Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)
1924-04-01 / 71. szám
"** “ Arad 3, XXXXI. évf. 71. szám. Szerkesztőség /V 1797 /1 Arad, Acsev-patotfi Kiadóhiivatal Etdlv. Regele Ferdinand sa, (József föherceg*ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad Telefonszánt: Szerkesztőség és kiadóhivftfal 151. Ara 3 lej. 1924. április 1 Kedd ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN !Egész évre................... 800 Lej Fél évre .................. 300 Lej. Negyed évre .............150 Lej Havonta .................. 50 Lej. Hirdetés: díjszabás szerint. Megjelenti, a-rosta reggé! POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő : STAUBER JÓZSEF. * Egyes szám ára 3 lej, vasár«» 4 lej. Bucurestiben 50 banlot ttsbh. 0 ^ i? ă román—magyar gazdasági megegyezés. ^Érdekes részletek. — Kölcsönös engedékenység. — Betelek, záloglevelek és egyéb követelések fizetési kulcsa. — Jól járt, aki várt.) (Saját tudósítónktól.) A bucureştii román-magyar pénzügyi és gazdasági tárgyalások befejeződtek és a két szomszédos állam között végre tisztázódott sok vitás kérdés. Erdély és a Bánát figyelme a tárgyalás egész ideje alatt Bucureşti felé szerződött, ami érthető is, mert az ott történt megállapodások elsősorban az erdélyieket érdeklik. A tárgyalás anyagáról és a kötött megállapodásokról részletes és mindent kimerítően megmagyarázó kommüniké még nem jelent meg. Sablonos általános jellegű nyilaszkozat, pénzügyi tekintélyek elejtett rövid magyarázatai é® egy-egy lap többékevésbé homályos és tapogatódzó tudósítása látott csak napvilágot, de ezekből a közönség még mindedig nem tudhatta meg a bucureştiipénzügyi megegyezéseik részleteit. A Közlöny bucureştii tudósítója beszélgetést folytatott a konferencia egyik titkárával, aki részletesen informálta őt a pénzügyi egyezmény legfontosabb pontjairól. Az érdekes eredeti tudósítás a következő: — Nem óhajtom leközölni a felvett jegyzőkönyvek tartalmát mondotta az informátor, — mivel ezeket még ratifikálnikell a két állam kormányának és a román kormány úgyis kibocsát majd hivatalos kommünikét. A pénzügyi magállapodások Romániát érdeklő részei ezek: az 1918. október 31-ike előtti tartozások és követelések kiegyenlíítési kulcsa 2:1, vagyis minden két koronáért egy lejt kell fizetni. Az 1918. október 31. és 1919. március 20. közé eső tartozások éskövetelések Megyenítési kulcsa 4:1. 1919. március 20-ika utáni tartozások új tartozásoknak tekintendők. Természetesen az 1918. október 31-ike után keletkezett faldók és kamatok szintén 4:1 arányban lesznek elszámolva. Ennél a tárgyaló pontnál mintánkét fél engedményeket tett. Ugyanis a magyar megbízottak az 1918. október 31. előtt keletkezett követeléseket és tartozásokat akarták csak elismerni és az ezutáni összegeket új koronáknakakarták szerepeltetni, a román álláspont pedig arra szorítkozott, hogy a 2:1 arányú beváltást egész március 20-ig, a magyar bolsevizizmis kitöréséig kell kitolni. Amint a megállapodás mutatja, kölcsönöskoncessziókkal sikerült közmegelégedésre megoldani a kérdést. Ez a megállapodás nemcsak a takarékbetétekre, folyószámlákra és egyéb követelésekre vonatkozik, hanem vonatkozik a zár likrél lévő összegekre is, azonfolval a jeligés betétekre is, természetesen a jeligés betevőnek okmányokkal kell igazolnia magát, sőt vonatkozik még a biztosító intézeteikre is. Megegyezés történt a bankzáloglevelek és községi kötvények valorizálására is. Ezeket ugyanolyan kulcs mellett váltják be, mint a betéteket, vagyis 2:1 arányban. Az erdélyi jelzálogadósok és magánbankok kibocsátmányainaktulajdonosai az 1918. október 31. előtti tartozásaikért szintén minden két korona után egy lejt fizetnek. A letétekre vonatkozólag kölcsönös megállapodás jött létre és úgy a magyar ország mint a romániai betétesek minden nehézség nélkül hozzájuthatnak letéteikhez. A zálogleveleik átvételének és a jelzálogkölcsönök kiegyenlítésének műveletére — amint azt már publikálták — valószínűleg egy új bank alakul, de az sincs kizárva, hogy egy régi intézetet bíznak meg ezzel. Bucureştii pénzügyi szaktekintélyek azonban úgy vélekednek. Hogy ez nagyon nehézkes lesz, sokkal helyesebb lennie, ha az érdekelt intézetek kölcsönösen intéznék el egymás közt a differenciákat. Amint a tudósításból látható, a tárgyalás eredményével Erdély és a Bánát közönsége meg lehet elégedve. Most már csak formalitásokon múlik, hogy a bankműveletek meginduljanak. Mindeneselél igen helyesen cselekedjék az, aki megfogadta a románkormány intelmét és várt, mert most legalábbtekintélyes mennyiségű lejeket kap a forradalom előtti követeléséért. Sajnos, sokan belementek előzőleg olyan egyezménybe, hogy pesti takarékbetéteiknél egy koronáért csak 2—3 luj koronát kaptak. Ha valakinek 1918. október 31. előtti 100 ezer korona követelésig volt, azért most 50 ezer lejt kap. Akinek ugyanekkora öszszege 1919. március 20. előtti követelése van, az 25 ezer lejt. Most még csak a ratifikálás van hátra, ennek megtörténte után az erdélyiek végre hozzájuthatnak oly annyira nélkülözött pénzükhöz és remélhető, hogy ezáltal a mai feszült pénzügyi helyzet is lényegesen javulni fog. Feloszlatták a bécsi kommunista pártot (A bolsevista vezérek elfeasanáljára a szovjet pénzét.) Bécsből táviratoztak. A bécsi kommunista pártot a moszkvai kongresszus Határozata folytán feloszlatták, mert kiderült, hogy a bécsi kommunista vezérek a párt céljaira Moszkvából küldött hatalmas összegeket saját céljaikra használták fel. Kreszinszky beszéde Besszarábiáról Ragaszkodik a népszavazáshoz. — Békés módon barátságos megegyezést akar Romániával. — Nem törekszik Besszarábiát megtartani. "Bécsből táviratozzak. A román és orosz delegátusok első teljes ülésén megállapitották, hogy a konferencia ülésein felváltva a román és a® orosz delegátusok elnökölnek. Különböző adminisztratív kérdések letárgyalása után szóba kerültek a területi kérdések is, amelyekről Langa Rascanu, a román delegáció vezetője kijelentette, hogy nem tárgyalhat róluk, mert az orosz román határon nincsen olyan terület, amely vita tárgyát képezhetné. Majidl az elnöklő Kreszinszky, az orosz küldöttség vezetője olvasta fel nyilatkozatukat, amelyben tiltakozását fejezi ki Szovjet- Oroszország Besszarábia annektálása ellen. A román delegáció elnökének kijelentése után az ellentétek anynyira kiéleződek, hogy a konferencia megszakításától lehetett tartani. Kreszinszky felfüggesztette az ülést és a román delegáció egy külön szobát verni, hogy a tagok egymás között az adott szituációt megbeszéljék. Az orosz delegáció tagjai is megtárgyalták a helyzetet, majd azt a közvetítő indítványt tették a román bizottságnak, hogy ne szakítsák félbe a tárgyalásokat. A román megbízottak kijelentették, hogy álláspontjukon nem változtatnak, de hozzájárultak ahhoz, hogy a tárgyalásokat folytassák. , Kreszinszky beszéde. Bécsből táviratozzák. A román—orosz konferencia ülésén az orosz delegáció vezetője Besszarábia kérdéséről a következőket mondotta: — A Szovjet Unió sohasem adta beleegyezését Besszarábiának Romániához való csatolására és Besszarábia megszállását a terület jogtalan eltulajdonitásának tekinti. Téves a román kormánynak az az érve, hogy Besszarábia Romániához tartozott, ahonnan Oroszország 1878-ban elvette és ezáltal Besszarábia elvétele csak e Romániához való visszacsorletársa volna. Amikor Románia tarkban megszállotta Besszarábiát, uitatta a lakossággal, hogy a bevonulás csak átmeneti. Ugyanekkor az olasz, konzul közölte az orosz forradalmi csapatok hadvezetőségével, hogy a román bevonulás nem politikai jellegű, hanem tisztám azért történt, hogy a visszarábiai lakosság élelmezéséről gondoskojanak. Végül Averesev 1918. márciusában a szovjet képviselőivel szerződést írt alá, amelyben azt a kötelezettséget vállalta, hogy a román csapatokat két hónapon belül, visszavonja. A szovjetet a szomszédviszonylatok megállapításában a szépek önrendelkezési jogának elve vezeti és nem a történelmi jogok. Az a felfogása, hogy Besszarábia lakosságának magának kell dönteni sorsáról, hogy csatlakozik valahova vagy önálló marad*? A besszarábia, Országtanács. A román kormány azt kívev nyitja, hogy BesszarábiaRomániához csatlakozásának kérdését az Országtanács 1918. november 27-én hozott határozatával döntötte el. Ennek a döntésnek azonban semmiféle jogereje nincsen. A Sfatul Tarii-nak (Országtanas'vksemár csak jellegénél fogva sem volt joga, hogy olyan fontos kérdésben döntsön, minthogy csupán azért létesült, hogy Besszarábiiát a beszszarábiai alkotmányozó gyűlés egybehívásáig ideiglenesen igazgassa. A Sfatul Tarii 1918. november húszonhetedaki ülései a képviselőtestület munkáját szabályozó határozatok megsértésével folytak te. 162 tag közül a Romániához való feltétlen csatlakozás kérdésének eldöntésekor csupán negyvenhat tag vett részt az ülésen. Szavazás egyáltalában nem történt, dacára annak, hogy több képviselő tiltakozott az elfogadott határozatok ellen. Minthogy a román kormány tudta, hogy az óhajtott határozatot normális ülésen nem viheti keresztül a Sfatul Tariit nyomban éjszaka, amelyen a csatlakozásról szóló határozatot meghozták, feloszlatta. A határozat a román megszállás alatt jött létre. Kiseinev tele volt román csapatokkal, a Sfatul Tarii épületét román csapatok zárták körül és az épületben is magában egy román osztag tartózkodott. Ilyen körülmények között világos, hogy a Szovjet Unió a határozatokat nem tekinti a lakosság akaratnyilvánításánakés szükségesnek tartja Beszszarábia lakosságának népszavazását olyan feltételekkel azonban, amelyek biztosítanák az akaratnyilvánutás szabadságát