Alkotmány, 1914 (19. évfolyam, 152-157. szám)
1914-06-30 / 152. szám
. szám. 2 Kedd, 1914. junius 30 monarv. .4 területét — de csak a területét — az uralkodó azonos személyisége alatt, a pragmatica sanctio elválaszthatatlanná, feloszthatatlanná teszi. Ferenc Ferdinándnak tervei, még tehát ha nem voltak is hódító tendenciájuk — minket legközvetlenebbül érintettek. Nemzetünk sorsa ha nem is volt kezében, de kezétől is függött. Az a szomorú helyzet pedig, melybe a monarchia mind jobban jut, sürgősen követeli is a cselekedeteket, kívánja a kezet, mely irányt ad, parancsol és vezet. A miért Ferenc Ferdinánd tragikus halála a magyar nemzet sorsára is kiszámíthatatlan jelentőségű, az legszorosabban összefügg Ferenc Ferdinánd egyéni jellemével. A legelső magyar ember a király — ez a mondás nem üres szó, hanem egy nemzet életébe nyúló valóság. Ferenc Ferdinándról ugyan sokszor el akarták hitetni, hogy nem barátja a magyaroknak. A magyar alkotmány iránti tiszteletéről is igyekeztek homályt terjeszteni. A napot — mert felkelni nem láttuk — a maga egész valóságában nem ismerhettük meg, de átszürődő sugaraiból jogunk volt arra következtetni, hogy a trónörökösnek éppen jellemének nemes vonásainál fogva a magyar nemzet iránti szeretete nem volt megfogyatkozott. A magyar alkotmánynak esetleges kívülről való megtámadtatása — melyet századok alatt eléggé megszoktunk — nem is a legnagyobb és legyőzhetetlen veszedelem, ami hazánkat érheti. Sokkal nagyobb az a veszedelem, mely a nemzeti életben annak belső bajaiból származik. És ez ellen a veszedelem ellen látszott a legnagyobb támasznak Ferenc Ferdinánd nagy egyénisége. Megromlott és korrumpált közéleti viszonyaink fölött mint tiszta fényű csillagok ragyogtak Ferenc Ferdinánd puritánsága és erkölcsi nemessége. Soha nem tűrt közelében semmit, amihez szenny tapadt. Hogyan tűrte volna ezt a közéletben, az ország kormányzásában ? Magyarországon pedig oda süllyedtünk, hogy a kormányzati rendszer nyíltan elismert eszközévé és módszerévé lett a korrupció, a szigorúan értelmezett becsület negligálása. Nemzeti presztízsünk forgott ezzel kockán. A nemzet ilyenkor áhitatos reménnyel tudott nézni arra az egyéniségre, kiben az akarat acélossága párosult az erkölcsi érzék finomságával. Mély vallásossága, mely családi életét a házassági szentség ragyogó zománcában őrizte és vonta be a külvilág előtt, ezért jelenthetett volna regeneráló erőt abban a társadalomban, melynek erkölcsi alapjai inogtak meg. Nem a felekezeti béke megzavarását eredményezte volna Ferenc Ferdinánd vallásos lelkületén átcsalogó keresztény gondolkozása, hanem az elmék megtisztulását, az eszmékben való hit erősbödését, a szebb, a nemesebb törekvések utáni vonzalmat. Akik trónon ülnek, azokban az egyéni kiválóságok, a jellem tisztaság, a f énköltség a mágnes erejével hatnak. Vonzanak e lelki tulajdonai s a bűvkör, mely a trónokat veszi körül, egy nemzetet fog át szár magába. Ferenc Ferdinánd egész egyénisége tehát központi erőnek mutatkozott a nemzet számára. Lehet-e annál többet várni és remélni a trón várományosától? A kereszténység emlőin növekedett magyar nemzet kívánhatott- e a nemzeti történet irányítására jobb kezet, mint amely imára kulcsolódott az Isten előtt s parancsoló erőt mutatott ott, ahol a kötelesség szava szólalt meg, ahol a férfiúi akarat energiájára volt szükség. Ferenc Ferdinánd korával pedig intellektuális képességein felül az élettapasztalat bölcseségével is gazdagabb volt. Nem áll tehát, amit a kormány egyik orgánuma hirdet ma, hogy «a trónörökös nevéhez köd, homály, bizonytalanság, kétkedés és aggodalom volt kötve, melyek között csak bujkálva járt a remény». A magyar nemzet szíve sem rendült volna meg a sarajevói tragédia hírére, ha ez igaz volna. Rossz lelkiismeret mondathat csak ilyet azokkal, akiknek a mai rendszerhez fűznék összes érdekeik. A magyar nemzet őszintén gyászol, éppen mert remények éltek benne, Sarajevo, júlnius 29. Vonatunkat, mely a bosnyák határ felé fut, már mindenütt gyászlobogók fogadják. A magyar állomásokon nagyobb tömegek állnak. Izgatottan, remegve várják az újabb híreket és mindenütt kirobban az elkeseredett felháborodás is. Megváltozik azonban a kép a bosnyák határon túl. Bosna- Bród csendőrökkel van megrakva és a gyönyörű keleti stílusban épült pályaudvar olyan, mint hogyha ellenséges csapat visszaverésére készülne. Minden érkezőt szemügyre vesznek és egymásután szólítják igazolásra az utasokat. Bosna-Bródtól Sarajevóig minden gyászmr van, de ez a gyász már nem az, ami a magyarországi. Csöndes, néma levehetség tapasztalható mindenütt. Az állomásokon alig láttunk embert, csak a hivatalos funkcionáriusok sietnek, dolgoznak és visznek egy kis élénkséget a nagy némaságba. Maga Sarajevo igen különös képet nyújt. A város még tele van a trónörökös érkezésekor elhelyezett díszítésekkel. Diadalkapuk, virágfüzérek, lobogókból készített trofeumok és mindezek fölött a gyászeset óta kitűzött fekete lobogók. A folyóparton, a sarajevóiak kedvenc korzóján végig ott függnek még a kivilágítás maradványai és a Ferenc József-híd oszlopain is — amelyek egyike mögül ugrott elő a merénylő, — ott van még a lombdísz. És ezt a képet ma délután két óra óta a felfűzött szuronyok tízezrei töltik ki. Amióta kihirdették az ostromállapotot, a várost teljesen megszállták a katonai csapatok. Az utcakeresztezéseknél gépfegyver-osztagok állnak, egymást követik az őrjáratok és különösen a külvárosokban az ablakok betett fatáblái mögül megriadt emberek hallgatják a felvonuló csapatok dobogó lépéseit. Katonai csapatok sűrű sorfala között jutunkel a kormányzósági épületbe. Természetesen mindenek előtt a tragikus eset lefolyásának hiteles történetét szeretnék megtudni. A szemtanúk előadása és a hivatalos megállapítások egybevetésével a gyászos eset története a következőképpen alakul ki: A városház felé menet az Appel-rakparton haladt a trónörökös nyitott autója, amidőn egy fényképész állványa mögül előugrott Cabrinovics és nagy lendülettel az autó felé dobta a bombát. .A trónörökös azt hitte, hogy a papirosba csomagolt tárgy kérvény és kezével a repülő tárgy felé nyúlt, amely azonban félrecsúszott és ferde irányban az autó mögé hullt. A következő pillanatban már be is következett a detonáció, amely rettenetes erejűvolt. A bomba szilánkjai hetven lyukat ütöttek a trónörököst követő autón. A menet megállt és Gerde kormánybiztos a trónörököshöz lépett, akit arra kért, hogy ne mert a trónörökös egész egyénisége a tespedő, hanyatló, erkölcseiben romló, a keresztény lélek heroizmusából kivetkőzött korban világító toronyként állt a sziklán, mely körül az élet szennyes hullámai viharzanak. Ezt a világosságot oltotta ki a sarajevói golyó és ezért ül lelkünkön a sötét gyász, bárha tudjuk is, hogy a Gondviselés nem hagy el a jelenben, a jövőben sem. De a sarajevói borzalmas tragédiában" egyéni, a történelmi tragikum ezt élem, érezzük azt a fájdalmat is, mely a magyt nemzetnek jutott azon borzalmas büntés folytán, mely az egész világot megdöbbentette egyéni és történelmi momentumaina nagyságával.tt folytassa útját. A trónörökös körülnézett és azt mondotta: — Ja ! Jemand ist versetzt ! Ekkor még nem tudták, hogy kik Sebesültek meg és pár perc múlva folytatta útját a trónörökös a városháza felé, ahol teljesen a megállapított programm szerint folyt le az ünnepség. Az eltérés csak az a rövid indulatos megjegyzés volt, amelyet a bombamerénylet miatt tett a trónörökös a polgármester üdvözlő beszéde előtt. A trónörökös azután igen barátságosan beszélgetett a küldöttségekkel és a trónörökösné a török hölgyekkel sétált a teremben és városháza híres folyosóján. Fél órai időzés után újból autóba szálltak és a trónörökös ekkor jelentette ki környezete előtt, hogy meglátogatja, az előbbi merénylet sebesültjeit. Ekkor már tudta, hogy katonai részről Menzzi alezredes sebesült meg súlyosabban. Kiadta a parancsot, hogy autója a helyőrségi kórház felé induljon. Kérték, hogy ne menjen, de a trónörökös nem tágított, óráig azonban a Ferenc József utca sarkára értek, a trónörökös engedett és megállíttatta az autót, hogy megváltoztatva útirányát a konokba menjen. Ebben a pillanatban történt a merénylet. Princip a Ferenc József-híd egyik oszlopa mellől ugrott elő és elkövette rettenetes tettét. A merénylet hiteles története. .------------------------- — Az «Alkotmány» kiküldött munkatársának telefonjelentése Sarajevóból. — Mostar és Travnik ——------ lángokban? Mostarban is ostromállapot van. ------000------Kivégzés a rögtönitélő bíróság rendelkezésére. —Sarajevóba küldött tudósítónktól. — Sarajevo, junius 29. (Telefonjelentés.) Ma este ideérkezett jelentések szerint Mostar és Travnik lángokban állnak. Hivatalos helyen a hírt ebben az alakjában cáfolják, de azt elismerik, hogy mindkét helyen ,fanyar apró zavargásai vannak. .Sarajevo, junius 29. (Teleforelentés éjjel 12 óra 3o° perckor.) Újabb magánjelentések megerősítik azt a hírt, hogy Mostartban és Travnikban teljes a felfordulás. A legújabb hírek szerint véres összeütközések voltak, amelyeknek eddig hetven-nyolcvan halottjuk van. Mosterban is kihirdették az ostromállapotot és a rögtönítélő bíróság rendelkezésére egy lázadó szerbet felakasztottak. Kérdéseinkre a hatóságok azt válaszolják, hogy " Mostarban és Travnikban tényleg voltak összeeütközések, de a rendzavarás nem olyan nagyarányú, mint amilyenekről a magánjelentések * szólnak.