Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)

1901-11-08 / 266. szám

ALKOTMÁNY. 266. szám. 5 Péntek, 1901. november 8. g adott határozati javaslatokat, melyeket a gyűlés­en bloc elfogadott. Ezután Hornig Károly báró veszprémi püspök a következő, nagy hévvel előadott beszéddel rekesztette be a szónoklatok sorát: Igen tisztelt Elnökség! Tisztelt nagygyűlés! A tisztelt elnökség szíves felszólítása folytán állok itt, hogy annak óhajtásához képest a tisztelt nagygyű­léshez viszontlátás reményében még néhány búcsú-­ szót intézzek. Jobbak hiányában nem minden aggo­dalom nélkül engedek e meghívásnak, mert annyi kitűnő szónok után, kik előadásaikban a minden katholikus magyart mélyen érdeklő kérdések egész sorozatát alakilag és béltartalom tekintetében remek módon fejtegették,­­ mit mondjak én? De engednem kellett e megtisztelő fölszólításnak egyrészt azért, hogy az egész tisztelt elnökséggel szemben hitrokoni szolgálatkészségem tanúsítsam, de másrészt azért is, mert egy-egy katholikus nagy­gyűlésen résztvenni és azon szót emelni, nézetem szerint egy neme a hitvallásnak, melyből ezúttal nem szerettem volna magamat kivonni! Mert mi a célja egy ily nagygyűlésnek, mit aka­runk tüzetesen mi, magyar katholikusok­ ezen nagy­gyűlésünk által jelezni? Mit akarunk elérni, mi összejöveteleink célja? Azt akarjuk jelezni és érez­tetni, hogy létezünk és hogy mindenképpen súlyunk arányában helyet, világosságot, levegőt kívánunk ebben a hazában, melynek ősi vallása a mi katholikus vallásunk, ebben a hazában, melyet mi alapítottunk, melynek keresztény műveltségét és államiságát mi teremtettük, megvédtük és fentartottuk egy évezreden át, ebben a hazában, melynek minden ingadozás nélkül leghívebb fiai mi vagyunk és leszünk min­denkor. Továbbá azt is akarjuk jelezni, tisztelt nagygyűlés, hogy emez óhajainkban, ezen hazafias törekvéseink­­ben h egyek vagyunk, mert bennünket kettős és pedig szent és törhetetlen kötelék fűz össze egységes tes­tületté: szent vallásunk, azaz anyaszentegyházunk törvénye és a legtisztább, legforróbb hazaszeretet, a kiolthatatlanul lángoló hódolat amaz anyaföld iránt, mélyen élnünk, halnunk kell­ , íme, ez minden katholikus nagygyűlésnek, ez a mienknek is tartalma, célja, jelentősége , tanúbizony­ságot tenni arról, hogy rendületlenül ragaszkodva anyaszentegyházunkhoz, épp azáltal szolgáljuk a ha­zát, annak rendelkezésére bocsátjuk minden tehetsé­günket, létünket, eszünket, vérünket, mert mi ma­gyar katholikusok vagyunk és azok akarunk ma­radni. De épp ezért ismétlem, mert mi katholikusok, mert mi magyar katholikusok vagyunk, épp ezért rendületlenül ragaszkodunk ahhoz, ki anyaszentegy­házunk látható feje. XIII. Leóhoz és a legforróbb szeretettel, legmélyebb hódolattal és teljes bizalom­mal abba vetjük minden reményünket, kinek (ölként homlokát szent István koronája díszíti: apostoli ki­rályunkba, kit Isten bőséges áldása kisérjen és soká éltessen! Ifj. Zichy János gróf elnök berekesztő szavai után Schlauch Lőrinc dr. bibornok, nagyváradi püspök megáldotta a jelenvoltakat, mire a nagygyű­lés a püspöki kar lelkes éltetése mellett szétoszlott. A diszbankét. A harmadik nyilvános ülést déli 1 órakor 400 te­rítékű diszbankét követte a Vigadó éttermeiben. Az asztalfőn Mailáth gróf és Hornig báró püspökök között ifj. Zichy János gróf foglalt helyet, tőlük jobbra és balra láttuk Molnár János, Jankovich Béla, Csernoch János, Ernszt Sándor, Förster Ottó, Horváth Dezső országgyűlési képviselőket, Wolafka Nándor címzetes püspököt, Major Ferencet, Margalits Edét, Somssich Béla grófot, Zlinszky Jánost, Gyürky Ödönt, Csillag Gyulát, Hada Istvánt, Giesswein Sándor, Boromisza Tibor kanonokokat és a katholikus mozgalmaknak még számos kiváló alakját. A pecsenyénél ifj. Zichy János gróf lelkes sza­vakkal emelte ki a katholikus nagygyűlések nagy ■jelentőségét és magasztos célját. Azt mutatják ezek a gyűlések, hogy van Magyarországon fejlődő, erősbödő katholikus társadalom, kivált a mos­tani nagygyűlésen meggyőződhettünk, hogy a püspöki kar nem színtelen, nem élettelen, ha­nem velünk tart s ott tartja a kezét a katholikus társadalom szívén. Sohse szerettük meg jobban a püspöki kart, mint e napokban. (ügy van!) Két ideál lebeg a katholikus nagygyűlések, a katholikus társa­dalom előtt: a hazafiság és a vallásosság. Élteti e két ideál legmagasztosabb képviselőit: XIII. Leó pápát és I. Ferenc József királyt. A társaság percekig éljenzett, mire Hornig Ká­roly báró veszprémi püspök Zichy Nándor grófot éltette, aki nehéz, rossz időkben az első volt, ki a katholikus zászlót lobogtatta s a katholicizmus ér­dekeit és jogait minden néven nevezendő áldozatok­kal védte (Zajos felkiáltások: Éljen Zichy Nándor!) Az Ur-Isten áldja meg őt, valamint leghivatottabb se­gédét, ifj. Zichy János grófot. (Zajos éljenzés.) Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, kit felálltakor az egész gyülekezet tüntető ovációban ré­szesített, a vezérek ünneplése után a nagygyűlés lel­kes, fáradhatatlan előkészítőjét, Gyürky Ödönt él­teti. (Hosszantartó éljenzés és taps.) — Somsich Béla gróf lendületes beszédben Vaszary Kolos bibor­nok hercegprímást, a püspöki karnak összes, kivált pedig jelenlevő két tagját éltette. Major Ferenc Schlauch Lőrinc bibornok püspököt, Wolafka Nán­dor címzetes püspök a szakosztályok elnökeit és előadóit éltette, Margalits Ede a katholikusok egyet­értésére ürítette poharát, Csillag Gyula egyetemi tanár elvi antialkoholista létére Boromisza és Giess­wein kanonokokat, Valihora losonci plébános Wolafka címzetes püspököt, Förster Ottó pedig a jelenlevő hölgyeket éltette. Samassa levele. A bankét folyamán Zichy János gróf felolvasta Samassa József dr. egri érsek következő levelét: Méltóságos Gróf Uri Betegségem által legyőzetve, vigasztalást és lelkesülést találok az Önök küzdelmeiben. Részt­vevő nézője lévén a küzdtérnek, melyre magam le nem szállhatok, tapsolok a szerencsésebb vetélytársak hősi vállalatai fölött és a harcosok felé legmelegebb rokonszenvem fölkiáltását kül­döm a figyelmes sokaság lelkes zaja közé. —Az Úr malasztja kisérje és termékenyítse a katho­­likus nagygyűlésnek az egyház és haza javára irányzott nemes törekvéseit. Egyébként fogadja kérem, fogyhatlan nagyrabecsülésem őszinte ki­fejezését, melylyel vagyok Budapesten, 1901. november hó 5-én méltóságod kész szolgája dr. Samassa József egri érsek. Az Országos Magyar Cecilia-Egyesület közgyűlése. Délelőtt 9 órakor volt az Országos Magyar Cecilia­ Egyesület közgyűlése a központi papnevelő intézet dísztermében. A közgyűlést Bogisich Mihály cimzetes püspök elnök tartotta meg tartalmas beszéddel, mely­ben utalt arra, hogy egyházi zenénk mily elhanyagolt állapotban van s hogy a Cecilia­ Egyesület feladata épp az egyházi zenét az egyház akarata és szelleme szerint nemcsak ápolni, hanem terjeszteni is. Külö­nösen kiemelte, hogy itt a székesfővárosban mennyire elhanyagolt állapotban van, s alig van Budapesten templom, melyben igazi egyházias szellemű, egyházi zenét lehet hallani. Utána Meiszner Imre az O. M. C. E. titkára szá­molt be az egyesület működéséről. Az egyesületnek van 8 alapító és 253 rendes tagja. Kersch Ferenc esztergomi karnagy megírta az új kántorkönyvet azon elvek alapján, melyeket Mayer Károly székesfejér­­vári apát-kanonok fejtett ki a pécsi kongresszuson. Az első kántor-póttamolyamot is az idén tartotta meg az egyesület Selmecbányán. A jelentés után a tisztújítás következett. Megvá­lasztottak a volt tisztviselők azzal a különbséggel, hogy az egyik alelnök Pogatschnigg Guido egri székesegyházi karnagy lett. Ezenkívül választottak még 24 választmányi tagot. Meiszner Imre indítványára a közgyűlés elhatá­rozta, hogy a fővárosi botrányos egyházzenei álla­potok ellen felír a kultuszminiszterhez és a fővárosi tanácshoz. A közgyűlést délután 3 órakor folytatták, amidőn Bundala János dr. igazgató felolvasta értekezését az Egyházi zene társadalmi hatása címen. A fel­olvasás alatt lépett a terembe Mailáth Gusztáv Ká­roly gróf erdélyi püspök, kit a közgyűlés lelkes él­jenzéssel fogadott és Bogisich Mihály üdvözölt. Ezután Kersch Ferenc mutatta be kántorkönyvét példákkal illusztrálva. Nagy érdeklődéssel kísérte ezután a kongresszus egynéhány régi magyar egyházi éneknek előadását, melyeket Bogisich Mihály és Wolafka Nándor püspökök énekeltek el művészi előadással s melyért­ a hallgatóság lelkesen megéljenezte őket. Mailáth Gusztáv püspök elismerését nyilvánította 3. hallottak, Bogisich a Cecilia-egyesület működése felett és püspöki áldását adta. Keresztény szövetkezetek kongresszusa. A katholikus nagygyűléssel kapcsolatosan ma dél­után fél négy órakor tartották III. országos kongresz­­szusukat a magyarországi keresztény szövetkezetek a Budapesti Katholikus Kör dísztermében. Az elnöki emelvényen Zichy Aladár gróf a Keresztény Szövet­kezetek Országos Központjának igazgatósági elnöke, Major Ferenc dr. és Giesswein Sándor dr. alelnö­­kök, Gyürky Ödön dr. vezérigazgató, Boromisza Tibor igazgatósági tag, valamint Zlinszky János dr. és Kirschanek Ödön előadók foglaltak helyet. A délszaki növényekkel diszített tágas terem, mely két nappal ezelőtt a Szent Imre Önképző Egylet vendé­geit fogadta magába, ezúttal is megtelt, jeléül annak a nagy érdeklődésnek, amely manap a szövetkezeti eszme iránt mindenünnen megnyilatkozik. A hallga­tóság soraiban ott voltak: Zichy Nándor gróf, Mailáth G. Károly gróf erdélyi püspök, Zichy Nándorné grófné, Zichy Livia, Csernoch Já­nos, Wilczek Frigyes gróf, Förster Ottó, Da­rányi Ferenc dr. és Jankovics Béla országos kép­viselők, Kóberl János (Sárvár), Zemancsik István (Szepes-Váralja) prépostok, Telekessy János (Hanus­­falu) esperes, Soltész Ede (Péchujfalu), Rétay Kál­mán (Szirák), Vitkovits Ferenc (Szakos), Vasskó József (Zboró), Keresztes György (Rác-Keresztur), Szalay József (Fehértó), Kacska József (Lazan), Vidakovich János (Tovarisova) plébánosok, Galcsek György (Vác) papnevelőintézeti aligazgató, Keresztes József (Attala) káplán, Helyey Lajos dr., Pisky Zol­tán, Klempa Ignác, a Központ tisztviselői, Rajcsányi Gyula dr., Herényi Jenő dr. ügyvédjelölt (Szombat­hely), Dobordán Károly (Nagy-Szeben), Soltész Imre (Kálmánd), Szilágyi György, a Központ hivatalnoka, Hauser Péter, Ritter József (Budaeörs), Roth János (Duna-Adony), Paál Albert (Gyergyó-Alfalu) tanítók Kovács András (Sárosd), Szabó József (Nagy-Perkáta) és még számos vidéki szövetkezet képviselője; papok, tanítók, kisbirtokosok, egyetemi hallgatók, urinök és parasztasszonyok nagy számmal. A kongresszust Zichy Aladár gróf beszéde nyitotta meg, mely igy hangzott: Mélyen tisztelt Kongresszus! Ugyanaz a hazafias aggodalom, keresztény fele­­baráti­ szeretet és kötelességérzet, mely a múlt na­pokban oly fényesen nyilatkozott meg, hozott min­ket össze. Tevékenységünk tere más, de ugyanazon nagy monumentális épülethez hordjuk mi is az építő­anyagot, mint a keresztény társadalom öntudatos napszámosai. (Tetszés.) Az épület terve nem új, de azon klasszikus épü­letekhez tartozik, amelyek fentartásának és kiegészí­tésének kötelessége nemzedékről nemzedékre száll. Ez az épület: a keresztény állam! Társadalmi tevékenységünknek ennek szolgálatá­ban kell állama, kiki vegye magának e nagy mun­kából az őt megillető részt. Neveljünk nemzedéket, mely ezen magasztos ideá­nak erős légiókat ad, edzzük önmagunkat és népün­ket az erkölcstelenség csábjai ellen és fáradjunk azon, hogy a szegény és legszegényebb osztályai ez országnak a megélhetés küzdelmében el ne senyvedjenek, hanem az életerős, megelégedett, küzdelemre képes kisemberek osztályát képezzék. Mert a nép az az egyedüli, amelyen a keresztény ál-­­lám klasszikus épülete fennállhat. A kisemberek anyagi jólétének előmozdítására a mai kor létért való küzdelmében legbiztosabb és ki­próbált fegyver: a «szövetkezetek». (Helyeslés.) A társulás fogalma oly régi, mint az emberiségé és minden korban annak igényeihez alkalmazkodott. De minden időben a szabadság biztosítására szol­gált. (Úgy van !) Legyen szabad nekünk is keresz­tény szék­emben szövetkezni, népünk szabadsága érdekében. úgy hiszem nincs Önök között Uraim senki, 3d szövetkezeti tevékenysége alatt, annak nehézségeit érezve és a mostoha elbánást tapasztalva, melyben mi különösen részesülünk, pillanatnyi csüggedést ne érzett volna. És valóban ha az ország gazdasági viszonyait te­

Next