Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. június (26. évfolyam, 21-25. szám)

1984-06-02 / 21. szám

1984. június 2. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A CHRISTIAN SCIENCE MONITOR a következőket írja az olimpiai­ bojkott politikai hátteréről: A Szovjetunió az általa megszervezett bojkottal az alapvető nézetkülönbségeket akarja jelezni Amerikának. Főként a hatalomról és a katonai fenyegetésről van szó. A központi téma az oroszok számára az eurórakéták és azok korlátozásáról kezdett, majd megszakított tárgyalás. Az amerikai lap ezután arra a kérdésre keres választ, hogy miért olyan fontosak ezek a rakéták Moszkva számára. A jelek szerint a Pershing-2 típusú rakétákat stratégiai fegyvereknek tekintik. Elég fontosának tartják ezeket ahhoz, hogy megszakítsák miattuk a stratégiai és taktikai atomfegyverek korlátozására kezdett genfi tárgyalásokat. Az nem teljesen érthető, hogy miért izgatja föl ennyire Moszkvát a Pershing rakéta, talán nem rendelkeznek elhárító fegyverekkel? A lap szerint Moszkvában valóban kételkednek abban, hogy Reagan elnök és kormánya komolyan akar tárgyalni az eurórakéták kölcsönös csökkentéséről. Éppen ezért elhatározták, ahogy csak tudják megnehezítik Reagan életét. A hivatalos és nemhivatalos közeledést éppúgy visszautasítják, mint ahogy nemet mondanak a kereskedelmi ajánlatokra. Az olimpia bojkottálásával is csak ezt akarták kifejezésre juttatni, méghozzá nemzetközi szinten. Hasonló következtetésre jut a bécsi DIE PRESSE című lap is. Szerkesztőségi kommentárjának bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szovjetunió számára mennyire fontos a szereplés egy olyan rangú nemzetközi sportversenyen, mint az olimpia. A lap így folytatja a fejtegetését: A bojkott kimondása éppen ezért Moszkva számára rendkívül nehéz és fontos döntés volt. Egyben az első, amelyet Csernyenko idejében hoztak. Ez a döntés ily módon minden másnak tekinthető, csak bíztató előjelnek nem,­­ véli a bécsi újság a kelet-nyugati kapcsolatok várható alakulására utalva. Ezután pedig a moszkvai döntés vélhető okait részletezi. Három ilyen okot sorol fel, az egyik a bosszú, a másik a félelem, és végül a gyűlölet. A legkézenfekvőbb szovjet motívum a bosszúállás, azért amiért Amerika bojkottálta a moszkvai olimpiát. Nem ez volt a legfontosabb, de minden­esetre nagyon megkönnyítette a szovjet vezetőknek a bojkott kimondását. Többet nyomott a latba a félelem. A szovjet vezetőség az amerikai propagandaakcióktól félt, attól, hogy az olimpiai csapat egyes tagjai, akiket nem lehet csak megbízhatósági szempontok alapján kiválogatni, engednek a kísértésnek és Amerikában maradnak. Tartottak attól is, hogy a szovjetellenes tiltakozó akciók híre eljut a hazai közönséghez is. A legfontosabb és a döntő oknak azonban a Reagan amerikai elnökkel szembeni gyűlöletet tartja a bécsi újság. A Kreml úgy érezte, hogy a bojkottal döntő csapást mérhet az amerikai elnök választási kampányára. Azt, hogy Moszkva valószínűleg tévedett és megint rosszul értékelte Amerikát, nem változtat azon a tényen, hogy nyilvánvalóan elhatározták a teljes külpolitikai merevséget Amerikával szemben. Ezt erősíti meg a PRESSE szerint a polgárjogi aktivista Szaharov, és felesége elleni hatósági fellépés, csakúgy, mint az afganisztáni mohamedán felkelők ellen indított szovjet támadás, vagy a szovjet diplomatáknak azok a kijelentései, hogy az amerikai elnökválasztás lebonyolításáig nem várható eredmény a stockholmi konferenciától. Moszkva nem kíván tárgyalni és együttműködni, írja a PRESSE, az, hogy ez az amerikai választás után másképp lesz-e teljesen bizonytalan. A STUTTGARTER ZEITUNGBAN is az olimpiai bojkottról olvashatunk kommentárt, amely szintén a szorvet külpolitika irányváltozásának, megmerevedésének tulajdonítja a moszkvai döntést. Ebben azonban nemcsak az a felismerés játszhatott szerepet, hogy Amerikában Nixon óta sokkal nagyobb változás ment végbe, mint ahogy eredetileg gondolták és nemcsak az a csalódás, hogy nem voltak képesek megakadályozni a NATO pótfegyverkezési határozatának végrehajtását, hanem a következő szempont is: A Szovjetuniónak nemcsak a világpolitikai ellenféllel, Amerikával vannak gondjai, hanem saját magával és szövetségeseivel is. Egyikükben-másikukban egyfajta késői rokonszenv mutatkozik a feszültségcsökkenés iránt. Míg a Szovjetunió igyekszik kiűzni saját magából és másokból ezt a rokonszenvet más kommunista államok felfedezték a feszültség­­csökkentés hasznát. A nyugati gazdasági kapcsolatok valutát hoznak és a műszaki színvonal emelkedését eredményezik. Ezekkel együtt azonban jön a zene, a divat,az emberek közötti kapcsolat és jönnek az új politikai eszmék is a kommunista világba. A magyar kommunisták egyszerűen nem akarják, hogy Moszkva szabja meg nemzeti érdekeiket. Még a keletnémetek is mutatnak némi önállóságot. A románok pedig már amúgy is úgy tesznek, mintha Moszkva nem létezne számukra. Lengyelország gondolkozásmódjában és érzé­seiben nyugati állam. Röviden: az egységes tömbön belül a partikularizmus jelei mutat­koznak. Ezt pedig Moszkva nem engedi meg, véget vet az önállóskodásnak, mielőtt még az formát öntene. A STUTTGARTER ZEITUNG is felsorol­ja a szovjet politika megmerevedésének a jeleit, de megemlíti a szövetségesek ideológiai megrendszabályozására szolgáló moszkvai lépéseket, így a magyar és a keletnémet kommunisták címére intézett újságcikkeket is. Ellentétben más nyugati lapokkal a STUTTI­G ÁRTER ZEITUNG szerint ebben az ideológiai megmerevedésben Csernyenkó fő­titkárnak személyes szerepe van. Ezt a politikát egy olyan ember képviseli, akinek az ideológiai hátterét nyugaton alig realizálják. A távoli végtelen Szibériából származó Csernyenkó megveti a nyugatot és a nyugati kultúrát. Nem egészen egy évvel ezelőtt Csernyenkó elmondott egy ideológiai beszédet, amely véget vet minden illúziónak. A nyugat-keleti érintkezéstől való félelem páro­sul a vezetőség többi tagjának azzal a nyilván­való igyekezetével, hogy összetartsák a birodalmat, különösen most az átmenet idején. Csernyenko az átmeneti állapotot jelenti és erre csak egy jelszó érvényes: semmi kísérletezés. A Szaharov házaspár elleni újabb hatósági lépésekből mint azt a PRESSE kommentárjá­ban is olvashattuk, több nyugati lap követ­keztet a szovjet kül- és belpolitika szigorításá­ra. A Béke Nobel-díjas atomfizikus és felesége, Jelena Bonner helyzetével részletesen a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG foglalkozik. Jelena Bonner ellen pert készítenek elő, olvassuk az újságban. Szaharov felesége az elmúlt években főleg azzal vonta magára a hatóságok haragját, hogy megakadályozta Gorkij városában száműzött férjének teljes elszigetelődését a külvilágtól. Gondolatait a békéről, a katonai egyensúlyról és az emberi jogokról Jelena Bonner hozta nyilvánosságra és ő számolt be arról, hogyan gyötri a szovjet titkosrendőrség a polgárjogi aktivistát. Szaharov betegsége ellenére sem szűnt meg küzdeni mások jogaiért, és a hatóságok most feleségét akarják elhallgattatni. Az is eszükbe jutott, hogy Jelena Bonnert állítsák be Szaharov rossz szellemének. Amit az asszony szemére vetnek, az nem más, mint hogy kimondja férjével együtt mindazt, amit maguk körül látnak, éreznek és elmondja, hogy mit kell elviselniük. A szovjet alkotmány nem tiltja a szólásszabadságot és ezért a hírhedt 190. bünte­tőjogi paragrafus első szakaszát vonultatják fel­ ellenük vádként, amely a szovjet társadalom rágalmazását helyezi szigorú büntetés alá. A lap ezután visszapillant Jelena Bonner életútjára, megírja, hogy a háborúban ápolónő volt és megsebesült, innen származik betegsége, amely az utóbbi időben súlyosbodott és külföldi kezelést tenne szükségessé. Ezen kívül már több szívrohama is volt és most ezek miatt is külföldre kellene utaznia. Férje, Szaharov ezért folytat immár harmadik hete éhségsztrájkot. A frankfurti lap azonban mást is gyanít az új hatósági kampány mögött. A Jelena Bonner elleni rágalomhadjárat, a kiutazási engedély megtagadása és a büntetőjogi eljárást megelőző rendőrségi vizsgálat megindítása, mindez megerősíti Szaharovnak azt a már többször kifejezésre juttatott gyanúját, hogy a hatóságok felesége halálát akarják. Szaharov pedig azt is többször megmondta már, hogy ezt ő nem élné túl. A WASHINGTON POST kommentárjá­ban azt a kérdést veti fel, hogy miért nem engedik meg a Szaharov házaspár távozását a szovjet hatóságok. A világ egyetlen civilizált államában sem lenne Szaharov feleségének külföldi utazása, akármilyen célból történne Folytatás a 4. oldalon

Next