Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-04 / 1. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1986. január 4. MEXIKÓI CSALÁDI DRÁMA MOSZKVÁBAN A 15 éves José Portilla és a 22 éves George Portilla bevallotta a rendőrségen, hogy megölte Manuel Portilla 43 éves diplomatát, és Maria del Carmen­c­ruz Hernandez 26 éves háztartási alkalmazottat, aki tanúja volt a diplomata megölésének. A 15 éves José az áldozat saját, édes fia volt, a 22 éves G­eorge elvált feleségének, Valentyina Szuminnak első házasságából származó fia. "Ami Portilla magánéletét illeti, akár egy Dosztojevszkij-novella is lehetett volna." A két fiatalember a gyilkosságot a mexikói diplomata saját pisztolyával követte el. Az apát és a cselédlányt főbelőtték. Bevallásuk szerint a gy­ilkosságnak személyes családi okai voltak. Erről több részlet nem került nyilvánosság elé. Az áldozat, Manuel Portilla, a moszkvai egyetemen végzett, kémia és biofizika szakon. Egyetemista korában ismerkedett meg az orosz Valentyina Szuminnal. Összeházasod­tak, 1972-ben Mexikóba mentek, majd 1981-től újra Moszkvában éltek, ahol Manuel tanácsadóként kezdett dolgozni a mexikói követségen. Hibátlanul beszélt oroszul, nagyon alaposan ismerte a moszkvai életet. "Sok mindent tudott. Nyilvánvalóan sokkal többet, mint sokan közülünk" - mondta egy nyugati diplomata. Családi életéről az hírlik, hogy rendkívül intenzív volt. Közelmúltban bekövetkezett válása, amelynek oka nem ismeretes, erősen megviselte. Korábbi híresztelésekkel ellentétben, a volt feleséget nem vádolják gy­ilkossággal való felbújtással, ezzel szemben, ami új a történetben, vád alá helyezték csempészés, továbbá luxuscikkek és műtárgyak törvénytelen árusítása miatt. Valentyina Szummin szovjet állampolgár, amióta elvált elvesztette mexikói állampolgárságát. A két fiatal gy­ilkos mexikói állampolgár. A 15 éves apagyilkos José jogi helyzete eléggé bonyolult, diplomáciai testület védelme alatt áll, mexikói állampolgár és kiskorú. Moszkvában meglehetősen ritka esemény a külföldi állampolgár ellen elkövetett erőszak: a szenvedélyes mexikói temperamentumot úgy látszik nem mérsékli az orosz tél. [ Magyar Elet 1 amerikai-kanadai 024141»ü í A<c,Amerícaii'Canadiaq^Hungaríaii^ife AMERICA'S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE milt \ I NEW YORK» CHICAGO* LOS ANGELES* CLEVELANO * DETROIT * FLORIO A % MIIHIHHHIIIIHIIHIHIIIIII»mHmiHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIHIIHIIl\ I «szerkesztő és kia<ló:ÁDÁM HALMAGYI LAJOS TELEKOM: (312) 625 X774 Second C lass Postage paid at ( hicago. II. Publishedreven Saturday, except in January and July one week. Előfizetés: 1 évi:l SS 25.-, félévül SS 15.­­Subscription 1 Year:l SS 25.-.half Tear I SS 15,­­Editoral and Publishing Office: 3636 North Paris A ve., Chicago, II. 60634 Phone: (312) 625-8774 Managing Editor and Publisher: Louis Halmagyi Adam Postmaster send address changes to: 3636 N. Paris Ave., Chicago, II. 60634 A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő - kiadó álláspontját és a/.ok tartalmáért mindenkor a cikkíró a felelős. Lapunkban megjelent cikkek részben a Szabad Lurópa, vagy más rádióadás keretében hangzottak el, vagy nyomtatásban jelent meg.l HOL A FILLÉR MOSTANÁBAN? A népes Indiában nem csörög az aprópénz, mert nincsen. A kormány képtelen kielégíteni az ország 750 milliónyi lakosának aprópénz szükségletét. Ebből aztán furcsa dolgok keletkezhetnek... Az üzletekben, piacokon vásárló embereknek lassan meg kell szokniok, hogy ismét érvényben van a csere­kereskedelem. A visszajáró aprópénz helyett bonbont, gyufát, szappant, cigarettát nyomnak a markukba az elárusítók. A lista végtelen. Gyakorta még fogamzásgátló szereket is kapnak aprópénz helyett a vásárlók, ez utóbbi esetben állami segélyről van szó. Aprópénz hiány másutt is volt már, például Olaszországban éveken át. Indiában azonban minden másként van, mert ott aprópénz nélkül nehéz az élet. A villamosokon, buszokon a kalauzok elvárják, hogy az utasok leszámolt aprópénzzel fizessenek. Jaj nekik, ha netán cukorkát próbálnak a kalauz kezébe nyomni. Jóformán naponta verekedésekre kerül sor emiatt a járműveken. Indiában szinte kötelező a koldusoknak, a templomok papjainak aprópénzben obulust adni. Már csak azért is ott kellene minden polgár zsebében csörögnie a pénznek. A bankokban legfeljebb 5 érmét kap egy személy, ami nem sok, ha meggondoljuk, hogy 1 Rupia, amely mintegy 4 forintot ér, 100 Paisat tesz ki. Egy Paisa értéke tehát, 4 magyar fillér. Hol van azonban az indiai aprópénz? Nos, éppen azért mert kevés van belőle, mindenki tartogatja. Másrészt a pénzérmék előállítási költsége magasabb az értéküknél. Jó üzlet beolvasztani őket, 25 Rúpia anyagát pl. 40 Rúpiáért lehet eladni. És ezzel a lehetőséggel élnek is az emberek, kicsinyben és nagyban egyaránt. Jól keresnek az aprópénz gyűjtők is. Ezek néha száz munkanélkülit is foglalkoztatnak, akik egyik bankot a másik után felkeresve mindenütt beváltják a kijáró 5 darab aprópénzt. Az állam mindeddig tehetetlenül áll szemben a jelenséggel. Az ország egyetlen pénzverdéje nem győzi a munkát. A delhi-i kormányzat most aztán külföldön veretett aprópénz érmét hozatott be 2 milliárd dupia értékben. Ennek egynegyedét már forgalomba is hozták. De mit számít ez 750 millió lakos esetében? Ezek után aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy a jelentéktelen értékű aprópénz értéke emelkedni kezd. Az üzérek a fekete piacon már 20 százalékos felárral árulják. Végül is talán ez lesz a probléma megoldása, így talán majd ismét előbukkan a tárolt sok fillér is. GKM Nemzetközi konferencia volt Genfben az AIDS - a szervezet ellenálló képességét gyengítő kór - leküzdésének kérdéseiről. A konferencián a Szovjetunió és Magyarország küldöttei is részt vettek. A szovjet sajtó sok cáfolat után először e hónap elején jelentette, hogy a Szovjetunióban is vannak AIDS betegek. Ugyanakkor a magyar egészségügyi hatóságok 40 megbetegedésről számoltak be. EMBERKÍNZÁS­­ MEXIKÓBAN A NEWSWEEK egyik érdekes cikke Mexikóba kalauzol. A közelmúlt földrengés­katasztrófa egyik tragikus epizódja ugyanis ráirányította a figyelmet arra, amiről azt akarták elhitetni, hogy nincs: a rendőrségi kínzásokra. Az államügyészség rombadőlt épületének törmelékei között véletlenül hat olyan személy holttestére bukkantak, akiken barbár kínzások nyomai voltak láthatók. A polgárjogi aktivisták már a korábbi években is hirdették, hogy noha Mexikó hivatalos körei demokráciának tartják az országot, mégsem olyan föld az, ahol mindig diadalmaskodnak az emberi szabadságjogok. E polgári aktivisták szerint Mexikó nem különb sok más latin-amerikai diktatúrától, ahol a közönséges bűnözők vagy a kormányellenes személyek gyakran “eltűnnek” és ahol a rendőri kínzások napirenden vannak. A földrengés előtárta bizonyítékok nyomán a főállamügyész elismerte, amit eddig egyetlen kollégája sem vallott be hivatalosan: azt, hogy a mexikói rendőrség kínozza a letartóztatottakat. A szenzációs leleplezés nyomán a Szenátusban olyan törvényjavaslatról tárgyalnak, amely hosszú börtönbüntetést írna elő foglyok kínzása vagy a kínzással kicsikart vallomásokat a bíróság tekintetbe vegye. De hogy az új törvénynek érvényt is tudnak-e szerezni, ez már nyitott kérdés. Mint a dolgok egyik ismerője megjegyezte: “Mexikónak van korrupcióellenes törvénye is, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs korrupció.” Mexikói tisztségviselők azonban váltig tagadják, hogy az országban lennének úgynevezett eltűnt emberek, vagy politikai rabok. Az eltűntek - a rendőrség szerint - vagy a karhatalommal vívott fegyveres harcban haltak meg, vagy megváltoztatták nevüket és bujdokolnak, avagy külföldre távoztak. A dolgok ismerői azonban egészen más történetet mondanak. Eszerint sokakat megöltek és eltemettek. A kormány azért nem tehet semmit sem, mert egyszerűen nincs, aki bevallja, hogy ezeket az embereket megölték. Ennek ellenére már maga az a tény, hogy elismerik a kínzásokat, biztató kezdet a polgárjogok lábbal tiprásának felszámolá­sára. MOSZKVA A Pravda véleménye szerint a szovjet sajtó rendkívül unalmas, állandóan régi, ismert híreket közöl. A lap kritikája szerint a legtöbb újság még a hibákat sem pellengérezi ki megfelelően. A Pravda azt írja, hogy a szovjet olvasó nyílt, őszinte és friss jelentéseket vár a sajtó munkatársaitól, nem pedig szakállas történeteket. Maradjunk még egy pillanatra a szovjet fővárosban. A magyar TV-nézők valószínűleg emlékeznek arra a­z unalmas és gy­enge filmre, amely a néhai állami és pártvezető, Andropov életéről szólt. Most ez a film nyerte el a szovjet titkosszolgálat, a KGB ezévi nagydíját. A legújabb jelentés szerint a szovjet állami filmgyártó és egy Los Angelesben székelő amerikai vállalat 100 millió dolláros szerződést kötött 10 játékfilm kooprodukciós forgatására.

Next