Aradi Közlöny, 1925. július (40. évfolyam, 134-159. szám)

1925-07-01 / 134. szám

1925. iulus IV Betörök amdálozása Timis darán. Hat betörés hét nap alatt. — A tet­tesek ismeretlenek. (Saját tudósitónktól.) Temes­vár közbiztonsága az utóbbi hetek­ben világvárosi nívóra emelke­dett. Napirenden vannak a lopá­sok és betörések és a szélhámo­sok, hamiskártyások és egyéb csirkefogók pompás talajra talál­tak. Az utolsó hét nap alatt nem kevesebb mint hat betöréses lo­pás, rablás történt, melyek közül különösen az alábbi k­ét eset emel­kedik ki vakmerőségével: Kuln János, gyárváros, nagy­­kereszt-utca 18. szám alatti laká­sába szombaton délután beállított két nagyon elegánsan öltözött fia­talemb­er s Kuhn eladó háztelke iránt érdeklődtek. Kijelentették, hogy hajlandók ezt megvenni és kérték, hogy mutassa meg nekik. Kuhn elindult a fiatalemberekkel, hogy a háza mellett lévő két üres telket megmutassa, de az egyik hirtelen visszamaradt. Kuhn a másik vevőnek megmutatta a tel­ket, de feltűnt neki, hogy ennek társa nem mutatkozik. Qyanit fo­gott és visszasietett a lakására, ahonnan a társ éppen egy nagy csomaggal akart elillani, de a cso­magot, minthogy munka közben meglepték, leejtette, futásnak eredt és fölugrott az indulófélben­­levő villamosra. Társa ezalatt­­szintén kereket oldott. A­ másik eset hősei valószínűleg azonosak Kuhn János vevőivel: Hehn János­­asztalos, aki nemrégen tért vissza Amerikából Kiskereszt-utca 3. sz. alatti házában lakik. Szombatról vasárnapra virradó éjjel eddig is­meretlen tettesek álk­ulcscsal be­hatoltak a Házba, benyitottak a család hálószobájába, az alvó há­zaspárt egy kábítószerrel elkábi­­tották s a lakás kifosztásához fog­tak. A kábítószer azonban nem volt elég erős, úgy hogy Hehn János hirtelen felébredt és rákiál­tott a rablókra: Ki az?, mire ezek megszöktek. Hehn utánuk vetette magát, de ezek az ajtót rázárták, úgy hogy hosszabb ideig tartott, míg az ablakon keresztül, a szom­szádok segítségével üldözőbe ve­hette a vakmerő rablókat, akik az éj leple alatt elmenekültek. Megállapítást nyert, hogy a rablóta Heln összes ékszereit és­­készpénzét 100.000 lej értékben valamint a pincéből az összes élel­m­iszereket magukkal vitték. Betörtek ezenkívül a Gyárvá­­­­ros—Baross-utcában Kocsuba , mérnök lakásába világos nappal, ide a tetteseket megzavarták, úgy ,hogy üres kézzel kellett távoz­­niok.­­ Vidák Henrik gyárvárosi, sorok­ uccai cipész műhelyében ugyancsak szombat éjjel jártak betörők. Kész cipőket és bőrárut loptak. A szomszédos pékműhely inasainak bemondása szerint a be­törést egyenruhás egyének követ­ték el s ugyancsak egyenruhás be­törők fosztották ki a Mercy-uccai „Juvelia“ ékszerüzlet kirakatát, a­mint azt már vasárnapi számunk­ban jelentettük. Végül Sibek­­Ágost erzsébet­városi vőföskereskedő Király-uc­­cai üzletének kirakatát dézsmál­ták m­eg eddig ismeretlen tette- 8 lv* Í°iQ(\ri K­ö­Z­l­ö­N­Y k kormány hozzájárni! ..... a királyhágói református püspökséghez Bukarestből jelentik. A kultuszminisz­ter előterjesztésére a minisztertanács hoz­­zájárult a királyhágómelléki református püspökség megalakításához. A kormány elhatározásáról táviratilag értesítették az erdélyi püspökségeket az­zal, hogy a püspökválasztás határidejét augusztus 15-re tűzték ki. 3 Elbiacsisztak a véndiákok• Az ötvenéves érettségi találkozó vasárnapi és­ hétfői ünnepségei. (Saját tudósítónktól­) A vén­­diákok ötven éves találkozójának a szombat esti bankettet követő vasárnapi ünnepségei impozáns külsőségek és megható bensősé­gei között folytak le. Az előre meghatározott program szerint a véndiákok, a betegen fekvő dr. Nemess Zsigmoms kivételével va­lamennyien, szám­szerint tizen­egyen részt vettek vasárnap­­dél­előtt 9 órakor a Minoriták tem­plomában tartott istentiszteleten, a misét Vadász János b­ágai es­peres-plébános, az egyik „Vén­­diák“ celebrálta’. Különös véletlen folytán az aradi kat­olikus gim­názium fiú- és lánynövendékinek szintén ekkor volt a Te Derámja. A mise előtt D*Aneré rendfőnök mondott pieseg Hangú prédikációt nagyszámú hallgatóság előtt. Fél­da gyanánt áhította az öreg jubi­lánsokat a fiatalok elé. A­ kóruson, a diákkal énekelt. A mise végez­tével a véndiákok átmentek a mi­norita atyákhoz, akik D‘An­dré tartományi főnök, Wild Endre és Harsány­ házfőnök vezetésével fogadták az aranyjubilánsokat. A jubilánsoknak megmutattak itt egy Hatvan év előtt készült rendi csoportképet, amelyen felismer­ték régi paptanáraikat. A minori­ta atyákhoz dr. Barabás Beri in­tézett ünnepi bégjét, m­egy itt­­ következik:! ~~~...... '*1 Főtisztelendő urak! Kedves atyánkfiai! Az Istennek felszen­telt templomából eljöttünk ide, az Isten szolgáinak szintén szent haj­lékába, hogy kegyeletes és hálás érzésünknek adjunk kifejezést az aradi Minorita-rend iránt. Önök tisztelendő urak méltó­ utódai ama­ nagyszerű minorita tanároknak, akik minket ezelőtt ötven és né­hány évek előtt több éven át ta­­nítottak, oktattak, neveltek’. Hogy milyen eredménnyel, annak élő és beszélő bizonyságai mi vagyunk, akik egy félszázadnak súlyos kü­z­delmei, sőt pusztító viharai után’ meg ál­lőttük helyünket, mert kivétel nélkül jelentékeny és fontos pozíciókat töl­töttünk be Aradnak közéletében, társadalmi téren, sőt az országos köztevékenység nyílt fórumán is. A hatalmas Istenhez felszállott hátalmánk után, öreg lelkünk hivő szavaival ide idézzük e szent fa­lak közé azok nevét és alakját, akik a mi egykori tanáraink vol­tak, s akik ezen minőségükben ál­dásos tanításaikkal országos, elis­merést és tiszteletet szereztek a Minorita-rendnek. Ezek közül ma már egy sincs életben, de itt van­nak önök, az ő méltó utódaik s amikor a nagy elődök szent ne­­­­veit áldó imádságba foglaltuk, ak-­­­kor, ösztzeborult, fejünket önök­­ előtt fiajtjuk m­ég; miért faljuk, érezzük és tudjuk, hogy szent hi­vatásaikban az ö­ngon­lékaikban, feladnak. ]■' 7 J «1 I _ Nemcsak mi kevesek Vagyunk Itt, de idetisért minket azok ér­deklődése is, kik előttünk és utá­nunk szívták magukba a minori­ták­ lelkűlét­ét , s ltt vart közöttünk azok szelleme is, akik elpihentek az élet küzdelmei és sorscsapások alatt, de egyéniségük és értékük folytatódik a leszárma­zókkal, a gyermekek és unokákban. Mind­ együtt dicsérjük az Urat és ma­gasztaljuk az ő nyájainak hivsé­­ges pásztorait. Mi már öreg em­berek vagyunk az Isten rendelése szerint. De csak látszatra-­ mert lelkeinkben­ ma is erőseknek érez­zük magunkat. Én azt tartom, nem az az öreg ember, aki úgy tudja, hogy messze van a bölcső­től, hanem az, aki érzi már, hogy­­közel van a sírhoz. Mi ezt még nem akarjuk érezni,­­ de erőtlen szemeinkkel látni akarjuk, hogy­ az utánunk következő nemzedék is megértette a krisztusi szózatot:] Emberek szeressétek egymást! Ne legyen egymás között faji, vallási, nemzeti különbség, ha­nem rólunk véve példát, kövessé­tek a szent tanítást, féljétek az Istent, szeressétek a Hazátokat, azt a földet, amely szült és nevelt é s mindenkor bátran tegyetek ta­núságot hitetek mellett. Valami­kor a mai jó’ minorita tanáraink ezzel fejezték be tanítási óráikat: „Fiaim csak jól tanuljatok!“ Mi most már visszafordítjuk e mon­dást és igy szólnk a minoriták­ utódaihoz: „Fiaim csak jól tanít­satok!“ Isten áldja önöket, emlé­kezzenek reánk. Áldott légyért volt tanáraink neve és emléke. Dr. Barabás beszédére a mi­norita rend nevében D'André rend főnök és Wild Endre válaszoltak. A véndiákok azután az udvaron­ csoportosan lefényképeztették magukat. Majd az egyik minorita pap elkísérte őket a kath. gimná­ziumba, ahol virággal feldíszített teremben várták őket a tanárok, tanárnők és negyven fehérruhás gimnázistalány. Itt dr.­­Kristóffy József volt magyar belügyminisz­ter mondott beszédet, amelyben a tanárokat arra buzdította, hogy a fiatalságot az életre neveljék. A véndiákok ezután megtekintet­ték a könyvtárt, a szertárt, a tor­natermet és több­ tantermet. In­nen a Moise Nicoara líceumba mentek át, ahol az intézet igaz­gatója, Crisan Ascaniu a lépcső­kön elébü­k sietve fogadta és a díszterembe kalauzolta őket. A­ jubilánsok közül Cure János gö­rög keleti lelkész, román nyelven és dr. Mandl Vilmos aradi ügy­véd magyar nyelvű beszédet mon­dottak, mire Crisan Ascaniu igaz­gató románul és Szántó Zsigmond tanár pedig magyarul válaszolt. Az öreg diákok utána megtekin­tették az osztályokat, ahol egy­koron tanultak­. A líceumból betegen fekvő is­kolatársuk, Dr. Nemess Zsig­­mon­d ügyvéd, volt országgyűlési képviselő lakására mentek. Ott újra csoportfelvételt csináltattak. Délben egy órakor társaseb­éden vettek részt a Vadászkürt étter­mében. Munkatársunk itt alkalmat keresett, hogy Kristóffy volt mi­niszterrel interjút csinálhasson. Kristóffy azonban kitért a nyilat­kozat elől azzal, hogy pusztán a Barátai körében tartózkodik, Ro­mánia vendége és politikai nyilat­kozatot nem kíván tenni. Este a Dácia kávéházban gyűltek össze baráti beszélgetésre. Hétfőn a délelőtt folyamán megtekintették a Kultúrpalotát, majd délebédre Barabás Béla vendégei voltak. Délután öt óráig maradt Barabás lakásán a jubilánsok társaságai, mindvégig jókedvben. Este ismét együtt vacsoráztak a vendégek a Vadászkürítőn és a késői éjsza-­­­káig elbeszélgettek a régi szép emlékekről. A­ vidéki vendégek­­ ma reggel mindannyian elutaztak. * Országos túsverseny­­ Aradon. fifőztes­­ a „timişoara! (tespesvári) Typograph dalkör.“ (Saj. tud.) Az „Aradi Gutenberg Dalkör“ múlt évi országos győ­zelme folytán az idén az aradi Kultúrpalotában folyt le a romániai nyomdászdalárdák versengése a a vándorserlegért. Aradon hosszú évtizedek óta nem volt a vasár­napi koncerthez hasonló nagyje­lentőségű zenei esemény, amely alkalomból a Kultúrpalota nagy­termét színültig megtöltő közön­­­ség soraiban ott láttuk nemcsak Arad, hanem Erdély, a régi ki­rályság, Bukovina dalkedvelőit is. A nemes versenyben, a szövetségi szabályok szerint, a győztes aradi dalárda nem vett részt Versenyző dalárdák voltak : a cluji (kolozs­vári) „Gutenberg Dalkör“, a timi­­soarai (temesvári) „Typograph Dal­kör“, és az oradea-marei (nagy­váradi) „Gutenberg Dalkör“. A verseny magas színvonalát a da­lárdák komoly felkészültsége biz­tosította. Dinamikai színezés, rit­mikus tagolás, frazírozás és szö­­vegkiejtés tekintetében nagyjából egyforma gondosságot tapasztal­tunk. Azonban a legfontosabb ze­nei követelmény: a végig tiszta hangvétel és a vokális (acapella) karének legkiemelkedőbb szép­sége, a harmóniák tömör ércként csengő tökéletes egysége, a me­lódia- és szólam-vonal nemes ve­zetése, szárnyaló erő, monumen­talitás, hangfény és melegség egyedül a győztes temesvári da­lárda szigorúan fegyelmezett pro­dukcióját („Dalra fiúk !“ Huber Károlytól) ékesítette. A Lipován , Atanáz, Fischer Ernő, Gellért Pál, dr. Mezey Zsigmond és Szab-­­­lóczk­y János tagokból álló zsűri szakvéleményét Mezey dr. hirdette ki, amelyet a közönség viharos lelkesedéssel vett tudomásul. Az estély hangversenyrészében aztán újból beigazolódott, hogy a Ko­vács karmester biztos vezénylete alatt álló aradi nyomdász-dalárda

Next