Amerikai Magyar Népszava, 1959. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-02 / 27. szám

2. OLDAL Second class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio Published daily, except Sundays and legal Holidays t AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA , 1738 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal ,1­305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7^9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 1Um országokba (other countries) egy évre (one year) $29.M| félévre (half year) $13.00. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O.. 766 E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Niagara Square Station Chicago 19, HI., 8341 Prairie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J., 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 KEZD UNALMAS LENNI Rövid hír jelentette Génfből, hogy a szovjet a nemzetközi atomellenőrzési konferencián ismét és új­ra nemet mondott. Nyet. Mi ellen van kifogásuk? Az olvasó már úgyis tudja: a nemzetközi ellenőrzés ellen. Még úgy sem hajlandók ebbe belemenni, ha a szovjet­­ területen működő bizottságban 50 százalékban orosz foglal helyet. Magyarán: nem hajlandók idegent meg­tűrni orosz földön, főleg azt­­nem tűrik, hogy bárki is betekintést nyerjen a kártyáikba. Aki így, ilyen görcsösen tiltakozik, annak nyilván van valami titkolni valója. Ha a szovjet nem bízik a nyugati hatalmakban, milyen alapon alapon kívánja, »s hogy azok bízzanak benne? ” Ráadásul még odáig mennek a cinikus kétszínű­ségben, hogy Amerikát vádolják rosszhiszeműséggel.­­ Miért nem elég a Kremlin adott szava arra nézve, hogy a szibériai titkos atom- és hidrogéngyárakban semmi­féle “szabálytalanság” nem történik? Ha visszatekintünk a közelmúltba, könnyen ad­hatunk választ Nikitának. Alig van olyan szerződése a szovjetnek, amelyet valamilyen otromba ürüggyel, vagy gyakran indokolás nélkül, ne szegett volna meg. A potsdami paktumot azzal az indokolással rúgták fel, hogy az “elavult”. A Titoval kötött kereskedelmi szer­ződésnek nem tettek eleget azon az ürügyön, hogy Ti­to független és eretnek. Ezzel aztán világosan rámutattak a múltban min­dig eltagadott igazságra, hogy gazdasági szerződéseik szintén politikai sakkhúzások. Ha valamelyik ország­tól valamit vásárolnak, akkor ettől az országtól azt várják, hogy egyben szót is fogadjon nekik. Az, hogy a vörösök nem engednek álláspontjuk­ból, nem újság. Azon lepődtünk volna meg, ha belátón, méltányosan viselkednének. Az egész genfi tanácsko­zó csak egy célt szolgált, hogy a szovjet gyakorolhassa “nyet-diplomáciáj­át”. ADVERTISING WEEK Februárban lesz az “Advertising Week” hirdetési hét. Az a célja ennek, hogy a közönséget figyelmez­tessék a hirdetés jelentőségére. Nem múlik el nap, hogy valahol ne látnánk hirdetést. Újságban, televí­zión, vagy az országutak mentén. A rádió­hirdetések­ről nem is szólva, a lapok és a TV “adják el” Amerika népének a közszükségleti cikkeket. A modern élet gyors tempóját, a fejlődés iramát részben a hirdetéseknek köszönhetjük. Miért olvasunk hirdetéseket? Mert tájékozódni akarunk a piacon található árucikkekről és áraik felől. De elhozza hozzánk a hirdetés az újdonságokat is, így szerzünk tudomást új lehetőségekről, vállalkozások­ról, melyek néha munkaalkalmat, máskor olcsó beszer­zési forrást jelentenek. MÉREG Amerika közönségét ismételten figyelmeztették, hogy a súlyos mérgeket tartalmazó rovarirtó szereket és festékeket ne tartsák olyan helyen, ahol gyermekek férhetnek hozzá. Az elmúlt évben csak New York vá­rosban egyedül 8600 mérgezést jelentettek. Ezek ötven százaléka gyermekekkel történt. A gyerek, még ha abban a korban van is, hogy már olvasni tud, rend­szerint nem olvassa el az üvegeken levő figyelmeztető címkéket, így aztán nap-nap után isznak marószereket és rovarirtókat. 24 haláleset volt New York városban ilyen mérgezések következtében. • HAWAII ESÉLYEI Azt mondják, ha Hawaii lakossága fehér és kau­kázusi lenne, kétségkívül még ebben a kongresszusi ülésszakban befogadnák a köztársaságban 50-ik állam­ként. Minthogy azonban a lakosság zöme ázsiai szár­mazású, a valószínűség az, hogy színes honatyákat küldene a törvényhozásba, és ez ellen főleg a szenátus tiltakozik, helyesebben a déli szenátorok. Mindazonáltal a helyzet most kedvező felvételé­re. A demokraták már régen elkötelezték magukat, hogy megszavazzák a felvételt és a republikánusok már csak azért is mellette vannak, mert azt hiszik,­­ hogy a hawaii-i szenátorok republikánusok lesznek — színesek vagy nem színesek. _ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A RÉGI JÓ IDŐK Dr. Szánthó József Világéletemben mindig az voltam — hol kisebb, hol nagyobb, — de szegény embernek egyformán szegény ember voltam mindig, — ma is az va­gyok, sőt ahogy tegnap értesül­tem, holtom napjáig az is ma­radok. Nap nap után olvassuk a tudó­sok vetélkedését az újságokban, melyik lesz az első nemzet, amelyiknek fia eljut a holdba, netalán a Vénuszba, vagy a Marsba. Olvasunk elképzeléseket arról is, hogy ha ezekben a pla­nétákban emberi lények laknak, hogy nézhetnek azok ki. Ami az embert élénken foglalkoztatja, azzal vele álmodik, —álmodtam én is tegnap éjszaka a következőket: Nyugodtan feküdtem az ágyamon, amikor az ablak szellőztető résén keresztül egy kb. 20-22 centiméter magas furcsa figura türemkedett be, azés a másik három hasonló teremtés. Honvédhu­­szár-uniformist viseltek, vezetőjük háromszor be­­tupált őrmesteri rangjelzéssel. Jöttek végig a szo­bán, magyarul beszéltek, olyan halkan, mint a méhzugás, repülőgépük keresztüllátszott az ablak résén, annak meg olyan hangja volt, mint az öreg dongónak. A kis emberkék olyan kicirkalmazott tudományos stílusban társalogtak, hogy nagyon oda kellett figyelnem, ha meg akartam érteni. Már azt láttam, hogy a látogatók valamelyik idegen planétáról keveredtek ide, s azon sem üt­köztem meg, hogy magyarul beszéljek, tudósaink szerint az idegen planéták lakói jóval előttünk vannak kultúrában, civilizációban, ez okán vilá­gos, hogy náluk csak a magyar nyelv lehet a hiva­talos nyelv. A takarómon felkapaszkodva, leültek az éjjeli szekrény párkányára, — akkor a vezető, az őr­mester megszólított: — Jó estét, magyar ember . . . — Hasonlóképen kívánom, — feleltem Tóth József tekintetes tanár úr szokása szerint, úgy vélekedve én is, hogy ördög tudja és a katona mit gondol magában. — Te irod a “Régi jó idők­et”. Olvassuk, amint­hogy olvastuk az összes magyar újságokat. Nos hát tudósaitok annyi sok zöldséget összefirkáltak rólunk, hogy ideküldött bennünket hozzád vitéz óbester úr Szinusz Alfa, — tiszteltet és arra kér, ugyan korrigáld ki az újságban azt a sok ostoba­ságot és írd meg azt, amit én itt most neked ledik­tálok, tudjuk, gyorsíró is vagy. Nagy riportot csinálhatsz belőle, vagyont keresel rajta. — Meglesz, — feleltem, — de az már látszik, hogy­ valamelyik idegen planétáról jöttök, ha azt hiszitek, hogy itt akármilyen takaros cikkel va­gyont lehet keresni. Nos hát kezdjünk hozzá. Honnan jöttök? — Arról a bolygóról, amely 3,33 fénymásodperc múlva éri el a perihéliumot. Most már tudod, ugy­e ? — Tudja a fene, — éppen hiányoztam arról az óráról, amelyen ezeket a dolgokat magyarázta a nyolcadikban Tóth József tekintetes tanár úr. — Nos hát a Mars bolygóról. Ezt ugyan magad­tól is kitalálhattad volna. Látod, hogy valameny­­nyien uniformisban vagyunk. Nálunk mindenki katona. — A nők is? — Azok nem. Valamikor régen ugyan besoroz­ták azokat is, de ma már nem. Rájöttünk, hogy a­­nő nem való katonának. Valamennyi anyós mind generális akart lenni, egy se engedelmeskedett, csak kommandirozott. Vitéz óbester úr Szinusz Alfának a felesége csak zugsik­er volt, de nagyobb szava volt annak a regimentben, mint óbesteri uramnak. — Cifra mulatság lehetett. Aztán mindnyájan ilyen kicsik vagytok? — Testileg igen, de spirituálizei annál nagyob­bak. Nálunk a tudás átöröklődik. Nem ritka ná­lunk az olyan gyermek, amelyik hét nyelven be­szél, amikor a világra jön, maga hozzászerez má­sik hét nyelvet, már annak a gyermeke 14 nyel­ven beszél, amikor megkezdi az életet. Vannak 5-6 éves híres fizikusaink, van egy négy éves festő­­művészünk, aki nagyobb, mint a ti híres Michel Angelótok. Mi távolbalátók is volnánk, de ezt be­tiltotta a magas hadvezetőség. — Ugyan miért ? — Mert asszonyaink mindig ott ültek a távol­balátó készülék előtt, méginkább az anyósaink. —W – írja: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF Magát a főparancsnokunkat ötször csípte rajta in flagranti az anyósa, amikor a Vénus bolygón, ahova vikendezni járunk, meglehetősen belterje­sen udvarolt az ottani egyik színház temperamen­tumos primadonnájának. Hát ezért. Azóta csak férfi vásárolhat ilyen készüléket, de azoknak is le kell az esküt tenni, hogy nem kukucskálnak a höl­gyek bizodalmas lépései után. Azt a készüléket ma már jóformán csak akkor használjuk, ha a jövőbe akarunk látni. — Micsoda? Ti bele tudtok látni a jövendőbe? Ugyan kukkants bele vitéz őrmester barátom, az­tán mondd meg nekem, mikor leszek én gazdag ember ? — Szívesen. — Elővett egy kristálygömböt, belenézett, aggodalmasan csóválta a fejét, majd megszóllak­: — Látom a jövendődet. Hogy mikor leszel gaz­dag ember? Majd ha a hőkisugárzás erőteljes csökkenése folytán a jelenleg folyékony halmazál­lapotban levő testek, mint p. o. a víz csillámló fe­lületű olyan szilárd halmazállapotú összefüggő testekké válnak, melyeknek kohéziója erőteljes­ség tekintetében egyenes arányban áll a hőkisu­gárzás csökkenésének méreteivel. Érted? — Érti a fene, — mondd üreg csak úgy parasz­tosan, mikor? — Hogy mikor? Ti erre a választ úgy fejezné­lek ki, hogy . . . hogy majd ha fagy. — Tyúh, az öregapátok távolbalátó Ponciussát, — dühbe gurultam, öklömmel közéjük vágtam . . nagy csörömpölésre ébredtem fel . . zsebórám ru­gója a padlón az utolsót rúgta, az óra üvegje por­rá tört, kezem feje csupa vér volt az üvegszilán­koktól ... a Marslakók pedig nem voltak sehol. * * Ha nem vagyok ilyen kutya kiváncsi, legalább megmaradt volna részemre a reménység, hátha valamikor, de így itt van a bizonyosság, hogy so­ha. Aztán félbemaradt a nagy riport is, amiből pedig megtudhatták volna tudósaink a szükséges tudnivalókat az idegen planéták állapotáról,­­ nekem meg kicsúszott a kezemből öt dollár, amit azért a riportért szerencsés körülmények között kaphattam volna. LITTLE ROCK PÉLDÁJA Írta: RUBY ERZSÉBET Felháborító közleményt olvastam a New York Timesben. Minden kommentár hozzáfűzése nél­­kül, tárgyilagosan jelenti, hogy a North Caroli­na államban levő Raleigh város­ban két néger fiatal­ember meg­támadott egy fehér kis­lányt. Közrefogva fenyegették, hogy addig nem engedik el, amíg meg nem csókolja őket. A halálra ré­­mült teremtés mit tehetett egyebet? — megcsókolta a két fekete aszfaltbetyárt és sírva panaszolta el szüleinek borzal­mas kalandját. A szülők azon­nal rendőrségre siettek és bepa­naszolták a két négert. Természetesen azonnal letartóztatták őket és mivel a lakosság fenyege­­tőleg viselkedett, titokban szállították el a fogház­ba, nehogy meglincseljék a két gonosztevőt. Biztosíték ellenében sem engedték szabadon a tárgyalásig, mivel a déli államokban egy ilyen bűntett halálos ítéletet követel. A néger társadalom, mint a megbolygatott méh­kas, azonnal akcióba lépett.­­ Az N.A.A.C.P. or­szágos néger egyesület vette kezébe az ügyet, megbízva egy híres ügyvédet a védelemmel. A biró bűnösnek mondta ki a két vádlottat és a javító intézetbe utalta őket. Az ítélettel nem vol­tak megelégedve a lincselők unokái és biztosítot­ták a bírót, hogy az enyhe ítélet ellen felebbezve, fölakasztják a két négert. Miért említettem az imént, hogy a Times min­den komentár nélkül kezelte az ügyet? Azért, mert az egyik néger “fiatalember” 8 éves, a má­sik 9 éves, íme, a segregáció növekedő hólabdája! A két néger fiúcska szülei jól kereső munkások, adósfizető polgárok, a fiuk jó tanulók, csak egy kissé elevenek, mint általában az amerikai gyer­mekek. A kétségbeesett szülők sírva könyörögtek a bírónak, hogy ártatlan gyermekcsínyről van szó és kérdezzék meg a szomszédokat, hogy szigorúan nevelik gyermekeiket. A szülők könyörgése nem hatotta meg a bírót, az ügyészt, akik családos apák, megfellebezhetetlen érveléssel a reformató­­riumba küldték a két bűnöst, mert a szülői ház­ban nem kapnak megfelelő nevelést. Ezt a gyermekesmnyt, a felnőttek irigyelt és titokzatos világába való kiváncsi leselkedést a ne­velőkkel körülvett jómódú szülők gyermekeinél is láttam, amikor papát, mamát játszanak, esküvői előjátékkal, megjátszott nászutazással, egymást nyálasra csókolva. És ezen nem háborodnak fel, mert nem is lehet. Ez az ártatlan majmolás távol van még a morális kérdésektől és túl közel az an­gyalok csintalanságához . . . Hát mondja valaki nekem, hogy a­ lényeggel egyenlő a formaság . . .! A két fiúcska nem is tudja a csók jelentőségét és koruknál fogva azt az érzést, amit a bíró rájuk tukmált, hogy erkölcstelen erőszak kísérletezést követtek el. A kíváncsiság vitte rá a két fiút és az önmaguk előtt való felelőtlen igazolás, hogy ami­kor a bátyjuk a háborúban elesett, szüleik szava­zó polgárok, adófizetők, miért vannak hát külön törvényeik, az állam törvényei mellett? — Csak­ugyan halálos bűn, ha megcsókolnak egy fehér kisleányt? Gábriel főarkangyal leugrik a meny­­nyekből és lángpalossal kergeti őket? Vagy ki­hullanak a fehér kislány csikófogai, esetleg band­­zsalizani fog, ha megcsókolják őt? Ha a szűklátókörnek visszafelé tekintenének, megtudnák, hogy mindnyájunk ősanyja tetőtől talpig szőrös volt az ősapával együtt ... és ha előre néznének gondolhatnák, hogy mindezeket a megalázó bántalmakat valamikor az unokáink fogják megszenvedni. Ezek a szomorú emlékek a mai néger kérdésnél még nem veszélyesek, de szaporodásuk folytán a néger kérdésből lesz né­ger veszedelemnél már véres következményei lesznek. Ki tudja megmondani, hogy évezredekkel, vagy milliókkal azelőtt az első­ néger milyen volt? A természet laboratóriumában az éghajlathoz ido­mulva lett a haja sűrű gyapjas a nap tűző suga­rai ellen és a bőre alá nagyobb mennyiségű úgy­nevezett­ pigment festéket rakott a hő visszave­résére. Ezzel szemben északon ahol állandóan ks­azt tartja a közmondás, hogy a munka nemesit. De kevés azoknak a száma, akiket a tapasztalat arra tanított meg, hogy a munka a gazdagság szi­lárd alapja. A gamblerek lenézik és nem gyakorolják a pénzszer­zés fizikai vagy szellemi meg­erőltetéssel járó robotját. Emberemlékezet óta, a világ­nak csaknem minden részében akadtak és akadnak a lelkiisme­ret és tisztesség legelemibb sza­bályait be nem tartó egyének, akik a gyors gadagodás hívei­nek sorában találják áldozatai­kat. Szomorú és káros tapaszta­latok dacára akadnak mindig olyanok, akik felül­nek fantasztikus ígéreteknek, hogy keserves ál­dozatok árán összekuporgatott pénzüket befek­tessék kalandos vállalkozásokba, amelyek emberi számítások alapján eleve a csalások bélyegét vi­selik magukon. *** Olaszországban évekkel ezelőtt egy magát “Is­ten bankárjának” nevező “John de Baptist Giuff­­re” volt bankpénztáros,­­aki sikkasztással vádol­va elvesztette állását) később megalapította a sa­ját maga pénzintézetét 50-100 százalékos kamatot ígérve pénzükért a befektetőknek. Nyolc eszten­dőn keresztül operált sikeresen Giutffre, busás ka­matokat utalva ki bizonyos üzletfeleinek. A rend­szere igen egyszerű volt. A hihetetlenül magas osztalékokat azoknak a befektetőknek a pénzéből fizette, akik a könnyű meggazdagodás lehetőségé­ről értesülve, új befektetők lettek. Kitűnt, hogy nyolc esztendős manipulációjának ideje alatt há­rom millió kétszázharminckilenc ezer dollárra tett szert. Végre abba a helyzetbe került, hogy nem dög van, majdnem minden ember szőke, és fehér­bőrű. A négerek nem a maguk elhatározásából jöt­tek az országba. A rabszolgakereskedők, mint a barmokat hurcolták ide s jó pénzért eladták őket. Belátom, hogy a szülők féltve őrzik gyermekei­ket az esetleges hiányosan nevelt néhány néger gyermektől. Ezen könnyen segíthetnek, hogy egy­szerűen kiveszik gyermekeiket az iskolából és köz­költségen külön tanítót tartanak. De nem muszáj ezért iskolákat bezárni, az állam kormányzóját­ sarokba szorítva, követelni a segregációt. A né­gerek nem tetszős külsejük miatt úgyis lelki kom­plexumokban vergődnek, miért alázzák meg még jobban, amilyn úgyis azt képzelik magukról, hogy bélyeg van a homlokukon. Politikai téren sem használ ez az elfogultság Amerikának. A szovjet Pravda öles betűkkel or­dítja, hogy Amerikában üldözik a négereket. Re­mélem, hogy a nemrégiben itt járt orosz minisz­terelnök-helyettes Anastas Mikojan látott egyné­hány négert a saját Cadillac, vagy Chrysler kocsi­ján rohangászni és a legutolsó férfidivat szerint öltözködve aktatáskákkal járkálni, volt képes egy millió kétszázkilencven ezer dollárt visszafizetni a megkárosult befektetőknek és adósságai a ki nem fizetett 100 százalékos kamat ígérete alapján hat millió kétszázötven ezer dol­lárra rúgnak. *** A legszomorúbb az egész rosszagy manipuláció­ban, hogy egy szocialistákból és kommunistákból verbuvált bizottság nem találta Giuffret bűnös­nek. Az ügy kiegészítése céljából meg kell jegyez­ni, hogy ennek a bűnügynek van egy csaknem hihetetlenül hangzó háttere. Kitűnt ugyanis, hogy különböző vallásfelekezetek papjai és intézmé­nyeik pénzüket Giuffrera bízták, ezzel, — ha nem is tudatosan — bizonyos bizalmi hátteret biztosí­­tottak a ravasz bankár üzelmeinek, így nem is tűnik fel nagyon csodálatosnak, hogy egyszerű nyárspolgárok, “az utca emberei” felültek az “Isten bankárja” ígéreteinek. *** Ebben a kínos ügyben, mint mindig, az emberi naivitás és butaság áldozatai húzták a rövidebbet. Kétségtelen, hogy az igazságszolgáltatás Olaszor­szágban (szocialista és kommunista kezekben) nem állhat valami magas fokon, amikor egy ro­vott múltú egyén nyolc esztendőn keresztül, min­den törvényes beavatkozás nélkül tudja űzni az ilyen átlátszóan ravasz pénzbeli manipulációt és végül egy “Happy ending”-gel visszakerül a tisz­tességes emberek társadalmába. Egyáltalában nem csodálkoznánk, ha ez a “pénzügyi géniusz” hovatovább egy újabb vállalkozásba kezdene és a sohasem felejtő és tanuló áldozatai ismételten tanúbizonyságot fognak adni arról, hogy az em­beri butaság még mindig nem hall ki — csak, rö­vid időközökben, aluszik. • VÁLTOZATOK AZ ÍRÓGÉPEN Irta: LUKÁCS JENŐ Lukács Jani Ruby Erzsébet

Next