Áller Képes Családi Lapja, 1925. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)

1925-10-02 / 40. szám

2 ALLER KÉPES CSALÁDI LAPJA- Lapunk képeinek és szövegének utánnyomása tilos! I FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL Végletek a világítótornyok világában. Ezen a képen együtt látjuk a világ legkisebb és legnagyobb, helyesebben mondva a legnagyobb fényerejű vilá­gítótornyát. A baloldali képen látható kis világítótorony, amely előtt ott ül a tulajdonosnője, a legkisebb részletéig is tökéletesen berendezett valóságos kis világítótorony, amelynek elektromos fénye messzire világít, ha a sza­badba állítják. A legérdekesebb benne azonban az, hogy az egész torony a franciaországi harctéren gyűjtött harminchat darab gránát és fegyvertöl­­tényhü­velyből készült és három év kemény munkája volt szükséges az ös­­­szeállításához. A nagy világítótorony pedig, mint mondtuk, állítólag a leg­nagyobb fényerejű a világon. Franciaországban, Dijon közelében, a Mont Afrique-en áll. A feladata, hogy a repülőknek jelezze az útirányt Párizs és Algír között. Ezermillió gyertyafényű fénye nyolcszáz kilométer körzetben látható, szóval olyan távolságról, amennyire Hamburg fekszik Párizstól. Motorhajtású fűkaszálógépverseny. A régi jó időkben meg kellett elégedniük az embereknek azzal, hogy a­ kerti gye­pet kaszával vagy fűnyíró-ollóval kur­títsák. Azután kitalálták a kézzel haj­tott, forgó fűnyírógépet. Újabb lépés volt a haladás terén, mikor a lóerővel hajtott fűnyírógépek kerültek forga­lomba és végül kitalálták a motorhaj­­tású fűnyírógépet. Angliában, a foga­dások hazájában valóságos versenyeket rendeznek a különböző típusú fűnyíró­gépek között. Képünk egy ilyen ver­senynek a startját ábrázolja. © a- a. Egy darab viaszlépnek látszik ez a va­lami, j pedig liliputi mosódeszka. Üti használatra való. A hátulsó oldalán ruganyos tartó van, ebbe dugja bele az ember a kezét, hogy biztosan tart­hassa használat közben a deszkát. Mo­­sóteknőnek bármilyen vizesedényt használhatunk, de természetesen csak apró fehérneműk mosására páccsal nem történik meg a mondott szerencsétlenség, t. i., hogy leválik a feje a nyélről. A vasnyélnek lapos ol­dalán falemezek vannak, ezek alkot­ják a markolatot. Az egész berende­zése hasonlít az egy darabból készült evőkések nyelének a szerkezetéhez. Aki ezt a kalapácsot használja, azt nem fenyegeti az a veszedelem, hogy szegbeverés közben a szeg feje helyett a saját körmére üssön. A kalapács fe­jében ugyanis mélyedés van, amely­nek fenekén kis méhviasz van. Ebbe a mélyedésbe dugjuk bele a szeget, a viasz ott tartja az első kalapácsütésig. Mikor a szeg már megáll azon a he­lyen, ahová be akarjuk, verni, a ren­des módon tovább kalapáljuk. Úgyszólván magától mosódik a ruha ebben az újrendszerű mosógépben. Az egész gép egy fémhengerből áll, ame­lyen alul sok lyuk van. A hengerben elektromos hajtású dob forog, ott lát­ható a fiatal hölgy jobbkezénél. A hengert úgy helyezzük meleg szappa­nos vízbe, hogy a nyílásai lefelé nézze­nek. Azután a dob szárnyai erősen megkavarják a ruhát a henger belse­jében és így rövid idő alatt tisztább lesz, mint a frissen hullott hó. Önkénytelenül is az az elbeszélés jut az ember eszébe, amely elmondja, ho­gyan támadt James Wattnak agyában a gőzgép ötlete, mikor látta az anyja konyhájában, hogy a gőz felemeli a fazék fedelét. Erre gondolunk, mikor annak az embernek a képét látjuk, aki a termosztátot találta fel. Az új talál­mány szabadalmi értéke egymillió dollár. Tizenötéves korában Moineban dolgozott egy olvasztókohóban és meg­figyelte, hogy a kazán ajtaja befelé hajlott, mikor nagyon felmelegedett és kifelé domborult, mikor hűlni kezdett. Vasrudat támasztott az ajtóhoz és az feldőlt, mikor az ajtó kezdett kihűlni. Ebből tudta meg, hogy újra rá kell raknia a tűzre. Az általa feltalált ter­mosztát a többi között önműködően nyitja és zárja az elektromos áramot, mely a fűtőkészüléket melegíti. A ké­szülék lényege egy kettős lemez, amely kétféle fémből áll és amely aszerint hajlik ki vagy befelé, hogy hideg-e a készülék vagy meleg. Az embernek sohasem szabad elveszí­tenie a fejét. Ez a tilalom nemcsak az emberre vonatkozik, hanem kalapácsra és baltára is. A képen látható kala-P. E. A gőzakkumulátorok mind nagyobb és nagyobb tért hódítanak a gáztechni­kában, különösen olyan terén ennek a tudománynak, ahol a gőzt melegítésre vagy főzésre használják, így például papírgyárakban, sörgyárakban, vala­mint olyan helyeken,­ ahol nem mindig egyforma mennyiségű gőzre van szükség. Az akkumulátoroknak az a feladatuk, hogy valamilyen formában el­raktározzák az energiát. A gőzakkumulátorban a gőz erejét gyűjtik össze, mi­vel nem lehet mindig felhasználni az összes termelt gőzt. Hogy milyen nagy egy ilyen gőzakkumulátor, vagy más néven, ahogy feltalálójáról, Ruth svéd mérnökről elnevezték, a Ruth-akkumulátor, az a képen látható. Néha húsz méter hosszúra is építik, 250 köbméter az űrtartalma és tizenhat atmoszféra nyomást bír ki. 40. szám Azok a szép lendületes vonalak, ame­lyeket a korcsolyaművészek karcolnak a sima jégtükörbe,­eltűnnek, mikor el­olvad a jég. Pedig elég­­ nagy kár, hogy nem lehet megőrizni azokat a művészi hajlású íveket, amelyek valamilyen műkorcsolyázóverseny eredményei, de még ennél is rosszabb a kerekeskor­­csolyákkal rajzolt vonalak sorsa. Sze­rencsére azonban Low professzor, a híres feltaláló, olyan készüléket eszelt ki, amelynek segítségével a kerekes­korcsolya minden mozdulatát önműkö­dően rajzolja a pályára, úgy hogy a futás után kényelmesen tanulmányoz­hatja az ember a vonalak hajlását és megcsodálhatja azoknak szabályszerű­ségét és összehasonlíthatja az esetleges vetélytárs vonalaival. A zsűri tehát objektíve dönthet a felett, hogy ki tud jobban korcsolyázni.

Next