Magyar Közigazgatás, 2000 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2000-02-01 / 2. szám

k a MAGYAR KÖZIGAZGATÁS és a diszkrimináció tilalmával függnek össze. E terü­leteken a közösségi akciók a jellemzőek, amelyeket „bátorít” a közösség, e tárgyban kibocsátott dokumen­tumai jellemzően az ajánlások, illetve határozatok.62 közvetett harmonizáció is megvalósulhat annyiban, amennyiben az Európai Unió és tagállamai - Magyar­­ország már a csatlakozás előtt is - elismerik és tisz­teletben tartják az emberi jogokat. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. Kiegészítő jegyzőkönyvének 2. Cikke pedig éppen a művelődéshez való jogról szól.63 A bizottság éves jelentése is szól erről: „A tanácsi következtetésekben lefektetett iránymutatásnak megfelelően a Magyarországra vonatkozó jelentés ... elemzi az Európai Tanács által meghatározott politikai feltételek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, kisebbségek védelme) teljesítésével kapcsolatos hely­zetet.”64 A kisebbségek jogainak biztosítása, amelyet szintén önkormányzati feladatként sorol fel a törvény, emberi jogi védelemben is részesül, mint bármely más terület, ahol a diszkrimináció veszélye könnyen fennáll. E terület is szorosan kapcsolódik az uniós csatlakozás­hoz, hiszen határaink nyitottabbá válásával egyre több migráns jelenhet meg hazánkban. Ha pedig a migrán­­sok nagyobb számban jelennek meg, beilleszkedésük és meghonosodásuk után kisebbségként fognak fellép­ni, és joggyakorlásukat, az egyenlő elbánást (diszkri­minációs tilalom) ugyanúgy biztosítani kell majd, mint a jelenleg hatályos törvényben már nevesített 13 kisebbségét.65 Ezt természetesen a már említett okta­tási, kulturális, egészségügyi, szociális stb. területen is meg kell valósítani. A migránsok megjelenése persze alkalmat adhat arra, hogy a helyi önkormányzati törzsvagyonhoz 16­61 tartozó kulturális értékeinket (pl. múzeum, műemlé­kek) megismertessük a külföldiekkel is, ezáltal növe­kedjék az idegenforgalom hazánkban. Az idegenfor­galmi adó az önkormányzatok egyik fontos bevétele, az uniós tagállamok és hazánk határainak könnyebb átjárhatósága valószínűleg növelni fogja e forrásokat is. A közbiztonsági, tűzvédelmi és energiaszolgáltatási feladatokban való, az Ötv. által előírt helyi önkor­mányzati közreműködés esetében pedig csak kor­mányközi együttműködésről lehet szó, uniós joghar­monizációról egyelőre nem. Az előbb felsoroltakon felül vannak olyan kapcso­lódási pontok, amelyek nincsenek ugyan nevesítve önkormányzati feladatként az Ötv.-ben, más jogszabá­lyokból azonban egyértelmű, hogy a helyi jogharmo­nizáció során számba kell venni azokat. Bár nem önkormányzati feladat, a választással összefüggő feladatokat az önkormányzatok polgár­­mesteri hivatalai bonyolítják le minden alkalommal. Uniós tagságunkat követően figyelemmel kell lenni arra, hogy az EK-szerződés 8. Cikkelye szerint az unió állampolgárainak joguk van rá, hogy letelepedési helyük szerinti tagállamban szavazzanak és jelöltessék magukat (aktív és passzív választójog) a helyhatósági (helyi önkormányzati), valamint az európai parlamenti választáson.67 A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 2. §-a jelenleg csak a bevándorolt, a magyar jog szerint nagykorú polgároknak engedi meg az aktív választójog gyakorlását. Tagállammá válásunkat kö­vetően e jogszabály módosítása szükséges: biztosítani kell a választójogot a többi uniós tagállam polgárainak is, hogy ők is helyi képviselőkké válhassanak, illetve helyi képviselőt választhassanak. Helyi képviselőként való megjelenésük a testületben azt is eredményezhe­ti, hogy magukkal hozzák a más tagállamban szerzett, már meglévő uniós ismereteiket, ami kifejezetten el­őnyös lehet. Annyi korlátozás azonban lehetséges e téren, hogy csak az adott tagállamban eltöltött néhány év után kaphassák meg ezt a választójogot. Ehhez azonban az alkotmányt és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényt is módosítani szükséges, és ki kell dolgozni egy új szabályrendszert az Európai Par­lament képviselőinek választására. Fontos egy másik „választás” is: az Európai Unió Régiók Bizottságába is delegálni lehet a regionális és helyi szervek küldötteit, és az erre vonatkozó eljárá­sokat is ki kell dolgozni. Ugyancsak nem önkormányzati feladat a közbe­szerzések lebonyolítása, de az önkormányzati szabá­lyozásnak és gyakorlatnak e téren is eurokonformmá kell válnia. Az 1995. évi XL. törvény 1. §-ának a) pontja szól az önkormányzati közbeszerzésekről is. A törvény 59. § (2) és (3) bekezdése jelenleg előnyben részesíti az 50%-os belföldi foglalkoztatást biztosító hazai pályázókat a külföldiekkel szemben, ha az árel­térés 10%-nál nem több. E szabályt legalább az uniós tagállamok pályázói vonatkozásában törölni kell, egyenlő esélyek biztosításával kell lehetővé tenni az áruk és szolgáltatások szabad áramlását az egységes belső piac (single market) megvalósulása érdekében. Az önkormányzatoknak is a módosításokhoz kell majd igazítaniuk saját közbeszerzési rendeleteiket. Végigtekintve az önkormányzatok felsorolt felada­tain, megállapítható, hogy a helyi jogalkotás során azokon a területeken könnyebb a dolguk, ahol köz­ponti jogszabály végrehajtásaként bocsátanak ki helyi normát. Amennyiben a központi jogszabály már har­monizált, feltételezhető, hogy e helyi rendeletek sem fognak eltérni az EU normáitól. Persze azért közkele­tűen szólva „az ördög a részletekben bújik meg”, ezért is lenne fontos a helyi jogalkotók felvértezése az O2 Bizottság 66/484 (EGK) ajánlása a nők szakmai képzéséről. Tanács 87/569 (EGK) határozata a fiatalok szakmai képzéséről. 63 Donna Gomien: Rövid útmutató az Emberi Jogok Európai Egyez­ményéhez, 104. oldal. Európa Tanács Információs és Dokumentáci­ós Központ, Budapest, 1994. 64 A bizottság éves jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé. A) Bevezetés a) Előszó, 2. oldal. 65 1993. évi LXXVII. törvény 63. § (4) bekezdés. “ Ötv. 79. §. 61 Orova Márta: Felkészülés az Európai Unióhoz való csatlakozásra önkormányzati szemszögből, 57. oldal. Magyar Közigazgatás, 1999/1-2. szám.

Next