Antropológiai Füzetek / Anthropologia hungarica 2. (1925-1926)

1926 / 5-6. szám - Dr. Bartucz Lajos: Az antropológiai kutatások jövőjének biztosítása hazánkban

gyűjteménnyé lett. S a dolog természetében rejlik, hogy ily mó­don a gyűjteménynek eredetileg értékesebb, a Nemzeti Múze­umból letét­képen odakerült része is, az idő haladtával mind jobban elveszítette értékét. Ám mindezekért Török Aurélt a legkisebb szemrehányás sem illeti, mert ő a maga személyében megtett mindent, ami emberileg megtehető. Ellenben tévesnek bizonyult az a gon­dolat, mely a magyar föld népeire vonatkozó antropológiai bizonyítékok rendszeres összegyűjtését és feldolgozását, vala­mint hazánk mai lakosságának rendszeres embertani felvételét, Broca által a Magyar Nemzeti Múzeum kebelébe szánt orszá­gos embertani intézet és múzeum helyett, az embertani tan­székkel kapcsolatos intézet által vélte megoldhatni. Mert vilá­gos, hogy hazánk rendszeres antropológiai felvétele, az arra vonatkozó tárgyi és tudományos adat­bizonyítékok rendszeres összegyűjtése, kezelése és feldolgozása olyan hatalmas feladat, melyet egy egyetemi intézet a legkedvezőbb körülmények kö­zött is csak hiányosan tudna elvégezni. A speciális egyetemi feladat, a tanítás, a hallgatóknak alapos elméleti és gyakorlati kiképzése s amellett a tudomány mindenkori színvonalán való megmaradás, a lelkiismeretes tanárt és tanársegédet annyira igénybe veszi, hogy ilyen nagyarányú, egész embert követelő s jórészt múzeumi feladat megvalósítására fizikai idejük sem juthat. Váljon elképzelhető-e, hogy pl. a m. kir. Földtani Intézet, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának munka­körét elvégezze a megfelelő egyetemi tanszék, illetve a vele kapcsolatos intézet anélkül, hogy valamelyik munkakör hát­térbe ne szoruljon ? Belátta ezt élete utolsó éveiben maga Török Aurél is, azért több ízben gyűjteményének a Magyar Nemzeti Múzeum­hoz való csatolását szorgalmazta. Terve megvalósulását azon­ban a halál megakadályozta. A hazai antropológia speciális nemzeti feladatait s e téren a Magyar Nemzeti Múzeum nagy hivatását a leghelyesebben Jankó János fogta fel. Nagy olvasottsága, európai látköre és helyes érzéke felismertették vele a célra vezető leghelyesebb utat. Alig veszi át a Néprajzi Osztály vezetését, évi jelentésé­ben az Osztály programmjáról máris a következőket írja : „Nem kevésbbé fontos feladatunk, hogy magyar hazánk­ban jelenleg élő, a magyarok bejövetele óta élt, sőt a magyar

Next