Aradi Közlöny, 1923. augusztus (38. évfolyam, 166-189. szám)
1923-08-01 / 166. szám
n.c*ARABI KÖZLÖNY. ca len verekedés alakul ki a porondon, amiben szinte csak a fizikai erők vezethetnek győzelemre. Egy országban, ahol egy pár cipő értéktárgyat jelent, míg egy órai munkáért, akár szellemi, akár fizikai munkáért, csak néhány cipőtalpszöget fizetnek, minden ambíció átszáll az egy pár cipőre és ejti a munkát. „Tárgyi értékeiket!’“ — ez ma a szomjas jelszó. Tárgyi érték minden, ami nem fut el, az aranyplomb a fogakban, az ing a testeden, az étel előtted az asztalon. De tárgyi érték a szellemi munka is, amibe érdemes papírpénzt fektetni, ha már fogható formában fekszik előtted: így a drága papírra nyomtatott könyv, a vászonra festett kép, s a dallam, ha kaucsuklemezen forog a grammofonban. Az elaggott tréfa a konjunktúra-milliomosról, aki méterszámra rendeli új könyvtárába a könyveket a kereskedőnél, ma veszedelmes valóság. Akik munkából élnek, nem kereshetnek eleget, hogy megfizessék a szellemi, művészi produktumot. Akik „tárgyi értékekből“ élnek, kis és nagykaliberű, tudatos vagy akaratlan sikerek, eltartják ugyan a szellemi szállítójukat, de a megadott kosztot követelik tőle — ami természetes, mert senki nem kívánhatja egy embertől, aki reggeltől estig olajjal keresi a pénzét, hogy Niet zsebét olvassa, ő „Vénusz éjszakáit“ olvassa s ezt meg is kapja, könyvben, képben, zenében, diszkótésben. Vénusz éjszakája egy nagyon sötét éjszaka, minek leple alatt, erről a német kiadók annáleset fognak majd egyszer beszélni, gyanús és sötét dolgok történnek. Madélelőtt 11 órakor hatalmas tömeg gyűlt egybe a megyeháza előtt. Valamennyiéni aradi gazdák voltak és a földosztás miatti sérelmeik ügyében akartak a prefektus elé járulni. A kisgazdák küldöttsége több mint ezertagú volt és azt Miclosi Aurél iskolaigazgató és dr. Protopopescu Virgil, a gyermekkórház igazgató-főorvosa vezették. A küldöttség vezető férfiai 11 óra után jelentek meg a megyeiházán és vázolták Georgescu János belügyi vezérfelügyelő-prefektusnak a gazdák sérelmeit és azokra orvoslást kértek. A gazdák legfőbb panasza az volt, hogy az agrárreform törvény értelmében kisajátítandó földek egy részét most egy miniszteri rendelet kivenné a kezükből. A miniszteri rendeletugyanis kimondja, hogy a városok határán túl még öt kilométeres körzetben is kisajátításmentesek aföldek a városok javára, hogy ezen a területen terjeszkedhessenek. Ezeket a földterületeket azonban az agrárreform-törvény értelmében már két esztendeje kiadták bérletbe az arra illetékes gazdáknak, akik két év óta szorgalmasan is művelték ezeket a kényszerbéretben levő földeket. Most a miniszteri rendelet értelmében a körzetben levő földek bérleteit el akarják venni tőlük és így az a végleges , kisajátítás, amelyre már biztosan számítottak, elmaradna. A küldöttség Miclosi igazgató útján arra kérte Georgescu János prefektust, hogyha nem is változtathatná meg teljességében a rendeletet, legalább interveniáljon, hogy a zónát három kilométerrel csökkentsék és az azon a területen levő földeket sajátítsák ki ama gazdák javára, akik jelenleg is bérlik. A prefektus válaszában kijelentette, hogy minden tőle telhetőt el fog követni és politikától mentesen fog a gazdák kérelmében közbenjárni. A küldöttség vezetői, akiknek eddig is csak nehezen sikerült az elégedetlenkedőket lecsillapítani, a választ tudomásul vették és a gazdák azzal a megnyugvással távoztak, hogy küldöttségjárásuk nem lesz eredménytelen. OlOBOBOIOIOgOBOSia. Aradi kisgazdák Georgescu prefektusnál. — Két év óta müveit földek kisajátítása. A városi zóna csökkentését kérték. — hercegek és főhercegnők mind Budapestre utaztak, hogy részt vegyenek a magyar állam, ezeréves fennállásának csudás fényű ünnepségein. — Ünnepet ülni a magyarok nagyszerűen tudnak. A csodálatos város pompában és gyönyörűségben ragyogott. Mondhatatlan színpompás mágnásbandérium hódolt a király előtt. Gyönyörű magyar díszruhák, pompás metszésű férfiarcok, és csodálatosan szép paripák. Az udvar ezen a napon egészen piros-fehér-zöld volt. Suttogtak ugyan róla, hogy ez kissé sok a jóból, de a király így akarta. Ezen a napon, ezen a nagy napon, ezen az uralkodó és nép számára egyformán emlékezetes napon egy furcsa kis epizód történt, amely éppenséggel nem ...lett bele az emelkedett hangulatba. De elvégre a legszentebb ünnepen is eshetnek meg prózai apróságok. A királyi hercegek közül többen magyar tábornoki egyenruhában jelentek meg, köztük Ottó királyi herceg is, akiről tudott dolog, hogy impozáns, elbűvölő megjelenésű férfiú volt. Cercle közben a király Ottó elé lépett és sasszerögtön ráel kapta szi,ami. Ottó egyenruháján a legszembetűnőbb volt. — Ejnye, de pompás kalpakod van — szólt a király. — Ez a parádés kalpagom — felelt Ottó. — Van otthon még egy másik is. — ügy? — csudálkozott Ferenc József — nekem .szory csak egy van . . . Ottó királyi herceg magyar tábornoki kalpagja, amely magára vonta a király figyelmét, csakugyan látványosságszámba mehetett. A vörös kalpagot pompás, világosbarna menyétprémogta körül és csodaszép kócsagtoll díszítette. Ez a kalpag valósággal kimagaslott a királyi hercegek gyűrűjéből. Sokat beszéltünk még ezen a napon Ottó magyar tábornoki kalpagjáról, amely a király neheztelését szerezte meg neki. A felséges úr azon a véleményen volt, hogy Ottó, aki gyakran vette igénybe a királyi tárcát, „hihetetlen tékozló“, mert két drága kakagot is tart. A király még sokszor a szemére vetette Ottónak nagy könynyelnűségét és fényűzését » 1923. augusztus 1. módon viselkedő nővel szemben be kell tartani. A probléma egyetlen, de nem egészen tökéletes megoldása: tessék a hivatalnokkisasszonyoknak tisztességesen viselkedni és akkor többé-kevésbbé meg lesznek védve minden molesztálástól. Tisztelettel: egy magántisztviselő."”á sososo Bosoaoído Meggyilkolt ARADI PROBLÉMÁK, ügy magántisztviselő a nc-kollégákról. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A probléma, amelyet ma felvetett az Aradi Közlöny hasábjain, érdekes is fontos is! Sokszor késztetett már gondolkodásra, hogy miképen lehetne megoldani azt a kérdést, hogy a hivatalbajárásra kényszerült nő miként volna m megvédhető a kínos és kellemetlen molesztálásoktól, amelyek egyik-másik férfi kartársa vagy feljebbvalója részéről érik. Azt mindenesetre vissza kell utasítanom, hogy a legtöbb férfi így viselkednék a hivatalnoknőkkel szemben, vagy hogy sok férfi viselkedik így. Semmivel sem több férfi cselekszik így, mint ahány nő van, aki tényleg okot szolgáltat a viselkedésével olyan magatartásra, amelyet más nők inzultálásnak tekintenének, de amilyet ezek elérni akarnak. Ezek a nők az okai annak, hogy a férfiak általában mondjuk úgy, hogy „rossz véleménnyel“ vannak a hivatalok alkalmazott nőiről. Vannak férfiak, akik azután általánosítanak és azt hiszik, hogy minden nővel szemben lehet vagy így kell viselkedni. Hivatásomnál fogva sok olyan közhivatalban és magáncégek irodáiban megfordulok, ahol hivatalnoknők is dolgoznak. Láttam olyan nőt, aki a legteljesebb komolysággal tett eleget kiszabott munkájának és egyetlen mozdulattal vagy szóval sem adott alkalmat olyan ■selkedésre, amely egy tisztességes nőt sérthet. Amely hivatalnok nő szolid és öntudatos magatartásával védősáncot alkotott maga körül, azt nem is fogják inzultálni. Vagy csak a legritkább esetben és ilyenkor egy szava, egy mozdulata elég arra, hogy visszautasítson minden további kellemetlenkedést. Sajnos a felvetett probléma megoldásának dolgában peszszimista vagyok és attól tartok, hogy az eredmény negatív lesz. A probléma fölvetője, aki egy előfizető leányának nevezi magát, nem kíván többet, mint hogy a férfiak tagadják meg ember voltukat. Azt hiszem, hogy egyetlen nő sem szeretné, de még az „előfizető leánya“ sem, hogy a férfiak kapcsolják ki még a szép nők nővoltát is, akkor, ha véletlenül nap-nap után hivatalosan kell velük érintkezni. Én nem tudom kikapcsolni, nem is akarom, de természetesen mindenkor be akarom tartani azokat a határokat, amelyeket egy tisztességesen, és úri vola, miniszterek. (Szöktetés a fogházból. — Rémségek Bulgáriában.) Bucurestből jelentik : Bulgáriából magánúton napról-napra sötétebb hírek érkezek. Tegnap Szófiából Bucurestbe érkezett egy volt bolgár képviselő, aki a következőket mondotta két volt miniszter meggyilkolásáról : — Julius 21-én, szombaton a szófiai hivatalos lapok a következő kommünikét közölték: „Pénteken, 20-án délután hat órakor két polgári ruhás egyén, akik szabályszerűen igazolták, hogy szigurancamegbízottak, megjelentek az ötödik kerületi rendőrkapitányságon, ahol a letartóztatott agrárminisztereket őrzik és kikérték Kalacel Stojan és Popot Krum volt minisztereket. A kerületi kapitányság gyanútlanul kiadta a két foglyot. Este a kerületi kapitányság katonai főnöke rájött arra, hogy csalásnak esett áldozatul és áldetektiveknek ült fel. Az azonnal bevezetett rendőri nyomozás megállapította, hogy a két áldetektiv fig- figáival automobilon Samokov felé szökött. . . — Már 14-én, szombaton este két órakor egy titokzatos automobil állott meg az V. kerületi rendőrkapitányság ajtaja előtt. A rendőrkapitányság katonai .’Önöké felszólította Kalacef volt minisztert, készüljön útra, mert törvényszéki kihallgatásra szállítják. Kalacef elhelyezkedett az automobilban, majd hirtelen gyanúsnak találta, hogy este hét órakor viszik törvényszék elé, kiugrott az automobilból és visszament zárkájába. Az első rablási kísérlet védést nem sikerült. Szerdán, 18-án — és nem mint a hivatalos jelentés Hangoztatja pénteken, 20-án — késő este hajtották végre a két letartóztott miniszter elrablását. Csütörtökön délben Kaleef felesége, fel akarta keresni férjét zárkájában. A kerületi kapitányság rendőrei az aszszonyt előbb nem akarták beengedni, majd mikor látták, hogy nem tágít, azt mondoták, hogy férjét egy katonai börtönbe szállították át, az állam ügyésziseletére. Kalacef felesége, aki joggal aggódott férje sorsa miat, felkereste Stoinof államügyészt, aki azonban kijelentette, hogy nem adott paracsot a letartóztatott miniszterek elszállítására. — Igen jellemző az a körülmény, hogy Ikedtől, amikor az első rablási kísérletet legei erettek, péntekig esetlen fogaté.