Anyagi Érdekeink, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-05-08 / 19. szám
III. évfolyam Pest, május 8. 1870 19. szám Szerkesztőségi iroda amerse. magyar iparegyesület helyiségében: Pest, országút 7. sz. I. emelet. Kiadóhivatal: A pesti könyvnyomda-részvénytársulat irodájában: PEST, Beléntes a 4-dik bán. MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenő lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ: nemtagok részére tagok részére egy ívre. . 6frt.egyévre. . 4frt. fél ívre . . 3 „ félévre. . 2 „ Hirdetési dij 8 hasábos petit soronkint okr. ▲ 80 sornyi bélyeg-illeték külön számittatik. Am előfizetett pénzek és hirdetések a kiadóhivatalba vagy az iparegyesülethen, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. panaszok — bérmentetlen nyílt levélben — az iparegyesülethez intézendők. Tartalom. Szemle. — Közgazdaságunk reformja és a helyhatóságok rendezése. — Mezőgazdasági ipar. — Az osztrák iparosok. — Az európai bányászat. — Ipariskola leányok számára. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. — Hasznos jegyzetek.— Vegyesek. — Egyleti ügyek. Pest, május 7. Miután akarva nem akarva belefutottunk a kölcsönzésekre alapított államgazdálkodásba, nem lehet ránk nézve érdektelen azon álláspont, melyet az irányadó pénzpiac. London az idegen államoknak adott kölcsönökkel szemben elfoglal. Jelenleg ugyanis a Lombard-street pénztáraiban felhalmozódó tőkék két nevezetesebb idegen kölcsön által vétetnek igénybe ; az egyik az egyiptomi alkirály egy újabb kölcsöne, a másik a japáni vasúti kölcsön, melyről közelebb említést tettünk. A közönség — úgy látszik — mindkét kölcsön iránt hajlandósággal viseltetik. Mindkét kölcsönvevő ugyanis jókora kamatokat ígér, és Angliában épen a jelen pillanatban az ilyen ígéretnek hatása van. E szerint félő, hogy az idegeneknek adandó kölcsön mániává talál fajulni, mely alig fogja ugyan az angol pénzpiacot zavarba hozni, de amely talán elég nagy lesz arra nézve, „hogy kárt tegyen némely nembölcs embereknek, kik képtelen (unlit) idegen kormányoknak pénzt kölcsönöznek s ennek következtében azt elveszítik. Az „Economist“ mind Egyiptomot, mind Japánt ilyen „képtelen“ államnak tekinti, és pedig azon okból, mivel egyikben sem uralkodik felvilágosult alkotmányosság és haladás, s ezért egyikben sem lehet megbízni, hogy a kölcsönt hajlandó lesz visszafizetni. Egyiptomnál ezen körülményhez még az is járul, hogy az alkirály egyre-másra veszi fel az új kölcsönöket. Azt mondtuk, hogy Angliában épen most sokan lehetnek, akik a magas kamatú kalandor-kölcsönökbe hajlandók lesznek beleharapni. Ennek oka az, hogy jelenleg az „üzlet jól megy“. Angliában ugyanis — mint másutt is — kétféle tőkepénzesek vannak. Vannak 1. olyanok, akiknek megtakarítmánya főleg állandó biztos bevételekből ered : ezek megelégesznek a rendes 4,5 százalékkal; vannak azonban 2. üzletemberek, akik azt hiszik, hogy ilyen kamatra akármelyik vénasszony elhelyezheti pénzét, s akik bölcseségükhöz nem illőnek tartják a csendesen jövedelmező biztos elhelyzést: ezek tehát magaskamatú kalandos elhelyezést keresnek. Ha az üzlet roszul vagy (1866 óta egész 1869-ig roszul ment), az utóbbiaknak nincs kikölcsönözni való pénzük, s ezért a magas kamat ilyenkor nem fog; de mihelyt az üzlet jól megy, az úgynevezhető tentative money (kísérlettevő pénz) meggyűlik, és a magaskamatú adósleveleknek kerete van. A magyar sorsjegykölcsön aláírásának eredményéről végre-valahára némely adatok jutnak tudomásra. A „P. Lt.“ arról értesül, hogy 19,151 fél által 606,879 darab sorsjegy íratott alá. Ennek folytán a reductio következőkép történik: Akik egy vagy legfelebb tíz darabot írtak alá, azok megkapják az egészet; akik 11 — 14 darabot jegyzettek, kapnak 10 darabot; akik 14-nél is többet jegyzettek, azok az aláírt összeg háromnegyedét kapják. Ezen eredmény bizonyára nem csekély zavarba fogja hozni az aláíróknak némely részét, azokat, akik 10-szeres vagy akár 100-szoros táiljegyzésre és annak megfelelő reductiora számítottak. Ebből különben új tanulságot meríthetünk arra nézve, hogy a nyilvános aláírásoknak eddigi rendszere fixírozott kibocsátási árakkal és illusorius versenynyel semmit sem ér. Alkudjunk meg a körülményekkel. Ez a jelszó, melyet a jegybankügyben a bécsi pénzügyi körök emberei a magyarországi „értelmiség“ nevében hangoztatnak. — És a sok szép szónak vége mindig az, hogy maradjon minden úgy, amint van , vagy ami még roszabb : vállaljunk a sok ingyen elvállalt idegen adóssághoz mégit 23 milliót (a 80 millió kamattalan kölcsön 30 százalékát) biztosítsuk az osztrák nemzeti bank privilégiumát, biztosítsunk neki 7%-os jövedelmet, hiszen az 1869. év példája mutatja, hogy a garantia csak névleges, mert a bank (egy-egy kicsis árán) 8°/o-ot is tud magának teremteni!! Ez az értelme a „P. Ll.“-ban közölt egy újabb memorandumnak. — Tehát valóban nem vagyunk képesek egyes pénzemberek érdekein felül általános nemzeti érdekünk felfogásához emelkedni ? Nem vagyunk képesek belátni, hogy olcsó és bő hitel, aminére termelésünk minden ágában szükségünk van, önálló magyar jegybank nélkül nem képzelhető ? Nem tudnók magunkat elhatározni, hogy a mezőgazdaságot és ipart a 10— 20— 50, sőt 100 százalékos uzsorás kamatok