Aradi Közlöny, 1923. október (38. évfolyam, 215-240. szám)

1923-10-02 / 215. szám

KÖZLÖNY O A két bánsági község kicserélésés ügye: M Módos vagy Zsombolya? Jelentettük már, hogy a határ­­megállapító bizottság döntése, va­lamint a román és jugoszláv kor­mányok megegyezése értelmében Módos községet Jugoszláviának adják és helyette Romániához ke­rül Zsombolya és községe. Erre vo­natkozólag Belgrádiból a követke­zőket jelentik:" A német párt vezetői több íz­ben interveniáltak a külügyminisz­tériumban azokkal a híresztelések­kel kapcsolatban, hogy a román­­jugoszláv határmegállapító bizott­ság néhány délbánsági szerb köz­ség ellenében Romániának enged­né át Zsombolyát és környékét. Minthogy a személyes interven­ciók alkalmával a német képvise­lők nem kaptak egyszer sem hatá­rozott választ kérdéseikre, most­­Neuner Vilmos képviselő írásbeli kérdést intézett Nincsics kü­lügymi­niszterhez, amelyre szóbeli vá­laszt kér a parlamentben. Az interpellációban kifejti Neu­ner, hogy a Zsombolya és környé­kének átengedéséről megjelent saj­tóhíreket eddig hivatalosan egyál­talában nem cálfolták meg és így az érdekelt lakosság nyugtalansá­ga állandóan nő. Ez a bizonytalan­ság nagyon káros az eddig virág­zó város gazdasági életére. Sürgős , választ kér arra, tudomással bír-e a kormány a határmegállapító bi­zottság állítólagos határozatáról ? Ha nem igaz a hír, miért nem cá­folja meg a kormány ? Ha pedig valóban így döntött a határmegál­lapító bizottság, jóvá fogja-e hagy­ni a kormány ezt a területátenge­dést ? Különösen az érdekelt bánsági lakosság körében nagy­ érdeklődés­sel várják a külügyminiszter vála o­oioioioioioioioa­ szát. A Zsombolya-vidéki német­ség bizonytalanságát fokozza, hogy a kormányhoz közelálló szerb sajtóban az utóbbi időben gyakran jelennek meg olyan cik­kek, hogy a német többségű Zsom­bolya és környékére nincs szüksé­ge Jugoszláviának, főleg akkor, ha majdnem tiszta szerb lakosságú falvakat lehetne érte cserébe kap­ni. IOIOIOIOIOIOIOIOI am OPRED ME­SIBi 1923. október 2.. Utódállamok polgárainak pere. (A magyar bíróságok illetékessége. — Rendeletileg sza­bályozzák a kérdést.) (A Közlöny budapesti tudósitó­jától.) Mindjárt a trianoni béke­szerződés becikkelyezése után Bécsben tartották meg a volt mo­narchia utódállamai azokat a so­rozatos konferenciákat, amelye­ken az egymásközi politikai és jogi viszonyt kellett volna ren­dezni. A bécsi értekezletek sem­mi eredményt nem hoztak, vi­szont az aláírt és ratifikált béke­okmány a kérdések gyors rende­zésére kötelezte az érdekelt ál­lamfeleket,­ megszületett tehát a portorosei összejövetel, vele az összes rendezendő kérdések kö­rüli provizórikus egyezmény is, amit azonban csak egyes részei­ben fogadtak el a különböző kor­mányok úgy, hogy végeredmény­ben szétestek a békeszerződés sürgető rendelkezései és a legtöbb nagyfontosságú kérdés még ma is a levegőben lóg. Ilyen egészen zilált kérdés az utódállamok egymás közti jogügyi helyzete, ami egyik általános oka annak, hogy a személyi és va­gyoni biztonság a volt monarchia területén államközi vonatkozások­ban labilis. Legutóbb Rómában tartottak többhetes értekezletet az utódállamok kiküldött dele­gáltjai, jött is létre olyan megál­lapodás köztük, amely kollektív formában rendezhette volna az érdekelt államok jogügyi viszo­nyát. Az egyezményt politikai motívumok közbejátszása követ­keztében nem ratifikálták és a nagy kérdés így továbbra is meg­oldatlan. Ennek az állapotnak visszásságai egyre tűrhetetleneb­bek különösen Magyarországon, ahol a legtöbb ilyen csonka per­­aktái vannak felhalmozva az igaz­ságügyi minisztérium külön ke­zelt irattárában. Az a kár, amely ebből a helyzetből keletkezik, min­den elmúlt nappal nő Ezért határozta el a magyar kormány, hogy kénytelenségből rendeleti úton fogja rendezni a magyar bíróságok illetékességét az utódállamok polgárainak peres ügyeiben. A rendelet nágyrész­ben készen is van már és október elején életbe lép. A rendelet első­sorban a magyarországi felsőbíró­ságok illetékességébe utalja mind­azokat a pereket, amelyekben el­ső bírói ítéletet hoztak, ha az utódállamokban az eddigi jogsza­bályok értelmében működő felső­bíróságok illetékessége áll fönn. Az ilyen pereket aztán letárgyal­ják tekintet nélkül arra, várjon a peres felek magyar állampolgá­rok-e most, vagy sem, csak azért, hogy a rengeteg függő ügyet jog­erősen el lehessen dönteni. Ezen­kívül a rendelet fentartja magyar illetőségű polgárok­ házasságbontó ügyében a magyar bíróság illeté­kességét. A rendelet egyébként külön­­külön felajánlja az utódállamok bíróságainak a kölcsönös aktacse­rét, amihez azonban a kormányok garanciáját kéri a magyar igaz­ságügyi miniszter. Olyan fontos és kikerülhetetlen ez a rendezés, hogy­­ a prakszisban meg is van már, különösen a cseh-szlovák és magyar bíróságok közt. A rende­zést a magyar kormány'' teljes egészében bemutatja majd az életbeléptetés nap­ján az utódálla­mok kormányainak és jegyzékben fogja kérni az egyenkénti Hozzá­járulást. OSOJOBOJOBOIOaCJBC — új ipari szaklap. A keres­kedelmi és iparkamara az érdekelt ipari körök tudomására hozza, hogy Prágában a cseh-szlovák ipar min­den kérdését felölelő új szaklap jelenik meg francia nyelven „Guide de V Industrie Th­écoslovaque” címen. Az őserabér ""kutatása. (A tudományos ásatások eredmé­nye a pécska—szemlaki, nagy— sáncom­­és a perjámosi Sánchal­mon.) Irla : dr. Schveitzer József. Ma már minden kétséget kizá­ró tudományos biztonsággal tud­juk, hogy Európát a mamm­ut- és jégkorszak idején emberek lakták. Ezek az emberek — akikről úgy csontmaradványok, mint pedig a maguk készítette eszközök tanús­kodnak — ismerték a tüzet s mes­terségesen csinált különböző csont kő- és fémszerszámokat használ­tak. Azonban sokáig, a XIX. szá­zad elejéig tartott, amíg ezen esz­közökben az ember keze munkáját felismerték és megbarátkoztak az­zal a gondolattal, hogy az írásban ránk maradt történeti okmányo­kon kívü­l még történelem előtti bizonyítékok is vannak, amelyek az emberiség kultúrájának fejlődé­sét tárják elénk. Így keletkezett a prehisztoria, vagyis a történelem előtti történet, amelynek kronolé­­ai beosztásában a legrégibb idők­­ az Írott históriáig a kő-, bronz­vaskor szerepel. Romániában a történelem előtti emberre már több helyen rá­akadtak, így a pécskai—szemlaki határban fekvő Nagy-Sáncon és a perjámosi Sánchalmon. A Nagy­Sáncon néhai Dömötör László ara­di tanár és Haller Imre pécskai ta­­nitó ástak, de rendszeres ásatáso­kat csak dr. Roska­ Márton egye­temi tanár végzett. Az aradi Köl­­csey-Egyesü­let megbízásából al­kalmam nyílott a Nagy-Sáncon végzett munkálatokban részt ven­nem s néhányszor Perjámoson is Roska tanárt ásatásai alatt felke­resnem úgy, hogy részletesebb is­meretekre tehettem szert mindkét telep leleteiről, települési idejéről és egymáshoz való vonatkozá­saikról. A Nagy-Sánc a pécskaiszem­laki úttól balra, a Maros régi med­re közvetlen közelében a környék legmagasabb pontja, ahonnan jó kilátás nyílik az egész vidékre. Ez valamint az a körülmény, hogy a domb a víz mellett feküdt, kivá­lóan alkalmasnak kínálkozott az ősember letelepedésére. Az ásatás megkezdése előtt készített kutató árok igazolta is a hozzá fűzött re­ményeket. Az egymás mögött ki­emelt 7 méter hosszú, 3 méter szé­les és a keleti oldalon közel 3 mé­ter mély szelvényleletekben meg­lehetősen gazdag kiík­ur-rétegei egymástól külön tartva és szigo­rúan átkutatva kő- és csontszer­számokat, törött és többé-kevésb­­bé ép anyagedényeket és rézesz­közöket tartalmazott és állat­­csontmaradványokon és bőséges kagyló héjakon k­ivül. A csontszer­számok között a leggyakoribb a tap­ár, tőr csiszolással s átfúrás­sal készítve, mig a főszerszámo­kat előbb pattintották s azután csiszolták. Ezek között különösen az obsidian, tűzkő, valamint a si­mító kövek játszák a főszerepet. A két ládát megtöltő leletek az aradi Kultúrpalota múzeumába ke­rültek s rendezés és osztályozás után a régiségtárban kapnak he­lyet. Ami a telepnek érdekességet kölcsönöz ez az, hogy a k­ulturré­­tegek közé egy 40—50 cm­. vastag iszapolt anyagos réteg ékelődik. Ebben semmiféle eszközt sem le­het találni, mert amikor ez képző­dött, a telepen nem volt élet. — Ugyanis a Maros ekkor kiöntött, a telepet ellepte és beiszapolta s a viz visszahúzódásakor visszahagy­ta az említett vastagságú iszapos anyagot. A visszahúzódó vízzel új élet indult meg a telepen és tar­tott egészen a korai bronzkorig. A Nagy-Sánc hasonmása a Maros balpartján Perjámos köz­ség keleti szélétől mintegy fél kilo­méterre fekvő Sánchalom az Arán­ka jobb partján, ahol már szept­em­ber 8-ika óta ásat. Roska profesz­­szor a temesvári múzeum megbízá­sából. Ezen az őskori telepen ké­sőbb indult meg az élet, mint a pécskai szemlakin. A Maros túlsó partján, a Nagy-Sáncnál említett iszapolt agyagos réteg itt is ideg van, de kultur-rétegek itt csak az iszapolt agyagos réteg felett van­nak. Amíg a Nagy-Sánc az újabb kőkorszak végén népesedik meg s élet folyik rajta a korai bronzko­rig, addig a Sánc-halmon az élet csak a rézkorra szorítkozik. A leletek nagyjában megegyez­nek azokkal, amelyek a Nagy- Sánc rétegeiből kerültek felszínre, de a ki­dolgo­zásukban általános­ságban magasabb fokú technikát árulnak el. Azonkívül itt az u. n. putrik, az ősember primitív, a föld­be vájt tölcsér alakú lakásai is elő­kerülnek, míg a Nagy-Sáncon ed­dig csak karó- és cölöp helyekre bukkantak. Ezek a putri lakások a 2.5 méter átmérővel és 1.30—1.50 méter magassággal, a középen a tűzzel az ősembernek védelmet nyújtottak az idő viszontagságai ellen. Már az eddigi ásatások is elté­rést és megegyezést mutattak a pécska—számlaki Nagy-Sánc és a perjámosi sánchalom­­között. Azt, hogy van-e valami összefüggés a kettő között és milyen mértékben, a további ásatások vannak hivatva eldönteni és e tekintetben igen elő­­­nyös, hogy mindkét helyen az ása­tásokat Roska tanár végzi

Next