Amerikai Magyar Népszava, 1929. január (30. évfolyam, 1-31. szám)

1929-01-03 / 3. szám

4 AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Established 1891» by GÉZA D. BERKÓ alapította 1899-ben. Published daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 24 Union Sauare. New York, N. Y. Telephone Stuyveeant 5770. ______ __ entered as Second Class Matter, Post Office, New York, N. Y. Uusmesti Manager: IZSÓ SZÉKELY, ligjvesnto-igazHalO. subscription Kates: Előfizetési Urak, Latted State« of America, Ca- „ Egyesült Államokban, Canada, Mexico, South America, __... .. . . w^, ana Cuba, one gr. six mos. aaal»la«a, Mexicoban. Dél. Daily only ......Su.OO — $3.00 Amerikában és Cubában: „ „ , _ Kgész érre $8.00, félévre $3.00 Foreign Countries and New Vork City one yr. six mos. lvUlftildie 6» New Yorkban: Daily only $900 —_ $4150 Kgi'nz évre $9.00, félévre $4.80 Branca Offices: Fiök írodftk. Betlileliem, Fa. Ü3S K. 3rd St. Perth Amboy, N. J. 313 Bari- Undgevort, Conu. 339 Spruce tan Building. „ #t/e,et- „ Detroit, Mich. 7883 West J«I* Buffalo, N. X. 71 Bridgeman feraou Ave. Cleveland, O. East 118th St. & Newark. N. J. 378 Bergen St. Buckeye Road. Philadelphia, Pa. 617 West Chicago, 111. 1934 Orchard St. Montgomery Avo. Pittsburg!:, Pn. 7QOMngee Bid. Trenton. N.J. 816 3. Broad St. Budapest Office Will. Klsfuludy-utca 37. ss. Hungary Buuapestl Iroda: Magyiipo-szég A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen* nemzetgyilkos. fl. Harcolni illene emberi beté-lessig, küldeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. Ez az újság minden erejével, minden súlyával, minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és e küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai, magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A titanoni szer ződést meg kell változtatni. AZ UJ SEPRŐ „ Az uj seprő rendesen jól seper” — ** tartja a közmondás és ezt az uj new yorki rendőrparancsnok, Whalen működése teljesen igazolni látszik. Amióta hivatalát elfoglalta, a lapok hasábos tudósításokban számolnak be azokról a razziákról, tömeges letartóztatásokról, amelyeket a rendőrség eszközöl. Olyan napok is vannak, amikor 300—400 ember kerül a rendőrségi hálóba és ezekből szép számmal válogatják ki a notórius betörők és hold-up manek tucatjait. Lehet, hogy Mr. Whalen a legjobb szándékkal fogott hozzá ehhez a nagy tisztogató munkához és látnivaló, hogy vannak is eredményei, de nem hisszük, hogy ez a halászat sokáig lehessen ilyen eredményes. Ez a módszer nem új. Megcsinálták ugyanezt már Chicagóban és Philadelphiában is de nem sok eredményt értek el vele. A betörő és gun-man urak ugyanis hamar rájönnek arra, hogy a razziázott város területe nem alkalmas tartózkodási hely számukra és amilyen gyorsan csak tehetik, új működési területet keresnek a maguk számára. Az ország nagy és így nem is kerül nagy fáradságukba az új elhelyezkedés. Ott azután csendben meghúzódva, vagy a maguk szakmájában óvatosan dolgozva, bevárják, amig az ostromállapot megszűnik, amig a nagy hullámverés lecsillapodik és az új seprő is régivé válik és akkor nyugodtan visszaszivárognak oda, ahonnét egy időre el kellett menekülniük. És folytatódik minden ott, ahol abbamaradt. Ezt a körforgást mutatták a chicagói és philadelphiai “eredmények”. De van egy másik nagyon érdekes részlete is ennek a most folyó hajtóvadászatnak. Naponta százával tartóztatják le a közismert bűnözőket a rendőrfőnök szigorú parancsa következtében. Ezeket a bűnözőket azonban a rendőrség azelőtt is ismerte és le is foghatta volna őket, ha úgy akarta volna. De nem tette. Szabadlábon garázdálkodhattak, úgy, hogy fegyvertelen magános ember számára valósággal életkockázattal járt ennek idején a város egyes részein való járás-kelés. Miért volt ez így eddig? És miért lehet ez most másként? Úgy látszik, hogy mégis bűzlött valami Dániában. A baj oka a lehetetlenül magas házbér. Hogy a házbérterhek valamiképpen elviselhetőbbek legyenek, ezekbe a városi lakásokba eleinte egészen apró konyhákat építettek, amelyekben az igazi, régi fajta háziasszony alig találta meg a helyét, de még itt sem állott meg a “fejlődés”. A konyhák helyét felváltotta a “kitchenette”, ami végül odáig zsugorodott, hogy egy kisebbfajta gáz- vagy villanysütő lett belőle. “Ahol pedig nincs konyha, ott megszűnik az igazi otthon” — mondja a jelentés és szomorúan fűzi hozzá, hogy a konyha halála okvetlenül maga után fogja vonni az ebédlőszoba pusztulását is. A jelentés borús színekkel ecseteli a jövő lehetőségeit. Azt jósolja ugyanis, hogy a konyha pusztulása arra fogja kényszeríteni a városlakót, hogy nagy központi konyhákról szállíttassa a lakására a levesét és főzelékét olyanformán, ahogy ma a tejet, fűszert, húst szállítják a házakhoz, vagy pedig teljesen le fog mondani az otthoni étkezésről és családostól vendéglőben fog táplálkozni, amely esetben a lakása nem fog másból állani, mint 1-2 hálószobából. Mi városi emberek — akiket munkánk a város belsejéhez köt — sajnos nagyon is jól tudjuk, hogy ez a jelentés nem utópia, hanem a legszomorúbb valóság. Most is ezerekre rúg már azoknak a városi családoknak a száma, amelyeknek otthona nem más, mint egy-két méregdrága hálószoba és a “családi tűzhely” valamely olcsóbb vendéglő konyhájában áll. Az otthonok alapításának egyetlen lehetősége a városok belsejétől távolabb fekvő külső részeken volt meg, de a spekuláció ma már ezekre a területekre is ráteszi a kezét és a házbérek ott is oly rohamosan emelkednek, hogy az otthonok hamarosan onnét is el fognak tünedezni. Ez a kérdés valóban megérett már arra, hogy behatóbban foglalkozzanak vele az illetékes körök. VESÉLYBEN A HÁZI TŰZHELY A “National Homemakers Council” nevű szervezet arra a célra alakult, hogy Amerikában a "home”-ok, az otthonok létesítését előmozdítsa. Ez a szervezet tehát kiterjeszti figyelmét mindazokra a körülményekre, amelyek az otthonok létesítését megkönnyítik vagy akadályozzák. A napokban jelentést adott ki ez a szervezet, amelyben beszámol az elmúlt év eredményeiről és ebben a jelentésben kifejti, hogy az ország nagyvárosaiban, különösen a városok belső területén a rendes otthonok létesítése ma már majdnem lehetetlenségszámba megy a kisebb jövedelmű családok számára. AMERIKA DOLLÁRJAI EURÓPÁBAN AZ amerikai könyvpiacon “American Dollars Abroad” címen Dr. George W. Edwards tollából könyv jelent meg, amely azokról a kölcsönökről és hitelekről szól, amelyeket Amerika nyújt Európának. Tagadhatatlanul érdekes kérdés, amely megérdemli a figyelmet — különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a világháború óta a világ aranykészletének legnagyobb része Amerikába vándorolt. Amerikai részről sok megjegyzés hangzott el az ellen, hogy az amerikai pénzérdekeltségek ne öntsék olyan nagyon bőkezűen, a dollárokat Európába. A sok megjegyzés közül elegendő, ha megemlítjük, hogy az amerikai dollár a velünk versengő külföldi és semleges piacot erősíti az amerikai piac rovására. A dollárkölcsönök apasztják az amerikai munkabéreket, elvonják a pénzt, amelyre Amerikában is szükség van és táplálják az imerializmust. Viszont másrészről abból a helyes felfogásból indulnak ki, hogy a pénz körforgalma nélkül nem lehet szó ipari, gazdasági és nemzetközi kereskedelmi életről. És mert a világ aranykészletének javarésze Amerikának a kezében van, ki kell adnia, hogy az ipari, gazdasági és kereskedelmi életet meg ne bénítsa. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Amerika exportérdekei is megkívánják a dollárnak olyan körforgalmát, hogy az innét Európába és onnan ismét Amerikába kerüljön. Amerika saját kiviteli kereskedelmét erősíti, ha kölcsönöket és hiteleket nyújt Európának. A természetes és egészséges gazdasági élet fejlesztésére adott amerikai dollár Európában is, Amerikában is áldásos hatású. Csak az a pénztermel bűnt, amelyet fegyverkezésre és háborús célra ad Amerika. Ha ebben a tekintetben bárki kifogást emel, azt helyesen teszi és joggal teszi. SZERKESZTŐI ÜZENETEK KÉRDÉS: 1. Miért nem közlik most a hajózási híreket? 2. Hogy kaphatnám meg az új évi Népszava naptárát? Egy bronxi előfizető. VÁLASZ: 1. A hajózási híreket minden nap megtalálhatja a Népszavában. 2. Küldjön be a kiadóhivatalnak 50 centet, közölje a címét és akkor megküldik Önnek a naptárt. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Dunamenti Levelek a Tengerentúlról Az “Amerikai Magyar Népszava” számára Írja: KRÚDY GYULA Más telek ezek Az öreg kisértet, aki a hideg kéményében lakik, így dörmögött éjszaka: — Emlékeztek, mikor a hold halotti lámpása helyett mindenféle színes lángok táncoltak a falon ilyen órában? A hold másvilági fényét csak a beteg kisasszonyok ismerték, akik azóta elmentek oda, ahová ablakokból vagy a háztető ormáról mindig lépni kívánkoztak. A szobákban, ahol az egészséges emberek lélegzettek, az ákác pattogott mintha dobosok dalát tanulná és mindenféle képeket mutogatott röpke lángjánál a falon: a táncoló lángban lehetett látni azokat a szegény vándorlókat, akik hudokolva emelgetik lábukat a fagyni kezdő országúton; ugyancsak a békés szobában felvilágító láng emelte fel a függönyt az öregek emlékezetében téli utazásokról, derékig érő alföldi havakról, nyírségi nádasokban ugató rókákról és a csilingelő postaszánt körülkullogó farkasokról. Az akác gyorsan epedő lángja mellett jöttek el vizitbe jégcsapos bajszú, elmúlt barátok, akiknek az első fagykor már olyan szaguk volt, mint az égett disznószőrnek; az esti lángban lehetett látni: a befagyott folyók kék partjai felett állongó meszszi falutornyokat, az útszéli fogadók alkonyba világló szalmatüzét, zúzmarás ablakok mögött őrködő lámpákat, amelyeket csupa szeretett atyafiak ülnek körül és az iskolásgyermekek olvasókönyvükből Arany János Családi Körét hangosan olvassák. Az akác nedves héja sustorogva regélte el, hogy kiket látott az erdőszélen, mit beszéltek egymás között a favágók, amint a varjúkárogásos piros ég alatt hazafelé mentek, merre vitték a huszárnadrágos falusi cigányok a nagybőgőt, milyen hosszú telet jósolnak a faluban a legöregebb emberek. Az akác lángjában felmerült annak a régi Magyarországnak a képe, amely Magyarországban a legkisebb kunyhóban is tüzet raktak, midőn a varjak az erdőkből a tornyok irányába repültek, a verebek a házajtó küszöbéig ugráltak, malac visongott a cigánysoron, házőrző eb járta körül a házat, a legkisebb ösvényt is fontos csizmatalpak taposták, cinke-orrú tanyai gyermekek jártak a messzi iskolába és a zsidók boltján barátságosan szólalt meg a csengő. És a fagyos leheletű hold csak azoknak világította a bujdosók útját, akiknek nem volt maradásuk az emberek között. A vásárosok olyan hangos szóval, vig ostorpattogással jártak az országutakon mintha övék lett volna az egész világ. Az akác felnőtt az országúton, mert tudta, hogy nem a betyárok vágják ki, a fakerítések messzire nyúltak, mert senki se lopta el őket, a holtak kényelmesen kinyújtózkodtak fából való sírkeresztjeik alatt, mert nyugodtak voltak, hogy tavaszra nem marad jeltelenül sírjuk. Az erdőszéleken mesebeli visszhangot vett fel a favágók kopácsolása, ingyen fuvarozta a fát a városok erdejéből a háztulajdonospolgár, halott feküdt ott ravatalon, ahol nem füstölt jókedvvel a kémény. Emlékeztek a fenyőre, amellyel a szegény emberek tüzeltek, mert jobbfajta fára nem tellett az erszényükből? A bükkre, amelynek haábjaival a kastélyokat és kolostorokat hozzáértő emberek úgy fűtötték, hogy a falak közül soha sem szállott ki a meleg? A bőrkötényes szeneslegényre, aki reggeltől estig vitte vállán a zsákokat a pesti bérházak hátulsó lépcsőin? A hagyma alakú farakásokra, amelyek havas fejükkel a budai kis házak udvaraiból a kerítésen át kitekintgettek? A szegényasszony és abeteg gyermek leveskéjére, amelynek megfőzéséhez mindig szívesen adtak pár darab fát a szomszédok? A szeneskocsik után csipegetve járó gyermekekre, az alázatos fakereskedőkre, az öreg, egyéb foglalkozásból már kimustrált faügynökre, akit boldoggá tettél rendeléseddel? És arra a barátságos melegre, amely leolvasztotta az ablakokról a fagyot, kipirosította az arcokat, mosolygóssá tette az otthon ülők szemeit, elfelejtette az öregemberekkel, hogy ismét fordul az esztendő rövidre szabott életükben, kedvet adott a téli esték mesemondásához, az alkonyati órák jámbor játékaihoz, az agglegényeknek a házassághoz, a havasszakállú hónapok ünnepeinek megtartásához, a káposztaszagú korhelyek recsegő vidámkodásához, a lesütött szemű jámborok templomi látogatásához, a fület pirosító sportokhoz, a gondtalan zenéjű bálokhoz, kövér vacsoránál öblösen hangzó pertársköszönöldhöz,, barátkozáshoz és szerelemhez ? Emlékeztek a régi telekre? A hideg kályhában dörmögő szellem felsóhajtott: — Bár mondaná valaki: a tűz égessen meg? Részletek régi újságíró noteszemből Az “Amerikai Magyar Népszava” budapesti szerkesztőségétől Dr. KUN ANDOR tudósítása Miért kedvelte meg Ferenc József Kossuth Ferencet? Ferenc József mindenkinek megbocsátott, csak Kossuth Lajosnak nem. A német császár hadserege szégyenletesen megverte bz ő hadseregét Königgraetznél, tönkretette tekintélyét, súlyát a német államokban s mégis szövetségre lépett vele később. Az olaszok elvették tőle Velencét és az északolaszországi Lombardiát és mégis szövetségestársa lett később az olasz királynak. De ezek uralkodók voltak! Kossuth Lajosnak — a “lázadó” kis zempléni fiskálisnak — azonban, aki “szedett-vetett forradalmi hadsereggel” porig alázta és aki mint számkivetett “világcsavargó” az ő uralmát az egész világon gyűlötté tette, sok borsot tört diplomáciája orra alá, nem bocsátott meg soha. A Kossuth neve idegesítette. Nem engedte meg minisztereinek még azt sem, hogy a halott Kossuth temetésén megjelenjenek és kijelentette, hogyha szobrot állít Kossuthnak Budapest, akkor soha többé oda be nem teszi a lábát. — ezért is nem merték felállítani Ferenc József élet*etében a Kossuth Lajos szobrát Budapesten. Amikor a Tisza-part megbukott és kénytelen volt Kossuth Ferencet kinevezni Ferenc József kereskedelmi miniszterré, az egész ország izgatottan leste: mi lesz most? Mi lesz akkor, ha Ferenc Józsefnek fogadnia kell kihallgatáson a Kossuth Lajos fiát? Rendkívül ideges volt Kossuth Ferenc is. Még a térdei is remegtek, amikor betámolygott a bécsi Burgba, hogy kihallgatáson jelenjen meg ő — a Kossuth Lajos fia — a kérlelhetetlen Ferenc József előtt. Ferenc Józsefet is izgatta ez a találkozás. Bosszús is volt miatta, nehezen is vette rá Wekerle erre a nem mindennapi fogadtatásra. Kossuth Ferenc halálsápadtan, remegve botorkált a császár-király elé, aki mély meghajlását hideg fejbiccentéssel fogadta. Kossuth előbb magyarul kezdte el a mondókáját, de olyan halk, ijedt dadogással, hogy nyomban észrevette: Ferencz József nem érti a szavait. Arra hirtelen németül folytatta, de mert igen rossz német volt Kossuth Ferenc, ezt még kevésbé értette meg az uralkodó. Nagy zavarában ekkor, minden szokás és illem ellenére — olaszul, a saját valóságos anyanyelvén kezdett beszélni Kossuth. A Ferenc József arcán másodpercek alatt elsimultak a ráncok, felengedett a fagy és mosolyogva felelt olaszul Kossuthnak : — Nagyszerű. Tizenhat éve nem beszéltem olaszul — mondta — ezután mindig olaszul fogunk beszélgetni. A magyarázata pedig ennek az, hogy miként valamikor a porosz udvarban mindenki franciául beszélt, azonképpen a bécsi udvarnál valamikor az olasz volt a társalgási nyelv. Ferenc József gyerekkorában — az övékia volt akkor még Itália legjelentősebb tartománya — olaszul tanult, ifjú korában olaszul beszélt, az olasz nyelvet szeretteő legjobban, pedig ezt a nyelvet száműzték az udvartól, amióta elvesztették az olasz tartományokat. Ferenc József hát szinte felujjongott, amikor ismét olaszul — kedves nyelvén beszélhetett. Ezért szerette meg Ferenc József Kossuth Ferencet, ezért fogadta azután mindig szívesen s nemsokára a Lipót-rend nagykeresztjével is megajándékozta — ami valamikor osztrák bárói ranggal járt — a Kossuth Lajos fiát. El is vesztette ezért népszerűségét a tömegek előtt a zempléni forradalmár - fiskálisnak a bécsi Burgban szívesen látott fia, mikor látták az öreg Jókainét és Petőfit felfelé baktatni a hegyen. Petőfi írta a Jókai anyjának, hogy fia, akit ő gúnyosan “Laborfalvi Móric”-nak nevezett, éppenúgy, mint ahogy második kései házassága után fogadott leányai így címezték levelüket: “özvegy Jókai Mórnak”), elveszett a becsületes társadalom számára. — De ne sajnálja asszonynéném — írta akkor Petőfi a Jókai anyjának — mert ha el is vesztette fiát, nem vesztett benne semmit, csak egy haszontalan, rongy frátert. Ilyen körülmények közt igazán érthető, hogy Jókai igazában sohasem tudott megbocsátani Petőfinek. Gyönyörű cikkeket írt róla, ragyogó beszédeket tartott a Petőfi szobránál, de még késő öreg korában is, ha Petőfiről bizalmas társaságban szó esett, Jókai csak lekicsinylőleg legyintett a kezével. Érdekes, hogy amikor később öreg korában ismét megnősült Jókai, nem nagyon fájt neki, hogy emiatt támadták, hogy családja meghasonlott vele. Igazán ekkor csak egy fájt Jókainak. Évtizedeken át minden este egy kártyatársaságban játszott Tisza Kálmánnal, de nősülése óta nem ült le játszani ahhoz az asztalhoz Tisza. Inkább lemondott az öreg Tisza erről a talán egyetlen szórakozásáról, mintsem hogy Jókaival kártyázzon. Ez fájt a legjobban Jókai Mórnak. Durant felajánlja prohibiciós pályázatának eredményeit Hoovernek Kongresszusi bizottság alakul ebben az ügyben --------- / W. C. Durant kijelentése szerint kongresszusi bizottság van alakulóban, amely vizsgálatot indít az iránt, hogy miért nem lehet megfelelőképpen a Volstead- törvényt keresztülvinni. A bizottság vizsgálatainak eredményét Hoover elé szándékszik terjeszteni. Durant azt is kijelentette, hogy prohibiciós pályázatának értékes eredményeit a bizottság rendelkezésére fogja bocsátani. A 25.000 dolláros díjat azért adta — mondotta Durant — hogy ezzel felhívja a közvélemény figyelmét a prohibició megoldásának nagy fontosságára és nemzeti mozgalmat indítson meg, amely kényszerítse a kormányt, hogy a mai veszedelmes és lehetetlen helyzetet oldja meg. 150,0OOL DOLLÁROn TITKOS SZESZGYÁRAT FOGLALTAK LE CRANFORD, N. J., jan. 2. — Kenthworton egy régi gyárépületben a rendőrség és a prohibiciós ügynökök titkos szeszgyárat találtak. A berendezés és az ital megér 150.000 dollárt. Senki sem tartózkodott a szeszgyárban, mikor a rendőrök oda behatoltak. Jókai haláláig nem békélt meg Petőfivel Amint az köztudomású, ifjú korukban igen jó barátok voltak Jókai Mór és Petőfi Sándor. Később azonban cudarul összevesztek. Amikor ugyanis Jókai el akarta, venni a nálánál tizenkét évvel idősebb nagy színésznőt — Laborfalvi Rózát — akinek leány létére nagyocska gyermeke is volt már (később rendkívül hű, odaadó feleség lett s valósággal boldoggá tette Jókait). — Petőfi vezette fel a Jókai anyját a Laborfalvi Róza svábhegyi kis házába, ahonnan kalap nélkül szökött meg Jókai és Róza, a TEX RICKARDOT MEGOPERÁLJÁK MIAMIBAN MIAMI BEACH, Fia., jan. 2. — George L. (Tex) Rickardot, a Madison Square Garden elnökét és híres boxmérkőzések rendezőjét, megoperálják az egyik miamii kórházban. Rickard a Stibling-Sharkey boxmérkőzés előkészítésére ment le Miamiba, hal megbetegedett. A BOLDOG IFJÚSÁG 6*00 WWWP Amikor Jimy bájosan mosolyog a “sweeheart”-jára.