Aradi Közlöny, 1926. november (41. évfolyam, 248-271. szám)
1926-11-03 / 248. szám
M 7 () Xh Arad, XXXXI. évf 348. szám Egyas példiaj 4rl 5 lejavasirMl s lej 1926 november 3. Szerda Szerkesztőség: Arad, Atsev.-palota. Kiadóhivatal s Aradi Nyomda Vállalat, Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József fflherceg ut) Sürgönyeim: Közlöny, Arad Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151 Megjelenik naponta repeL 'Ibi nanf POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELÖFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egek. erre Fél évre ... Negyed étre Havonta ... 960 Lej 480 Lej 240 Lej 80 Lejirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 bánival több get, depressziót és kedvetlenséget okoznak, mert a polgárok tudják és remélik, hogy egy államnak nem lehet célja az, hogy lakosai nyugalmát megzavarja, ellenben látják, hogy ebben az államban a gépezet minden apró csavarja önálló munkát akar végezni és arra törekszik, hogy minél jobban megzavarja a polgárság és az államgépezet harmonikus együttműködését. Románia polgársága egyre vágyik, hagyják nyugodtan dolgozni és a hivatalnokok ne fejtsenek ki csodálatos találékonyságot abban, hogy mivel lehetne a lakosság békéjét megzavarni. Sok válságot és sok szenvedést átélt adófizető polgárai vagyunk ennek az államnak. Érdekünk az, hogy az ország naggyá, erőssé fejlődjék, de ezt csak nyugodt, békés munkával érhetjük el. Dolgozni akarunk! Nem pedig jelentkezni, jelentkezni és jelentkezni. Jelentkezni! ! Mint egy váltóikra nehezedő szulyos teher, amely akadályozza mozsgásunkat, mint egy oryarázásra is váró kérdő- és felkiáltójel, amely falunkat állja, belekiált elünkbe, megzavarja nyugalmunkat munkánkat és álmunkat, amely plakátok fekete betűiről rikolt reáni és belelorakódik a napilapok birsze dal közé és mindenütt felénk kiáltva a kálváriajárást jelentő szót: jékezni! 1 ! Jelentkezni egyszer, tízszer, százszor. Letenni kezünkből a kalapácsot, otthagyni az íróasztalunkat, eltávozni boltjainkból, családunktól, munkánktól és mindentől, amiért és amiből élünk és menni jelentkezni. Mintha a halom idegeket roncsoló réme szülte volna ezt az epidémiát, a túlzott bürokráciának ezt az üldözési mániáját, amely nyilván akarja tartani lélegzetünket, életünket, minden mozdulatainkat és amely logikátlan, mint minden túlzás és kínos, mint minden logikátlanság. Talán túlontúl sok a hivatalnoka Romániának, akiket foglalkoztatni kell és foglalkozásuk nem merül ki abban, hogy megkönnyítse az ország polgárainak életét, hozzásegítsék az olyan nagyon vágyott nyugalomhoz, hanem arra terjed, hogy jelentkezésre hívjanak fel mindig és mindenkit, aki itt élni és mozogni akar. Boldog az azállam, amelynek polgársága békében, nyugodtan élhet, nem zavarja semmiféle diszharmónia foglalkozásában, amelynek adófizetője avval a biztos tudattal hajthatja álomra fejét, hogy megtette kötelességét az állammal szemben és joga van a nyugalomhoz, mert az állam által, általa és minden polgár által fizetett hivatalnoki kar őrködik nyugalma felett. És másnap és mindennap olvassa a plakátokat, a híreket: jelentkezni! Egyik nap a lakóknak, másik nap a háztulajdonosoknak. Majd a hadviselteknek, a telektulajdonosoknak s isten tudja, még kiknek. Ma jelentkezzenek az állampolgárok, holnap akik nem azok, jöjjenek holnapután az autók tulajdonosai, sorakozzanak az irodák drága időket elrabló előszobáiban a biciklisták, lótartógazdák, vendéglősök és akiknek nincs vendéglőjük. Várjanak míg rájuk kerül a sor azok, akik még nem jelentkeztek és: Jelentkezni! Jelentkezni! Jelentkezni! Miért? Erre a kérdésre senki sem adhatja meg a választ. Miért pazarolják a hivatalnokok energiájukat arra, hogy a polgárságot zaklassák? Vájjon mit akarnak elérni azzal hogy az ország lakosságát egy napig se hagyják nyugodtan? Azt hiszik talán, hogy ezzel kifejlesztik a hivatalok iránti tekintélyeket? Nem Csak ellenszenvet, eégedetlensé(Saját tudósítóinktól.) Egy esztendő leforgása alatt immár a negyedik merényletet követik el a Duce ellen. Maguk a merénylők ugyan exaltált rajongók, akik halálraszántan állnak a diktátor robogó autója elé, de a revolverek és bombák dörrenése nem az anarchisták, vagy nihilisták memorrióját jelenti. A fascista diktatúra és altalában a diktatúra létjogosultságát tagadják ezek a sűrük megismételt, drasztikus tiltakozások. A feketeingesek véres borjának visszhangjai, ezek az e . szerencsés kimenetelű dör- Atösek, amelyek a demokratikus, polgári államszervezet olasz ínyeinek türelmetlenségét jelzik a soviniszta terror mindenkit lenyűgöző, de nem a népben gyökerező megnyilvánulásaival szemben.A tegnapi, negyedik merénylet is, sikertelen maradt: a Dúc® ■ melléről pattant le a merénylő golyója, amelyet állítólag egy bronz érdemrend tett ártalmatlanná, ha csak nem valami páncéling. A revolveres merénylőt ezúttal ott a helyszínen felkoncolta a fascisták felbőszült tömege. A miniszterelnök ellen elkövetett merénylet lefolyásáról és az azt követő eseményekről az alábbi távirataink számolnak be. Két revolverlövés. (Bologna, november 2.) Tegnap reggel Bolognába érkezett Mussolini miniszterelnök, akit egy tudományos kongresszus megnyitására hívtak oda. A megnyitási ünnepség délután folyt le és a Programm szerint a bolognai Stadion megnyitására került volna azután a sor. Mussolini este 6 óra előtt lépett ki a városháza épületéből ahol a kongresszus Molyt és autójába szállt, majd az út mentén kétoldalt sorakozó és lelkesen éljenző tömeg között megindult az autó a mosolyogva integető miniszterelnökkel. Amikor az autó a Via Independanza elejére ért, a kordont egy 16—18 évesnek látszó, rendkívül izgatottan viselkedő fiatalember törte át és egyenesen Mussolini arcokocsija elé szaladt. Az autó ebben a pillanatban ért az ucca kanyarulatához és a soffőr lassított anélkül, hogy a kocsi felé rohanó fiatalembert észre vette volna. Pillanatok leforgása alatt a fiatalember az autóhoz ért és pár lépés távolságról rásütötte revolverét a miniszterelnökre, óriási kavarodás támadt. A kordont őrző karabinerik és feketeingesek nyomban rávetették magukat a merénylőre, mielőtt az mégegyszer elsüthette volna fegyverét. Rohamkéseikkel összeszurkálták a földön fetrengő fiatalembert, aki azonban még egy golyót küldött a diktátor felé. Sértetlen a diktátor. Az első golyó Mussolinit a bal mellén találta, a szív fölött, a tüdőcsúcs tájékán ütődött a diktátor testéhez, de a mellén levő Mauricuis-érdemrend kemény bronzérméről oldalra pattant és Mussolini mellett ülő polgármester kabátja ujját is súrolta. A második lövés egyáltalán nem közelítette meg az autó utasait. Mussolini azonnal megállíttatta a gépkocsit és érdeklődött a merénylő után. Látta, amint a feldühödött tömeg rugdossa, szurkálja és fojtogatja a fiatalembert, majd mikor a dolgok kimeneteléről értesült, parancsot, adóit a továbbindulásra. A diktátor az egész idő alatt a legnagyobb hidegvérrel viselkedett. A vasúti állomáson a tisztekkel hosszasabban elbeszélgetett, de ei.r.'hfcst sem tett a merényletről. — Pogrammját megváltozatva, azoma’ elutazott Bolognából. A merénylő mártírhalála. Amikor a merénylő fiatalember áttörte a kordont és a miniszterelnök autója felé rohant, a rendet fenntartó fascista ifjak nyomban tisztában voltak a szándékával s azonnal utána rohantak. Az első lövés után a földre tepertek, majd mikor a második is eldördült, rohamkésekkel szurkálták a hátát és a nyakát. Másfél perc alatt meglincselték a szerencsétlent, akinek testén cafatokban lógott a hús. A fascisták dühe szinte felismerhetetlenségig mészárolta össze a fiatal gyerek testét, amikor az már régen nem élt. Ki volt a merénylő?. (Róma, november 2.) Megállapította a vizsgálat, hogy a merénylőt Antonio Zamboninak hívják és mindössze csak 15 éves, gimnáziumi tanuló. A személyazonosságra úgy jöttek rá, hogy a bolognai rendőrségen a késő esti órákban megjelent Pietro Zamtyni könyvnyomdász és bejelentte, hogy 15 éves fia, aki a ke.. délelőtti órákban elment hazulról, késő estig nem tért vissza. Megmutatták az apának a merénylő hulláját és a nyomdász a megcsonkított halottban borzadva ismerte fel fiát. Fascista volt a merénylő A vizsgálat megállapította, hogy a merénylő az ifjú fascisták szervezetének volt a tagja és egy fascista sportegyesülethez tartozott. Apja régebben anarchista volt, de sohasem fejtett ki felforgató tevékenységet. A merénylő egész családját letartóztatták. Essasio Zamboni, a merénylő bátyja kijelentette, hogy nem érti öccse cselekedetét, mert hiszen az egész családja a fascisták szervezetéhez tartozik. A rettenhetetlen duce. (Róma, november 2.) Grandi külügyminiszter, aki Bologna polgármesterével együtt Mussolini autójában ült a merénylet idején, elbeszéli, hogy az első lövés az uaccakanyarodásnál érte az autót. Izgatottan fordult Mussolinihez és aggódva kérdezte, megsebesült-e. A Duce mosolyogva válaszolt: — Nincs semmi bajom — majd határozott hangon hozzátette: — Senki se veszítse el a fejét! Amikor a tömeg a merénylőre vetette magát, a miniszterelnök mosolyogva, nyugodtan folytatta tovább az útját. — Sohasem láttam még ilyen derültnek — mondotta Grandi. Bosszú a merényletért. A Mussolini ellen,a merénylet Hírét tegnap este tudták meg Róma- Merénylet Mussolini olasz miniszterelnök ellen Egy tizenöt éves ifjú fascista rálőtt a Dúcéra, aki azonban sértetlen marradt. A fascisták borzalmas módon meglincselték a fiatal merénylőt. Lapunk mai száma 10 oldal.