Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1987. január-június (29. évfolyam, 7-25. szám)
1987-02-21 / 7. szám
AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1987.február 21. 2.oldal KAIDAli BUJKÁL? Líbia, már annyi bajt kavaró vezetője, Kadaffi ezredes eltűnt a nagy nyilvánosság elől és csak különféle sivatagi szállásairól jelentkezik. A Washington Post egyik cikkéből idézünk. Kadaffi áthelyezte kormányszékhelyét az ország fővárosából Tripoliból Hunba, egy Tripolitól körülbelül 150 kilométerre délkeletre fekvő kisvárosba. Katonai főhadiszállását a Hun közelében lévő Jufra helyiségbe költöztette. Ezt az intézkedését január elsejei beszédében jelentette be. Ezen kívül az ország különféle titkos helyein megerősített búvóhelyeket és mozgó főhadiszállást is létesített. Ő maga a sivatagban hol itt, hol ott felvert sátrakból irányítja Líbia kül- és belügyeit. Diplomáciai megfigyelők szerint, úgy látszik szakított legszorosabb hívével és támaszával, a de-facto miniszterelnökkel, Abdel Salem Jallouddal, aki november közepén Damaszkuszba utazott, hogy közvetítsen a Dél-Libanonban egymással harcoló palesztinek és shiita harcosok között, de azóta sincsen hír arról, hogy visszatért volna Líbiába. A Kadaffi és Jalloud közötti ellentét oka nem világos, de közelkeleti szakértők úgy tudják, hogy Jalloud ellenezte azt, hogy a líbiai csapatok megszállják, Csad északi részét él, hogy még nagyobb erőkkel vegyenek részt a harcokban Csad területén. A líbiai hadsereg január elején súlyos vereséget szenvedett Csadban, amikor egy ezer főnyi líbiai tábort csad katonai erői felszámoltak, hadifoglyot, tankot és kilenc repülőgépet ejtettek zsákmányul. Csad kormánya a hét elején Északcsadban, a Tebeszti hegység lábánál fekvő Zouar körül újabb győzelemről tett jelentést, azt állítva, hogy sikerült a benyomuló líbiai haderőre újabb döntő csapást mérni. Kadaffi megpróbálja ezeket a vereségeket népe előtt eltitkolni. A sebesülteket nem engedi Tripoliba szállítani, ehelyett vidéki városkákban nyitott tábori kórházakat és egyes értesülések szerint - a harcokkal kapcsolatban hírzárlatot rendelt el. Ugyanakkor - egyes értesülések szerint - közvetítő tárgyalásokra kérte fel Algériát, Nigériát és Szudánt. Kadaffi - a valóságos “Láthatatlan Ember” - titkos búvóhelyein tanyázik, sohasem tudni, éppen hol tartózkodik. Ha kormányát nem is hívja egybe, rádiótelefonján rendszeresen utasításokat ad és sokat szenvedett országát “távvezérléssel" kormányozza. FELTÉTELEK AZ AFGÁNSZOVJET BÉKÉRE Mint ismeretes a kabuli kormány újabb offenzívába kezdett, méghozzá békeoffenzívába. A szovjet fegyverek árnyékában Nadzsib pártfőtitkár magabiztosan hirdette meg az - úgymond - "nemzeti megbékélés" politikáját. Hogy ez a politika mennyire őszinte? Azt majd a közeljövő dönti el. A kabuli kormány szerint az ország területén működő ellenálló csoportok örömmel fogadták az egyoldalú fegyverszüneti - vagy ha úgy tetszik "megbékélési” ajánlatot. Ezt igyekszik bizonyítani az a körülbelül ötszáz fős - ellenállókból álló - csoport, amely a kabuli kormány meghívására - fegyvertelenül - lejött a hegyekből. A csoport tiszteletére ünnepséget rendeztek Kabulban. Először a mohamedánok szent könyvéből, a Koránból olvastak fel részleteket, majd találkoztak Nadzsib pártfőtitkárral. A beszélgetés után pompás fogadáson, amolyan díszebéden vettek részt. Ezután egy kiállításra vitték őket, ahol a látogatót hatalmas Beninkép fogadta. Végül az államosított, egykori Hotel Intercontinental ban sajtóértekezletet tartottak: külföldi újságírók előtt három Amerikában élő afgán nyilatkozott. Egyikük - bizonyos Zia Nassery - kijelentette, hogy 70 ezer amerikai afgán nevében beszél, és szerinte a meghirdetett “nemzeti megbékélés" a kabuli kormány jóindulatától függ. Az őszinteség jeléül Nadzsib pártfőtitkárnak két dolgot kellene végrehajtania: a bebörtönzött 10 ezer politikai fogoly szabadonbocsátását és az országban állomásozó mintegy 115 ezer fős szovjet haderő kivonásának mielőbbi megkezdését. A nagyhangon beharangozott békeoffenzívát azonban a külföldre menekült több mint 5 millió afgán többsége fenntartással fogadja, sőt a Pakisztánban székelő legnagyobb ellenálló szervezetek egyenesen elutasítják. Mondván: “újabb kommunista porhintésről van szó." Hogy kinek van igaza? Azt nehéz megállapítani. Mindenesetre jól érzékelteti a helyzetet a NEW YORK TIMES nemrég Afganisztánban járt munkatársának jelentése. Ebből idézünk most: Két nappal a kabuli kormány és a szovjet haderő által meghirdetett tűzszünet után érkeztünk Afganisztánba. Állan meghívásnak tettünk eleget. Valamennyié Moszkvába akkreditált újságírók voltunk, a nyugati riporterek száma mindössze 40- korlátozódott. Nos, afganisztáni ötnapi tartózkodásunk során elvittek bennünket pakisztáni határ közelében lévő Jalalabadbi Már a kabuli indulás is érdekes volt. Antonov 26-os szovjet gyártmányú, afgán felségjelt ellátott nagyméretű szállító repülőgépb szálltunk. A gép legénysége afgán volt Felszállásunk pillanatában több szovje katonai helikopter körözött a kabuli repülőté felett miközben vörös meg sárga köd bombákkal szórták be a környéket. Gépünk aránylag kis területen, a repülőtér felett kör leírva, spirál alakban érte el azt a magasságot ahová a szabadságharcosok már nem jutnal el. Az elködösítés is arra szolgált, hogy gépünk nagy távolságból ne látszódjon. Ez a felszállás mód 35 percet vett igénybe, mire végre keletre Jalalabad irányába indulhattunk. Húsz perces repülőút után a felszálláshoz hasonló körülmények között értünk földet. A New York Times tudósítója megjegyzi, hogy csoportjukat figyelmeztették: “Katonai repülőtérre érkeztek, fényképezni tilos!" A terepszínű hálóval álcázott irányító torony közelében szovjet katonák őrködtek. Állítólag az irányítótorony személyzetéhez tartoztak. Az amerikai újságíró ezek után így folytatja: Egy nagy terembe vittek bennünket, ahol éppen gyűlés volt. Szakállas, turbános afgánok sokasága a "nemzeti megbékélést" éltette. Mindenfelé vörös és kék zászlókat lehetett látni. Kísérőnk elmondta, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetjük, hogy látogatásunk ideje egybeesik ezzel a gyűléssel. A helyiséget különben nyakukban Kalasnyikov géppisztollyal sétáló, pelyhedző állú afgán katonák őrizték. A szerencsés véletlenek összejátszásában csak akkor kezdtünk kételkedni, amikor néhányan küzdünk - nem értve a beszédeket - inkább a várost szerették volna megnézni. A kijáratnál azonban valamennyiünket visszazavartak! Aztán végre eljött a városnézés ideje. Többen bevetettük magunkat a városi forgalomba, és természetesen a bazárba. Itt megtudtuk, hogy Jalalabad napközben meglehetősen békés hely, de éjjelenként bizony elég gyakranfegyverropogás hallatszik. Az egyik boltos - aki gyógyszereket és kötszereket is árul - elmondta, hogy a helyi kórház tele van sebesült afgán és szovjet katonákkal. Különben a bazárban lépten-nyomon szovjet katonákba ütköztünk. Az egyik tiszt éppen egy ingre alkudott, de amikor észrevette, hogy amerikai riporter közeledik felé, az árussal - oroszul - a moszkvai időjárásról kezdett beszélgetni. Amikor odaértem hozzá, a szovjet tiszt szabadkozva csak ennyit mondott: "Látja milyen jó viszonyban vagyunk az afgán néppel. Én még csak három hónapja vagyok itt, és csak egy évig maradok" - mondotta újdonsült szovjet katona ismerősöm a jalalabadi vásári forgatagban. Majd a közelben várakozó jeep-hez sietett, ahol a többi tiszt azonnal megpróbálta eltakarni arcát, amint észrevették a fényképezőgépemet... fejezi be afganisztáni tudósítását a New York Times munkatársa. amerikai-kanadai ! NEW YOU* «CHIC AGO* LOS A*0*LtS*a.fVlLA*0 • OCTROTT • FLONOA ...............................................MM............ Főszerkesztő és kiadó:ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS TELEFON: (312) 625-8774 Second Class Postage paid at Chicago, IL Published: weekly, every Saturday, Except: in January and July one week. Előfizetés: 1 év:US$ 30., félév:US$ 20. Subscription I Year:LSS 30.-, half Year:lJS$ 20.Editoral and Publishing Office: 3636 North Paris Ave., Chicago, IL 60634 Phone: (312) 625-8774 Managing Editor and Publisher: Louis Halmagyi Adam Postmaster send address changes to: 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 i! A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő & - kiadó álláspontját és azok tartalmáért mindenkor a cikkíró a felelős. ■ Lapunkban megjelent cikkek részben a Szabad Európa, vagy I más rádióadás keretében hangzottak el, vagy nyomtatásban I jelent meg. .)