Amerikai Magyar Világ, 1974. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)

1974-08-04 / 31. szám

16. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG AKI KANADÁBÓL VÁNDOROLT VISSZA... BODAJK, Fejér megye — A bodajki könyvtárról sze­rettem volna írni, mégis Ha­lász Mihály, a község legne­vezetesebb lakója került té­maként jegyzetfüzetembe. Mihály bácsi és a könyvtár ugyanis kapcsolatban vannak egymással, már megbocsásson Pogács Imréné, a bodajki könyvtárosasszony, amiért ezúttal a könyvekről csak má­sodsorban esik szó. Halász Mihály ugyanis megérdemli, hogy bemutassuk őt, mert ki­lencvennyolc esztendővel a vállán még ma is ő a könyv­tár egyik legszorgalmasabb olvasója. Ismételten ott találkoztam vele, a könyvek között, amint éppen a következő “csoma­got” kiíratta. Kilencvennyolc esztendejé­ből csaknem negyvenet töltött Kanada Ontario tartományá­nak Stratton nevű községé­ben. 1876-ban született Bo­­dajkon, egyszerű kétkezi földműves volt, afféle sze­gényember, amilyenből sok ezer volt ebben az országban. 1923-ban, negyvenhét éves korában fogta a vándorbotot és elindult a világ túlsó felé­re, hátha ott jobb lesz az élet. — És jobb lett az élet. — Hát szó se róla, az itt­honinál jobb lett. Csakhogy azért nagyon meg kellett ám dolgozni. Farmerekhez sze­gődtem el szolgának, számom­ra nem kaland volt a kiván­dorlás, hanem komoly, de na­gyon komoly munka. Öt év alatt aztán kerestem annyit, hogy tudtam egy százholdas farmot vásárolni. — Ez, itthoni szemmel mérve, komoly, szép birtok volt. — Csakhogy Kanadában más ám a mérték, ott száz hold annyi, mint itthon há­rom. Nagyok a távolságok. A legközelebbi falu, Stratton három mérföldre volt, ott ta­lálhatott az ember orvost is. Aztán elmondja: teljesen egyedül élt, kézi erővel és fg­­vontató gépekkel művelte a földet. Hat-nyolc lovat, ugyanennyi tehenet tartott. A tehén adta a tejet, aminek színét eladta a felvásárlónak, a megmaradt tejet pedig tel­etette a malacokkal, növen­dékállatokkal. A földön csak a legszükségesebb gabonát termelte meg, legjobban kel­lett­ a széna, mert Kanadában hosszú a tél és rövid a legel­tetési időszak. Április-máju­sig takarmányozni kell az ál­latot. Nem felejtette el a ma­gyar nyelvet? Egyetlen könyvet vit­tem ki magammal Kanadába, Petőfi összes verseit. Ha már nagyon fáradt voltam, elővet­tem a verseket és olvastam. Aztán meg járt nekem a ma­gyar újság. Szóval Petőfi af­féle imádságos könyvem volt. Elkértem olvasókartonját a könyvtárosasszonyttól, vajon mi érdekelte Mihály bácsit, aki 1963-ban tért haza. Jó­kai, Mikszáth, Gárdonyi leg­főképpen, szinte valamennyi könyvüket olvasta már. A klasszikusok verseit is nagyon szereti, de “a mai verseik nem passzolnak hozzá” — vallja. SZEGED — Az utolsó ma­lom 1970-ben rogyott össze Árviz, csapadék támadta. Zsindelyről csurgó víz lazítot­­ta a vályogot. Összecsuiklott a malom, akár a harmonika. Ez született újjá. Ahogy körbejárok, dorozs­maiakkal szólok, vissza-visz­­szatér: égetett téglából kel­lett volna fölrakni a falat. Ezt mondja a gyakorlatias gondolkodás. És mégis: az Országos Műemléki Felügye­lőségnek van igaza. Mert így, vályogfallal műemlék igazán a műemlék. Ezzel a helyben készített eredetileg szürke fallal. Amit éppen úgy kell majd gondozni, mint a hajda­ni tulajdonosnak. Minden év­ben újra tapasztani, újra me­szelni. A régi tulajdonos fia, leá­nya ma is itt él a malom tö­vében, az egykori molnárház­ban. Alacsony, gerendák tar­totta mennyezet alatt. Ven­dégkönyveket és emlékeket őriznek — régi idők tanúja­ként. Faragó Etel 74 éve él itt, kétesztendős kora óta. A forgó, őrlő emlékmalom n­e­­ki még kenyérkereső valóság. — Tíz százalék rám járt a molnárnak, de ha csak né­hány kilót hoztak, irigyen őrölte az édesapám. Szegény emberek voltunk magaink is. Ha az ember ilyen idős em­berrel beszél, nem mulaszthat­ja el megérdeklődni, mi a hosszú élet titka. ----- Világéletemben sokat sokat mozogtam és hatvan ki­lónál nehezebb nem voltam. Ma is valamennyi szabad idő­met sétával töltöm, fogom a botomat, aztán m­e gyerünk. Makkegészséges vagyok, or­vossal sose volt dolgom. A faluban mindenkit ismerek, valamennyi utcát és a köze­lebbi határt bejártam már. Vizet nem iszom, csak ha­ tizen testvérek. Tudtuk, mit jelent a kenyér. A szél barát volt: akkor tudtunk dolgozni, ha fújt. A szél ellenség volt­­ az orkán gyakran tett kárt a szerkezetben. A szélmolnár ács is, ha kell, maga javítot­ta ki azt, ami tönkrement. — Édesapám a tanya­vi­­lágban volt szélmolnárm­as. 11­00-ban, Czékus Andor biró­­tól vette a malmot. Mikor az öcsém katonának állt, a nővé­remmel segítettünk. Én in vol­tam a ganatos, odafenn az el­ső emeleten. A félvékást is fel tudtam emelni. A félvékás van va­gy tíz-ti­­zenöt kiló. A garat jó méter­másfél méter magas. Tele zsákkal a földszint, az eme­let, mikor a szél megjött, há­rom nap, három é­j­jel forog­tak a kerekek. A 712. órában ott aludt el a zsákok tetején. Az öreg molnár meghalt, a fia mozdonyvezetőnek állt. Néprajzosok, műemlékvédők őrzik a szakma emlékét. Hoz­záértő mesterember akad-e? — sokáig ez volt a malomém­­­ték gondja. Az új­malom estvik gerendáján két név van bevésve: Horváth István, az építész nyíregyházai, Navy Torma Vincze, a 82 éves szél­molnár, valahonnan Baja mellől utazott ide. Etelka né­ni főzte a teát, az öccse taná­csokkal járt az építők között. Deák György, a helybeli ko­vács készítette a vasszerkeze­teket — zsákfelhúzót, kőkie­­melőt. fi lelte meg múlt szá­zadi elődjének kézírásos vé­­setét is az egyik vas tartó­ér­lmen. Gyugel Károly va­salta ezen malmot 1885-ben. Újra működik hát a Czékus bíró malm­a. Gondviselője a szegedi Móra Ferenc Múzeum lesz. Őröl a malom. Ha l°sz szakértő kezelője, mint az ör­­vényesi vízimalomnak,­­akár rendszeresen dolgozhatok is. Széky Péter kaót, levest, pincében hűtött tejet. Meglepő az a szellemi fris­­seség, amivel hosszú életének valamennyi történésére em­lékszik. Szemüveg nélkül ol­vas, csak villanynál teszi fel az­ okulárét. Kicsit szabódva megkérde­zem: — Miért jött haza? — Mer itt érzem magam otthon. Amikor sikerült elin­téznem, hogy nyugdíjamat rendszeresen átutalják az Értékforgalmi Bankon ke­resztül, eladtam a kis birto­kot és hajóra szálltam. És higgyék el, nagyon jól érzem itthon magam. Balogh József ÚJRA FOROG A DOROZSMAI SZÉLMALOM Óhazai hírek Az Evangélikus Élet című magyarországi országos heti­lap beszámol arról, hogy Ar­gentínában létrehozták az egységes Argentínai Evangé­likus Egyházat. Az új egyház első együttes munkaágaként már megindították a diascó­­niai munkát és bizottságot hoztak létre az országban pusztító árvizek áldozatai és a Chiléből érkezett menekül­tek megsegítésére. A teoló­giai képzés megszervezése dr. Leskó Béla professzor és Ár­min Ihle lelkész feladata lett. • A Nyírbátori templomban, az ország legkiválóbb akuszti­kájú “hangversenytermében” — mint azt annak idején Ko­dály kijelentette — idén au­gusztus 17—25-e között is­mét megrendezik a zenei na­pokat. A sorozatban Handel, Vivaldi, Verdi és Kodály mű­vei szerepelnek. • Rózsa Miklós, a Holly­woodban élő világhírű ma­gyar zeneszerző — több Kor­da Sándor filmhez komponált zenét — műveiből augusztus­ban rendeznek koncertet a Margitszigeti Színpadon. A MÁV szimfonikusokat a szerző vezényli. A műsorban fellép Szirmay Márta, Varsá­nyi László és egy kiváló pró­zai színész, Ráday Imre, aki A dzsungel könyvéből olvas fel, miközben Szirmay Már­ta énekel.• A szekszárdi evangélikus gyülekezet az országos egy­ház segítségével művészileg megújította a templomát. A templom szép, világosbordás, könnyű belső famenyezetet kapott, amely összhangban van az 50 évvel ezelőtt emelt épület belső díszítésével. A megszépített templomban el­sőnek B. Káldy Zoltán, a déli egyházkerület püspöke hirdetett igét. A Baranyai megyei kuruzslók PÉCS Hogyan ügyeskedtek az egykori kuruzslók? Használ­tak-e a különféle növény­gyógymódok, avagy csak hó­­kusz-pókusz volt egész tény­kedésük ? Baranyai Aurél gyógyszerész, a népi gyógyá­szat neves pécsi kutatója ér­dekes munkájában feldolgoz­ta a Baranya megyei kuruzs­lók történetét. A ráimádkozó, babonás ja­vasok idején olyan gyógyítók is akadtak, akik figyelemre­méltó eredménnyel hasznosí­­tották a füvekben rejlő orvos­ságokat, a nemzedékről nem­zedékre öröklődő gyógyásza­ti tapasztalatokat. A kutató több mint harminc javast ke­resett fel, és miután feldol­gozta életüket, érdekes meg­figyeléseket szűrt le. Megál­lapította, hogy különbséget kell tenni a kuruzslók és az igazi népgyógyászok között. A vizsgára készülő diákok­nak citromfüzeát ajánlott serkentőként. Az ormánsági Sósvertikén viszont olyan népgyógyász-asszony dolgo­zott, akiről később kiderült, hogy gyógynövényei főztjé­ből ma fontos gyógyszerek készülnek. Baranyai Aurélt gyűjtés közben szerzett isme­­rettel is hozzásegítették, hogy összeállítsa több mint három­száz gyógynövényt tartalma­zó herbáriumát és a Mecsek teljes gyógynövény-flóráját. Amerikai kölcsön Magyarországnak Budapesten alá­írták azt a megállapodá­st, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Bank 100 millió USA dollár összegű pénzkölcsönt vesz fel észak-amerikai pénzintéze­tektől. A kölcsön lejárata nyolc év, és feltételei megfe­lelnek az els­őosztályú, vagy­is a legjobb megítélésű adó­sok esetében a nemzetközi pénzpiacokon szokásos felté­teleknek. A kölcsönt a Kuhn Loeb & Co. New York-i pénzintézet szervezte és jegyzésében 20 bank vett részt az Egyesült Államokból, illetve Kanadá­ból. Köztük olyan tekintélyes pénzintézetek, mint az USA- beli Bank of America és a Chemical Bank, illetve a ka­nadai Bank of Montreal és a Bank of Nova Scotia. A kölcsön a korábbi évek­ben felvett közép- és hosszú lejáratú kölcsönökhöz hason­lóan a versenyképes gazdasá­gi szerkezet gyorsabb kiala­kítását, a termelés moderni­zálását és ezzel exportképes­ség növelését fogja elősegí­teni. "

Next