Anyagi Érdekeink, 1875 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1875-01-25 / 1. szám

Továbbá arra kértük a kereskedelmi miniszté­riumot, hogy a világkiállításon szerzett tárgyakat együtt tartsa, mivel talán mégis felállíttatik az ipar­­múzeum, s valóban a tárgyak mindeddig nem is osz­tottak szét. Továbbá odahatottunk, hogy a keleti és kelet­ázsiai bizottság szerzeményei a közönség számára hozzáférhetőkké tétessenek. Ez megtörtént. A keres­kedelmi miniszter úr a legnagyobb előzékenységgel megengedte, hogy eme gyűjtemények a világkiállítási helyiségekben kiállíttassanak. Nemsokára ezután a kormány tetemes segélyzésével megnyittatott egy ke­leti múzeum. Végül egy harmadik kérvényt is intéztünk a minisztériumhoz, és pedig két tény által indíttatva. Az első tény abban áll, hogy az Athenaeum képviselői, Báró Schwarz-Lenborn jogutódai, készek­nek nyilatkoztak az Athenaeumot egy birodalmi inté­zet alapításának megkönnyebbítésére, vagy magának az Athenaeumnak birodalmi intézetté leendő átalakí­tására a kormány rendelkezésére bocsátani. Midőn ez köztudomásra jött egy pillanatig sem késtünk az ala­pítványi képviselőket, Leon Gusztáv és Dr. Rosas urakat, a múzeumi bizottságba való belépésre felszó­lítani, mit emez urak meg is tettek. A második tény, mely az újabb lépés indokául szolgált, következő volt: A lapok utján közhírré lett, hogy a kereskedelmi minisztérium azon van, hogy az igazgatóság kinevezésével az intézet életbeléptetésére az első lépést megtegye. Ennélfogva kötelességünknek tartottuk, hogy ismét a kormány elé járuljunk, ezt mondván: Kérjük a minisztériumot, hogy alkalmasnak látszó rövid úton a múzeum felállítása felé evezzen, az Athenaeumot kezére kerítse, s az igazgatóság kine­vezésénél vegye tekintetbe első kérvényünkben kifej­tett eredeti programmunkat“. Ezek azon lépések, melyeket a múzeumi bizott­ság a múzeum létesítésére tett. Exner úr, mint mond­tuk, előterjesztésének második felében a múzeum pro­­grammjairól és szervezetéről szól. Ebből a következő­ket emeljük ki: „A múzeum programmja nagyon rövid, de ép oly szabatos. Oly intézetet kívánunk, mely egyfelül a vegyészeti gyáriparnak és kézműiparnak, másfelül a chemiai kézműiparnak előmozdítására szolgál. (Kiin­dulási pontunk itt az, hogy a vegyészeti nagyipar nem alkalmas arra, hogy a múzeumi intézet lényeges attribútumából a szemléleti oktatásból hasznot merít­­sen, s hogy ez ipar elég hatalmas arra, hogy a rá nézve hasznos kutatásokat maga eszközölje­. Szabatosan azt mondjuk : a múzeum által a me­chanikai nagyipart és kézműipart akarjuk emelni. Hogy ily megkülönböztetést teszünk nagyipar és kéz­műipar közt, nem azért történik, mintha nem tudnók, hogy a kisiparnak előbb-utóbb nagyiparrá kell átala­kulni. Sőt azon nézetben vagyunk, hogy a kisipar általában csak időleges létjoggal bír, de épen ezen relatív létjog a kormány feladatává teszi, hogy a kis­ipart segélylyel és tanácscsal támogassa. A kisipar előbb-utóbb nagyiparrá alakul át. Meddig tart ez átmeneti stádium, mely kézműipar­­ágaknak van még hosszabb idejű fennállásra kilátá­suk ; melyeket lehet mű­iparrá fejleszteni s megmen­teni, melyeket nem ? .. . mindezek oly kérdések, melyeket semmi hatóság meg nem vitathat, de igenis egy oly intézet, mely eme kérdések megoldására van hi­vatva. Egy ily intézetnek épen az a feladata, hogy a nagyiparnak használjon, a kisiparnak pedig utat mu­tasson, melyen járnia kell, ha amaz átalakulást a jelenlegi kézművesek veszélyeztetése nélkül át akarja élni. Mi ez intézet által nem akarjuk a kézmű­ipart nagyiparrá alakulás ellen védeni, sőt ellenkezőleg azt akarjuk, hogy a kézműipar űzői megóvassanak az üzleti romlástól, sőt nyomortól, melybe okvetlenül merülniük kell, ha a kézműipar fel nem tartóztatható menetét követi, míg ők a haladásra nem képesek, s ezért elmaradnak. Ami az intézet szervezetét illeti, az az első kérdés: miképen használhat egy ilyszerű nagyszabású intézet a kézmű- és gyáriparnak ? Két különböző uton, melyek azonban egymás mellett haladván ugyan­azon czélra vezetnek: a kutatás és a tanítás útján. Valamennyi múzeum, mely csupán taninté­zet gyanánt működik, csak kétes életképességgel bír. Néhány intézet, melyek csupán szemléleti okulást nyújtottak, technikai tekintetben úgyszólván fiascot csináltak. Hasonlókép hiba volna, bár kisebb mér­tékben, ha egy ily intézetet csupán kutatási czélra alapítanánk. Mert a kutatás ránk nézve, kik kényszerhelyzetben vagyunk, nem elegendő, nekünk a kutatás eredményeit gyü­mölcsöztetnünk kell, s ez csak tanítás által történhetik. Ami a kutatást illeti, erről a múzeumi bizottság három laboratórium vagyis kísérleti intézet által akar gondoskodni. Az első arra való, hogy benne az anyagok mechanikai tulajdonságai vizsgáltassanak meg, a másik arra, hogy benne az anyagok egyéb természettani tulajdonsá­gai, s a harmadik arra, hogy a gépek és esz­közök anyagátalakító képességei vétessenek vizsgá­lat alá. Münchenben a politechnikai intézettel kap­csolatban egy állami intézet áll fenn, melyben a nyersanyagok tulajdonságai megvizsgáltatnak, s az eredmények közhírré tétetnek. Egy ily intézet lenne az iparmúzeumnak első és legfontosabb alkatrésze. Hogy egy ily laboratórium nagyfontosságú gyakorlati szükségletnek felel meg, arról tanúskodnak a Londonban Southwark­ Street L. E. fennálló David Kirkaldy-féle „Testing and experimenting Works“. Ami azonban Angliában mint magánvállalat lehetséges, azt nálunk csak az állam kezdeményezése hozhatja létre. A másik laboratórium vagyis az anyagok termé­szettani tulajdonságainak kipuhatolására való kísérleti intézet, nevezetesen a kézműipar számára van ren­delve. A kézműipar főleg az anyagok természettani tulajdonságaival dolgozik, e tulajdonságok azonban még kevésbbé ismeretesek, mint a nyers­anyagok mechanikai tulajdonságai, mert emezeket mégis meg­vizsgálja itt-ott egy-egy nagy ipari telep. A harmadik intézet nagyon olcsó. Ez intézethez, melyben a gépek és szerszámok munkaképessége vizs­gáltatik meg, nem kell egyéb, mint egy férfi, aki .

Next