Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
658 KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁJA nyiségileg is hatalmas területet munkájában sikerült úgy átfognia, hogy a téma kapcsán egyetlen lényegesebbnek minősíthető probléma sem kerülte el a szerző figyelmét. 1. A munka I. fejezete az ellenőrzés fogalmával, meghatározásával foglalkozik. Ennek során ismerteti a burzsoá és a szocialista irodalom eddigi eredményeit. Foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az ellenőrzést milyen jellegű tevékenységnek lehet tekinteni. Vizsgálata során arra az eredményre jut, hogy nem az ellenőrzés általános fogalmi meghatározása a követelmény, hanem az, hogy az adott társadalmi-gazdasági alakulaton belül meg tudjuk különböztetni az ellenőrzés egyes típusait. Az értekezés egyik opponense Számos Lajos professzor nem ért egyet ezzel a megközelítéssel, különösen nem a szerző azon megállapításával, hogy az ellenőrzés általános meghatározásának alig van, vagy kevés a tudományos, illetőleg gyakorlati értéke. Az opponens szerint az ellenőrzés általános fogalmát a szerző saját maga is kialakította — ha nem is írta le a meghatározást — mert enélkül nem tudta volna elvégezni az ellenőrzés fő típusainak osztályozását. 2. A II. fejezetben az ellenőrzés osztályozásával, fő típusainak megkülönböztetésével találkozhatunk. Szerző az osztályozásnál nem annyira külsődleges formai jegyekre, hanem a tartalmi elemekre épít. Az opponensek egybehangzó véleménye szerint új tudományos eredménynek minősíthető az, hogy a szerző az ellenőrzést végző alanyokból (magán, társadalmi, állami ellenőrzés) kiindulva végzi el az ellenőrzési tevékenység osztályozását. Ez a felosztási mód egyrészt további tagolást tesz lehetővé, másrészt a jogi szabályozás szempontjából nagy jelentőséggel bír. E fejezet során szerző a szocialista ellenőrzés két alapvető típusát: az állami és a társadalmi ellenőrzést vizsgálja behatóbban. Ennek kapcsán rámutat arra, hogy a jogi szabályozás, a hatalmi, a bírói és az ügyészi szervezeten belül az ellenőrzési tevékenységet e szervek fő funkcióinak rendeli alá. Ezeknek általában nincsenek specializált ellenőrzési szervezeteik, így elhalványult az ellenőrzési tevékenység specifikuma. Egészen más a helyzet az államigazgatási és az annak alárendelten működő termelő, szolgáltató stb. tevékenységet végző szerveknél. Itt az ellenőrzés a jogi értelemben is igazgatásnak minősülő tevékenység önálló részeként kap jogi szabályozást. Az ellenőrzés ezen a területen a legszélesebb körű, és tulajdonképpen csak itt válik önálló szervezettel rendelkező elkülönült tevékenységi formává. Ez a körülmény viszont megköveteli, hogy ezen a területen az alanyok szerinti tagolás osztályozási elve mellett az ellenőrzés egyéb szempontok szerinti tagolását is elvégezzük (külső, belső, általános, speciális ellenőrzés stb.). 3. A disszertáns munkájának III. fejezetében az állami ellenőrzés fő területeit, így a bírói szervek ellenőrző tevékenységét, az ügyészi szervek ellenőrző tevékenységét, az államhatalmi-képviseleti szervek ellenőrző tevékenységét vizsgálja. Az e fejezetben kifejtett értékes gondolatok közül különösen az ügyészi szervek ellenőrző tevékenységéről írottak kerültek az értekezés vitájának középpontjába. Szerző az ügyészségek alapvető funkciójaként a törvényesség betartása feletti felügyeletet, illetve a bűncselekmények üldözését, a bíróság előtti vádemelést és a vádképviseletet különbözteti meg. A disszertáció másik opponense Antalffy György professzor vitatja ezt a megállapítást, szerinte az egységes ügyészi szervezet működésére alapvetően a törvényesség betartásának az elve jellemző és ezt az elvet a felügyeleti funkció segítségével valósítja meg. Nem lehet kétséges szerinte, hogy a bűnüldözési tevékenység is ebbe a körbe tartozik, mert a tágabb értelembe vett bűnüldözési felügyeleti funkció kiterjed a rendőrség nyomozásának törvényessége feletti felügyeletre. A vádképviseletben az ügyésznek a tárgyaláson való részvétele ismét egyben felügyeleti funkció, mivel itt a bíróság működésének törvényessége feletti felügyelete jut kifejezésre. Szerző válaszában fenntartotta eredeti álláspontját. Úgy vélte, hogy a bűnüldözés és a vádképviselet a törvényességi felügyelettel nem esik egybe. Szovjet és magyar szerzők érveire való hivatkozás mellett többek között arra a garanciális körülményre is utalt, miszerint a büntető eljárásban a felek egyenjogúságának történetileg kialakult és elfogadott elvét sérti, ha az ügyészi vádképviselet a bíróság működésének törvényessége feletti felügyelettel azonosítjuk. Az opponensi vélemények szerint a szerző helyesen látja, hogy az ügyészi általános törvényességi felügyelet alapvető problémája a felügyelet alapját és tárgyát képező tevékenységi kör meghatározása. A tevékenységi kör körülírása során a szerző ismerteti az irodalomban és a gyakorlatban kialakult álláspontokat