Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-23 / 65. szám
Arad, XXXVIII. évf. 65. szám. * Arad lej. * 1923. március 23. Péntek. Szerkesztőség Arad, Acser-palota. Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand 22. (Józsefherceg-trt.) (Aradi Nyomda Vállalati Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBEI* JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEK Egész évre............ 360 La. fél évre ... .. Negyed évre ... ~ Havonta . ...Hirdkések dijszabás, szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta réggé ... ISO Lei. ... 90 Lei. 30 Lei. Belmonte szerenádja. Lassan nyílik a bayreuthi. A görbe abjekti, keleti stiki szerály hátterében a tenger kék vize csillog. Pálmák és narancsfák virágzanak az azurég alatt. Nehéz nyár lehet itt, szerelmes, fülledt és mohon égő mozarti éjszaka. Belmonte lírai tenorja csendül, kezében táncoló és csipkés dallamot penget a gitár és nyomában pengetnek lent az orkeszterben a vonósok. Édes flóták, vidám pikulák, pián és füttye cseng, valahol az égben hajbókol Mozart úr, aki karmester is volt,komponált is és muzsikált is, s aki a karmesteri pálcán, a kompozíción és a "énén túl: ember volt. Semmi több. Odafönt az égben pedig az ur jobboldalára került, mert úgy van valahogy beosztva az égi rossz orok között, ,gy aki, itt font a földön az isten '.is:Utan...iatari, és azt p: woaith, 'amit az hkmr'cílkozott, az a jobboldalra kerül s azok,, akikben nem fogott tüzet a szikra, az esettek és azegyszerűek, azok a baloldalon sorakoznak. A rivaldák mellett a szaffirák között és a félig nyílt bayreuthi árnyékában, a pakraligetek és a narancsfák tövében, a szerály alatt pedig fölcsendül Belmonte szerenádja. Csendül, csendül, szívbe csendül. Betekinti a szívekbe és betekinti a szemekbe a vidám fájdalmat, a könnyes tréfát, a tragikus szépséget. Mert a tegnapi Mozartpremier, ennek az aradi nézőtérnek vidámság is volt, fájdalom is volt. Sehetne-e nem vidát állni és nem ámulni ezen a muzsikán és mindazon, amit ez jelent: az isten szikrájától lángot fogott teremtőzsenin, a csodán, hogy vannak könyvek és muzsikák, gondolatok és melódiák, történetek és alkotások, amiken nem fogott a gránát, amiken nem ömlött el a háborús gázok emberpusztító és a maszk alatt is orrot facsaró illata, amikre nem fröccsent rá a vér, amiben nem ütött foltot Szent Konjunktúra pecsétje és amik olyan örökéletűek, mint a biblia, vagy mint a fajfönntartás? S lehet-e nem elszomorodni és nem elkönnyezni afölött, hogy ezt a kultúrát, ezt az áldást, ezt a csodát, vagy ezt az ajándékot nem adják nekünk minden nap, mert a mi sebeink fáj, minden nap gyógyír után véreznek föl. Az aradi színház tegnapi Mozart-premierje ezért volt könnyes fájdalom. Annak az intézetnek, amely itt a magyar szó örök zengésén át tolmácsoljál napról-napra a világ legkitűnőbb agysejtjeit, annak az intézetnek féltő módon kell őrködnie azon a megkopott kifejezésen, amely a kultúra hagyományát jeleníti. 150 esztendővel ezelőtt írta Mozart ezt az operát és 150 év után — közben úgy látszik, nem történt semmi, — ezek a melódiák épen olyan csurranóan frissek, épen olyan szívből patakzóak, mint ezelőtt másfél évszázada, amikor skottialapra kerültek. A megborsozott és erősen fölemelt színházi és premierhelyárak dacára tegnap este zsúfolt nézőtér tapsolta az Úr jobboldalán hajbókoló, törékeny zeneszerzőt Látnivaló, hogy, nem a közönségben van a hiba, s hogy az aradi színházi szezon pangása még a fölemelt helyárakon keresztül is megtörik, ha a színház föladata magaslatára törekszik. Ha a díszletezőn és a fagettistán keresztül a karmesteren és a lírai tenoristán át, egészen az ekszkluzív igazgatói irodáig mindenkit az a tudat fűt, hogy tiszta kultúrát kell produkálni, akkor ennek az intézetnek a vezetősége örömét fogja találni az aradi közönségben, az aradi kritikában és az aradi színházi mérlegkönyvben is. Arról az önszuggeszcióról, hogy csak az operett és csak la tinngli-tangli színesen hirdetett plakátjai vonzanak, a legutolsó hónapban háromszor tehetett le a színház igazgatósága. Az operett akkor is haldoklik, ha a bonyitvátt véletlenül nem veszi el a primadonnát és ha nem igazi muzsika, akkor is megbukik, ha a naturburs a feje tetején kóklerkedve kéri meg az önállóan improvizáló szubrett kezét. Az aradi közönségnek tíjár a jegyváltásnál érezni kell, hogy ez a bérházak közé beépített múzsahajlék mégis csak templom, ahova levett kalappal szokás járni, mert nem az igazgató, hanem Mozart, nem a primadonna, hanem Shakespeare és nem a naturburs, hanem Lehár szellemét lövegeljük meg. Szerettük hinni, hogy attól a pillanattól kezdve, amelyben Belmonte szerenádja csendült az aradi színpadon, új éra és új meglátások ülik majd sorozatos diadalukat. A gárda, a zenekar, a díszítők és a rendezők nagy serege áll az igazgatóság háta mögött, olyan fe BMjHMdMn Tavasz! pillanatfelvel egy budapesti szabónőnél. (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójától.) Budapesten nem akar kitavaszodni. Napokon át eső, sár fekszi meg az utcákat, ernyő alatt csoszognak az emberek, fázósan, kedvetlenül húzódnak a télikabátgallérokba. Illúziót keltő szép lábak elvesznek az ormótlan sárcipőkben, a vékony harisnyákon apró sárfröccsök éktelenkednek. Még a belvárosi szabónő elegáns kis szalonjában is hó cipők hevernek a prémes kabátok mellett, esőtől ázott „tavalyi“ kakitok gyűrödnek a fotellekhez. Egy szőke szépség, erősen osztrák akcentussal beszél, alkuszik, méltatlankodik, mialatt drapp toalettjét próbálja. Finom, hajszálvékony rececsipke vállú ingében úgy áll a tükör előtt, mint egy haragos Brunhilda. — Hogy haragszik Kebes Freu leinkéin, — csitítja a szabónő. — Persze, mert tudja, hogy amikor haragszik, nagyon megszépül. Kipirul az arcocskája A Freulein Ügyet se vet rá. Rendelkezik': — Mindkét oldalra kérem a szeifit. — De ha nem divat, csak az egyik oldalon. Tavaly viselték két oldalon — erősködik a szabónő. — Az idén minden dísz és ruhatánc, vagy hullám egyik oldalra jön. A Freulein nem enged, felvágják a szűkén végződő, bokáig érő szoknyát és mindkét oldalon, deréktől az aljáig beleékelika sleifnit. • Most következik a kabát. Ingszerűen esik le a csípőre, ott egy keskeny öv fogja össze. Ezt már az angol, szabász próbálja. Kéri a diszzsinórokat. — Egész délelőtt szaladgáltam a belvárosban, míg megfelelő színt kaptam — panaszkodik a varrónő és lehengereli a selyemzsinórt. — Mibe kerül? — kérdi most már csendesebb, kissé szorongó hangon a Freulein. —ötszáz korona métere — Ah, magának mindent olyas drágán számítanak fel. Ez horribilis. — Hát nélkülözzük a zsinórt. Tegyünk a helyére selyemtüzest úgy is jó — sóhajt a Freulein csendesen és többé szavát sem hallani. Nyílik az ajtó. Belép egy jóltáplált, vidám fiatalasszony az édesanyjával. Kiválasztanak egy ruhát, mely sétához, látogatáshoz egyaránt megfelel, de még ősszel is viselhető prémgalllérral. Sokáig nézegtük a kissé lilásba játszó sötétkék ruhát, melynek bokáig érő szoknyája alig vet ráncot és szűkül lefelé. Kabátja tőzséren ereszkedik a csípőre, ujjai szélesre tágulnak, a kabát elején nyitott fehér csipkezsabók buggyannak ki nyaktól övig. A kabát köröskörül keskeny vöröses selyemmel szegett, de alja csípőtől derékig, ujjai csaknem könyökig ezüst-bronzzal hímzettek. Ez a modellel, modellje, a spanyol boleró fejedelmi kombinációja. — A hímzést külön számítjuk fel — szól közbe óvatosan a szó— Huh. — börzeng a fiatal asszony. — Harmincezer kotorna kézzel hímezve. — Csinálják géppé! — sóhajt a fiatal asszony lemondóan és termetes alakjait átengedi a mértékvevőnek Egy élénk hölgy esti ruha iránt tudakozódik. Megnézi a legújabb, * festett modellt !Lénkzöld selyem lezserdeltek, se ujja, se válla, fél kebelig deketerárt, csupán egy zöld gyöngysor fut fel a vállon át és kereszkedik a háton, hogy a derekát összetartsa. "E derék csípőre tér, ott egy öv foglalja össze a szoknyával, mely krinolinszerűen ráncos, csipkével behúzott, olyan, mintha ezüstből volna. Elől egy zöldbársony szalagcsokor legyező alakban élénkíti, a szalagok lefutnak a szoknya aljáig. Egy idősebb dáma siet be az ajtóit, mellette a fiatal leány minden iránt érdeklődik, mindennek örül,mindent szeretnie ' megvásárolni. Kiválasztanak egy acélkek ruhát, melynek maközblu^^ 0 derekai. Deas&pan leesik