Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. november (26. évfolyam, 42-45. szám)
1984-11-03 / 42. szám
loldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. november 3. irányban. Hosszútávon mégis a nyugatnémetek lesznek fontosabbak... mert egyszerűen nagyobbak a lehetőségeik. A gazdasági és technológiai fejlődés azonban Kínában sem problémamentes, mégpedig belpolitikai okokból. A FRANKFURTER RUNDSCHAU cikke rámutat az esetleg fellépő nehézségekre. A vezetőség gyors eredményeket vár el. A középső káderek síkján azonban komoly ellenállás jelei mutatkoznak egy olyan rendszerrel szemben, amelyben a pártszervezet mindenhatóságát - a vidéken éppúgy mint a városokban - saját felelősséggel rendelkező üzemi vezetők aknázhatják alá. Ez a véleménye a FRANKFURTER RUNDSCHAU cikkírójának. Az erősen kereskedelmi érdeklődésű HANDELSBLATT szintén megkísérli Kohl kancellár kínai látogatásának kiértékelését. A súlypontot gazdasági téren látja. A pekingi eszmecsere során beigazolódott az, aminek jelei már korábbi utak alkalmával mutatkoztak: Kohl, aki sehol a világon nem hallgatja el, hogy a Szövetségi Köztársaság politikailag csak középhatalom, mindinkább a gazdasági kártyát játssza ki. Ipari téren az NSZK csúcspozícióra tarthat igényt. A lap méltányolja Kohlnak ezt a közvetítői szerepét, aki nem látja be, miért legyen tartózkodóbb ezen a téren, mint más népek politikusai. A HANDELSBLATT levonja a következtetést: Minél inkább üzletté válik a politika, annál inkább lesz hatása a politikának az üzleti életre. Kohl ezt a felismerést követi. Mindazonáltal óvakodni kell a túlságos lelkesedéstől és derűlátástól: a nemzetközi konkurrencia a német iparnak még számos ponton törhet borsot az orra alá. A német ipar reményeit inkább hosszútávú perspektívára alapozza, melyek a kínai piacon nagyobb kilátással kecsegtetnek, mint a látványos pillanatnyi sikerek. A Pekingben folytatott politikai megbeszélések megerősítették a bizakodást abban, hogy a kínai reformpolitika nyilvánvalóvá teszi a piaci gazdaság kezdeti jeleit. Kohl kancellár kínai útjának a nyugatnémet sajtóban megjelent kommentárjaiból ismertettünk. KÖZEL-KELET Az Egyiptom és Jordánia közti diplomáciai kapcsolatok két héttel ezelőtti újrafelvétele után a közel-keleti helyzet ismerői számítottak a két ország közeledésére. A váratlan talán csak az, hogy Mubarak egyiptomi elnök és Husszein jordániai király ammani találkozójára már most sor került. A Közel- Keleten reálpolitikát folytató két ország számára azonban az idő drága kincsnek tűnhet. November 6.-án lesznek az amerikai választások, amelyek után Washington feltehetőleg az eddiginél energikusabban és erélyesebben fog fellépni a Közel-Keleten, az Izrael és arab szomszédai közti béke megvalósítására. Izraelben új, a lakosság széles rétegeinek támogatását élvező kormány alakult, amely minden eddigi kabinetnél könnyebben választhatja a békés rendezés terheit is. Végül Szíria, és elsősorban Asszad elnök hatalmi törekvései kiterjednek nemcsak Libanonra, hanem a Szíriával ugyancsak szomszédos jordániai Hacemita királyság területére is. Damaszkusz megszállta Libanon nagy részét, és oldalára állította a palesztin gerillaszervezetek Libanonban maradt tagjait is. Husszein jordániai királynak tehát gyorsan ellensúlyoznia kell a szíriai szomszéd hatalmi törekvéseit, ha nem akar Libanon sorsára jutni. Másrészről az arab hatalmi játékban a harmadik partner, Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője, akit Asszad kiűzött Libanonból és mindent elkövet annak érdekében, hogy a nemzetközileg oly jól ismert palesztin vezetőt megfosszák minden befolyásától. Jordánia és Egyiptom vezetői úgy vélik, hogy számukra könnyebb lesz az arab világ legtöbb országában és Izrael részéről is elfogadható békés rendezést elérni a palesztin kérdésben, mint a szélsőséges palesztin elemekre támaszkodó szíriai elnöknek. Mubarak egyiptomi elnök egy összehívandó nemzetközi konferencia érdekében egyelőre hajlandó elhanyagolni izraeli kapcsolatait is. Mindenekelőtt ugyanis meg akarja nyerni Egyiptom hagyományos vezető szerepének fokozatos helyreállítására a mérsékelt arab országokat, amelyek öt évvel ezelőtt, a camp davidi egyezmény után ugyancsak száműzték soraikból az Izraellel különbékét kötött Egyiptomot. Öt esztendő azonban nagy idő. Az azóta bekövetkezett események meggyőzhették az arab országok, de az izraeli közvélemény jórészét is arról, hogy egy általános rendezést nem lehet létrehozni a Közel-Keleten a palesztin menekültek nagy többségének támogatása nélkül. Ezt a támogatást biztosítaná most Kairónak és Ammannak a jelenleg ugyancsak a jordániai fővárosban tartózkodó Arafat. Őneki sem marad a Szíriával való szakítás után más útja, mint a mérsékelt arab államok segítségének biztosítása. Hátra volna még Washington meggyőződése és a Szovjetunió közreműködése. Az érdekeltek a közel-keleti békekonferencia tervét hír szerint először Moszkvában terjesztették elő. A Szovjetunió a terv elfogadásával visszakerülhetne a közelkeleti színpadra, ahol eddig mindössze a szíriai ütőkártya volt a kezében. Hátra van még Izrael beleegyezése is. Egyiptom az ammani út alkalmával tudtára adta Jeruzsálemnek, hogy Kairó, számára az arab összetartásnak és az arab érdekek védelmének sokkal nagyobb jelentősége van, mint az Izraellel kötött különbékének. Olyan álláspont ez, amire egyébként minden izraeli reálpolitikus előbbutóbb számíthatott a Közel-Keleten, ahol a szavakat a tettek oly gyorsan megváltoztatják. Jeruzsálemnek ezek után két választása van: belemehet a mérsékelt arab országok által ajánlott megoldásba. Ebben az esetben békekonferenciával vagy anélkül bele kell egyeznie abba, hogy a palesztin kérdést jordániai égisz alatt, de jórészben az Izrael által megszállt palesztinok lakta területek bevonásával rendezzék. Vagy továbbra is a szembenállás politikáját választhatja az arabokkal. Ebben az esetben a zsidó állam jelenlegi gazdasági és egyéb nehézségei közepette újra ott állna, mint ahol a hetvenes évek elején, az arabok inváziója előtt volt. ÚJ NOBEL- DÍJASOK A Svéd Tudományos Akadémia a fizikai Nobel-díj odaítélésénél szakított azzal a régi szokásával, hogy csak hosszú évekkel, évtizedekkel később méltányol egy tudományos felfedezést. Az idei kitüntetettek, az olasz Carlo Rubbia és a holland Simon van der Meer alig másfél évvel ezelőtt hozták nyilvánosságra azt a felfedezést, amely óriási szenzációt keltett a fizikusok körében. Mind a két tudós az Európai Atomkutató Szervezet, a CERN svájci központjában dolgozik, ahol a szakemberek százai évi sokmillió dolláros költségvetéssel kísérleteznek. Két nemzetközi csoport már hosszú évek óta próbálja a gyakorlatban is bebizonyítani azt a régen ismert elméletet, hogy a világegyetem minden eseményét négy energia együttműködése határozza meg. A négy erő a gravitáció, az elektromágnesesség, a gyenge és az erős kölcsönhatás. A két genfi tudóscsoportnak az volt a célja, hogy gyakorlatban is kimutassa a gyenge kölcsönhatás részecskéit, amelyeket két betűvel, a W és a Z betűvel jeleznek. A Svéd Tudományos Akadémia indoklása szerint az olasz tudós, Rubbia, dolgozta ki ennek a kísérletnek az elméletét és a holland van der Meer irányításával sikerült is a másodperc alig mérhető töredékéig kimutatni a W és a Z részecskék létezését. Mindennek egyelőre csak elméleti jelentősége van. De amennyiben a tudósok meg tudják fejteni a világegyetemben működő négy erő együttműködésének a rejtélyét, akkor megvalósíthatnák az Einstein óta kergetett álmot, hogy egyetlen törvénybe foglalják össze a négy erő működését, amellyel meg tudnák magyarázni a világegyetemben történő minden esemény lényegét. Eddig az első amerikai tudós, aki idén Nobel díjat kapott, Burde Merrifield, a newyorki Rockefeller egyetem professzora. A 63 éves biokémikus egyedül kapta az idei kémiai Nobel díjat és a vele járó 190 ezer dollárt. 4 amerikai-kanadai * 024140 v» s i l Magyar Elet í S cAtncricaii* CanadiaqtcHangarlaiicLife | ---------------------------------------NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES•CLEVELAMO • DETROIT • FIOMOA X 1 * * * V 1...............................................Mimi............ 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 W y Főszerkesztő és kiadó:ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS k Telefon: 312/ 625-8774 | Second Class Postage paid at Chicago, IL ! Published: every Saturday. except in January and Juiy I one week. y Előfizetés 1 évre: l)S$ 25,00, félévre: ÜSS 15,00 S Subscription 1 Ycar: ÜSS 25,00, hali Year ÜSS 15.- ^ Editorai and Publishing Office: 5 3636 N. Paris Ave., Chicago. IL 60634 y Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: I V Louis Halmagyi Adam. I Postmaster send addrcss changes to: 5 3636 N. Paris Ave. Chicago JL 60634 y A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő-kiadó álláspontját és azok tartalmáért mindenkor a cikkíró felelős