Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. január (25. évfolyam, 1-4. szám)
1983-01-29 / 4. szám
1983. január 29 Kennedy válása Edward Kennedy tisztázni akarja, mit és hogyan is csináljon a jövőben. Először is magánéletét akarja rendbe rakni, hogy aztán esetleges későbbi nagyratörő politikai célkitűzéseit végrehajthassa. Így hát elválik feleségétől,Joantól. S miközben már új választottja is van, Lacey Neuhaus személyében, a világot a válás foglalkoztatja. Melody Miller nyugodtan állt a mikrofon elé, amikor kijelentette: „A válás folyamatban van, többet nem mondhatok. Elvégre magánügyről van szó.” Nos, ebben teljesen igaza lett volna, ha a saját maga válásáról beszél — csakhogy a főnökéről volt szó, az 50 esztendős Edward Kennedyről. S Kennedy magánélete — inkább állami ügy. Ráadásul botrányos. A meggyilkolt testvéreinek örökére pályázó Edward mindig is hallatott magáról. De most megpróbálja rendbehozni életét. Igen nehéz feladat vár Edwardra, akit az amerikaiak csak „Teddy”-nek becéznek.Nem arról van szó, hogy felesége 6 millió dollár „fájdalomdíjat” követel, hanem elsősorban arról, hogy a bírósági tárgyalás során elkerülhetetlenül szó esik majd Edward Kennedy botrányos múltjáról, s így a sajtó csemegézhet majd az ügyön. Ha valaha is komoly politikai ambíciókat kíván táplálni Edward Kennedy, akkor tisztára kell mosnia magát, szép házaséletet kell az emberek felé mutatnia. Egy közvéleménykutatás során kiderült: az amerikaiak akkor tekintenek föl rá, mint magánemberre, ha elválik, s új házasságot köt. Ted Kennedy az utóbbi években igen gyakran volt látható vonzó külsejű hölgyek társaságában. Csak néhány név az ismertebbek közül: Suzy Chaffee amerikai síelő; Lana Champell grófnő; Helga Wagner, Robert Wagner filmsztár egykori felesége, Angela von Hohenzollern hercegnő, aki azóta Fritz Weppert filmszínész felesége lett. Ted imádói mindig megbocsátottak a politikusnak, ha új hölgyeket fedezett föl. Most is akad új arc: Lacey Neuhausnak hívják, 26 esztendős. Texasból származik, s egy hatalmas bank örököse. Kennedy nemrégiben az Égei-tengeren tett vele hosszabb hajóutat. Csakhogy itt sem sikerült elrejtenie magát a nyilvánosság elől. Ideges lett, s arra kötelezte az őt követő fotósokat, hogy szedjék ki masináikból a filmet. Így megszerezte ugyan a kompromittáló fotókat, de újabb szerelmi ügyének hírét nem tarthatta vissza. Edward Kennedy nagyon is jól tudja, mit jelent számára, ha rossz sajtója van. Mert a személyes szabadságot mindenek felett valló Amerika egy dologban nagyon prűd: a házasságot szentnek tartja. Márpedig a tisztaság és erkölcsösség eme követelményének Ted Kennedy aligha felelt meg az elmúlt időszakban. Házasságának története olyan, mint egy folytatásos családregény. A főszerepeket a szex, a pénz és a hatalom játssza , s minden a Kennedy-klán központi figurája, Rose Kennedy körül mozog. A 92 esztendős Rose szabta meg, mit is csináljanak az életben fiai. Edward és Joan 1957- ben ismerték meg egymást, a 25 éves Edward jogot tanult, Joan 21 éves volt. Rose hamarabb adta áldását a házasságra, mint ahogyan Edward döntött. 1958 novemberében járultak az oltár elé. Joan így lett tagja annak a családnak, amely mindent alárendelt egy célnak. Nevezetesen annak, hogy az egyik fiúból elnök legyen. Joant úgy mutogatták, mint egy múzeumi darabot. Ráadásul férjét is egyre ritkábban látta, mert, az bátyja választási hadjáratában vett részt. Az életformában akkor sem következett be gyökeres változás, amikor 1960- ban megszületett első gyermekük, Anne. Sőt, Joannak is választási gyűlésekre kellett járnia, hogy az emberek előtt minél szebb színben tüntessék föl az egész Kennedy családot. Ne feledjük: a választási harc hajrájába ért. Teddel csak barátságtalan szállodákban találkozott, koktélpartik, fogadások és választási gyűlések között, s ez így ment hónapokon keresztül. De megérte, mert John F. Kennedyt elnökké választották. Amikor Joan 1961 nyarán második gyermekét — Edwardot — a világra hozta, az apa átaludta az éjszakát. Egyszerűen azért, mert későn ért haza, álmos volt. Edward ekkor már saját karrierjére gondolt: Massachussetts állam kormányzója szeretett volna lenni, s ezzel átvenni bátyja örökét. Ennek érdekében hosszú utazásokat szervezett Európába, Dél-Amerikába, Afrikába és a Közel-Keletre Eközben Joan egyedül üldögélt otthon, s rászokott az ivásra. Aztán másért is fölfigyeltek rá, amikor egy tri- kőbán jelent meg fogadó-é són a Fehér Házban, az egyik újságíró így fogalmazott: „Úgy néz ki, mint aki most lépett elő egy egérlyukból.” Amikor 1963. november 22-én értesült sógora meggyilkolásáról, teljesen elvesztette idegei fölötti uralmát: ordítva kirohant az utcára, ahol összeesett. S alig hét hónappal később egy újabb csapás: férje csak csodával határos módon élt át egy repülőszerencsétlenséget. Edwardnak hat hónapig kellett kórházban feküdnie. Természetesen gyakran meglátogatta, de az orvosok és az ápolók észre vették: egyre többször érkezett italosan. Ekkor már sokat veszekedtek, de végül úgy tetszett, hogy minden rendeződik. 1967-ben megszületett a harmadik gyermek Is: Patrick. A családi békességnek azonban hirtelen végeszakadt, amikor 1968-ban Rose elhatározta hogy Robert Kennedynek meg kell hódítania a Fehér Házat. Edward természetesen újból teljes erővel bevetette magát a választási küzdelembe , ám a sors mindent szétrombolt: 1968. június 6-án meggyilkolták Robert Kennedyt. Ekkor Ted úgy érezte, neki kell megpróbálnia Csakhogy ez a kísérlet igen rövid ideig tartott: 1969. június 18-án gépkocsijával lefordult a Chappaquiddick szigetre vezető hídról. Ő megmenekült, s valahogyan eljutott a közeli motelba. Amikor azonban a rendőrség másnap a roncsban megtalálta Mary Jo Kopechne holttestét , a botrány teljes lett. Egy részeg elnökjelölt, aly ráadásul még a szeretőjét is veszni hagyja .. Ted Kennedy bűnösnek mondta magát, csak éppen azt tagadta, hogy kapcsolata lett volna a lánnyal — mentette házasságát. De csak négy évig tartott a viszonylagos nyugodtság. Miután fiának, Edwardnak a lábát rákosodás miatt amputálni kellett, Joan kiköltözött a közös házból. Bostonban gyógyíttatta magát — elvonókúrára ment —, s eközben támogatta férje próbálkozását, hogy 1980- ban megszerezze az elnökjelöltséget a demokrata pártban Jimmy Carterral szemben. Hogy miért tette? Világos: „First Lady” akart lenni. Ki is jelentette az egyik riporternek: „Ha Ted bevonul a Fehér Házba, akkor én is vele megyek.” Csakhogy a gazdasági helyzet arra kényszerítette a demokratákat, hogy mégis Jimmy Cartert dobják be Ronald Reagan ellen. Ez Joan és Ted Kennedy házasságának a végét jelentette. ■ Az utolsó összetartó kapocs is kihullt. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 21. oldal Mi várható 1984-re Amerikában? Politikai helyzetelemzők még mindig az amerikai közbülső választások eredményeit böngészik, s eközben komoly tanulságokat vonnak le 1984-re és az utána következő időszakra. A lista élén álló megállapításaik: A szavazók a politikusok tudtára adták, hogy mérsékelt, centrista irányt követelnek, s ez befolyással lesz mindkét párt elnökjelöltségére pályázókra, beleértve a republikánus Reagant is. Szükségessé válik, hogy republikánusok erőfeszítéseket tegyenek pártjuk alapjait érintő átszervezésekre, mivel a párt a törvényhozói választásokon visszaesett középnyugaton és délen. A szakszervezeti tagok, a feketék és a nők — azok a szavazótömbök, amelyek 1982-ben megújult lelkesedéssel fordultak a demokraták felé — új befolyásukat érvényesíteni fogják mindkét pártnál és azok jelöltjeinél. Minthogy a jelöltek minden szinten óriási pénzeket költöttek el, elkerülhetetlen a kampányok finanszírozásáról szóló törvények módosítása. Lehet, hogy a jövőben kissé visszafogottabb lesz az úgynevezett negatív reklám — egymás szidalmazása és rágalmazása, amely a kritikusok szerint féktelenné vált 1982-ben —, de miután számos kampányban sikert hozott, biztosra vehető újabb bevetése politikai fegyverként 1984-ben is. A közvélemény-kutatások egyre kifinomultabbá válnak, sok helyütt bizonyították értéküket, és ezt a jelöltek egyre nagyobb mértékben felhasználják majd taktikájuk kialakításában. Republikánus részről nyomást fejtenek ki Reagan elnökre — aki mind valószínűbb, hogy újra jelölteti magát —, hogy a ‘közép felé orientálódjék "jelenlegi konzervatív jobboldaliságából. Egyes republikánusok a kongreszszusban (különösen Howard Baker szenátusi ,többségi vezető és Robert Michel képviselőházi kisebbségi vezető) máris sürgetik a mérsékletet és a kompromisszumokat a kulcsfontosságú törvényhozási kérdésekben. Valószínűtlen azonban, hogy a harcosan konzervatív új jobboldal hajlandó lesz közeledni a középhez. Aktivistái kijelentik, nincs szándékukban visszakozni terveik megvalósítása kérdésében, beleértve oly vitatott társadalmi problémákat mint az iskolai imádkozás és az abortusz elleni törvény. Egyik vezetőjük figyelmeztette az elnököt: „Behatóan figyeljük, tesz-e lépéseket az elnök a közép felé.” Demokrata részről Walter Mondale volt alelnök és John Glenn szenátor hívei — a két politikus mérsékelt beállítottságú — erősen bíznak jelöltjeik térnyerésében. A republikánusok nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy választási eredményeiket az 1978-as és 1980-as kormányzói és törvényhozási választási sikereikre építhetik, de a legutóbbi választásokon súlyos visszaesést szenvedtek el. S ezért például egy republikánus elnökjelöltnek nehezebb lesz a dolga. Hirdessen lapunkban U.S.News A World Report „Semmi esélyük sincs” DER SPIEGEL : Richard Garwin 54 éves amerikai fizikus már több amerikai elnök tudományos tanácsadója volt, és az MX-rakétarendszer legbefolyásosabb bírálói közé tartozik. — Garwin úr, az MX. rakétarendszer valóban olyan ostoba, mint ahogyan állítják? „Még annál is ostobább. Tudja, hogy egy atomháborúban mennyi ideig maradnának fenn ezek a rakéták? Talán 30 percig, legfeljebb néhány óráig. Még az elnök tanácsadói is tíz órát mondanak.” — Ami azt illeti, drága ostobaság. „Az MX-ek még a silókból sem kerülnek ki. Olyan sűrűn állnak egymás mellett, hogy elég néhány nukleáris robbanás a silók fölött, és a lyukakban ragadnak. A szovjeteknek több lehetőségük van: bombáikat a silók fölött, a levegőben gyújthatják meg, s akkor repülés közben találják el az MX-eket, vagy öt kilométerrel a "dense pack" fölött robbanthatnak. Így nem semmisítik meg ugyan a silókat, de valamikor azért ki kellene nyitnunk az ajtókat.” Y ön szerint a szovjetek kifejleszthetnek-e olyan fegyvert is, amely előbb behatol a földbe, és csak azután robban ? „Természetesen. A Pentagon szakértői azt állítják ugyan, hogy a szovjetek csak a kilencvenes években jutnának el idáig, de az ő jövendöléseik tegnapi adottságokon nyugszanak. Ha a szovjeteknek új rendszereket kell kifejleszteniük, akkor ezt nagyon gyorsan képesek végrehajtani. Én előre megmondom: nagyjából addigra lesznek készen, amikor mi az MX-eket rendszerbe állítjuk. Ám az a véleményem,hogy semmi újat nem kell kifejleszteniök. Napelemek sorozatgyártása Napunk szinte kimeríthetetlen energiaforrás. Hasznosítására az utóbbi évtizedekben egyre több országban törekednek. A természetnek ezt a gazdag ajándékát eleinte csak vízmelegítésre használták — elsősorban a mezőgazdaságban és a háztartásokban. E közben egyértelműen bebizonyosodott, hogy a napkollektorokkal történő vízmelegítéssel nagy mennyiségű villanyáram takarítható meg, ami igen fontos szempont az energiaválság közepette. Csehszlovákiában már több évvel ezelőtt megkezdődött a napenergia felhasználása. A vízmelegítés céljait szolgáló napkollektorok kialakításával és gyártásával a csehszlovák kormány két évvel ezelőtt az érsekújvári Elektrosvit Vállalatot bízta meg. A vállalat kutatócsoportjai hozzáláttak a napelemrendszerek kifejlesztéséhez, s ezzel egyidejűleg megtervezték a napkollektorok használatához szükséges többi berendezést is, így azokat a tartályokat, amelyekben a napelemek által összegyűjtött hővel felmezlegítik a vizet Az érsekújvári mérnökök és a technikusok fejlesztették ki annak a napelemrendszernek a prototípusát is, amelyet az idén mutattak be Nyitrán, az AGROKOMPLEX ’82 országos mezőgazdasági kiállításon. A rendszer sorozatgyártását jövőre kezdik meg, s a gyártmányokat a preleucl Agra kereskedelmi vállalat hozza forgalomba. A kutatók jelenleg olyan napkollektor kifejlesztésén dolgoznak, amelyet ház-, kert- és víkendház tulajdonosok hasznosíthatnak a jövőben. Mivel Csehszlovákiában nem egyenletes a napsugárzás, a kifejlesztett vízmelegítők időszakonként más energiaforrásokból is táplálhatók. Ha kicsi a napfény erőssége, akkor a berendezés automatikusan kapcsol át villanyfogyasztásra, s ha a víz hőfoka eléri a kívánt szintet, önműködően kikapcsol. A napelemrendszer 20 darab napkollektorból áll. A 4 milliméter vastagságú üveglapokat vaslemezrámába helyezték. Az üveg felületén megtapadó hő elvezetésére 1 milliméter vastag, feketére festett vaslemez szolgál. A berendezés fontos tartozéka a tartály, amelynek befogadóképessége 1200 liter. Ez a mennyiségű víz a napkollektorral naponta kétszer melegíthető fel 70—80 Celsius-fokra. A tartály fala kívülről szigetelt, hogy jól megtartsa a meleget. A hideg víz beáramlása az alsó nyíláson történik. Az Elektrosvit Vállalat az előzetes tervek szerint 1983-ban 10 000 négyzetméter, 1985-ben pedig már 50 000 négyzetméternyi napkollektort gyárt. _____ Egyszerre száz robbanófejet küldhetnek például a silók fölé, s jelzések útján a másodperc tört része alatt robbanthatnak. Ez elég.” Ezek szerint ezt a másodperc tört részére osztott menetrendet nem is kell betartani? „A szovjetek tudják ezt, és mi is tudjuk. És ha eddig nem fejlesztették ki, akkor most fogják megtenni.” — Nem létezik tehát olyan rendszer, amellyel meg lehetne védeni az MX-eket? „De igen, a tengeralattjárókon. Egy kollégám és jómagam 1980-ban ezt ajánlottuk a Pentagonnak egy tanulmányban.” •v. Az elnök tanácsadói és a Pentagon tábornokai ismerik az ön érveit, miért nem látnak hozzá egy ilyen rendszer kiépítéséhez? „Már évek óta dolgoznak az MX-en, most már be akarják fejezni. Egyszer azt mondták, szükségük van az MX-re, és most ki is fejlesztik, noha hazudniuk kell azért, hogy megtartsák az MX-et. A légierő egyébként szívesen marad benne a rakétaüzletben.” Az MX-eknek néhány éven belül képessé kell válniuk arra, hogy eltalálják a szovjet silókat. „Én már egyszer bebizonyítottam, hogy a mi MX-einknek semmi esélyük sincs arra, hogy kimásszanak silóinkból. És ezen kívül valami nincs itt rendjén. 1981 októberében Reagan a Trident—2 típusú rakéták kifejlesztése mellett döntött. Ezek a rakéták tengeralattjárókon vannak elhelyezve, és képesek a silók eltalálására. Mire az MX-ek bevetésére készen állnak, ezek a rakéták is elkészülnek. Ezenkívül létezik a Minuteman. A Minuteman rakétákat a szovjetek csak nehezen tudnák eltalálni, mert a silók, amelyekben el vannak helyezve, nagyon messze vannak egymástól és mert több Minuteman létezik, mint amennyi MX fog a rendelkezésünkre állni. A szovjeteknek több ezer atomrakétát kellene kilőniük, hogy eltalálják őket.” — Csakhogy a Minnuteman elavult fegyver. Egyesek szerint a Minuteman rakétákat még csak ki sem próbálták, mert több hadgyakorlat során ki sem jöttek a silókból.” — A Minutemant három év leforgása alatt korszerűsíteni lehetne. Találati biztonságát jelentősen fokozhatnánk. Ez legfeljebb 4 milliárd dollárba kerülne, szemben az MX-re fordítandó 26 milliárddal.” — Ha Ronald Reagan most tanácsot kérne öntől, mit mondana az elnöknek? „Le az MX-szel!"_______ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Hcart Disease. Youcan ltve without it. Give rür\ Heart\ T ) Fund American Heart Association