Anyagi Érdekeink, 1879 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1879-03-31 / 3. szám
nyilváníttatott. Nagy tetszésben részesült az általa bemutatott régi cognac is, mely már mintegy 15 évig fekszik. Végül örvendetes tudomásul vétetett a székesfehérvári kiállítás végrehajtó bizottságának a borüzleti csarnok felállítására vonatkozó intézkedése. Az orsz. magyar iparegyesület szeszes italok szakosztályának f. évi m márczius 31-én Miklós Gyula elnöklete alatt tartott ülésében. Fromm Antal indítványa folytán az egyesület igazgatósága felkéretni határoztatok, hogy az igazságügyminisztériumot a csődtörvényjavaslat egy példájának átengedése iránt a szakosztályukban leendő tárgyalás végett megkeresse. Fromm Antal bemutatja dr. Pillitz-féle mustmérőt, melylyel az őszi évad folyamában gyakorlati kísérlet létezni határoztatik. Parragh Gábor indítványára az igazgatóság felkéretik a pesti korcsmárosok testületét átirat útján felhívni arra, hogy a pinczér-tanonczok szakbeli kiképeztetése tekintetéből a szükséges intézkedéseket megtegye, esetleg azok megtétele végett az egyesület útján a földmű-, ipar- és kereskedelmi minisztérium felkeressék. Mocznik L. helybeli fűszerkereskedő, saját készítményü mustárját bemutatta, mely megizleltetvén, felette jó minőségűnek találtatott, és a szakosztály a közönség figyelmét e kellemes izü mustárra felhívni határozta. Az országos iparművészeti múzeum tárgyában. Az orsz. magyar iparegyesület igazgatósága következő előterjesztést intézte a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Nagyméltóságú miniszter úr! Az alálírt iparegyesület igazgatósága Nagyméltóságodnak folyó évi január 29-én S379/878 sz. a. leirata kapcsán, a magyar országos iparművészeti múzeum ideiglenes alapszabályainak egy példányát köszönettel vévén, örömmel látja, hogy immár foganatba vétetik ezen intézetnek hasznosítása, mely intézet a hazai iparnak művészeti irányú fejlesztése tekintetéből nagy fontossággal bir; valamint örömmel észleli azt is, hogy a múzeum czéljának kitűzésében az általános elméleti érdek mellett a hazai ipar speciális gyakorlati érdekére is különös súly van fektetve. Hogy az érintett alapszabályokban kijelölt czélok minél teljesebb mértékben megvalósíttassanak, már csak azért is igen kívánatos, mivel köztudomású tény, hogy hazai iparunk, mint ma még kiválóan kézműs jellegű, csupán a művészeti irányú fejlesztés útján emelkedhetik a versenyképesség azon fokára, melyen a külföldi versenynyel szemben szilárdan megállhat. Különösen az alulírt iparegyesület annál inkább indíttatva érzi magát egy gyakorlati hasznosítás küszöbén álló intézetet legjobb kivánataival és meleg rokonszenvével kisérni, mivel — mint Nagyméltóságod előtt bizonyára tudva van — épen egyesületünk volt az, mely ez intézet létesítését már mintegy nyolc év előtt megpendítette, s azt az orsz. képzőművészeti társulattal karöltve létrehozott országos iparmúzeumi bizottság útján kezdeményezte; — sőt, azon kilátásban, hogy az intézet a 70-es évek elején mutatkozó gazdasági lendület idejében rövid idő alatt létrejöhet, már 1872. nyarán speciális kiküldetés által behatólag tanulmányoztatta a nevezetesebb külföldi államok iparmuzeumait, nevezeten a bécsi, berlini, stuttgarti, londoni és párisi iparmuzeumokat, és az 1873-as bécsi világkiállítás alkalmával az országgyűlés képviselőházához intézett kérvénye által alkalmat szolgáltatott, a földmű-, ipar- és kereskedelmi minisztérium kezéhez 50.000 írtnak megszavazására, mely összegből a jelenlegi múzeumi gyűjteményeknek zöme vásároltatott. Ezen meleg érdeklődésnél, valamint azon körülménynél fogva, hogy az iparművészeti múzeum — meggyőződésünk szerint — a hazai ipar és különösen a kézműipar fejlesztésének egyik legfontosabb tényezője lehet és kell hogy legyen : azon igénytelen nézetnek vagyunk bátrak kifejezést adni, hogy a hazai ipar gyakorlati kívánalmainak érvényre juttatása szempontjából az alulírt iparegyesület, mely a hazai ipar kívánalmait évek hosszú során át figyelemel kíséri, e tekintetben némely részben többoldalas észleleteket tehetett, mint bármely magánegyén, talán némi hasznavehető szolgálatot tehetett volna a múzeum tisztikarának támogatásában és a fejlesztés irányának megjelölésében; és hogy azért czélszerű lett volna, hogy az egyesület, mint ilyen, a múzeum felügyelő bizottságában képviselve lett volna. Hogy az egyesület, mint ilyen, az iparművészeti múzeum alapszabályai értelmében a felügyelő bizottságban képviseltetést nem nyert, sőt a legújabban közrebocsátott hírlapi közlések szerint kinevezett felügyelő bizottsági tagok sorában, az iparegyesület élén álló vagy az egyesületnek a hazai ipar emelésére irányzott tevékenységében élénkebb résztvevő férfiak közül egyetlen egyet sem találunk, és hogy ennélfogva az iparművészeti múzeumnak eme kiválóan ipari érdekű intézetnek, vezetése teljesen el lett szigetelve azon befolyástól, melylyel egyesületünk e téren gazdag tapasztalatait az intézet javára akár directe, akár indirecte érvényesíthette volna, — azt az alulirt egyesület a fentebbiek tekintetbevételével csupán elnézésnek véli tulajdoníthatni. Midőn e körülményre, valamint a fentebb előadottakra Nagyméltóságod kegyes figyelmét felhívni bátorkodunk, és egyszersmind azon reménynek adnánk kifejezést, hogy ezen úgyis csak ideiglenes szervezetnek véglegesítésénél Nagyméltóságod az ipar gyakorlati kívánalmai szempontjából egyesületünknek készségesen felajánlott közreműködését igénybe venni hajlandó leendő maradtunk az intézet hasznosítása czéljából foganatba vett szervezés feletti örömünk újbóli kijelentésével. Budapest, 1879. márczius 18-án. Nagyméltóságod alázatos szolgái az orsz. magyar iparegyesület igazgatósága Káth Károly, alelnök. Murkony Soma, igazgató. 41 Szőlő és borügyi javaslat. Parragh Gábornak az orsz. m. iparegyesület szeszes italok szakosztálya elé terjesztett javalata következőleg hangzik: „Szőlészetünk és borászatunk érdekeinek lendítése életem feladata már egy negyedszázad óta; elméletileg amit dolgozgattam, nagyobbrészt közzétettem, ismeretes , a gyakorlati munkásság terén sokoldalúlag és sok áldozattal tapogatóztam, különösen hazánk bortermelő vidékei és borterményei megismerése után, más bortermelő országoknak s úgy az európai nagyobb és reánk nézve biztosabb és hasznosabb borpiacoknak elismerésében.