Aradi Közlöny, 1923. október (38. évfolyam, 215-240. szám)
1923-10-02 / 215. szám
KÖZLÖNY O A két bánsági község kicserélésés ügye: M Módos vagy Zsombolya? Jelentettük már, hogy a határmegállapító bizottság döntése, valamint a román és jugoszláv kormányok megegyezése értelmében Módos községet Jugoszláviának adják és helyette Romániához kerül Zsombolya és községe. Erre vonatkozólag Belgrádiból a következőket jelentik:" A német párt vezetői több ízben interveniáltak a külügyminisztériumban azokkal a híresztelésekkel kapcsolatban, hogy a románjugoszláv határmegállapító bizottság néhány délbánsági szerb község ellenében Romániának engedné át Zsombolyát és környékét. Minthogy a személyes intervenciók alkalmával a német képviselők nem kaptak egyszer sem határozott választ kérdéseikre, mostNeuner Vilmos képviselő írásbeli kérdést intézett Nincsics külügyminiszterhez, amelyre szóbeli választ kér a parlamentben. Az interpellációban kifejti Neuner, hogy a Zsombolya és környékének átengedéséről megjelent sajtóhíreket eddig hivatalosan egyáltalában nem cálfolták meg és így az érdekelt lakosság nyugtalansága állandóan nő. Ez a bizonytalanság nagyon káros az eddig virágzó város gazdasági életére. Sürgős , választ kér arra, tudomással bír-e a kormány a határmegállapító bizottság állítólagos határozatáról ? Ha nem igaz a hír, miért nem cáfolja meg a kormány ? Ha pedig valóban így döntött a határmegállapító bizottság, jóvá fogja-e hagyni a kormány ezt a területátengedést ? Különösen az érdekelt bánsági lakosság körében nagy érdeklődéssel várják a külügyminiszter vála ooioioioioioioioa szát. A Zsombolya-vidéki németség bizonytalanságát fokozza, hogy a kormányhoz közelálló szerb sajtóban az utóbbi időben gyakran jelennek meg olyan cikkek, hogy a német többségű Zsombolya és környékére nincs szüksége Jugoszláviának, főleg akkor, ha majdnem tiszta szerb lakosságú falvakat lehetne érte cserébe kapni. IOIOIOIOIOIOIOIOI am OPRED MESIBi 1923. október 2.. Utódállamok polgárainak pere. (A magyar bíróságok illetékessége. — Rendeletileg szabályozzák a kérdést.) (A Közlöny budapesti tudósitójától.) Mindjárt a trianoni békeszerződés becikkelyezése után Bécsben tartották meg a volt monarchia utódállamai azokat a sorozatos konferenciákat, amelyeken az egymásközi politikai és jogi viszonyt kellett volna rendezni. A bécsi értekezletek semmi eredményt nem hoztak, viszont az aláírt és ratifikált békeokmány a kérdések gyors rendezésére kötelezte az érdekelt államfeleket, megszületett tehát a portorosei összejövetel, vele az összes rendezendő kérdések körüli provizórikus egyezmény is, amit azonban csak egyes részeiben fogadtak el a különböző kormányok úgy, hogy végeredményben szétestek a békeszerződés sürgető rendelkezései és a legtöbb nagyfontosságú kérdés még ma is a levegőben lóg. Ilyen egészen zilált kérdés az utódállamok egymás közti jogügyi helyzete, ami egyik általános oka annak, hogy a személyi és vagyoni biztonság a volt monarchia területén államközi vonatkozásokban labilis. Legutóbb Rómában tartottak többhetes értekezletet az utódállamok kiküldött delegáltjai, jött is létre olyan megállapodás köztük, amely kollektív formában rendezhette volna az érdekelt államok jogügyi viszonyát. Az egyezményt politikai motívumok közbejátszása következtében nem ratifikálták és a nagy kérdés így továbbra is megoldatlan. Ennek az állapotnak visszásságai egyre tűrhetetlenebbek különösen Magyarországon, ahol a legtöbb ilyen csonka peraktái vannak felhalmozva az igazságügyi minisztérium külön kezelt irattárában. Az a kár, amely ebből a helyzetből keletkezik, minden elmúlt nappal nő Ezért határozta el a magyar kormány, hogy kénytelenségből rendeleti úton fogja rendezni a magyar bíróságok illetékességét az utódállamok polgárainak peres ügyeiben. A rendelet nágyrészben készen is van már és október elején életbe lép. A rendelet elsősorban a magyarországi felsőbíróságok illetékességébe utalja mindazokat a pereket, amelyekben első bírói ítéletet hoztak, ha az utódállamokban az eddigi jogszabályok értelmében működő felsőbíróságok illetékessége áll fönn. Az ilyen pereket aztán letárgyalják tekintet nélkül arra, várjon a peres felek magyar állampolgárok-e most, vagy sem, csak azért, hogy a rengeteg függő ügyet jogerősen el lehessen dönteni. Ezenkívül a rendelet fentartja magyar illetőségű polgárok házasságbontó ügyében a magyar bíróság illetékességét. A rendelet egyébként különkülön felajánlja az utódállamok bíróságainak a kölcsönös aktacserét, amihez azonban a kormányok garanciáját kéri a magyar igazságügyi miniszter. Olyan fontos és kikerülhetetlen ez a rendezés, hogy a prakszisban meg is van már, különösen a cseh-szlovák és magyar bíróságok közt. A rendezést a magyar kormány'' teljes egészében bemutatja majd az életbeléptetés napján az utódállamok kormányainak és jegyzékben fogja kérni az egyenkénti Hozzájárulást. OSOJOBOJOBOIOaCJBC — új ipari szaklap. A kereskedelmi és iparkamara az érdekelt ipari körök tudomására hozza, hogy Prágában a cseh-szlovák ipar minden kérdését felölelő új szaklap jelenik meg francia nyelven „Guide de V Industrie Thécoslovaque” címen. Az őserabér ""kutatása. (A tudományos ásatások eredménye a pécska—szemlaki, nagy— sáncomés a perjámosi Sánchalmon.) Irla : dr. Schveitzer József. Ma már minden kétséget kizáró tudományos biztonsággal tudjuk, hogy Európát a mammut- és jégkorszak idején emberek lakták. Ezek az emberek — akikről úgy csontmaradványok, mint pedig a maguk készítette eszközök tanúskodnak — ismerték a tüzet s mesterségesen csinált különböző csont kő- és fémszerszámokat használtak. Azonban sokáig, a XIX. század elejéig tartott, amíg ezen eszközökben az ember keze munkáját felismerték és megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy az írásban ránk maradt történeti okmányokon kívül még történelem előtti bizonyítékok is vannak, amelyek az emberiség kultúrájának fejlődését tárják elénk. Így keletkezett a prehisztoria, vagyis a történelem előtti történet, amelynek kronoléai beosztásában a legrégibb idők az Írott históriáig a kő-, bronzvaskor szerepel. Romániában a történelem előtti emberre már több helyen ráakadtak, így a pécskai—szemlaki határban fekvő Nagy-Sáncon és a perjámosi Sánchalmon. A NagySáncon néhai Dömötör László aradi tanár és Haller Imre pécskai tanitó ástak, de rendszeres ásatásokat csak dr. Roska Márton egyetemi tanár végzett. Az aradi Kölcsey-Egyesület megbízásából alkalmam nyílott a Nagy-Sáncon végzett munkálatokban részt vennem s néhányszor Perjámoson is Roska tanárt ásatásai alatt felkeresnem úgy, hogy részletesebb ismeretekre tehettem szert mindkét telep leleteiről, települési idejéről és egymáshoz való vonatkozásaikról. A Nagy-Sánc a pécskaiszemlaki úttól balra, a Maros régi medre közvetlen közelében a környék legmagasabb pontja, ahonnan jó kilátás nyílik az egész vidékre. Ez valamint az a körülmény, hogy a domb a víz mellett feküdt, kiválóan alkalmasnak kínálkozott az ősember letelepedésére. Az ásatás megkezdése előtt készített kutató árok igazolta is a hozzá fűzött reményeket. Az egymás mögött kiemelt 7 méter hosszú, 3 méter széles és a keleti oldalon közel 3 méter mély szelvényleletekben meglehetősen gazdag kiíkur-rétegei egymástól külön tartva és szigorúan átkutatva kő- és csontszerszámokat, törött és többé-kevésbbé ép anyagedényeket és rézeszközöket tartalmazott és állatcsontmaradványokon és bőséges kagyló héjakon kivül. A csontszerszámok között a leggyakoribb a tapár, tőr csiszolással s átfúrással készítve, mig a főszerszámokat előbb pattintották s azután csiszolták. Ezek között különösen az obsidian, tűzkő, valamint a simító kövek játszák a főszerepet. A két ládát megtöltő leletek az aradi Kultúrpalota múzeumába kerültek s rendezés és osztályozás után a régiségtárban kapnak helyet. Ami a telepnek érdekességet kölcsönöz ez az, hogy a kulturrétegek közé egy 40—50 cm. vastag iszapolt anyagos réteg ékelődik. Ebben semmiféle eszközt sem lehet találni, mert amikor ez képződött, a telepen nem volt élet. — Ugyanis a Maros ekkor kiöntött, a telepet ellepte és beiszapolta s a viz visszahúzódásakor visszahagyta az említett vastagságú iszapos anyagot. A visszahúzódó vízzel új élet indult meg a telepen és tartott egészen a korai bronzkorig. A Nagy-Sánc hasonmása a Maros balpartján Perjámos község keleti szélétől mintegy fél kilométerre fekvő Sánchalom az Aránka jobb partján, ahol már szeptember 8-ika óta ásat. Roska profeszszor a temesvári múzeum megbízásából. Ezen az őskori telepen később indult meg az élet, mint a pécskai szemlakin. A Maros túlsó partján, a Nagy-Sáncnál említett iszapolt agyagos réteg itt is ideg van, de kultur-rétegek itt csak az iszapolt agyagos réteg felett vannak. Amíg a Nagy-Sánc az újabb kőkorszak végén népesedik meg s élet folyik rajta a korai bronzkorig, addig a Sánc-halmon az élet csak a rézkorra szorítkozik. A leletek nagyjában megegyeznek azokkal, amelyek a Nagy- Sánc rétegeiből kerültek felszínre, de a kidolgozásukban általánosságban magasabb fokú technikát árulnak el. Azonkívül itt az u. n. putrik, az ősember primitív, a földbe vájt tölcsér alakú lakásai is előkerülnek, míg a Nagy-Sáncon eddig csak karó- és cölöp helyekre bukkantak. Ezek a putri lakások a 2.5 méter átmérővel és 1.30—1.50 méter magassággal, a középen a tűzzel az ősembernek védelmet nyújtottak az idő viszontagságai ellen. Már az eddigi ásatások is eltérést és megegyezést mutattak a pécska—számlaki Nagy-Sánc és a perjámosi sánchalomközött. Azt, hogy van-e valami összefüggés a kettő között és milyen mértékben, a további ásatások vannak hivatva eldönteni és e tekintetben igen előnyös, hogy mindkét helyen az ásatásokat Roska tanár végzi