Alkotmány, 1914 (19. évfolyam, 152-157. szám)

1914-06-30 / 152. szám

. szám. 2 Kedd, 1914. junius 30 monarv. .4 területét — de csak a területét — az uralkodó azonos személyi­sége alatt, a pragmatica sanctio elválaszt­­hatatlanná, feloszthatatlanná teszi. Fe­renc Ferdinándnak tervei, még tehát ha nem voltak is hódító tendenciájuk — minket legközvetlenebbül érintettek. Nem­zetünk sorsa ha nem is volt kezében, de kezétől is függött. Az a szomorú helyzet pedig, melybe a monarchia mind jobban jut, sürgősen követeli is a cselekedeteket, kívánja a kezet, mely irányt ad, parancsol és vezet. A miért Ferenc Ferdinánd tragikus ha­lála a magyar nemzet sorsára is kiszámít­hatatlan jelentőségű, az legszorosabban összefügg Ferenc Ferdinánd egyéni jellemé­vel. A legelső magyar ember a király — ez a mondás nem üres szó, hanem egy nemzet életébe nyúló valóság. Ferenc Ferdinándról ugyan sokszor el akarták hitetni, hogy nem barátja a magyaroknak. A magyar alkot­mány iránti tiszteletéről is igyekeztek ho­mályt terjeszteni. A napot — mert felkelni nem láttuk — a maga egész valóságában nem ismerhettük meg, de átszürődő suga­raiból jogunk volt arra következtetni, hogy a trónörökösnek éppen jellemének nemes vonásainál fogva a magyar nemzet iránti szeretete nem volt megfogyatkozott. A ma­gyar alkotmánynak esetleges kívülről való megtámad­tatása — melyet századok alatt eléggé megszoktunk — nem is a legnagyobb és legyőzhetetlen veszedelem, ami hazán­kat érheti. Sokkal nagyobb az a veszedelem, mely a nemzeti életben annak belső bajai­ból származik. És ez ellen a veszedelem ellen látszott a legnagyobb támasznak Ferenc Ferdinánd nagy egyénisége. Meg­romlott és korrumpált közéleti viszonyaink fölött mint tiszta fényű csillagok ragyogtak Ferenc Ferdinánd puritánsága és erkölcsi nemessége. Soha nem tűrt közelében sem­mit, amihez szenny tapadt. Hogyan tűrte volna ezt a közéletben, az ország kormány­zásában ? Magyarországon pedig oda sül­lyedtünk, hogy a kormányzati rendszer nyíltan elismert eszközévé és módszerévé lett a korrupció, a szigorúan értelmezett becsület negligálása. Nemzeti presztízsünk forgott ezzel kockán. A nemzet ilyenkor áhitatos reménnyel tudott nézni arra az egyéniségre, kiben az akarat acélossága párosult az erkölcsi érzék finomságával. Mély vallásossága, mely családi életét a házassági szentség ragyogó zománcában őrizte és vonta be a külvilág előtt, ezért jelenthetett volna regeneráló erőt abban a társadalomban, melynek erkölcsi alapjai inogtak meg. Nem a felekezeti béke meg­zavarását eredményezte volna Ferenc Fer­dinánd vallásos lelkületén átcsalogó keresz­tény gondolkozása, hanem az elmék meg­tisztulását, az eszmékben való hit erősbö­­dését, a szebb, a nemesebb törekvések utáni vonzalmat. Akik trónon ülnek, azokban az egyéni kiválóságok, a jellem tisztaság, a f én­­költség a mágnes erejével hatnak. Von­zanak e lelki tulajdonai s a bűvkör, mely a trónokat veszi körül, egy nemzetet fog át s­zár magába. Ferenc Ferdinánd egész egyénisége tehát központi erőnek mutatkozott a nemzet szá­mára. Lehet-e annál többet várni és re­mélni a trón várományosától? A keresztény­ség emlőin növekedett magyar nemzet kívánhatott- e a nemzeti történet irányítá­sára jobb kezet, mint amely imára kulcso­­­lódott az Isten előtt s parancsoló erőt mu­tatott ott, ahol a kötelesség szava szólalt meg, ahol a férfiúi akarat energiájára volt szükség. Ferenc Ferdinánd korával pedig intellektuális képességein felül az élettapasz­talat bölcseségével is gazdagabb volt. Nem áll tehát, amit a kormány egyik orgánuma hirdet ma, hogy «a trónörökös nevéhez köd, homály, bizonytalanság, két­kedés és aggodalom volt kötve, melyek között csak bujkálva járt a remény». A ma­gyar nemzet szíve sem rendült volna meg a sarajevói tragédia hírére, ha ez igaz volna. Rossz lelkiismeret mondathat csak ily­et azokkal, akiknek a mai rendszerhez fűznék összes érdekeik. A magyar nemzet őszintén gyászol, éppen mert remények éltek benne, Sarajevo, júlnius 29. Vonatunkat, mely a bosnyák határ felé fut, már mindenütt gyászlobogók fogadják. A magyar állomásokon nagyobb tömegek állnak. Izgatottan, remegve várják az újabb híreket és mindenütt kirobban az elkeseredett felháborodás is. Megvál­tozik azonban a kép a bosnyák határon túl. Bosna- Bród csendőrökkel van megrakva és a gyönyörű keleti stílusban épült pályaudvar olyan, mint hogyha ellenséges csapat visszaverésére készülne. Minden érkezőt szemügyre vesznek és egymásután szólítják igazolásra az utasokat. Bosna-Bródtól Sarajevóig minden gyászmr van, de ez a gyász má­r nem az, ami a magyarországi. Csöndes, néma levehetség tapasztalható mindenütt. Az állomásokon alig láttunk embert, csak a hiva­talos funkcionáriusok siet­nek, dolgoznak és visznek egy kis élénkséget a nagy némaságba. Maga Sara­jevo igen különös képet nyúj­t. A város még tele van a trónörökös érkezésekor elhelyezett díszítésekkel. Diadalkapuk, virágfüzérek, lobogókból készített trofeumok és mindezek fölött a gyászeset óta ki­tűzött fekete lobogók. A folyó­part­on, a sarajevóiak kedvenc korzóján végig ott függnek még a kivilá­gítás maradványai és a Ferenc József-híd oszlo­pain is — amelyek egyike mögül ugrott elő a me­rénylő, — ott van még a lombdísz. És ezt a képet ma délután két óra óta a felfűzött szuronyok tízezrei töltik ki. Amióta kihirdették az ostromállapotot, a várost teljesen megsz­állták a katonai csapatok. Az utcakeresztezéseknél gép­fegyver-osztagok állnak, egymást követik az őr­járatok és különösen a külvárosokban az ablakok betett fatáblái mögül megriadt emberek hallga­tják a felvonuló csapatok dobogó lépéseit. Katonai csapatok sűrű sorfala között jutunk­­el a kormányzósági épületbe. Természetesen mindenek előtt a tragikus eset lefolyásának hiteles történetét szeret­nék megtudni. A szemtanúk előadása és a hivatalos megállapítások egybevetésével a gyászos eset története a következőképpen alakul ki: A városház felé­ menet az Appel-rakparton haladt a trónörökös nyitott autója, amidőn egy fényképész állványa mögül előugrott Cabrinovics és nagy lendülettel az autó felé dobta a bombát. .A trónörökös azt hitte, hogy a papirosba csoma­golt tárgy kérvény és kezével a repülő tárgy felé nyúlt, amely azonban félrecsúszott és ferde irányban az autó mögé hullt. A következő pilla­natban már be is következett a detonáció, amely rettenetes erejű­­volt. A bomba szilánkjai hetven lyukat ütöttek a trónörököst követő autón. A menet megállt és Gerde kormánybiztos a­­ trónörököshöz lépett, akit arra kért, hogy ne mert a trónörökös egész egyénisége a tes­­pedő, hanyatló, erkölcseiben romló, a ke­resztény lélek heroizmusából kivetkőzött korban világító toronyként állt a sziklán, mely körül az élet szennyes hullámai vihar­­zanak. Ezt a világosságot oltotta ki a sarajevói golyó és ezért ül lelkünkön a sötét gyász, bárha tudjuk is, hogy a Gondviselés nem hagy el a jelenben, a jövőben sem. De a sarajevói borzalmas tragédiában­­" egyéni, a történelmi tragikum ezt élem, érezzük azt a fájdalmat is, mely a magyt nemzetnek jutott azon borzalmas büntés folytán, mely az egész világot megdöbben­tette egyéni és történelmi momentumaina nagyságával.­­tt folytassa útját. A trónörökös körülnézett és azt mondotta: —­ Ja ! Jemand ist versetzt ! Ekkor még nem tudták, hogy kik Sebesültek meg és pár perc múlva folytatta útját a trón­örökös a városháza felé, ahol teljesen a megálla­pított programm szerint folyt le az ünnepség. Az eltérés csak az a rövid indulatos megjegyzés volt, amelyet a bombamerénylet miatt tett a trónörökös a polgármester üdvözlő beszéde előtt. A trónörökös azután igen barátságosan be­szélgetett a küldöttségekkel és a trónörökösné a török hölgyekkel sétált a teremben és városháza híres folyosóján. Fél órai időzés után újból autóba szálltak és a trónörökös ekkor jelentette ki kör­nyezete előtt, hogy meglátogatja, az előbbi me­rénylet sebesültjeit. Ekkor már tudta, hogy ka­tonai részről Menzzi alezredes sebesült meg sú­lyosabban. Kiadta a parancsot, hogy autója a hely­őrségi kórház felé induljon. Kérték, hogy ne menjen, de a trónörökös nem tágított, óráig azonban a Ferenc József­ utca sarkára értek, a trón­örökös engedett és megállíttatta az autót, hogy meg­változtatva útirányát a konokba menjen. Ebben a pillanatban történt a merénylet. Princip a Ferenc József-híd egyik oszlopa mel­lől ugrott elő és elkövette rettenetes tettét. A merénylet hiteles története. .-------------------------­ — Az «Alkotmány» kiküldött munkatársának telefonj­elentése Sarajevóból. — Mostar és Travnik ——------­ lángokban? Mostarban is ostromállapot van. ------000------­Kivégzés a rögtönitélő bíróság rendelkezésére. —Sarajevóba küldött tudósítónktól. — Sarajevo, junius 29. (Telefonjelentés.) Ma este ideérkezett jelenté­­sek szerint Mostar és Travnik lángokban állnak. Hivatalos helyen a hírt ebben az alakjában cá­folják, de azt elismerik, hogy mindkét helyen ,fanyar apr­ó zavargása­i vannak. .Sarajevo, junius 29. (Telefor­elentés éjjel 12 óra 3o° perckor.) Újabb magánjel­entések megerősítik azt a hírt, hogy Mostart­ban és Travnikban teljes a felfordulás. A legúj­­abb hírek szerint véres összeütközések vol­tak, am­­elyeknek eddig hetven-nyolc­van halottjuk van. M­­osterban is kihirdették az ostromállapo­tot é­s a rögtönítélő bíróság rendelkezésére egy lá­zadó szerbet felakasztottak. K­érdéseinkre a hatóságok azt válaszolják, hogy " Mostarban és Travnikban tényleg voltak össze­eütközések, de a rendzavarás nem olyan nagy­­arányú, mint amilyenekről a magánjelen­tések *­ szólnak.

Next