Amerikai Magyar Népszava, 1932. március (33. évfolyam, 61-91. szám)

1932-03-08 / 68. szám

r t AmerikaiIä; Népszava litt by GAZA IX BERKO ■lapította N­W-mo Published dally Inclndlng Snnday by THU AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. 9-11 East 16th Street, New York, N. Y. Telephones: ALgonquln 4-8087, 8088, 8089, 8088 ■litered ns Second Class Matter, Post Office, New York, ».* Business Manager: IZSÓ SZÉKELY- fegy­veretC-Igszgtte SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Ca- ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Cada, Mexico, South America Az Egyesült Államokban, and Cuba — one year 16.00, Canadában, Mexicoban, Dél­­h­alf year 83.00, Daily only Amerikában ás Cubában: — 89.00 — half year 84.60, Egész évre 86, félévre 83, Foreign Countries and New Külföldre és New Yorkban. York City one year. 86,00, Egész évre 89,00, félévre 14.50 half year 84,50 BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria, L. I„ N. Y„ 35 09 So. Bend, Ind., 722 I. Corby 31st Ave. Strreet. Bethlehem. Ta., 55 B.Bttweln Bt Lonls, Mo., 1521 Maliin ötrret, poriig Rirput BÄ0rt' C0““-’ 71 P0Ptar Perth Amboy.N.J. 807 Mapl. Buffalo, N. Y„ 482 Dearborn Street. Street. Detroit, Mich.. 7908 West Cleveland, O., 11412 Bnekeys Jefferson Avenne. Road. Newark, N. J., 17 William Chicago,111., 1066 Winona St. St„ Maplewood N. J. Los Angeles, Cal., 6111—8th Philadelphia, Pa, 8141 Hi Avenne. Hancock Street. Pittsburgh, Pa., 812 Johns* Trenton,N.J., 1061 8o. Broad ton Avenne. Street. It. Paul Minn., 188 Bellevme Passaic, N. J. 82 Division Avenne. Avenue, Garfield, N. J. Canada: 515 So. Main Street. Welland, Ont. Parle: 2 Rne Boyer Barret. Paris, XIVa, France, Europe Budapesti Iroda:­­ .. Magyarország Budapest Office: VIII., Kisfaludy-kos 5. sz. Hungary Meghalt Lukács László volt miniszterelnök, akit “Európa legnagyobb panamistájának” neveztek Lukács László volt miniszterelnök meghalt 82 éves korában. Hosszú ideig aligha volt nála gyűlöletesebb, népszerűtlenebb ember Magyar­országon. A szabadel­vű párti kor­szak hanyatlá­sának utolsó évében írta Mikszáth Kál­mán, hogy a s­z­a­b­a­d­s­ág­harc korszaka volt Magyaror­szág aranyko­ra, az az után következő: Ma­­gyaror­szág ezüstkora és ő attól fél, hogy ezután nem M­a­gyarország r­é­z k­orszaka, hanem Ma­­gyaror­szág pakson korsza­ka fog következni,­­ olyan nagy lesz a vissza­esés, olyan szédületes lesz a zuhanás. Elmond­ta Mikszáth, hogy a szabadságharc korszaka adta Vörösmarthyt, Aranyt, Petőfit, Jókait, Kossuthot, de a következő korszak még átmen­tette Aranyt, Kossuthot, Jókait és hozzájuk megszerezte a magyar géniusz dicsőségére a Munkácsyakat, Liszt Ferenceket, Semmel­­weisseket. Az ezüst korszaknak Mikszáth sze­rint egyszerre három nagy pénzügyi tehetsége is kitermelődött: Széll Kálmán, Wekerle Sán­dor és Lukács László. Gúnyosan jegyezte meg Mikszáth, hogy egy ilyen kis országnak elég lett volna a három kö­zül egy is, három egyszerre több is volt az elégnél. Még ha egymással szemben állottak , volna, de így egy pártba gyömöszölve, állan­dóan összeütköztek, surlódtak, keresztezték egymást. Lukács volt a legtehetségesebb magyar pénzügyminiszter Széll Kálmán hiú volt, de kellemes ember. We­kerle rendkívül nyájas, lekötelező modorú és ki-­­­tűnő megjelenésű. Lukács László azonban szi­kár, törékeny, zárkózott és rideg. Széll Kálmán és Wekerle nagyszerű szónokok, igazi pártvezé­­­­rek; Lukács László azonban inkább “taszított, mint vonzott”. Beszédei különbek és felépítet­­­­tebbek, mint vetélytársaié, mégsem hatottak,­­ mert oly halkan beszélt, hogy a gyorsírók is­­ csak a legnagyobb kínnal tudták megérteni, a­­­mellett már fiatalkora óta idegesen rázta állan­­n­dóan a fejét. Nem függőlegesen, hanem kereszte­­­ben: mintha mindig nemet intene, mintha visz­­szautasítana, ellenezne. Nagyon tehetséges em­bernek kellett tehát lennie, hogy a szónokok és­­ pártvezérek magyar politikai életében mégis győzelmesen szembe tudott szállni nagy ver-­­ senytársaival, sőt nagyobbára hatalomban ő tu­­­ dott föléjük kerülni." Lukács László örmény eredetű erdélyi család­ból származott. Fiatal korában a győri jogaka-­­ démia tanára lett, de ezt hamar ott kellett hagy-­­ nia, mert gyengesége és idegessége miatt kép­ 1 télen volt arra, hogy előadásokat tartson. És ez a törékeny, beteges ember mégis politikai pá-­­­lyára lépett. Huszonnyolc éves korában már szabadelvű párti képviselő. Olyan lámpalázzal­­ küzd, hogy a parlamentben nem mer felszólalni, ellenben már a pénzügyi bizottság este és egy-­­ másután jelennek meg pénzügyi tanulmányai. " Megkéri Tisza Kálmánt, hogy nevezze ki a pénz­ügyminisztériumba, mert idegei nem bírják a­­ politikai életet. Egy darabig miniszteri tanácsos, majd újra ^ képviselőséget vállal és negyvenkét éves korá- ^ ban pénzügyi államtitkár Wekerle mellett, há­rom év múlva pedig Wekerle utódjaként pénz- ^ ügyminiszter. Ezt a tárcát teljes tíz évig tar­­­­totta. Ő fejezte be a Wekerle adó és pénzügyi , reformját.* Az eladósodott, pénzügyileg rosszhi-­­­rű Magyarországból Wekerle és az ő nyomdo­­­­kain Lukács László teremtenek aktív mérlegű­, a nemzetközi pénzpiacon nagyszerű hitelű és hi-­­­rű, szolid és virágzó Magyarországot. Rotschild, Magyarország bankárja, gyakran emlegette,­­ hogy hosszú időn át a külföldi pénzpiac Weker- j­­e és Lukács iránti bizalomból, megbecsülésből­­ adott szívesen és olcsón hiteleket Magyarország-­­ nak és a magyar vállalkozásoknak. Kiderült, hogy a törékeny testű, beteges Lu­kács László aggastyán koráig nagyszerűen bírta­­ a hallatlan munkát, a legszenvedélyesebb tám­a­­a­dásokat és az emberfeletti izgalmakat. A Tiszák­­ híve volt. De a Tiszák sohasem bíztak benne.­­ Különösen azt vették tőle rossz néven Tiszáék,­­ hogy vezére háta mögött megegyezést próbált­­ létrehozni legelszántabb politikai ellenfelükkel,­­ a negyvennyolcas Justh Gyuláékkal. Az volt a­­ szándéka, hogy Justhékat rábírja arra, hogy­­ ezek álljanak el a nemzeti vívmányok követelé- ■ sétől, aminek ellenében a király beleegyezik egy­­ szélesebb k­örű titkos választójog megalkotásá-­­­ba. Bizalmas tárgyalásai kiderültek és egyfor­­­­ma dühvel kelt vele szembe a függetlenségi párt , szélsősége és a Tiszáék konzervatizmusa. Akkor­­ történt, hogy Lukács kihallgatást eszközölt ki Ferenc Józsefnél Justh Gyula számára. Justh Gyula dühtől reszketve és a szégyentől lángvö­rösen jött ki a király fogadószobájából. Az a le­genda kelt akkor szárnyra, hogy amikor Ferenc A Hellebranth nővérek képkiállítása két nagyon finom és amellett mégis erőteljes festőnő kiállítá­sa nyílott meg a new yorki 57-ik utcában, az East 9. szám alatt levő Marie Steiner Galleriában. A két magyar festőművésznő egy teremre való értékes mun­kát mutat a new yorki közön­ségnek. Hellebranth Berta és Helena, habár testvérek és együtt végezték tanulmányai­kat, teljesen különböznek mű­vészi felfogásban és techniká­ban. Mind a kettőn látszik ugyan a magyar és francia mo­dern impresszionista iskola jel­legzetes márkája, de az egyéni­ségük magába olvasztja az is­kolák stílusát. Hellebranth Berta ecsetkezelé­se és tárgyának kiállítása a Re­­noiri hagyományok képviselője. Különös erő és szépség van min­den képében. Különösen figye-József kurtán-furcsán fogadta Justhot és lekicsinylőleg beszélt a nemzeti vívmányról, akkor Justh felindulásában a király asztalára csapott. Ez a legenda azonban csak legenda. Valójában az történt, hogy Tiszáék megtudták a Lukács terveit, udvari befolyásukat fel­használva megkörnyékezték a királyt és Ferenc József miután végighallgatta a Justh Gyula előterjesztéseit, egy szót sem válaszolt, hanem sértő módon hátat fordított neki, amire sze­gény Justh Gyulának leforráz­va kellett kitámolyogni. Lukács a nemzet érdeke elle­nére is kiszolgálta Ferenc Jó­zsefet s pozícióját azért is tudta tartani, mert a király feltétle­nül bízott benne. Ezért is lett minisztrelnök ugyanakkor, ami­kor Tisza István házelnök. Nagy aggodalmakkal járult hozzá, hogy Tisza parlamenti csínnyé­ szavaztassa meg a véderő tör­vényt. Barátai tudták, hogy csak a király személyes rábeszélése vitte őt bele ebbe a nagyon is kockázatos politkai vállalkozás­ba. Az ellenzék dühe elsősorban az ő személyét kezdte támadni. Ezekben a viharos napokban mondta az ellenzéki mozgalom egyik vezető embere. — Désy Zoltán — hogy Lukács László “Európa legnagyobb panamistá­ja.” Ez a kijelentés világszenzá­cióvá lett és hosszas tanácsko­zások után Lukács nagy nehezen ment bele abba, hogy pert indít­sanak emiatt Désy ellen. Ártatlanul viselte Lukács az “Európa legnagyobb panamistája” nevet A budapesti törvényszék, ami­kor másodszor eléje került az ügy, Désyt felmentette. Az íté­let indokolása ugyan megállapí­totta, hogy Lukács László sem­mi olyat nem követett el, amiből neki anyagi haszna lett volna, ellenben a bíróság mégis felmen­tette Désyt, mert beigazolva látta Désynek azt a vádját, hogy amikor a kormány megkö­tötte bizonyos bankokkal a só­monopólium szerződést, akkor jelentékeny összegeket követel­­­ tek a kormánypárti kassza szá-­­mára és ezt a “sópénzt” hasz­nálták fel választási célokra. Nem volt ekkor gyűlöltebb ember Lukács Lászlónál. Le is kellett mondania és utódjául a király Tisza Istvánt nevezte ki. Olyan meleg hangú búcsúlevelet intézett azonban Ferenc József Lukácshoz, amilyent eddig egy távozó miniszterelnökhöz sem. Ez még jobban felkorbácsolta Lukács ellen az indulatokat és a király levele miatt olyan parla­menti botrányt rendezett az­ el­lenzék, amelyben bizony nem kí­mélték a király személyét sem. Lukács gyakran el­panaszolta baráti körben, hogy ő mások cselekedete miatt vállalta a só­pénzek vádját. Amikor ugyanis a sószerződéseket kötötték, a párt vezére Tisza István, a mi­niszterelnök pedig Khuen-Héder­­váry volt. Vele szemben ebben az időben nem viseltetett biza­lommal sem Tisza, sem Héder­­váry és­ így a sószerződések matt valójában nem ő volt fele­lős, hanem az a miniszterelnök, aki kötötte és az a pártvezér, aki a párt részére elfogadta, ő azonban hallgatott. Soha a fele­lősséget másra át nem hárítot­ta. Névlegesen a párt elnöke m­aradt, de soha többet komoly politikai szerephez nem jutott. KUN ANDOR lemreméltó technikája remekül érvényesül a portrékban, ame­lyek olyan jellegzetesek, hogy minden egyes arckép híven fe­jezik ki a festő véleményét is a portré tárgyáról úgy, hogy ott van mindegyikben a művész egyénisége. Az önarcképek meg­erősítik a nézőt ebben a hitében. E­gy öregedő nő feje, kicsi vá­szon az egész. Hellebranth Ber­tától, egy egészen másfajta tech­nikával van festve és ennek könnyedsége és szépsége, szí­neinek egyszerűsége, a vonalak puhasága annyira elüt a többi képe karakterétől, hogy az az érzése a nézőnek, hogy a mű­vész nagyon sokoldalú. Rajzolni tud mind a két piktornő és ez nyilvánvaló minden vásznon. A kékruhás nő portré nagyon fi­nom színeivel és kompozíciójá­nak szépségével egyik legsike­rültebb műve Hellebranth Ber­tának. Mindig érdekes a techni­kája és mindig kifejező, habár sokszor nagyon merész. De ezt a merészséget olyan biztonság­gal oldja meg, hogy a harmó­niája a képeknek sohasem zava­ros. Hellebranth Helena teljesen más, mint Berta. Sokkal több puhaság és teljesen más színek dominálnak képein. Ez különö­sen élesen szembetűnő, amikor ugyanazt a tárgyat választják. De ha egy lány képét nézzük, ami fekete színben, sötét tónus­ban van tartva, amiből a fej me­leg világosságban áll ki, Rippl- Rónai mesteri gondolatai jut­nak eszünkbe. De azért mégis mennyire más ez a portré, mint Rippl feketeruhás lánya! Minden képe különböző a töb­bitől. Mintha a művész keresne valamit, vagy mintha minden egyes tárgyhoz más s más tech­nikát használna. Nagyon szim­patikus Helena festészete és Berta ereje és egy kis pesszi­mizmusa helyett nála, mintha több optimizmusra bukkannánk. Habár az is világos, hogy vé­leményük művészetükről, a fes­tészet céljáról és eszközeiről, sokban egyezik. Helena minden mondanivalója hangosan hirdeti a festő vélemé­nyét, nem szatírái, mint Berta, de item is hizeleg. Színei, rajza, kompozíciója, ritmusosak. Sok bennük a zene és a tom­a szere­­tete és tisztelete. Alaposságuk, egyszerűségük, igazán finom gondolataik, zavartalanul feje­zik ki a festő gondolatát. Bizto­san nagyon érdekesek a rajzaik is. Semmi hatásvadászat a kiál­lításban, csupa nemes egyszerű­ség és letompított ökonomikus színek. Jól esik végig menni ké­peik között és pihenni az érde­kes jellemrajzok előtt. A dunai gazdasági szövetség terve A FRANCIÁK egy olyan tervet terjesz­tettek most a Népszövetség Párisban ülésező tanácsa elé, amely, ha megvalósí­tásán komolyan és őszintén együtt akar­nak működni azok az államok, amelyeket ez a terv közvetlenül érint, döntő kihatás­sal lehet a súlyos krízis halálos ölelésében reménytelenü­ludokó középeurópai gaz­dasági helyzetre. A franciák ugyanis azt szeretnék, hogy az úgynevezett dunai ál­lamok, tehát Magyarország, Ausztria, Bul­gária, Görögország és a kisántant államai — Csehország, Jugoszlávia és Románia — kössenek egymással egy gazdasági szerző­dést, amely lerombolná az ezen államok között fennálló, szinte égbenyúló vámfala­kat, eliminálná azokat a valutáris intézke­déseket, amelyek lehetetlenné teszik kö­zöttük az egészséges áruforgalmat és ak­kor — ha már ez a gazdasági szövetség lét­rejött­e Franciaország hajlandó latba vet­ni tekintélyét a Népszövetségnél, hogy ezek az országok olyan nemzetközi pénz­ügyi segítségben részesüljenek, amely át­segíti őket a jelenleg megoldhatatlan ne­hézségeiken Az eszme nem egészen újkeletű és így nem is hatna a szenzáció erejével, ha maguktól az érdekelt államoktól indult volna ki most a gondolat, nagyjelentőségű­vé teszi azonban a terv felbukkanását, hogy azt Tardieu francia miniszterelnök terjesztette a Népszövetség pénzügyi ta­nácsa elé és hogy a franciák teljes erővel nekiláttak, hogy ezt a tervüket az érdekelt államokkal elfogadtassák. Az eddigi hí­rek szerint a legtöbb állam lelkesedéssel üdvözölte a tervezetet és Magyarország sem idegenkedik tőle, bár itt a lelkesedés lángjai nem lobognak magasan és a ma­gyar sajtó igen józanul és tartózkodóan ír a francia elgondolásról, miután éles szem­mel látják azt is, hogy milyen — a kulisz­­szák mögött lejátszódó — események indí­tották Tardieut arra, hogy ezzel a tervvel a Népszövetség elé lépjen. A magyar sajtó és az osztrák lapok is jól látják, hogy a franciák egy eszközt sem hagynak felhasználatlanul ahhoz, hogy a németeket gazdaságilag és politikailag gyöngítsék. A bécsi lapok világosan ki­mondják, hogy Tardieu végleg el akarja szakítani Ausztriát Németországtól, hogy egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegye az,“Anschluss” gondolatának újból való felbukkanását. A franciák terve mögött tulajdonképpen egy újabb sakkhúzás van Németország ellen. A középeurópai álla­mok megsegítésének gondolata tehát nem őszinte, nem önzetlen és arra irányul, hogy amíg egyik helyen javulást hoz, ugyanakkor a másik oldalon csak kimé­­lyítse a gazdasági krízist, hogy így Német­országot pénzügyileg is teljesen kiszolgál­tassa Franciaország kénye-kedvének. Németország jól látja ezt és már megtet­te ellenintézkedését, amikor külön vám­­kedvezményeket ajánlott fel Ausztriának, amely most nehéz helyzetben van. Német­országhoz erős érzelmi szálak fűzik és gaz­dasági érdekek is, de a franciáktól függ a pénzügyi segítség, már­pedig Ausztriának most három dolog kell sürgősen, pénz, pénz és pénz. : . A francia tervet tehát óvatosan és józan hűvösséggel elbírálva kell fogadni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy Magyaror­szág, ha előnyöket biztosítanak neki, részt ne vehessen ebben a gazdasági szövetség­ben,amely minden titkos célja mellett is esetleg hivatva lesz megszüntetni Közép­­európa­ nyomorúságát és gazdasági vál­ságát. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Szigorúbb lett az angol film­­cenzúra LONDON, márc. 6. — Az an­gol filmcenzúra 1931-ben har­mincnégy film bemutatását be­tiltotta. A tilalom fő okai: val­lásos érzület sértése, a házas­ság intézményének kigúnyolá­sa, felháborító kórházi vagy börtön­jelenetek, vérontás és brutalitás, erkölcstelen férfiak és nők szereplése, piszkos té­mák, hálószoba-jelenetek, túl­zott politikai propaganda. A jelentés a jövőre nézve szi­gorúbb eljárást helyez kilátásba a sűrűn felburjánzó ízléstelen­ségek, főként ve­tkőzési jelene­tek ellen és sajnálatát fejezi ki a filmek művészi színvonalá­nak, technikai tökéletességének és szellemi értékének állandó süllyedése felett. Késéssel indult a hajó a meg­hatott kóristalányok miatt Earl Carroll színházi vállalko­zó az Ile de France hajón Euró­pába utazott. A hajó Earl Car­­roll miatt pár percnyi késéssel indult, mert a meghatott kóris­­talányok sehogy sem tudták a búcsúzást idejében befejezni. Több, mint százan mentek fel a hajóra, hogy elbúcsúzzanak a színházi vállalkozótól, úgy hogy a bucsuestélyt az ebédlőben kel­lett megtartani. Ugyancsak jelen volt a bucsú­­zásnál Carroll zenekara, amely rendületlenül játszott és alig tudta abbahagyni a muzsikát. Earl Carroll egy székre állt és úgy mondott búcsúbeszédet ven­dégeinek, akik között volt egy ember, aki nem annyira a szín­házhoz, mint inkább a bíróság­hoz tartozott és egy idézést nyújtott át nagy vidámság kö­zepette a búcsúzó színházi vállal­kozónak. Carroll elmondta, hogy egy színházi épület tulajdonosával van egy kis vitája s az idézést át­adta ügyvédjének. Percekig tartott, amig a kóris­­talányok beteltek Carrol ürülge­­tésével s igy a hajó pár percnyi késés után elindult. Sonia Henie, a norvég korcso­lyabajnoknő is ezen a hajón uta­zott. MEGHALT A NORVÉG MINISZTERELNÖK OSLO, márc. 6. — P. L. Kol­­stad, Norvégia miniszterelnöke, hosszas betegség után szívszél­­hüdésben meghalt. A miniszter­­elnök nagyon kedvelt államférfi volt. Az egész ország gyászolja, Haakon király Trondhjemből a fővárosba sietett, hogy részt ve­gyen a temetésén. Kolstad hosz­­szú ideje volt már miniszterel­nök.­­. II TARZAN és az ARANY OROSZLÁN || ................................................ EDGAR RICE BURROUGHSi»ii"»'»iiiiiiiiimmiiiiiiiiiii. ...................................................................mill* AJJL/VJIXTlli | 17. 1. A két vastag ember azonnal felugrott az őrtűz mellől s egész testükben remegni kezdtek, mert a vadon csöndjét egy hatalmas oroszlán­­bődü­lés törte meg. Ebben a váltságos pillanat­ban Tarzán nyugodtan a tűz lángjai közé ug­rott. Értelmetlenül bámultak Tarzánra s nem értették mit akar az jelenteni?. .. 2. Tarzán bosszús volt. Mérges volt azokra a betolakodókra, akik minden előzetes bejelen­tés, vagy engedély nélkül egyszerűen csak be­törtek az ő birodalmába, hol eddig mindenütt rend és béke uralkodott. Amikor Tarzán mér­ges volt, homlokán egy sebhely azonnal tűzvö­­rös lett. Azt a sebet még ifjú korában kapta Belgámtól, a hatalmas gorillától, mely megtá­madta őt egy őrizetlen pillanatban s akkor tud­ta csak meg, hogy minő értéke van egy éles vadászkésnek ilyen alkalomkor. Az ő életét is akkor apjától örökölt vadászkése mentette meg, melyet oly biztos kézzel döfött bele a gorilla szivébe, hogy a vadon eme hatalmas és félelme­tes vadállata azonnal szörnyethalt... 3. Tarzán összekulcsolta karjait, szürke sze­meit kissé lesütötte s hidegen és szúró tekintet­tel kérdezte a két vastag embertől: “Kik vagy­tok? és ki engedte meg nektek, hogy betörje­­tek Tarzán birodalmába, a vadon urának és pa­­rancsolójának az engedélye nélkül?” A két ember először meghökkenve bámult Tarzánra, de a másik percben már elnevették magukat s hangosan kérdezték: “Honnan sze­ded ezeket a bölcs gondolatokat, Esteban?” — kérdezte az egyik: “Mit akarsz te csinálni egye­dül e nagy vadonban és mire kell neked az arany?” 4. A majomember egy pillantig ránézett a beszélőre nyugodtan s ezeket mondotta: “Én Tarzán, a majomember vagyok,” mondotta. —■ “Nem tudom, miről beszéltek s minő kérdések­re akartok választ, mert én csupán azért jöt­tem ide, hogy megtudjam, ki engedte meg nek­tek azt, hogy Gobut, a nagy majmot megöljé­tek és Bara-t, a zergét az én engedélyem nélkül, hogy tudtátok meggyilkolni??” — “Oh, hadd el az ilyen kicsinyes dolgokat!” — mond­ta Cockney. “Van itt még elég vadállat e vég­telen vadonban!” “Ha te mindent nagyon ko­­molyan veszel, ak­kor mi sem fogunk ismerni tréfát.” — A sátor belsejében, hová Tarzán látta bemenni a harmadik embert, egy asszony húzódott meg félénken. Remegve markolta meg a férfi kézcsuklóját. .. (Folytatjuk.)

Next