Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)
1923-01-16 / 10. szám
ARAPI KÖZLÖNY. Munkásházakat épit Arad« A zsigmondházai és buzsáki telkek sorsa. — Végrehajtják a belügyminiszteri építkezési rendeletet. — Arad város agrárreform bizottsága holnap délben fogja sorshúzás útján eldönteni, hogy a zsigmondházai fölparcellázott földterületeiket, amelyek a város tulajdonát képezték, milyen formában osztják szét a jogosultaik között. A bizottság a napokban dönt a kisajátított buzsáki földek felett is. Úgy a zsigmonkaházat mint a buzsáki területek egy részére Aradváros is bejelentette igényét. A város vezetőségének érdekes tervei vannak ezekkel a területekkel. Belügyminiszteri rendelet értelmében ugyanis a városnak sürgős akciót kell indítani az építkezések megindítására. A rendelet kimondja, hogy a rokkantaknak, hadiözvegyeknek és a köztisztviselőknek olcsó telkeket adjon a város, hogy megkezdhessék az építkezéseket. A város vezetősége elhatározta, hogy a zsigmondházai földterületeket rendkívül előnyös árban bocsájtja az építkezni szándékozó köztisztviselők rendelkezésére és kérdéses telkeken tisztviselő telepet létesít. Már eddig is számos kérvényező jelentkezett, akik építeni akarnak a város által adandó telkeken. A buzsáki telkeket munkásházak építésére akarja felhasználni a város. A tisztviselők körében mozgalom indult meg, hogy ne csak olcsó telket, hanem építkezési anyagokat is kapjanak előnyös árban. A tisztviselők mozgalma mögött egy nagyobb aradi bank áll, amely anyagilag fogja támogatni az építkezési akciót. A holnapi sorshúzás dönti el, hogy a város milyen telkeket kap építkezési célokra. OiOBOLOSOJOBOJOSO Az AMTE, mulatsága. (A szépségverseny nyertesei). Az aradi Munkás Testedző Egyesület szombaton este tartotta meg hagyományos táncmulatságát a Fehér Kereszt nagytermében. A bál minden tekintetben pompásan sikerült, ami a hatalmas rendezőgárda buzgalmának köszönhető. Már jóval a mulatság kezdete előtt nagyszámú és intelligens közönség jelent meg a bálteremben. Kilenc óra után kezdték meg a táncot, amely a késő reggeli órákig tartott. Hangulat és vidámság uralkodott egész idő alatt. Az aradi fiatal leányok és aranyifjak jókedvvel ropták a táncot. Megállapíthatjuk, hogy az idei AMTE bál semmiben sem maradt mögötte az előző években lezajlott báláknak. A hangulat éjfél után mindjobban emelkedett. Volt hideg buffet és szépségverseny is. A szépségverseny eredményét a reggeli órákban hirdették ki. Az első díjat Vékás Böske, a másodikat Basztián Anna és a harmadikatSeres Böske nyerte el. A nyertesek értékes ajándékokat kaptak a bál rendezőségétől. Az idei AMTE bál úgy erkölcsileg mint anyagilag fényesen sikerült. Aas Ullrich-Roth tárlat meghosszabbítása. (Két piktor sikere.) Néhány hét óta a Kultúrpalota kistermében két fiatal festőművész, Ullrich Viktor és Roth Ferenc kiállítása vonzza a műértő aradi közönség színejavát. A két festő más-más pikturális utakon halad, az egyik a modern iskola híve, a másik a naturalista és az akadémikus irány követi. Együttes kiállításuk értékes, igazi művészi esemény. Ullrich piktúrájának legfőbb jellemzője: a mozgás megrögzítése. Vásári jeleftetei, vagy egyszerű enteriőrjei is a mozgást lehelik. Egy-két képe a pillanatfelvétel jellegzetes erejével hat, nyomban megkap és lefegyverez. A színek terén is ízléses, ötletes, dús festő Ullrich, aki mindig megtalálja azokat a hatásokat, amelyek a legbiztosabban és legrövidebben érnek el a közönség szíve felé. Roth Ferenc neoimpresszionistta. Fiatal ember, de képein a lendülő pálya, biztató jelei. Nagy foltokat rak a vásznaira, néhány rajza és tanulmányfeje elsőrangú megfigyelő készséget tükröztetnek. Festési technikája és különösen színkeverése egészen egyéni. Realisztikus témájú portréi (Bányászfiú, stb.) feltűnést keltettek. A két művész kiállításának terminusza vasárnap járt volna le, de tekintettel a nagy érdeklődésre, a kiállítás még egy hétig rendelkezésére áll a közönségnek. Ullrich és Roth sikere szép bizonyítéka az aradi közönség hozzáértő és jóindulatú pártfogó hajlamainak. tam a rejtélyes aranysárga sivatagba. Gyönyörű holdvilágos éj volt akár csak ma. A nappal félelmetes sivatag úgy nézett ki, mintha aranyporzóval hintették volna be. És ez a jól eső absolut nyugalom. Akkor még, — mint távoli menydörgés —végig gördült néha a sivatag buckái fölött egy-egy egy-egy oroszlán ordítása. Ma, fájdalom, már a vasútvonal vidékéről elvonultak. Hiába, nem kedvelik a kultúrát. Szolgám már alszik, hallom horkolását. Eszembe jutnak a szegény szomalik. Pedig teljes igazuk várt és mégsem kapnak igazságot. Hiába, a gyengét mindég kimarja az ,.erős“. De meddig lesz gyengébb a „gyenge“. Ki tudná ezt megmondani? Elalszom. Vérfagyasztó ordításra riadok. Még a mély álomtól, zavarodottan ugrom fel fekhelyemről, egy ugrással az ablaknál vagyok. A vakító fényű hold nappali fénnyel önti el a tábort és — mint megpiszkált bolyban a hangyák — úgy nyüzsögnek a harci díszben levő szomalik a sátrak között. Üvöltésüktől reszket a lóg és mint vérszomjas ördögök ugrálnak, a sátorponyvái döfve keresztül hosszú lándzsáikkal. Hogy szúrásaik embert találnak, igazolja a velőkig ható halálorditás, mely hol innét, hol onnét hallik. Kimenekülni senki sem tud, mert minden sátor egy szomali gyűrűvel van körülzárva. Nem is dördül el egy lövés sem. Pokolian jól kigondolt terv, csak rólam feledkeztek meg a sátánok. Első másodpercben szinte megdermedek. De itt nincs mit gondolkozni. Kezembe ragadom fegyverem, érzem, hogy hideg vasa ismét idegeim urává tesz. Egyik lövést a másik után adom le, csak oda, hol a legsűrűbben állnak Szolgám Gavraszilacse követi példámat és a másik ablaknál is szüntelen villan a lövés tüze. Dühös ordítás hallik, de a szomalik meghökkentek, erre a fogadtatásra nem voltak készülve. Üvöltve bukott össze kit golyónk talált és soraikban zavar támadt. Kezdenek önkénytelen hátrálni és viszszavonulnak lassan a sátrak mögé, hol lövéseiktől biztonságban érzik magukat. Ideje, hogy egy percet pihenhessek. Újra töltöm fegyvereimet, néhány bátorító szót intézek szolgámhoz, midőn látom, hogy óvatosan félrehúzódik a mérnökök sátorának ajtófüggönye és — a szomalik visszavonulását kihasználva — két óriási ugrással a kocsimra menekül: Vebrán mérnök. „Bravó“ — most már hárman vagyunk. Féktelen bősz üvöltés a támadók részéről, de már nem tudták az ugrást meggátolni és az utána dobott lándzsák célt tévesztettek. Kérdésemre „miért nem jöttek a többiek?“, Hebrun csak vállat vont. Megértettem. Az új támadás minden pillanatban bekövetkezhetett. A megmenekülésre, látva a vörös ördögök nagy sokaságát, nem is mertünk gondolni. De legalább drágán adjuk életünket. Baj volt az, hogy a munkások sátra fedte a katonákét és igy nem akadályozhattuk meg, hogy azt ne támadják. Gondoltam mit tehetnénk megmentésökre, midőn tekintetem ráesik a telefonra. Halló, az egy gondolat. Csak most egy percig hagyjanak békében a sátánok. Gyorsan lerántom a kagylót. Szerencsére az ügyeletes jelentkezik. „Halló, halló, ügyeletes maga ? Igen. Telepet megtámadták a szomalik. Vonat jöjjön azonnal. Megértett? kész“. ________________1923. január 16. murni mimpi 1 ^ Lelkésziktatás Gyorokon. (Nagy Zoltán ünneplése.) Igen szép ünnepségben volt része vasárnap Ghioroc (Gyorok) község lakosságának. A református egyház iktatta fiatal lelkészét Nagy Zoltánt s az ünnepségeken vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül részt vett a község egész lakossága, a Hegyalja előkelősége, míg Aradról úgy a Haladás, mint a reformátusok képviseletében igen sokan vetek részt. Már 10 órakor zsúfolásig megtelt a kis templom, amelynek belsejét mokrinia girlandok borították. Amikor Lengyel Imre lippai ref. lelkész, mint esperesi megbízott és a presbitérium kíséretében az új lelkész megjelent, megrendült a gyülekezet éneke és az istentisztelet ünnepi műsora megható szép momentumával egymásután pergett le. A Haladás énekkara Schubertnek „A teremtőház“ című világhírű szép dalát énekelte precizitással. Majd Lengyel Imre az Úr asztalánál meleg szavakkal üdvözölte fiatal szobatársát, átnyújtotta neki a Szentírást, és felkérte, hogy tartsa meg beköszöntő beszédét. Nagy Zoltán mintegy 40 percig tartó korszerű súlyos érvekkel gazdagított gyönyörű beszédben fejtette ki programmját János evangélium 6. rész 63. verse alapján. Az igazi orator művészi megértésével elmondott és a lélek melegével megelevenített hatalmas beszéd egy csapásra meghódított mindenkit. A közénekek és az énekkar művészi dallamainak elhangzása után az új lelkész a papi rák társas ebédlő termében fogadta az egyházak és hatóságok érdekeltsége képviselőinek üdvözletét. Minden üdvözlésre frappáns válasz hangzott el „suum cuique.“ A Haladás közöség belső sunkásai szép beszéd kíséretében egy szép művü művészileg gravírozott úrvacsorai kelyhet nyújtottak át az új lelkésznek, aki kezében a kehellyel meghatottan mondott köszönését ezért a páratlan ügyelemért. A három egyház, a községi elöljáróság, pénzügyi, ipari, közlekedési érdekeltségek, az ara diák képviselői ezután Koncz Benő presbiter lakására vonultak, ahol 70 terítékes közebéd várta az ünnepség hivatalos funkcionáriusait. A pompás és gazdag ebédet a szellemes dikciók egész sorozata fűszerezte. Lengyel Imre lelkész az uralkodót éltette, majd Rossmann plébános üdvözölte először Nagy Zoltán lelkészt. A meleghangú baráti üdvözlést Hasonló válasz követte, mire megindult a pompás szellemi forma, melynek egyik kiváló bajnoka a mindig schlagfertig mindig szellemes dr. Nagy Orbán volt. Nem maradtak el azonban mellőle a többi szónokok sem, akik között a református és evangélikus egyház hivatalos szószólói mellett Vatian görög keleti lelkész, nemkülönben a községi elöljárók tűntek ki. Na?T. Zoltán úgyszólván minden üdvözlésre hasonló modorban adott lelkes és komoly választ. Közben közben az ebéd alatt a szomszéd teremben elhelyezkedett Haladás dalárda adott elő gyönyörű énekeket és kapott sok őszinte felköszöntőt minden oldalról. Az adakozó kedv is megjött és igen szép összeg gyűlt össze az egyház javára. A két órai vil