Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)
1923-01-03 / 1. szám
1 1923. január 3. ARADI KÖZLÖNY. csomag. Gy. E. a cselédjét küldte ki az állomáshoz, ahol egy gyanús kinézésű csomagot akartak átadni. A leány elmondotta, hogy úrnője nem egy, hanem három csomagot vár, amelyeknek tartalmukra való tekintettel másképp kellene kinézni. Hogy megnyugtassák a hivatalnokok a leányt, kibontották a csomagot. A csomag tartalma azonban nem kapta meg a kívánt eredményt. Sőt . . . Egy piszkos zsákdarab volt benne. Természetesen a csomagot nem vette át a leány. Úrnője, Gy. E. pedig jelentést tett a postafőnökségnél a régen várt, de kellemetlenné vált újévi meglepetés miatt. A nős Vilmos. (Beszélgetés Moltke adjutáns síd a doorni életről). Berlin. A napokban tért vissza Berlinbe II. Vilmos excsászár doorni hadsegéde, Moltke ezrede. Moltke ezredes két éven át teljesített mostan szolgálatot H. Vilmos mellett. Molttke hadsegéd a következőket mondotta el a doomi életről: — Hermina, az új császárnő tartja kezében a gyeplőt a doomi házban. A császár teljesen meg van evvel elégedve. Az élet Doomban spártai egyszerűségű. A korábbi luxusnak már nyoma sincsen. II. Vilmos most úgy él, mint egy vidéki porosz junker. Felesége leírhatatlan örömet szerez neki, mint minden német nő, mint a háziasszony. A háztartás ennek folytán mintaszerű. Mindent Hermina vetzet és mindenütt ott van. Doomban semmi sem történik az új császárné beleegyezése nélkül, ő épp úgy őrködik a szolgaszemélyzet, mint az ingóságok felett. Moltke ezredes elmondotta még azt is, hogy azért távozott Doombek mivel tovább már nem akart családjától távol termi Az excsászár kegyben bocsájtotta el a szolgálatból kilépett adjutánst és aláírásával ellátott fényképét ajándékozta neld. OSOtfOBOSOlOBOIOSO) Az amerikai csomagok* (Egy aradi asszony kellemetlen, meglepetése). Minden pénztelen, pénzéhes ember, amikor már összes segítőforrásait kiaknázta, a féinséges hosszú téli estéken elgondolkozik és elmélkedéseinek eredményeként egy amerikai rokont fedez fel, akihez még lelhet valami segítségért folyamodni. Mert hát ki írek ne volna rokona az Ígéret földijén, aki automobilon jár, gyára van és a jó dollárjaival nem tudja, hogy mit csináljon? — Hogy ez előbb nem jutott eszembe, gondolja a pénztelen ember. És siet hol a dollárkirály rokonnak. Vázolja szomorú helyzetét, a pénzhiányt és kéri tisztelt milliomos rokonát, hogy a panaszkodó levélből vonja le a konzekvenciákat , így tett ezelőtt egy esztendővel éppen újév előtt egy nappal Gy. E. aradi fodrásznő is. Aránylag rövid idő múlva megérkezett a válasz. A gaziding amerikai rokon belátta az itteni viszonyok szomorúságát és megírta, hogy három értékes ruhaneműkkel megtömött csomagot adott fel szegény aradi rokonának, Gy. E.-nek. A szegény rokon pedig telve boldog reménnyel várta az Ígéret földjéről az Ígért csomagokat. Várta-várta és pont egy esztendő múlva, azaz tegnapelőtt értesítést kapott az aradi vasúti postahivataltól, hogy megérkezett a várta ■ Az Új esztendő első napja Magyarország gyönyörűséges ünnepe volt, amelyen az egész nemzet lelkesedéssel vett részt, hiszen az immár az egész művelt világé lett Petőfi Sándor szellemének hódolt. Valamennyi budapesti lap Petőfiszámmal ünnepelte a költő emlékét. Petőfiről szólnak a vezércikkek, a tárcák. A lapok belső hasábjain visszaemlékezések és képek rengetege viszi világszerte nemcsak a maga dicsőségét, hanem a magyar nemzet géniuszát is. A Budapesti Hírlap többek között ezeket írja: Hiába a sötét éj, hiába a terhes ég vészes felhőkkel, hiába fuj ránk a gyűlölet, a magyar géniusz kincseket adott a világnak. Az isteni igazság be fogja hajtani a világ tartozását. Ebben a lapban Petőfi költeményeihez „Mire tanít Petőfi?“ címen Hartmann János azt fejtegeti, hogy Petőfi az egyetlen nagy költő, aki már gyermekkorunkban jó barátunk. A hosszú együttlétből valami csodás szeretet fakadt. Míg más költők mint ünnepi vendégek szállnak meg nálunk, addig ő a rokon fesztelenségével telepszik meg szívünkben. Az első szellemi örömünk ő a gyermekszobában, elkísér az iskolába, megtanítja képzeletünket repülni, belénk oltja a hitet a jóság és erény diadalában. A kamasz létek mélyén megmozdítja a szabadságérzést, beleoltja a hazaszeretetet majd férfivá avat. Tőle tanultuk a lelkesedést és hitet az eszmék megváltó diadalában. A Pester Lloyd csak a Petőfi-ünnepségekről emlékezik meg. A Nemzeti Újságban a Petőfi- Társaság elnöke, Pekár Gyula arról ír, hogy a segesvári nagy eltűnt hazatért. Petőfi látnok, minden szörnyűséget előre látott és az, amit megjósolt, minden betűről betűre végzetesen beteljesedett. De ha így minden szörnyűség beteljesedett, akkor annak is dönthetetlenül igaznak kell lennie, amit Petőfi, a vátesz a másik végletben jót és ragyogót látott. Herczeg Ferenc Petőfi feleségéről, Szendrey Júliáról ír ragyogó cikket.Jászai Mari arról ír, hogy Petőfi verseit nem lehet szavalni, csak elmondani szabad. Csak maga a költő beszéljen, a szavaló rejtőzzék el szavai mögé, mert semmi sem fontos, csak az, amit a költő mond. A lap közli a „Szeptember végén“ című költeménynek a világ minden nyelvén való fordítását A Szózat-dlax Petőfi Zoltánról Kenedy Géza írt érdekes cikket. Az Újságban vezércikket irt Kóbor Tamás és többek között ezeket mondja: A ragyogó csoda ma az egész világé. Nekünk magyaroknak nem külön büszkeségünk, mint a franciáké Pasteur, az angoloké Shakespeare, a németeké Goethe. Petőfi beigazolása annak, hogy jogunk van az élethez. Mi őt felmutathatjuk a világnak és elmondhatjuk: ilyenek vagyunk mi, ez a magyar ész, ez a magyar szív, ez a magyar lelkesség, a magyar harag, a magyar jóság, a magyar életkedv, a magyar halálsejtelem, így gyűlölünk, így szeretünk. Amit az idegen világnagyságnak fogad el költészetében és hódol neki, az a lelkivilágnak, az emberi képességeknek ama összesése, amelyet magyarnak kell mondaniok. Váradi Antal Petőfi születésének Szilveszter-éj Szokájáról ír a lapban, Pakots József pedig a Petőfi-házról. A Magyarságban Harsányi Kálmán többek között ezeket írja: Száz meg százezer csüggedt magyar szivet remegtet meg a büszke gyönyörűség, mivel egy belőlünk szakadt igazi lángléflek előtt fejet hajt a gőgös, rideg Európa. Vértessy Gyula „Egri napok“ címen visszaemlékezik Petőfire. A Pesti Napló „Tettek poétája“ című cikkében azt hangoztatja, hogy legyen az országos Petőfiünnep, amely oly hatalmasan megkapó akkordokkal kezdődött, magasztalása az alkotó lángelmének, a műveiben megmaradónak, a halála után is örökké élőnek. Petőfi a magyar jövőnek cselekvő része, ő tartja bennünk a lelkét, izzása nem engedi kihűlni reményeinket.. A Pesti Hírlapban a 26 éves Petőfit Kosztolányi Dezső is martét! A Világ ezt írja: Petőfi nacionalista volt, a leghevülőbb, legsdilasabb nacionalista, ha egy nép felszabadítását hirdette és szabadságát védte egy másik nép elnyomása ellen. Internacionalista volt akkor, ha a szabad népek testvériségét hirdette. A Népszava vezércikkében a nacionalisták szemszögéből méltatja Petőfit. A szocializmus kívánja az olyan géniuszokat, amilyen Petőfi volt. Alakja testvéri és elragadó szimbólummutogató. Fölséges fiatalsága és ezerrétű lendülete a raacionalizmus fiatalsága is oioioioioioioioioipaoioioioioioioioi Es főtt csodája minden Időknek« (Magyarország ünnepli Petőfit. — Szemelvények a budapesti lapokból.) OR. A fényárban úszó Budapes Budapest. A Szilveszter és a fényesség éjszakája volt Budapesten emlékezésül Petőfire. Az egész város tündéri fényben úszott. Az erkélyeket lámpákkal, kandeláberekkel, fáklyákkal, gyertyákkal világították ki. Az ablakokban lampionok és ezer színváltozatú villamoskörték égtek. Az utcák fényárban, kokárdás, nemzeti színű szalagos tömegek százezrével lepték el az utcákat, tereket és lelkesülten ünnepeltek. Budapest minden számottevő testülete Szilveszter napján Petőfi-ünnepet rendezett. Az ünnepségek sorozatát a Petőfi-Társaság nyitotta meg Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és gróf Apponyi Albert jelenlétében. Pekár Gyula megnyitója után Móra Ferenc elszavalta hatásos költeményét. Az ünnepi beszédet Rákosi Jenő mondotta. — Mint tünemény szállott le közénk, mondotta többek között Rákosi. Az anyja tót cselédleány, az apja szerb mészáros volt, így dolgozik a gondviselés: tót anya és szerb apa gyermekében üldöklik legdicsőségesebben a nemzeti géniusz. . Becsületes , tót cselédleány és szerb mészáros gyermeke volt Petőfi, akinél szebben senki sem tudta és talán nem is fogja ezután sem beszélni a magyar nyelvet. A magyar géniusz internációja volt Petőfi. Minden nagy költő csak a saját nemzetének talajából nőhet. Az idegen élősködők sohasem lehetik gyá. A másik nagy mű Petőfi halála. Nagyon sok.edezik, mi lett volna Petőfiből, nem halt volna meg oly fiatalon. Szerencsések lehettünk volna, hogy kiélhette volna magát mint annyi sok más nagy ember és alkotásait, kincseit tovább is közénk szórta volna. Petőfi hordozott telkében valamit, ami űzte, sarkalta, hajtotta. Petőfiből hiányzott mindaz a polgári erény, amely képessé teheti az embert, hogy nyugodtan élhessen. Petőfi egy volt Magyarországgal lelkében és minden tettében. Petőfinek el kellett buknia Magyarországgal. Minden tragikus végzetesség megvan benne, amely halálba kergette. A sors üldözte halálba szeges korbáccsal. Hívjuk, hogy jöjjön ma közénk és szavalja el a Talpra magyar!-t A Magyarországi Újságírók Egyesületében rendezett ünnepélyen is Rákosi Jenő volt az ünnepi szónok. — Petőfi ünneplése, mondotta Rákosi, olyan dicsősége ennek a nemzetnek, amely nem maradhat hatástalanul. Büszkéig hihetünk erre mi, mert Petőfi is újságíró Volt. . .". A vasárnapi ünnepségeket az egyetemi ifjúság nyitotta meg, amely fáklyás menetben vonult a Petőfi-szoborhoz és a Szabadságtéri szobrokhoz. Itt elénekelték