Állami Gazdaság, 1957 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
KILENCEDIK ÉVFOLYAM 1957 JANUÁR Ha Új módon a szocializmus útján AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEK megrázták az állami gazdaságok dolgozóit is. Nem egy helyen zavarokat okoztak a folyamatos termelésben, mégis az állami gazdaságok döntő többsége sértetlenül került ki az ellenforradalom viharából. A dolgozók túlnyomó része nem vesztette el józanságát, higgadt ítélőképességét. Akadtak persze kilengések itt-ott. De az már mindig velejárója az ilyen eseményeknek, hogy felszínre hozza a szennyet, a zavarosban halászókat. November eleje óta a munkás-parasztkormány határozott intézkedései nyomán fokozatosan megnyugodott a hangulat minden gazdaságban, s az elmaradt őszi munkákat rendben igyekeztek bepótolni. A magyar paraszt nagyszerű tisztánlátásról tett tanúbizonyságot 1956 őszén. Nem lehetett sztrájkra bírni erőszakkal sem, mert tudta minden mezőgazdasági dolgozó, tudta minden mezőgazdasági szakember, hogy amit a földeken elmulasztanak ősszel, azt sem télen, sem tavasszal nem lehet pótolni. Igen dicséretre méltóan vették ki részüket az állami gazdaságok a városok, különösen a sokat szenvedett Budapest ellátásából is. Az, hogy nem volt éhínség novemberben és decemberben, az jelentős mértékben köszönhető az állami gazdasági vezetők és dolgozók fegyelmezettségének és a városi lakossággal, a munkássággal való együttérzésnek. Az októberi napok okozta nehézségek javán már sikerült túljutnunk. A feladat most már nemcsak annak elemzése, hogy miként következhetett el október 23-a, hanem elsősorban az, hogy olyan rendet alakítsunk ki városban és falun egyaránt, amely lehetetlenné teszi hasonló bajok bekövetkezését. Kétségtelen, hogy az elmúlt évek mezőgazdasági fejlődése nem volt kielégítő. A túlzott iparfejlesztési program árnyékában nem fordítottunk elegendő összeget a mezőgazdasági termelés fellendítésére, s az úgynevezett mezőgazdaságfejlesztési programok rendszerint nem voltak megfelelően alátámasztva pénzügyileg és anyaggal.H HIBA VOLNA AZONBAN, hogy amikor elismerjük ezeket a sajnálatos tényeket, megfeledkeznénk az elmúlt évek eredményeiről. Az elmúlt két évben például az állami gazdaságok termelési színvonala nőtt, s magasan az országos színvonal fölé emelkedett. Termésátlaguk búzából 1955-ben 29,6, 1956-ban kereken 35 százalékkal, rozsból pedig 1955-ben 31,4, 1956-ban 41,3 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Egy tehén évi tejhozama 1954-ben 68,4, 1955-ben pedig 65,1 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Egyre növekvő mértékben veszik ki részüket az állami gazdaságok az ország ellátásából is. 1955-ben mintegy 9000 vagonnal több kenyérgabonát, 33 000 hektoliterrel több bort, 14 millió literrel több tejet és 92 vagonnal több hízott marhát adtak az állam részére, mint 1954- ben. 1955-ben az állami gazdaságok szolgáltatták az öszszes begyűjtött kenyérgabona 19,5, a rizs 38,5, a tej 22,3, a vágósertés 38 százalékát, a hízott marhát pedig teljes egészében az állami gazdaságok biztosították. Javult az állami gazdaságok pénzügyi gazdálkodása is- 1954-hez képest 1955-ben mintegy 30 százalékkal csökkent a veszteség. A FEJLŐDÉS SORON KÖVETKEZŐ szakaszában az állami gazdaságok feladatai változatlanok ugyan, szerepük azonban jelentősen megnövekedik. Nem kétséges egy percig sem, hogy a mezőgazdaság fejlődése szocialista nagyüzem felé mutat. Az állami gazdaságoknak amellett, hogy biztosítani kell az ország részére a nemesített vetőmagvakat és tenyészállatokat, továbbra is egyik fontos feladata, hogy bebizonyítsa a sokhelyütt még mindig kételkedő parasztoknak, a nagyüzemi gazdaság feltétlen fölényét. A gazdaságoknak ehhez egyre inkább megvan minden lehetőségük. Jó politikai és szakmai vezetéssel, a dolgozók becsületes munkájával be lehet bizonyítani — hiszen a gazdaságok legtöbb helyütt már eddig is bebizonyították —, hogy a nagyüzem nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termelése hozza meg igazán a parasztság felemelkedését. Persze ez a magasabb színtű termelés csak akkor biztosítható, ha a gazdaságok jobban törődnek munkásaikkal, mint eddig. A munkástanácsok, a szakszervezeti bizottságok ne tűrjék, hogy a dolgozókat károsodás érje, hogy ne biztosítsák számukra mindazokat a kedvezményeket, amelyeket országos érvényű törvények írnak elő. A dolgozókról való gondoskodásnak élő valósággá kell válnia. Új színt jelentenek a gazdaságok vezetésében a munkástanácsok. Ezeknek a munkástanácsoknak az a feladatuk, hogy az egyszemélyi vezetés elvét figyelembe véve a vezetőséggel a legszorosabban együttműködve, a legmesszebbmenően fejlesszék ki az üzemek önállóságát, biztosítsák, hogy minden gazdaság saját bevételeiből fedezze összes kiadásait, s mielőbb jövedelmező üzemmé váljon. A MEZŐGAZDASÁG TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE a kormány nagy erőfeszítéseket kíván tenni. A legjobb szakemberek bevonásával bizottságok dolgoztak és dolgozzák ki a részletes programot. Ez a program — amelyet lapunk más helyen ismertet — részletekbe menően vázolja a leggyorsabban megvalósítandó feladatokat ugyanakkor megszabja a távlati célkitűzéseket is. A gazdaságok feladata most az, hogy ismerve e program általános irányait, megállapítsák a helyi feladatokat, hogy legsajátosabb problémáikat a lehető legnagyobb önállósággal megoldják. Még egyszer hangsúlyozzuk: a gazdaságok vezetői és dolgozói, munkástanácsai és szakszervezeti bizottságai ne várják azt, hogy a jövőben is olyan részletekbe menő irányítást kapnak a Főigazgatóságtól és az igazgatóságoktól, mint eddig. Ez ellen az utasítgatás ellen éppen a legjobb gazdaságok sokat harcoltak eddig is, s most be kell bizonyítaniuk, hogy ezek nélkül valóban jobb termelési eredményekre, gazdaságosabb üzemi eredményekre képesek, mint a múltban.