Aradi Közlöny, 1923. június (38. évfolyam, 117-140. szám)

1923-06-10 / 124. szám

­ Arad, XXXVBL 124. szám. * Am 2 lel. * 1923. junius 10. Vasárnap Szerkesztőség: Arad, Resw-palota, Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand 22, C József főherceg­né) (Aradi Nyomda Válladat* Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151, Aradi OZSONY POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * JELOFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN. Egész évre , Fél évre Negyed évre Havonta — 432 Lei. ~ 216 Lei. ... 108 Lei. .. 89 Lei. fürdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. TTI W­ K­iMI BiBlla MI Párisban francot , a lei! Párisban táncol a lei. Egy hó­nap óta járja már a legváltozato­sabb valutaitáncost a párisi tőzsdén.­­Emelkedik, esik, majd ismét fel­szökken, aztán alábivleri, később megint előretör, hátra, fel, le, így járja táncát Párisban a lei. A fran­ciák fővárosában csak apró szó a lei, és néhány számjegy, amely mögött egy egész ország zsebe vérzik, ha kisebb az a számjegy, csak egy apró szó Párisban a lei és néhány számjegy, de mögötte áll egy eg­é­sz oszág és aggódva* lesi, hogy ezzel a szóval és a né­­­­hány számjeggyel mit csinálnak Párisban. Párisban most táncol a les. Hol lelket biztaktan hirtelen magasra­­száll, hol meg a zuhanása tör ösz­­sze minden jobb reményt. "Boldog az az ország, amelynek jó valutája van és boldogtalan a gyöngepénz,a ország, de a legboldogtalanabb az, amelynek nincsen állandó értékű pénze, amelyről nem tudni, hogy mennyit ér holnap az a pénz, ami ma az ember zsebében van. A ke­reskedő nem tud sem vételre, sem eladásra kalkulálni és a fogyasztó nem tudja, vájjon drágább lesz-e holnap minden, vagy olcsóbb. Hiába, Zürich, ide vagy oda, — ahol különben mától kezdve új­ból jegyzik a leit — mégis csak Pakis tartja kezét Európa pulzu­sán, a párisi tőzsde árfolyamjegy­zéke tükrözi vissza az egész világ­nak, hogy milyen a kontinens gaz­dasági helyzetének képe. Talán reálisabbak a n­ewyorki, londoni és berlini tőzsdék megállapításai, de az európai helyzet k­épét­ figyelő szem mégis csak Párisban tájéko­zódik. Párisnak régi világvárosi­as­sága és mai állandó komoly poli­tikai tevékenysége pénzügyi és gazdasági szempontból is irány­adóvá tették a párisi tőzsdét és ezt a jellegét megtartja még ak­kor is, ha néha nyilvánvalóan nem természetes, hanem mesterséges áralakulást küld szét a világ kü­lönböző tájaira. Párisban vannak néha ilyen bi­zonytalan, hamis megnyilvánulá­sok. Több alkalommal emlékez­tünk meg mi is párisi tőzsdemani­pulációkról, többször manővííroz­­tak már a leó esésére és nemrégi­ben is nagyobb botrány tám­edt egy ilyen leleplezésből. Egy­ hónap óta majd' mindennap változik a le­­állása, hol feljebb száll, hol le, alig volt a két árfolyamjegyzék egymás­után, hogy a román valutát válto­zatlanul mutatták volna ki Páris­ban. Románia belpolitikai helyzete az utolsó hónapban semmit nem változott, gazdasági "téren­­inkább mozdulatlanság "van, mint ese­mény. Külpolitikai tekintetben sem történt Romániával kapcsolatosan semmi. Mindezek ellenére a párisi tőzsdéin bizonytalanul, szinte ötlet­szerűen kezeik a román valutát. Pedig az aranyló halászok bő termést ígérnek, a bányák, peri­­­leumforrások, erdőgazdaságok tel­jes ütemben dolgoznak, a­ Közleke­dési viszonyok egyre javulnak és bár még messze itt van előttünk , gazdasági helyzetünk mindenké­pen javulóban van. A román valu­tának határozott irányban kellene emelkednie. Tavaly is emelkedett tavasz nyár átmenetidején a lél. Az idén is emelkedő gáz alapirány­zata, de emelkedése aránytalanul lassú és nagyobb kilengései bizal­matlanná teszik a külföldet­ a ro­mán valuta iránt. Ezek a kilengé­sek nem természetesek, az árfo­­lyamkialakulások állandó változásai nyilvánvaló mesterkértséget jelez­nek­­ . Párisban huncut a lei! Párisban új furfanggal manővííroznak a spe­kulumok, raffináls ötletek irányít­­ják a lei alakulását. Párisban szük­ség van is a leire. Nemsokára meg­-­ indul az export, gabona, ásványi termékek, só, petróleum, fa, élő ál­lat bő feleslegben özönlők ki az or­szágból és amit kivisznek, minden­­leivel kell megfizetni. A spekulá­ciónak érd­eke tehát, hogy olcsón szerezze be a román valutát, a­mellyel termékeinket meg­vás­árol­ja. Párás az egyedüli hely a konti­nensen, ahol hivatalos befolyás nélkül a kialakult forgalom szólja meg az árfolyamot, s a spekulá­ció könnyen dolgozhat. Állandóan változó vásárlással, vagy eladás­sal fölkeltik a Börzejátékra hajla­mos tömeg figyelmét a lejre, a folyt­­on változó értékű valuta alkalmas rövidlejáratú nyerészkedésre és a­ spekuláció irányítói a szükséges pillanatokbani mesterségesen lenyo­mott áron szerezhetik be létszük­­ségle­tüket A pénzügyi kormány élénk fi­gyelemmel kiséri azt az ördögi já­tékot, mely Párisban a mi bőrünk­re, a mi zsebünkre folyik. Bratiam Vintila küszöbön levő párisi útja m­tm egészen független ettől a já­téktól. A pénzügyminiszter szemé­lyesen akar meggyőződni róla és bőr­ a méteres üvegházakban, fe­hér íriszek, fehér violák, mirtusz, gyöngyvirág, labdarózsa. Lehet-e fogalma egy kukoricát csörgető gáji asszonyról ábrándozva Ön­nek, hogy néz ki esti hét órakor a „Mi templomunk" főoltára? Hat szál karvastagságú viasz gyertyá­val világítva, rezgő páfrány zöld lomb, csipkés fehérvirág, felhőbe burkolva. Litániát zengünk, ott térdelve „elegánt csont torony könyörögj érettünk ! — Frigynek szent szekrényei ’Jaj magának, aki sohasem tudta, mit jelent a frigynek szent szek­rénye! Annak az ajtaját nem le­het semmiféle utánzoti kulcscsal nyitogatni. „Frigynek szent szek­rényét“ a battonyai főoltárnál édes jó pap bátyám prim­iciális ol­táránál áldották meg testvéri ke­zek, azért örökké tartók. Felvette a keztyüt Barabás anélkül, hogy én odadobtam vol­na. Ki tudja, kinek a keztyűje? Most árnykép torzfigurákat ját­szik vele a falon, megriktatni, vagy nevettetni egy beteg gyermeket, a Mimoza lelkét Vigyázzon — grimaszolni a gyermek is szokott, ne bosszan­kodjék aztán az ijesztgetésért ha magára öltögeti hegyes kis nyel­­vecskéjét ..a Jurevoár u­gyvi bojtára A nyurga fekete bojtárnak. \ / ’ (Mimóza naplójából.)­ ­ A „Cityben“ egy szelet tejha­bos fagylalt mellett Die Dameban olvasom a „Mondscheinklaget“ magára gondolva : — „fragt ihr zerstreut, wie‘s früher war, als ich noch viele Haare hatte ...“ ezek a végsorok „eines alten Herrn“ verséhez. Mindenben keresem a végso­rokat — „Victor Margueritis II kisasszony legényéletét“ elkobzott könyvújdonságot is elhoztam tás­kámban — Mimoza kisasszony „La Garconne“ életére gondolva —, és tudja, mivel zárul ez a könyv? a 295-dik oldalon így végzi : — Ki gondol a trágyára, mikor a virágot szagolja? — Maga ta­lán Barabás? — Mert tisztességes asszonyokat nem szoktak variálni, azok nem kérdezhetők „így, úgy“ — „ta­lán“? „nem“? „igen“? politiku­sán. „Tisztességesség“ csak egy­féle lehet — nyilt, őszinte, ártat­lan és sohasem politikus, diploma­tikus — akitől már annyifélét kér­­dezgetnek azok az én ízlésem szerint nem tisztességes asszo­nyok. Idejében megérezni, kitérni a ravasz, fondorlatos kérdezőskö­dések elől, ez az első kötelessége a tisztességre vágyó nőnek­. — Aki bevárja­­— pláne provokálja a kétes kérdések ostrom­özönét — az legyen bármily diplomáciai zsenivel áldva — beleesett a pók­háló fonalaiba s megérdemli a bu­ta légy sorsát, akire éhes pók le­selkedik szögletéből... Térdig érő, modern szoknyás leánykáinkat miért csúfolja ki ott a Maros parton? ők nem tehet­nek arról, hogy én krinolint tud­tam fabrikálni magamnak anélkül, hogy ősanyáink nevetséges me­revségű divatját magamra vettem volna. — Bidermayert játszottam ma­gyaros, szerbes, idegen mégis — honi zamattal... „Rococo“ por­celán baba voltam a rózsaszín ruhámban, kecsesen hajlongálva egy pohár víz felszolgálása mel­lett s­ akkor sem tört le az orrom hegye, ha kegyetlen fricskákat kaptam a famíliától, amiért csitri lányka létemre négyes fogatokról ugráltak le a gavallérok — kicsiny virágos kertünkbe bekandikálni — miféle virág nyílik? Estike, haj­nalka, százszorszép, érzéke, ibo­lya, viola, kisasszony cipellője ... — Ezek régi divatu virágjaim voltak — a borzas, hires japán­­disz­krizantémek divatját még ak­kor senki nem kultiválta. Fekete májú gúnnyal tyúko­kat, malacot neveltetne velem — amiért Ludasol de Mures határá­­ban töltöm életem legnagyobb ré­szeg — nyugodjon meg drága Barátom! sem tyúkot, sem gáji malacot nem neveltem udvarhá­zunk liliomos ligetjében sohasem. A falusi orvos praxisa pénz­ben nem is bővelkedik, de szár­nyast,­ tojást, malacot, tejet, va­jat, ordát, sajtot, túrót bőven ter­melnek neki a közeli birtokosok. Néhol finom borocskát, korsóval, vagy hordóval — attól függ, hogy mekkora birtokos, illetve egy „bir­tokos, több birtokkal", ragozás! És látja, ma pesti orvos ha lett légyen az én jeles kis párom, mindezeket irigykedve, csak­­ pa­píron bírhatnám. De igy — Ha hiszi, ha nem — a bibliai hires kifogyhatatlan kor­sónk nekünk van ! Én vendégel­,­hetem meg az ötezer embert a „morzsák" emlékmorzsák mara­dékával s még mindig összetaka­­rithatok, félre tehetek belőle „öt papírkosárra“ valót az Aradi Köz­löny számára. Lakmározzon be­lőle régi jó tárca riteránsom! Ha pesti orvosnő lettem volna, ki díszítené fehér virággal Május királynőjének oltárát egész bűbá­jos hónapban? Kosárral, öllel, ko­csival visszük a virágot kertem- Lapun?* «ATM szám­a 12 oldal

Next