Alkotmány, 1899. május (4. évfolyam, 105-130. szám)
1899-05-27 / 127. szám
ALKOTMÁNY. 127. szám. kénytelen volt a pénztárnál a jegyek árát visszafizettetni. Küry Klára kisasszony saját kijelentése szerint oly beteg lett, hogy képtelen volt játszani. Porzsolt, a Népszínház igazgatója elküldötte Küry Klára kisasszonyhoz a színházi orvost ; az orvos konstatálta, hogy Küry Klára kisasszony egészséges. Porzsolt elküldötte a másik színházi orvost is, akit egyszerűen nem bocsátottak be. Ezek történtek tegnap. Néhány nappal ezelőtt a színházi bíróság ötszáz forint pénzbírságra ítélte Küry Klára kiasszonyt, mert a Fehér csirke címü darabnak egyik neki szánt szerepét visszaküldte s ezzel súlyosan megsértette a színház szabályzatait. Azt hiszszük szükségtelen fejtegetnünk, hogy a két dolog között szoros logikai kapcsolat van. Mi nem vettünk részt abban a háborúban, mely a Népszínházban már régen folyik Küry Klára kisasszony és F. Hegyi Aranka tisztelői között. Elismertük Küry Klára kisasszony művészi tehetségeit éppen úgy, mint F. Hegyi Arankáét. Nem avatkoztunk abba a harcba sem, melyet Küry Klára kiasszony, a Népszínház tagja folytat a Népszínház ellen azon a címen, hogy ott érvényesülni nem tud. Szomorú önbírálat! Most, mikor Küry Klára kisasszony a harcot a közönség ellen is megindítja, most már kötelességünk nekünk is felszólalni. Küry Klára kisasszony huszonkétezer forint évi fizetést húz a Népszínháztól. Tehát egyáltalán nem hoz semmiféle áldozatot, ha a Népszínházban olykor fellép s játszik. És ő mégis azt írja, hogy «hallgatagon dolgozik, mosolygó ajakkal, vérző szívvel; az imádott közönség magas véleménye legtöbb neki a földön és a művészetben feltalált lelki gyönyörűség az ő kettős életcélja.» Mi szívesen elhiszszük, hogy vérzik neki a szíve, ez utóvégre kinek-kinek privát gyönyörűsége. De ha ő oly sokra becsüli a közönség véleményét, akkor hajoljon meg előtte s ha minden bokréta, minden taps nem neki jut, szükségtelen mindjárt — hogy őszinte, szóval éljünk — egy ilyen nem a legjobb ízlésre valló stiklivel élnie. Nem a Népszínház reputációját rontotta meg tegnapi szereplésével, hanem a publikumnak iránta gyakran érdemen felül tanúsított jóakaratát játszotta el. Küry Klára kisasszony meg fogja engedni, hogy az orvos véleményét, hivatalos jelentését hitelesebbnek tartjuk, mint az ő mindenesetre nagyon ügyesen megfogalmazott levelét, melyet újabb alkalmul használ fel arra, hogy Porzsolt igazgatót bár leplezve, megtámadja. Aki ismeri a Népszínház viszonyait, az tudja, hogy ezt a bánásmódot Porzsolt úr éppen Küry Klára kisasszonytól érdemelte meg legkevésbbé. Küry Klára kisasszony el akar menni a Népszínháztól. Azt lehetne hinni, hogy ezt a világ legegyszerűbb módján úgy lehetne megcsinálni, ha a kisasszony elmegy. Csakhogy a dolognak az a háttere, hogy a Küry Klára kisasszony és Porzsolt közt fennálló szerződésnek 30.000 frtos vinkuluma van s igy nagyon érthető, ha Küry Klára kisasszony nem akarja felbontani a szerződést, hanem ezt az igazgatóval szeretné megcselekedtetni. Hogy ez megtörténhessék, Küry Klára kisasszony, mint a tegnapi est bizonyítja, a legnagyobb botrányra kész és sem a Népszínházra, sem annak közönségére nincsen egyáltalában semmiféle tekintettel. Nem ismerjük Porzsolt igazgató úr szándékait; lehet, hogy a kisasszony továbbra is megmarad a színház kötelékében, lehet, hogy megy. Annyi bizonyos, hogy Küry Klára kisasszony nagyon, de nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő pótolhatatlan. Legkevésbbé sem az. Ezt sine ia et studio mondhatjuk neki. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a felette kellemetlen dolog éppen Porzsolt igazgatása alatt esett meg a Népszínházzal. Porzsolt igazgatása alatt ez a műintézet fellendült s nívója magasabb, mint valaha. Ezt a nívót ugyan Küry Klára kisasszony nem képes lerontani, úgy, amint annak emeléséhez nem is járult, de azért eléggé boszantó, hogy a színház vezetését megakasztó házi perpatvarok legnagyobb része Küry Klára kisasszonytól veszi eredetét. A közönség már eddig is bámulatos türelemmel volt Küry Klára kisasszony iránt, ki most csattanós befejezéséül egy nem is inkompatibilis Hexenschuss, miatt a maga színházának érzékeny anyagi és erkölcsi kárt okozott. Alábbiakban adjuk Fodor Oszkár úrnak, a Népszínház orvosának ma este hozzánk érkezett nyilatkozatát : Tisztelt Szerkesztőség! Küry Klára a Népszínház kiváló művésznője engem tüntetett ki, hogy tegnap a Népszínház előadásának elmaradása előtt orvosi segítség nyújtása céljából öltözőjébe hivatott, mint a Népszinház orvosát s utána lakásán én voltam az első orvos, ki őt vizsgálat alá vehettem. Lelkiismeretes vizsgálat után kijelentettem, hogy az előadás lemaradására semmi komoly okot nem találok s ma három orvoskollegám, Lumnitzer József dr. Mihajlovits Miklós dr. és Hoffmann Péter dr. urak az előadás lemondása után teljes 24 órával ágyékzsábát (lumbagi, Hexenschust) konstatálnak s hozzáteszik, hogy a művésznő felgyógyulása 11—12 napot fog igénybe venni. Az ügy orvostudományi részére a magam megjegyzéseit majd meg fogom tenni az orvosi szaklapokban; e helyen csak minden laikus embernek, akinek valaha Hexenschussa volt. Ítéletére bízom, állithat-e ki három komoly orvos egy nappal utólagosan s tizenkét napra előzetesen felmentést előadás alól Hexenschuss miatt ? Budapest, 1839. május 26. Dr. Fodor Oszkár, a Népszínház orvosa. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. C. Severin. Az idei szezonnak valószínűleg utolsó nagyobb színházi eseménye az a vendégszereplés, amelynek ma volt az első estéje a Vígszínházban. A művészetnek azzal a fajával, melynek a Lipót-körúti műintézetben vendégszereplő művész, C. Severin, napjainkban nemcsak leghíresebb, de kétségkívül leghivatottabb művelője is, ami közönségünknek eddigelé nem igen volt alkalma megismerkedni. Ez, valamint a hetek óta sűrű egymásutánban megjelent hírlapi reklámközlemények érthető érdeklődést keltettek. A jobb helyeket már napokkal ezelőtt lefoglalták s ma alig akadt valami hivatalos tenni valója a Vígszínház pénztárosának. C. Severin mimelő színész, arcjátékkal, gesztusokkal helyettesíti a hallható beszédet és tagadhatatlanul nagy sikerrel. Arcvonásai, mozdulatai a lehető Leghívebben fejeznek ki minden érzelmet s az értelmes beszéd hatásával vannak a szemlélőre. A megértetésnek ez a módja azonban természetesen, már csak azért is, mert csupán egyetlen érzékünket foglalkoztatja, feszült figyelmet igényel. Rövid ideig élvezhető, művészi tökéletességével szórakoztat is, de később elveszti érdekességét, fárasztó lesz, végül unalmassá. E mellett tanúskodott a mai közönség hangulata is, mely, különösen az első felvonás alatt, a tetszésnek minduntalan ki-kitérő jeleivel nyilatkozott meg a színművészet eme specialitásával szemben, de később egyre jobban lelohadt. A vendégművész különben Catulle Mendesnak Chand d’habits című zenés némajátékában mutatkozott be a budapesti közönségnek. Magát a darabot csak az teszi némileg menthetővé, hogy némajáték és hogy Severin számára készült. Amilyen excentrikus Severin művészete, éppoly rossz Catulle Mendesnak jelen darabja. Hátborzongató rémes história, melynek semmi köze a drámához s teljesen méltatlan a színpadra. Hatása sokkal kegyetlenebb, mint a Kísérteteké, melyben a múlt szezon folyamán ugyancsak a Vígszínházban Ermete Zacconi szerzett álmatlan éjszakákat a művészet iránt érdeklődőknek. Pierrot, egy szegény ördög, mert nem tudja megnyerni Musidorának, a szép táncosnőnek szerelmét, felakasztja magát egy lányaoszlopra. Musidora azonban, ki éppen akkor jön ki a Varieté-színházból, észreveszi és megmenti. Közönséges rendőri riport, melynek folytatása nem áll sokkal magasabb színvonalon. Pierrot vagyonra vágyódik, hogy Musidoránál meghallgattatást találjon. Töprengéséből a vagyonszerzés módjai felett egy vontatott hang veri fel: Chaud d'habits! (Mi van eladó ?) Csakhamar egy öreg házaló közeledik feléje, karján néhány ruhadarabbal hóna alatt egy karddal. Pierrotnak különösen egy sapka nyeri meg tetszését. Fel is próbálja, de mivel pénze nincs, kénytelen a kívánt jószágot visszaadni a házalónak. Ekkor a kardra téved tekintetes borzasztó gondolat fogamzik meg agyában: leszúrja a házalót, megteszi az első lépést a vagyonszerzés útján. A gondolat borzasztó lelki küzdelem után, melyet talán leghívebben fejezett ki Severin mimikája, csakhamar a tett követi. A házalót orozva leszúrja, pénzecskéjét magához veszi, amelynek csengése hamarosan feledteti vele az imént elkövetett orgyilkosságot. Innen kezdve a darab nem egyéb, mint folytonos rémlátás. Pierrot gazdaggá lesz, de a vagyon nyújtotta élvezetekből sohasem veheti ki részét. Folyton előtte áll a meggyilkolt házaló alakja s kísérteties tekintetével mindenünnen visszariasztja, ahol boldogságban, nyugalomban vagy élvezetben lehetne része. Ez a folytonos rémlátás, melyet — elég borzalmasan — meg is testesít a szerző, végre párbajba kergeti a gyilkost Musidora egy másik lovagjával. A küzdőtéren, ellenfelével szemben, újra megjelenik előtte a kisértet s kényszeríti, hogy kebelére boruljon. Pierrot tehetetlenül engedelmeskedik s beledül — ellenfele kardjába. Ebből a vázlatos meséből is látható, hogy Severinnek ugyancsak bő alkalmat nyújt művészete bemutatására, anélkül mégis, hogy teljesen érvényesülhetne. Maga a darab sokkal jobban foglalkoztatja az idegeket, semhogy a néző még az előadóra is valami nagy figyelmet fordíthatna. A Chand d’ habits előadását egy kis bemutató előzte meg. Kár, hogy megelőzte és nem követte. A felizgatott idegek lecsillapítására minden esetre nagyon jó hatással lett volna Makai Emil és Heltai Jenő egyfelvonásos kis vígjátéka, A királyné apródja, mely úgy kedves poezise, mint szellemes és ötletes volta miatt is egyike ez idei szezon legsikerültebb eredeti újdonságainak. Már a tárgya is egy kedves eredeti ötlet. Egy reménybeli akadémikus előtt álmában megjelennek készülőfélben levő drámájának alakjai, akik egészen más megoldásra számítanak, mint a minőt a szerző előre tervezett. A szerző és hősei között mulatságos szóváltás keletkezik, a dráma követelményeiről, a költői igazságszolgáltatásról, stb. Az álmot ébredés, a költői gondolatmenetet a valóság tapasztalatara váltja fel s végre is a drámából operett lesz a háziúrnak ajánlva. A két darab kiállításában s rendezésében a legkritikusabb szem sem fedezhetett fel semmi fogyatékosságot, mint a Vígszínház előadásairól jóleső megelégedéssel szoktuk megjegyezni. Csak a közönség hangulatáról kell még egyet-mást elmondanunk A Királyné apródja nagyon tetszett a közönségnek. A kedves, gördülő versek bájos zenéje, csengő-bongó rímei kedves visszhangra találtak a nézőközönségben, mely osztatlan figyelemmel kisérte a költői bohóság ötletes jeleneteit. S a hálás publikum nem fukarkodott elismerésének nyilvánításával sem. Nyílt színen tapsolta meg kedvenceit, Hegedűst, Gált, Lánczi Ilkát, stb. s a szerzőknek is ugyancsak sokszor kellett a lámpák előtt megjelenniük. A Chand d’holbits valami különös hatást nem keltett a mi közönségünkben. Nincsen itz hozzászokva az ily rémes s mégis semmitmondó históriákhoz. Inkább az újság ingere s C. Severin valóban bámulatra méltó mimikájának s gesztusnak adózott elismeréssel. Ez elismerésből azonban bőven jutot Gaszner B. kisaszszonynak, nemkülönben Balassának is, kik főszereplői voltak Catulle Mendes némajátékának. —ly. * Műsorváltozás a Népszínházban. Küry Klára ma este 7 órakor orvosi bizonyítványt küldött a Népszínház igazgatójához, amely szerint lumbágóban (hexenschuss) szenved s teljes felgyógyulása 10— 12 napot fog igénybe venni. A bizonyítványt Mihajlovics Miklós dr., Lunniczer József dr. és Hoffmann Péter dr. állították ki. A Népszínház e heti műsora ennélfogva úgy változik meg, hogy holnap, szombaton a «Fehér csirke» s holnapután vasárnap délután a «Lumpácius» kerül színre. A vasárnap esti előadás nem változik, a «Falu rossza» kerül színre Blaha Lujzával. * Perotti Gyula, az Opera nagyhírű hőstenorja, június 1-én kezdi meg hangverseny-körútját. Perotti hangversenyein Bartóky Matildon, az Operaház fiatal tagján és Szida Zsigmond operaénekesen kívül Fodor Ernő zongoraművész is részt vesz, aki mint szólista és zongorakisérő fog szerepelni. * Vendégszereplés: Szacsvainé Boér Emma, a Nemzeti Szinház tagja, e héten három estén vendégszerepelt Siklóson. Fellépett a Kaméliás hölgy-ben, a Vasgyáros-ban és a Cigány-ban s mind a három estén zajos sikert aratott. * Egy hasznos könyv. Már harmadik kiadásban jelent meg most egy könyv, amely kivált most a tanév végén, mikor a tanulók nagy része elhagyván az iskolát, új és egész életére kiható pályára lép, nagy fontossággal bír. Szól pedig ez a köny az életpályákról. Ezen érdemes munkája Ferenczy István nagyszebeni állami főgimnáziumi igazgatónak javított és a legújabb viszonyokhoz alkalmazott, bővített kiadásban jelent meg Stampfel Károly könyvkiadónál Pozsonyban. Biztos útmutatással szolgál ezen mű az életpályát választani akaró ifjúságnak, egyszersmind üdvös kézikönyv a családapáknak, gyámoknak és tanférfiaknak is. A harmadik kiadás, mely tetemesen bővített alakban látott napvilágot, kétszeres elismeré- ■ sünkre tarthat számot, mert valóban nincsen olyan közpálya hazánkban, melyre vonatkozólag e hasznos kötetben ne kapnánk felvilágosítást. Fel van itt sorolva mindaz, ami a pályák fontos kérdésére vonatkozólag a minősítő és szervező törvényekben, szabályzatokban, iskolai értesítőkben és hivatalos lapokban szétszórtan megjelent. Kétszeres hasznát veheti ezen munkának mindenki, akinek pályaválasztás előtt álló fia vagy rokona van, mivel a legkülönfélébb állások közötti különbséget könnyen felismerheti és ez által a körülményeknek, az illető ifjú tehetségének és képzettségének legjobban megfelelőt tudja kiválasztani. Az Életpályák harmadik kiadása fűzve 4 korona, bekötve 5 korona. * A Katholikus Hitvédelmi Folyóirat legújabb (májusi) száma tartalom dolgában sorakozik e kitűnő folyóirat előbbi füzeteihez. «Lehet-e rendszerváltozás ?» címen Keményffy K. Dániel igen tartalmas egyházpolitikai cikket irt, H. E. pedig igen figyelemre méltó tanulmányban értekezik a katholikus sajtó ügyéről. Harmadik főbb dolgozata a füzetnek «a szabadkőműves propaganda hatása korunk irányadó eszméire.» Az állandó rovatok: Megtértek Csarnoka, Külföldi Szemle, Krónikás, Irodalom hasonlóképpen felette tanulságosak. A füzethez a Dorka Nuo című katholikus regény negyedik éve van csatolva. A Katholikus Hitvédelmi Folyóirat szerkesztői T. Pelikán Krizsó és Keményffy K. Dániel. (Budapest, VII. Csömöri út 32.) Ára egész évre 4 frt. * A Borromaeus hitszónoklati folyóirat (Szerkeszti és kiadja Nagy Antal, győri székesegyházi kanonok) folyó évi 7. füzete a következő tartalommal jelent meg 1. Úrnapra: Urnapi hódolatunk. Erényi Károly német-árfalusi plébánostól. Példa az ünnepi szentbeszédhez. — 2. Pünkösd után II. vasárnapra: Gya 4 ______Szombat, 1899. május 27.