a másik színházi orvost is, akit egyszerűen nem bocsátottak be. Ezek történtek tegnap. Néhány nappal ezelőtt a színházi bíróság ötszáz forint pénzbírságra ítélte Küry Klára kiasszonyt, mert a Fehér csirke címü darabnak egyik neki szánt sze­repét visszaküldte s ezzel súlyosan megsértette a szín­ház szabályzatait. Azt hiszszük szükségtelen fejtegetnünk, hogy a két dolog között szoros logikai kapcsolat van. Mi nem vettünk részt abban a háborúban, mely a Népszínházban már régen folyik Küry Klára kis­asszony és F. Hegyi Aranka tisztelői között. Elismer­tük Küry Klára kisasszony művészi tehetségeit éppen úgy, mint F. Hegyi Arankáét. Nem avatkoztunk abba a harcba sem, melyet Küry Klára kiasszony, a Népszínház tagja folytat a Népszínház ellen azon a címen, hogy ott érvényesülni nem tud. Szomorú ön­bírálat! Most, mikor Küry Klára kisasszony a harcot a közönség ellen is megindítja, most már kötelességünk nekünk is felszólalni. Küry Klára kisasszony huszonkétezer forint évi fizetést húz a Népszínháztól. Tehát egyáltalán nem hoz semmiféle áldozatot, ha a Népszínház­ban olykor fellép s játszik. És ő mégis azt írja, hogy «hallgatagon dolgozik, mosolygó ajakkal, vérző szívvel; az imádott közönség magas véleménye leg­több neki a földön és a művészetben feltalált lelki gyönyörűség az ő kettős életcélja.» Mi szívesen elhiszszük, hogy vérzik neki a szíve, ez utóvégre kinek-kinek privát gyönyörűsége. De ha ő oly sokra becsüli a közönség véleményét, akkor ha­joljon meg előtte s ha minden bokréta, minden taps nem neki jut, szükségtelen mindjárt — hogy őszinte, szóval éljünk — egy ilyen nem a legjobb ízlésre valló stiklivel élnie. Nem a Népszínház reputációját rontotta meg teg­napi szereplésével, hanem a publikumnak iránta gyakran érdemen felül tanúsított jóakaratát ját­szotta el. Küry Klára kisasszony meg fogja engedni, hogy az orvos véleményét, hivatalos jelentését hitelesebb­nek tartjuk, mint az ő mindenesetre nagyon ügyesen megfogalmazott levelét, melyet újabb alk­almul hasz­nál fel arra, hogy Porzsolt igazgatót bár leplezve, megtámadja. Aki ismeri a Népszínház viszonyait, az tudja, hogy ezt a bánásmódot Porzsolt úr éppen Küry Klára kisasszonytól érdemelte meg legkevésbbé. Küry Klára kisasszony el akar menni a Népszínház­tól. Azt lehetne hinni, hogy ezt a világ legegyszerűbb módján úgy lehetne megcsinálni, ha a kisasszony­­ elmegy. Csakhogy a dolognak az a háttere, hogy a Küry Klára kisasszony és Porzsolt közt fennálló szerződésnek 30.000 frtos vinkuluma van s igy na­gyon érthető, ha Küry Klára kisasszony nem akarja felbontani a szerződést, hanem ezt az igazgatóval szeretné megcselekedtetni. Hogy ez megtörténhessék, Küry Klára ki­sasszony, mint a tegnapi est bizo­nyítja, a legnagyobb botrányra kész és sem a Nép­színházra, sem annak közönségére nincsen egyáltalá­ban semmiféle tekintettel. Nem ismerjük Porzsolt igazgató úr szándékait; le­het, hogy a kisasszony továbbra is megmarad a szín­ház kötelékében, lehet, hogy megy. Annyi bizonyos, hogy Küry Klára kisasszony nagyon, de nagyon té­ved, ha azt hiszi, hogy ő pótolhatatlan. Legkevésbbé sem az. Ezt sine i­a et studio mondhatjuk neki. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a felette kellemetlen dolog éppen Porzsolt igazgatása alatt esett meg a Népszínházzal. Porzsolt igazgatása alatt ez a műinté­­zet fellendült s nívója magasabb, mint valaha. Ezt a nívót ugyan Küry Klára kisasszony nem képes le­rontani, úgy, amint annak emeléséhez nem is járult, de azért eléggé boszantó, hogy a színház vezetését megakasztó házi perpatvarok legnagyobb része Küry Klára kisasszonytól veszi eredetét. A közönség már eddig is bámulatos türelemmel volt­ Küry Klára kis­asszony iránt, ki most csattanós befejezéséül egy nem is inkompatibilis Hexenschuss, miatt a maga színhá­zának érzékeny anyagi és erkölcsi kárt okozott. Alábbiakban adjuk Fodor Oszkár úrnak, a Nép­színház orvosának ma este hozzánk érkezett nyilat­kozatát : Tisztelt Szerkesztőség! Küry Klára a Népszínház kiváló művésznője en­gem tüntetett ki, hogy tegnap a Népszínház előadá­sának elmaradása előtt orvosi segítség nyújtása cél­jából öltözőjébe hivatott, mint a Népszinház orvosát s utána lakásán én voltam az első orvos, ki őt vizsgálat alá vehettem. Lelkiismeretes vizsgálat után kijelentettem, hogy az előadás lemaradására semmi komoly okot nem találok s ma három orvoskollegám, Lumnitzer József dr. Mihajlovits Miklós dr. és Hoff­mann Péter dr. urak az előadás lemondása után teljes 24 órával ágyékzsábát (lumbagi, Hexenschust) konstatálnak s hozzáteszik, hogy a művésznő fel­­gyógyulása 11—12 napot fog igénybe venni. Az ügy orvostudományi részére a magam megjegyzéseit majd meg fogom tenni az orvosi szaklapokban; e helyen csak minden laikus embernek, akinek valaha Hexen­­schussa volt. Ítéletére bízom, állithat-e ki három ko­moly orvos egy nappal utólagosan s tizenkét napra előzetesen felmentést előadás alól Hexenschuss miatt ? Budapest, 1839. május 26. Dr. Fodor Oszkár, a Népszínház orvosa. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. C. Severin. Az idei szezonnak valószínűleg utolsó nagyobb színházi eseménye az a vendégszereplés, amelynek ma volt az első estéje a Vígszínházban. A művészet­nek azzal a fajával, melynek a Lipót-körúti műinté­­zetben vendégszereplő művész, C. Severin, napjaink­ban nemcsak leghíresebb, de kétségkívül leghivatot­­tabb művelője is, ami közönségünknek eddigelé nem igen volt alkalma megismerkedni. Ez, valamint a he­tek óta sűrű egymásutánban megjelent hírlapi rek­lám­közlemények érthető érdeklődést keltettek. A jobb helyeket már napokkal ezelőtt lefoglalták s ma alig akadt valami hivatalos tenni valója a Vígszínház pénztárosának. C. Severin mimelő színész, arcjátékkal, gesztusok­kal helyettesíti a hallható beszédet és tagadhatatla­nul nagy sikerrel. Arcvonásai, mozdulatai a lehető Leghívebben fejeznek ki minden érzelmet s az értel­mes beszéd hatásával vannak a szemlélőre. A meg­értetésnek ez a módja azonban természetesen, már csak azért is, mert csupán egyetlen érzékün­ket foglalkoztatja, feszült figyelmet igényel. Rö­vid ideig élvezhető, művészi tökéletességével szó­rakoztat is, de később elveszti érdekességét, fá­rasztó lesz, végül unalmassá. E mellett tanúskodott a mai közönség hangulata is, mely, különösen az első felvonás alatt, a tetszésnek minduntalan ki-kitérő jeleivel nyilatkozott meg a színművészet eme specia­litásával szemben, de később egyre jobban le­lohadt. A vendégművész különben Catulle Mendesnak Ch­and d’habits című zenés némajátékában mutatko­zott be a budapesti közönségnek. Magát a darabot csak az teszi némileg menthetővé, hogy némajáték és hogy Severin számára készült. Amilyen excentrikus Severin művészete, éppoly rossz Catulle Mendesnak jelen darabja. Hátborzongató rémes história, melynek semmi köze a drámához s teljesen méltatlan a szín­padra. Hatása sokkal kegyetlenebb, mint a Kísérte­teké, melyben a múlt szezon folyamán ugyancsak a Vígszínházban Ermete Zacconi szerzett álmatlan éj­szakákat a művészet iránt érdeklődőknek. Pierrot, egy szegény ördög, mert nem tudja meg­nyerni Musidorának, a szép táncosnőnek szerelmét, felakasztja magát egy lányaoszlopra. Musidora azon­ban, ki éppen akkor jön ki a Varieté-színházból, észreveszi és megmenti. Közönséges rendőri riport, melynek folytatása nem áll sokkal magasabb színvo­nalon. Pierrot vagyonra vágyódik, hogy Musidoránál meghallgattatást találjon. Töprengéséből a vagyon­szerzés módjai felett egy vontatott hang veri fel: Chaud d'habits! (Mi van eladó ?) Csakhamar egy öreg házaló közeledik feléje, karján néhány ruha­darabbal hóna alatt egy karddal. Pierrotnak különö­sen egy sapka nyeri meg tetszését. Fel is próbálja, de mivel pénze nincs, kénytelen a kívánt jószágot visszaadni a házalónak. Ekkor a kardra téved tekin­tete­s borzasztó gondolat fogamzik meg agyában: leszúrja a házalót, megteszi az első lépést a vagyon­szerzés útján. A gondolat borzasztó lelki küzdelem után, melyet talán leghívebben fejezett ki Severin mimikája, csakhamar a tett követi. A házalót orozva leszúrja, pénzecskéjét magához veszi, amelynek csen­gése hamarosan feledteti vele az imént elkövetett or­gyilkosságot. Innen kezdve a darab nem egyéb, mint folytonos rém­látás. Pierrot gazdaggá lesz, de a vagyon nyújtotta élve­zetekből sohasem veheti ki részét. Folyton előtte áll a meggyilkolt házaló alakja s kísérteties tekintetével mindenünnen visszariasztja, ahol boldogságban, nyu­galomban vagy élvezetben lehetne része. Ez a foly­tonos rémlátás, melyet — elég borzalmasan — meg is testesít a szerző, végre párbajba kergeti a gyilkost Musidora egy másik lovagjával. A küzdőtéren, ellen­felével szemben, újra megjelenik előtte a kisértet s kényszeríti, hogy kebelére boruljon. Pierrot tehetet­lenül engedelmeskedik s beledül — ellenfele kardjába. Ebből a vázlatos meséből is látható, hogy Seve­­rinnek ugyancsak bő alkalmat nyújt művészete be­mutatására, anélkül mégis, hogy teljesen érvényesül­hetne. Maga a darab sokkal jobban foglalkoztatja az idegeket, semhogy a néző még az előadóra is valami nagy figyelmet fordíthatna. A Chand d’ habits előadását egy kis bemutató előzte meg. Kár, hogy megelőzte és nem követte. A felizgatott idegek lecsillapítására minden esetre na­gyon jó hatással lett volna Makai Emil és Heltai Jenő egyfelvonásos kis vígjátéka, A királyné apródja, mely úgy kedves poezise, mint szellemes és ötletes volta miatt is egyike ez idei szezon legsikerültebb eredeti újdonságainak. Már a tárgya is egy kedves eredeti ötlet. Egy reménybeli akadémikus előtt álmá­ban megjelennek készülőfélben levő drámájának alakjai, akik egészen más megoldásra számítanak, mint a minőt a szerző előre tervezett. A szerző és hősei között mulatságos szóváltás keletkezik, a dráma követelményeiről, a költői igazságszolgáltatás­ról, stb. Az álmot ébredés, a költői gondolatme­netet a valóság tapasztalatara váltja fel s végre is a drámából operett lesz a­­ háziúrnak ajánlva. A két darab kiállításában s rendezésében a leg­kritikusabb szem sem fedezhetett fel semmi fogyaté­kosságot, mint a Vígszínház előadásairól jóleső meg­elégedéssel szoktuk megjegyezni. Csak a közönség hangulatáról kell még egyet-mást elmondanunk A Királyné apródja nagyon tetszett a közönségnek. A kedves, gördülő versek bájos zenéje, csengő-bongó rímei kedves visszhangra találtak a néző­közönség­ben, mely osztatlan figyelemmel kisérte a költői bo­hóság ötletes jeleneteit. S a hálás publikum nem fukarkodott elismerésének nyilvánításával sem. Nyílt színen tapsolta meg kedvenceit, Hegedűst, Gált, Lánczi Ilkát, stb. s a szerzőknek is ugyancsak sok­szor kellett a lámpák előtt megjelenniük. A Chand d’holbits valami különös hatást nem keltett a mi közönségünkben. Nincsen itz hozzászokva az ily rémes s mégis semmitmondó históriákhoz. Inkább az újság ingere s C. Severin valóban bámulatra méltó mimikájának s gesztusnak adózott elismeréssel. Ez elismerésből azonban bőven jutot Gaszner B. kisasz­­szonynak, nemkülönben Balassának is, kik főszerep­lői voltak Catulle Mendes némajátékának. —ly. * Műsorváltozás a Népszínházban. Küry Klára ma este 7 órakor orvosi bizonyítványt küldött a Nép­színház igazgatójához, amely szerint lumbágóban (hexenschuss) szenved s teljes felgyógyulása 10— 12 napot fog igénybe venni. A bizonyítványt Mi­­hajlovics Miklós dr., Lunniczer József dr. és Hoff­mann Péter dr. állították ki. A Népszínház e heti műsora ennélfogva úgy változik meg, hogy holnap, szombaton a «Fehér csirke» s holnapután vasárnap délután a «Lumpácius» kerül színre. A vasárnap esti előadás nem változik, a «Falu rossza» kerül színre Blaha Lujzával. * Perotti Gyula, az Opera nagyhírű hőstenorja, június 1-én kezdi meg hangverseny-körútját. Perotti hangversenyein Bartóky Matildon, az Operaház fiatal tagján és Szida Zsigmond operaénekesen kívül Fodor Ernő zongoraművész is részt vesz, aki mint szólista és zongorakisérő fog szerepelni. * Vendégszereplés: Szacsvainé Boér Emma, a Nemzeti Szinház tagja, e héten három estén vendég­szerepelt Siklóson. Fellépett a Kaméliás hölgy-ben, a Vasgyáros-ban és a Cigány-ban s mind a három estén zajos sikert aratott. * Egy hasznos könyv. Már harmadik kiadásban jelent meg most egy könyv, amely kivált most a tan­év végén, mikor a tanulók nagy része elhagyván az iskolát, új és egész életére kiható pályára lép, nagy fontossággal bír. Szól pedig ez a köny az életpályák­ról. Ezen érdemes munkája Ferenczy István nagysze­beni állami főgimnáziumi igazgatónak javított és a legújabb viszonyokhoz alkalmazott, bővített kiadás­ban jelent meg Stampfel Károly könyvkiadónál Pozsonyban. Biztos útmutatással szolgál ezen mű az életpályát választani akaró ifjúságnak, egyszersmind üdvös kézikönyv a családapáknak, gyámoknak és tan­férfiaknak is. A harmadik kiadás, mely tetemesen bővített alakban látott napvilágot, kétszeres elismeré- ■ sünkre tarthat számot, mert valóban nincsen olyan közpálya hazánkban, melyre vonatkozólag e hasznos kötetben ne kapnánk felvilágosítást. Fel van itt so­rolva mindaz, ami a pályák fontos kérdésére vonat­kozólag a minősítő és szervező törvényekben, sza­bályzatokban, iskolai értesítőkben és hivatalos lapok­ban szétszórtan megjelent. Kétszeres hasznát veheti ezen munkának mindenki, akinek pályaválasztás előtt álló fia vagy rokona van, mivel a legkülönfélébb állások közötti különbséget könnyen felismerheti és ez által a körülményeknek, az illető ifjú tehetségének és képzettségének legjobban megfelelőt tudja kivá­lasztani. Az Életpályák harmadik kiadása fűzve 4 korona, bekötve 5 korona. * A Katholikus Hitvédelmi Folyóirat legújabb (májusi) száma tartalom dolgában sorakozik e kitűnő folyóirat előbbi füzeteihez. «Lehet-e rendszerválto­zás ?» címen Keményffy K. Dániel igen tartalmas egyházpolitikai cikket irt, H. E. pedig igen figyelemre méltó tanulmányban értekezik a katholikus sajtó ügyéről. Harmadik főbb dolgozata a füzetnek «a sza­badkőműves propaganda hatása korunk irányadó esz­méire.» Az állandó rovatok: Megtértek Csarnoka, Külföldi Szemle, Krónikás, Irodalom hasonlóképpen felette tanulságosak. A füzethez a Dorka Nuo című katholikus regény negyedik éve van csatolva. A Ka­tholikus Hitvédelmi Folyóirat szerkesztői T. Pelikán Krizsó és Keményffy K. Dániel. (Budapest, VII. Csö­möri­ út 32.) Ára egész évre 4 frt. * A Borromaeus hitszónoklati folyóirat (Szerkeszti és kiadja Nagy Antal, győri székesegyházi kanonok) folyó évi 7. füzete a következő tartalommal jelent meg 1. Úrnapra: Urnapi hódolatunk. Erényi Károly német-­­árfalusi plébánostól. Példa az ünnepi szent­beszédhez. — 2. Pünkösd után II. vasárnapra: Gya­ 4 ______Szombat, 1899. május 27.

Next