Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-30 / 182. szám

ALKOTMÁNY 182. szám 5 Vasárnap, 1899. július 30. Az utolsó szavak után felhangzottak a Himnusz akkordjai, melyet a közönség állva hallgatott végig. Aztán kitört a lelkesedés, tombolt az az óriási kö­zönség, hogy szinte megreszkettek az avult deszka­falak. Jókait akarta hallani mindenki. Az ősz költő szerényen húzódott vissza háromszor-négyszer, majd, mikor látta, hogy senki sem mozdul helyéről, átvéve a neki felnyújtott ezüst babérkoszorút, körülbelül a következő szavakat intézte a közönséghez: «Szeretett közönségem ! Petőy-ünnep van ma. Ne ünnepeljünk ma senkit mást, csak őt. Minden ko­szorú, melyet az országban fonnak, minden babér, minden pálmalevél, melyet leszakítanak, csak az ő dicsőségét hirdesse. Minket pedig felejtsetek el.» Az utolsó szavaknál a kezében tartott koszorút a színpadon felállított Petőfi-szobor talapzatára he­lyezte. Ami ekkor történt, annak leírására toll nem képes. Felemelő, magasztos jelenet volt ez, melynek hatását soha sem feledhetik, akik jelen voltak. A közönség a függöny legördülte után még sokáig mintegy megbűvölten, mozdulatlanul állott helyén s csak később, lassan kezdett oszladozni, éltetve Jókait s a szereplőket, akik közül különösen Nagy Bella és Szakács Andor szolgáltak rá az el­ismerésre. A Városligeti színkörben. A Városligeti Színkör is méltó módon ülte meg Petőfi halálának ötvenéves évfordulóját. Zsúfolt ház előtt Jókai Mórnak A szigetvári vértanuk című öt­­felvonásos drámája került színre, melyet Taksonyi József Prologja előzött meg. A lendületes költeményt Hídvégi Ernő adta elő nagy hatással. A befejező so­rok elhangzása után a közönség — a felemelő ün­nepély hatása alatt — állva tüntetett Hídvégi és a többi szereplők mellett, akik nagy lelkesedéssel ját­­szották Jókai drámáját. Segesvárott. — Távirati tudósítás. — A városban minden irányban nagy előkészületeket tesznek a vendégek méltó fogadására. A város már is ünnepi díszt öltött. Nemzeti Szinti és gyászlobogók lengenek mindenfelé. A rendezés munkájában több előkelő szász nemzetiségű is nagy buzgalommal részt vesz, sőt a vidékről a szász papoktól számos meleg­hangú, rokonszenves levél érkezik a rendező bizott­­sághoz, melyekben jelzik, hogy részt vesznek az ün­nepélyen. A mai vonatokkal már számos vendég és küldöttség érkezett ide. A vonatoknál a rendező bi­zottság élén Somogyi alispánnal és Kedves István pénzügyi igazgatóval fogadták a vendégeket, akik már ma oly nagy számban érkeztek, hogy szállást sem kaphattak mindnyájan a városban. Többen csak a környékbeli falvakban találtak szállást. Minden vonat szakadatlanul nagyszámú vendéget hoz, a küldöttsé­gek zászlókkal érkeznek, a koszorú-küldemények százával jönnek, eddig tizenkét kocsi koszorút vittek ki Fehéregyházára. A megérkezettek közül számosan kirándultak a vidékre, többek közt Károlyi István gróf Zichy Jenő gróffal Az idő kedvező, tiszta és minden jel arra mutat, hogy a holnapi ünnepély a várakozáshoz méltó módon fog lefolyni. TÁVIRATOK. A békekonferencia vége. Hága, julius 29. A békekonferencia mai teljes ülé­sén véglegesen elfogadta a választott bíróságról szóló egyezményt a következő pótlással. Azok a feltételek, amelyekkel a hágai nemzetközi értekezleten nem képviselt hatalmak az elfogadott egyezményhez hozzá­járulhatnak, a szerződő hatalmak között való későbbi megegyezés útján állapítandók meg. Holnap délelőtt megkezdődnek az aláírások. A kon­ferencia záró ülése ma délután 3 órakor volt. A belga választó-reform: Brüsszel, júl. 29. A választó-reformjavaslat bizott­ságának tegnapi tárgyalásánál Lorand kijelentette, hogy ő progresszista. Ezért erősen megtámadták, mire letette mandátumát. Brüsszel, jul. 29. A kormány nem tudja, mit csi­náljon. Az ellenzéki képviselők megmaradnak amellett, hogy addig nem tárgyalnak, míg a kamara föloszla­­tása útján az ország népének véleményét nem is­merik. Brüsszel, jul. 29. A helyzet mind válságosabbá ala­kul. Hír szerint Van den Peereboom nem akar visz­­szalépni. Az ellenzék a választási reformbizottságból ki fog lépni. Spanyol tábornokok pere, Madrid, július 29. A legfelsőbb haditörvényszék most tárgyalja a kubai hadvezérek perét. A bűnö­sök ezek: Torall, Jaudenesz és Pareja tábornokok, Montojo, Szasztao és Paredesz admirálisok. Torall Szantjago kapitulációjáért áll a haditörvényszék előtt, Jaudenesz Torall parancsára föladott egy erős he­lyet, Pareja szintén így tett. Montojonak és Szasztao-nak a kavitei nagy veszteségért kell bűnhődniök. A Colon hajó átadásáért pedig Paredeszt vonták fele­lősségre. A katonai közvádló azt követeli, hogy a há­rom fővezért, Toralt és Jaudenesz tábornokokat és Montojo tengernagyot életfogytig tartó fegyházra ítéljék, rangjuktól foszszák meg s törüljék őket a nyugdíjalapból. A bíróság a már két hónap óta fog­ságban levő vádlottak kihallgatása nélkül tárgyal. Tekintve az ország általános fölfogását, amint Mad­ridból híresztelik, valamennyi vádlottat föl fogják menteni. A Dreyfuss-ügy, Páris, júl. 29. Dreyfuss védői elhatározták, hogy Beaurepaire megidézését kérik. Páris, júl. 29. Beaurepaire 31 tanú vallomását te­szi közzé, a­kiket az általa vezetett vizsgálat folya­mán kihallgatott. A tanúk egy része a revízió érde­kében folytatott hajszáról nyilatkozott. Egyikük azt mondja, hogy Dreyfussban felismerte azt a hadna­gyot, akit Mühlhausenből a német hadgyakorlatokra vezetett, ahol Dreyfuss állítólag főbbrangú tisztekkel tárgyalt Egy másik tanú a vasutakról szóló munkát kölcsönzött Dreyfussnak. Néhány nap múlva egy né­met­ lapban ennek a munkának fordítását, olvasta. Egy másik tanú a vasutak, stratégiai használatáról, külön e célra irt munkát kölcsönzött Dreyfussnak, akit már akkor gyanúba vettek. Nemsokára Német­országban e szerint módosították a katonai vasút­­ügyet. Az egyik tanú vallomása szerint egy orosz diplomata úgy nyilatkozott, hogy Dreyfuss bűnös és hozzátette: — A mi szolgálatunkban állott. Egy másik tanú, aki állítólag érintkezésben állott Panizzardival, ehhez kérdést intézett Dreyfuss bű­nössége felől, mire Panizzardi egyáltalán nem tagadta Dreyfuss bűnösségét. Van azután a tanuk között egy, aki állítólag főnökétől, aki francia tiszt és kato­nai attasé egy idegen hatalmasságnál, levelet kapott, a­melyben azt írja, hogy Dreyfuss bűnösségére vonat­kozó bizonyítékait illetékes helyre juttatta. Páris, júl. 29. Carrières őrnagy megkeresésére tegnap a haditanács egy tisztje megjelent a «.Matin» főszerkesztőjénél és azt kérdezte tőle, hogy mily mó­don szerezte meg Walsin-Eszterházy legutóbbi lelep­lezéseit. A főszerkesztő azt válaszolta, hogy ő csak a lap adminiszt­ációjával foglalkozik és nem tudja, hogy a «Matin» hogyan jutott a leleplezések birto­kába. A tiszt folytatni fogja a vizsgálatot. Vegetáriánusok közgyűlése. «A vegetáriánus egyesületek hol­nap tartják országos közgyűlé­süket.. Az én életem Mohácsának gyászos évfordulója holnap lesz, amidőn a magyarországi vegetáriánus­­egyesületek második országos közgyűlésüket tartják. Az első vegetáriánus kongresszus fütyült be ne­kem világéletemre. Akkor égtem le a negyedik eme­lettől a legsötétebb pincelakásig, úgy, hogy még a néhai házam hűlt helye is kicsúszott lábam alól. Akkor lettem földönfutóvá s földnélkül és kutyabőr nélkül is legjogosabban megilletett a földnélküli pré­­dikátum. (Engedjék meg nyájas olvasóim, hogy itt pár percre kiejthessem a tollat kezemből, míg letör­löm a visszaemlékezés keserű könyeit.) Tudják-e önök, hogy mi egy jól nevelt vegetá­riánus ? Egy jól nevelt vegetáriánus az, ki földi porhüve­lyét állandó és a leggyűlöltebb meghasonlásban tartja minden néven nevezendő ropogósra, pirosra pirított kappanokkal, kacsákkal és egyéb szárnyas állatok­kal, nemkülömben az állatvilágnak minden inkogni­tóba bujtatott részecskéjével. Oe egy jól nevelt vege­táriánust a leghangzatosabb frázisokkal sem lehet megtéveszteni s nagyon jól tudja, hogy az ízelítő alatt a hamburgi egykori Derby-nyerőnek bepácolt maradványait kell keresnie. Mondom, mig egy intelli­gens vegetáriánusnak a legádázabb s a leggyűlölete­­sebb viszonyt kell fentartania az állatvilág összes képviselőivel, addig a növényvilággal valóságos tob­zódást folytathat. Boldog életének jellegtelen kék egét éjszakára akár mandula-szemekkel rakhatja ki, zabkalácsról álmodhat s spenóttal ébredhet, szerel­mes lehet a kelkáposztába s a mogyoróból szűrt kávé után a kis sakkpartit zöld borsóval vagy kukorica­szemekkel játszhatja. Arról pedig nem is beszélek, hogy a citromléből akár a karalábis földig leihatja magát bármikor, naponta is ahányszor tetszik és kur­jongathatja széles jókedvében : Szép élet a vegetár’jusé Tyuhaja! Hát kérem egy jól nevelt vegetáriánus ilyen. De milyen a nagybátyám ? A nagybátyám szakasztottan olyan, mint egy jól nevelt vegetáriánus, miután meggondolatlan ifjú évei­ben a kolozsvári töltöttkáposzta s a hegyaljai riz­­ling iránt oly hódolattal viseltetik, hogy oly korában már, melyben a svábnak az esze szokott megjönni, ha hétszer hét Karlsbad volna e földtekén, a’ sem­ segíthetett volna rajta. A vegetariánizmusnak tehát oly lelkes apostolává csapott fel, hogy láttára a legöregebb német pro­fesszor is elpudeálhatná magát. Ez még csak hagy­­ján lett volna, de a szerencsétlennek mániájává lön, vegetáriánussá gyúrni át az egész világot, legelső sorban pedig szeretett öcscsét, engemet. Nem ment, sehogyan sem ment. Feltételes örökösévé tett egy négyemeletes, pesti házának, ha vegetáriánussá vedlem át, így már az­tán ment, azaz így is csak félig. Bizalmasa s őrül mellém adott szakácsnéja előtt vegetáriánus voltam, de milyen! Annak a jámbor matrónának volt is fo­galma arról, hogy szűz lelkiismeretemet hány ven­déglős nagy porció terheli naponként, amikor már a leöntetlen fejes zöld salátát is oly pokoli élvezettel ropogtattam előtte, hogy szinte öröm volt nézni. Hanem egyszer. A vegetáriánusok első országos kongresszusukat rendezték, mikor azt a táviratot kaptam: — Megyek. Aznap estére hőn szeretett nagybátyám meg is ér­kezett. Piros-pozsgás s egy kissé elhízott külsőm mintha egy kissé meglepte volna, de hogy egy pár szót váltott kirendelt szakácsnémmal, nemcsak meg­nyugodott, hanem egészen felvidult. — Mondtam, nem megmondtam, hogy a növény­ételekben sokkalta több a táperő? Több, több hason­líthatatlanul, mint bármi más izé . . . anyagban. (A húst még nevén sem vette a szájába.) Alig várta a másnapi kongresszust. Hogy fog ott velem brillírozni! De brillírozott is! úgy mutatott be minden hús . . . akarom mondani elvtársnak, mint a vegetariánizmus diadalát. A kongresszuson rögtön határozatba is ment, hogy sokszorosítanak a jó ügy érdekében s propagandát csinálnak majd velem, mint a vegetariánizmus diada­lával. E diadalra pedig oly lakomát csaptunk, hogy Lukullus bizonyára csak nyelvcsettintve nézhette volna végig. Volt ott birtök tökből; rántott szelet piros ré­pából ; nyúlgerinc spárgából; kolozsvári töltött grizes káposztából; kotlett krumpliból s csak úgy hordó számra folyt, akarom mondani gurult a citrom. Meg­ihattunk vagy ezer darabot. Bátyám oly felségesen mulatott, hogy Budapesten való tartózkodását mindjárt egy egész héttel meg­hosszabbította. Tar koponyámon ennek hallatára a legkisebb pehely­is­ég felé meredezett. Tisztán láttam, hogy egy heti vegetariánuskodás után fölveszem a néhai nevet. Csak természetes tehát, ha az irgalmasság testi cselekedeteiről kezdtem gondoskodni. Gondolom harmadnap történt, hogy egy lehámozat­­lan szarvaládét nagy titokban a kolozsvári töltöttbe akartam becsempészni. Észrevették. — Árulás! — Ki vele! — zúgott felém mindenünnen a vér­­csevisongásszerű­ háborgás, nagybátyám pedig kréta­fehér arccal, tágranyílt szemekkel nézte, hogy mi sors érte a vegetarianizmus diadalát? Mikor már lent voltam a lépcsőházban, repült­­ Amerika legközelebbi háborúja. New-York, július 29. A New-York-Herald egyik le­velezője Triesztben beszélt Dewey tengernagygyal, ald állítólag így nyilatkozott: Amerikának nagy, teljesen felszerelt hajóhadra van szüksége, mely minden más hatalommal szembeálhat. Anglia Amerikának termé­szetes szövetségese. Az olyan differenciák, amilyen a venezuelai határsértés és a halászati viszály volt, nem akadályai a két nép barátságos egyetértésének. A legközelebbi háború, melyet Amerikának meg kell vívnia, a Németország elleni háború lesz. Tiltakozás Prágában, Prága, július 29. Itt a jövő kedden, a cukoradó életbeléptetésének napján, a cukrászok boltjaikat csukva tartják és meetinget tartanak az adó ellen. A mézeskalácsosok velük együtt tartanak és a város főutcáin demonstrációt rendeznek az adó ellen. Mee­­tingjeikre meghitták valamennyi prágai országos és tartományi képviselőjüket.

Next