Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2008. január-június (118. évfolyam, 1-24. szám)

2008-03-14 / 11. szám

16 Népszava szabadság NEMZETI ÜNNEP 2008. MÁRCIUS 14., PÉNTEK Márciusi ifjak mítosz nélkül Rádai Eszter beszélgetése Szörényi László történésszel - Meddig tartott a „márciusi ifjú"­­ság? Amíg a március, vagy amíg az ifjúság? - Ők magukról akkor ezt nem tudták, a titulust az utókortól kap­ták. A márciusi ifjaknak két neve­zetes hősi halottjuk van, Petőfi és Vasvári. Néhányukról nem tudjuk, mikor halt meg. Van, aki a Bach­­korszakban kallódott el, mások fiatalon haltak meg a csaták során vagy a börtönben szerzett beteg­ségben, ketten-hárman megérték a millenniumot, és a legtovább talán Jókai élt, aki a századfordulót is túlélte. Egyesek később végletesen megkeseredtek. Pálffy Albert, az egyik legjelentősebb figura, aki a kiegyezés után csak szépiroda­lommal foglalkozott, 1848. március 19-én még ő alakította meg a legra­dikálisabb hangú lapot, ő a sajtó­­szabadság első kiaknázója. Eleinte egymaga írta, s megjelent, amíg be nem tiltotta a forradalmi kormány, amelyet egyfolytában szidalma­zott, Kossuthot sem kímélve. Pálf­fy öngúnnyal és fojtott iróniával emlékezik vissza önmagára, és az egész csoportra, mondván, hogy tulajdonképpen politikához nem értő balekok voltak. - Azt mi is tudhatjuk, hogy a szer­vezés nem volt tökéletes. A márciusi ifjak többsége nem jelent meg az előre megbeszélt időben a Pilvaxban, így majdnem lekésték saját forradalmukat. - Ez azért történt így, mert Petőfi túl korán jelent meg. Hogy a dolog olyan véletlenszerűnek látszó módon indult, azt maga a történelem tette így. Tudniillik a tanácskozást március 13-án este úgy zárták le, hogy halasszanak el mindent, előbb köröztessék a Tizenkét pont eredeti változatát, amelyet Pozsony számára készí­tettek. A fiatalság Jókai szerint szörnyű bajban volt, tudniillik egy rendes országban, ha el akarják kergetni a kormányt, akkor körül­veszik az épületét. Ha a Parlamen­tet akarják feloszlatni, akkor azt ve­szik körül. De nálunk mindegyik más-más városban, sőt országban volt. Csakhogy este a hajó a bécsi forradalom hírével megérkezett Pestre, és akkor a szégyen is moz­gatni kezdte a fiúkat, ha Magyar­­ország lemaradna, amikor a biro­dalom központja föllázad, és mi még mindig csak tanácskozunk, szóval, muszáj valamit tenni. Az eseménynaptárt nem volt nehéz átírni, és néhány szimbolikus dolgot is ki lehetett választani, amit a nyomda lefoglalásá­val és a cenzúrázatlan kéziratok kinyomtatá­sával azonnal meg lehetett valósítani. Emellett adódott egy csodálatos alkalom: egy író ült börtönben mint politikai fogoly, Táncsi­­csot ki lehetett szabadítani, a Tizenkét pon­tot is el lehetett fogadtatni. Az csak néhány nap múlva jutott eszükbe, hogy nemcsak Pestnek, Budának is van elöljárósága, és akkor sebtiben és pótlólag a budai polgármesterrel is aláíratták az iratot. - Felidézne még néhány ilyen retusálatlan képet? - Inkább csak Jókaitól kölcsö­nöznék. Írásai közül a szabad­ságharcról a legpozitívabb képet a Kőszívű ember fiaiban festette, éppen ezért feltűnő, hogy március 15-éről abban egy árva szót sem találunk. Zseniálisan oldja meg a dolgot, a bécsi forradalmat mutatja be. Vagyis számára is nagyon am­bivalens lehetett a dolog. Hiszen arra a gyönyörű napra, következ­tek kevésbé felemelő hétköznapok. Már március 15-én fölkeresték őket provokatőrök, például egy rejté­lyes egyén,­­aki magát nyugdíjas őrnagynak mondta, és előhúzott egy katonai tervrajzot, hogyan le­het Pest és Buda stratégiai pontjait gyorsan körbevenni és felgyújtani. Természetesen elkergették, mert sem a várost nem akarták felgyúj­tani, sem az illető személy „kül­detéséről" nem voltak kétségeik. Később a Nemzeti Múzeum lép­csőiről is elkergettek egy embert, feltehetően szintén ügynököt, aki az egyházi nagybirtokok felosztá­sára szólította föl a tömeget, amely rögtön helyeslően kezdett ordítani. De ezek a bölcs fiatalemberek rá­jöttek, ha ezt bedobják a köztudat­ba, a dolog rögtön átmegy véres parasztforradalomba, lincselésbe, gyújtogatásba. - 1849. március 15-én Petőfi már igen keserűen emlékezik az akkori ese­ményekre, Klauzál Gáborra és még magára Táncsicsra is... - Igen, ez a Históriai jegyzetek című kézirattöredék az elveszett naplóból maradt fenn, négy ese­ményre emlékszik benne, a má­sodik mindjárt az, hogy a­­ Szent Koronát hogyan akarták ellopni 1849-ben a vonaton, amikor a kor­mány Debrecenbe menekült. Ezt Petőfi feltehetően Mezőberényben állította össze, amikor a hangulatát már az undor határozta meg és a düh Kossuth és az egész kormány iránt. Tudniillik akkor Kossuth a költőket arra használta fel éppen, hogy népgyűlést rendezzenek s azon szólítsák fel a népet, hogy ásson sáncot Pest körül, miközben ők már a saját menekülésüket ké­szítették elő Szegedre. Ezen Petőfi úgy felháborodott, hogy elutazott Mezőberénybe, és ha Egressy - aki akkor színész létére éppen Sze­ged kormánybiztosa volt - nem találkozik vele, és nem viszi magával Erdélybe, akkor Petőfi, szegény feje, talán sosem jut el a segesvári csatatérre. Petőfi pub­licisztikájában elmegy a legszélső határig, de amikor látja, hogy ezzel ártana az országnak, visszakozik. - A lánglelkű költő re­álpolitikusi szerepben. - Igen. És ugyanez ismétlődik ősszel. Lam­­berg megölése után ko­moly esély volt rá, hogy véres, erőszakos, fegyveres forradalom tör ki, amelynek tán Petőfi fog az élére állni. Ő azonban visszariadt ettől, lát­ván, kárt okoz, ha szembefordul az ellenállást már lázasan szerve­ző politikusokkal. Sokan - Vasvári és más márciusi ifjak - jelentkez­tek Kossuthnál, látván Jellasics közeledését Pest felé, miután a délvidéken nem sikerült leverni a szerb lázadást, hogy mindenféle katonai tapasztalat nélkül szerte az országban majd föllázítják a megyéket és népfölkelést szervez­nek. De köztük Vasvári egyedül­álló volt, hiszen hallatlanul tehet­ségesen szervezte meg a rábízott egységeket. De hát ő zseni volt, nemcsak gyönyörű férfi és kiváló ember, akit mindenki elismert és szeretett, és nemcsak óriási szónok (sokan mondták, hogy Kossuthnál is nagyobb hatású), hanem értett a szervezéshez is. Ugyanakkor sür­gette a kormánynál, hogy mentsék fel a katonai feladatok alól, mert ha történelmet tanít, százakat, ezreket befolyásolhat. Lukácsy Sándor írt egy tanulmányt arról, mi lett vol­na, ha Petőfi nem kényszerül elad­ni a lovát és a segesvári csata után nem szekérrel, majd gyalog kell menekülnie... Ugyanígy faggat­hatnánk a sorsot, mi lett volna, ha a kultuszminiszter nem dobja félre Vasvári kérelmét, hanem kimenti a katonaságtól és polgári szolgálat­ra osztja be az egyetemre. Vasvári nem szenvedett volna értelmetlen mártírhalált az erdélyi hegyszoros­ban. Pálffy Albert 1885-ben leírta, hogy „Kétszáz képviselő fia kere­ket bérel és azzal rohan Pákozdra, Móga tábornokhoz, hogy részt ve­hessen a Jellasics elleni csatában. Mire odaérnek, a csata véget ér, Jellasics már éppen elmenekül, így tehát mást már nem tudnak tenni, mint egész éjszaka kártyáznak és másnap visszatérnek Pestre." Ez volt a szabadságharc első csatája. - Legtöbben fiatalon haltak meg. - A márciusi ifjak között Jókai a kivétel. Ő sikeres politikus lett, több mint harminc éven át, csak 1898-ban bukik ki a képviselőház­ból. Emellett politikai publicista és a legnagyobb magyar regényíró. Benne, a többiekkel ellentétben, nem hal meg a márciusi ifjú, ezért tudott önmagával öregemberként is viccelni. Megőrizte azt a csú­­fondáros, abszurd humort, amely mint fiatal írót is jellemezte, ezt folytatta egyébként Rejtő Jenő is. (Az írás egy korábbi interjú szer­kesztett változata, megjelent az Élet és Irodalomban.) A Pilvax - ma Elegáns, keskeny, díszkövekkel kirakott rövidke utca Buda­pest szívében. Aki ismeri a magyar történelmet, ismerősen cseng a név: tudnia kell, hogy a Pilvax kávéházból indultak el 1848. március 15-én az események. Az egykori utca há­zaiból talán semmi, az akkori kávéházból pedig biztosan semmi sem maradt. Ami mégiscsak megmaradt a régiből a néhány tárgyi emléken kívül: a hely szelleme. Az„eredeti söröző" építészetileg hasonló az egykorihoz: mesterge­rendás mennyezet, bolthajtások adják meg a hangulatát. És márciusban a kirakatüvegre ragasztott kokárdaszerű 12 pont emlékeztet az egykori időkre. Nem engedünk a „48- ból!"cím alatt ez olvasható a kokárda-kiáltványon: nálunk még mindig 1848 Ft-ba kerül a dicsőséges tavasz alkalmá­ból újra kiadott 12 pont. Előkövetelések 1. Mézes szilvapálinka a forradalmi kedv erősítésére me­legen kínálva. 2. „Görög olvasó­"angyalbakanccsal, ahogy azt Jókai ked­velte. 3. Élesre töltött libanyak, amely úgy csúszik le az ember torkán, mint ahogy a huszárkard rendet vágott a csatában az ellenség soraiban. És így tovább... A kíméletlen költő Vajon mennyire ismerjük a kor kulcsfiguráit? Petőfi, Irinyi, Jókai, Vasvári... Ők voltak, akik elindították a lavinát. Öt hónappal a nagy nap után a költő már a következő sorokat írja a Toldi írójának:,,... a haza cudarul van, vágyjon egy mindent fölforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk... első dolgunk egy óriási akasztófát állítani, s rá 9 embert!". Nem lehet félreérte­ni a célzást. A megalakult kormánynak kilenc tagja volt. És benne micsoda ne­vek: gróf Batthyány Lajos, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, báró Eötvös József, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, herceg Esterházy Pál. Ezt a kormánynak világosabban is kifejtette:„Én erre a miniszté­riumra nem a hazát, de saját magamat, sőt a kutyámat sem bíznám!" Klapka György, Komárom hős védője egy alkalommal e szavakat intézte Petőfinek: „Ha nem nézném, hogy kivel van dolgom, huszonnégy órán belül felakasz­tatnám". És miért? Mert a költő lerántotta a leplet Vécsey tábornok (későbbi aradi vértanú) egy hibás katonai-stratégiai baklövéséről. Mészáros Lázár had­ügyminiszter egyik audenciája során azért dobta ki a költőt, mert nem volt nyakkendője. Széchenyi és Petőfi között sem volt felhőtlen a viszony, de ez adódott a két férfiú jelleméből és származásából. Kossuth agg korában is ezt mondta róla:„Tisztelem Petőfinek, a költőnek az emlékét... de tény, hogy ami­lyen bámulatos Petőfi, a költő, mint ember, kiállhatatlanul gyarló volt." És ezt már egy hősi halottról vallotta. A 48-49-es elitből Petőfi volt az egyetlen, akitől Kossuth nem kapott méltányló szavakat. Gyakran a nevét is„Kosút"-nak írta.

Next