Aradi Közlöny, 1928. február (43. évfolyam, 25-48. szám)

1928-02-01 / 25. szám

1928 feb­rumT­f. * K' d­í S 0 H 7 ­ írvA. Pop C. István Aradra érkezett és nyilatkozott az Aradi Közlönynek. A iasi-i nagygyűlés. — Mihalache incidense. — Mikor kerül kormányba a nemzeti­ parasztpárt. — Az aradmegyei tagozat értekezlete. — Jelölések a megyei tanácsválasztásra. (Arad, január 31.) Dr. Pop C. István volt miniszter, képviselő, a nemzeti­ parasztpárt aradmegyei tagozatának elnöke részt vett az immár híressé vált iasi-i nagygyűlésen, maro­­dott ott egy fulrináns beszédet vonatra ült, egész éjjel utazott, ma reggel Aradra érke­zett, délelőtt elnökölt az aradmegyei tagozat értekezletén, délután ötkor pedig ott ült a Dá­ciában és teljes odaadással keverte a kártyát, s derűseket nevetve — nyerésben volt — a jó­s uzsonnás alsóshoz. Ez a törhetetlen tempóbí­­rás, nyugalmas derű, az erő öntudata jellemzi talán legjobban az ősz aradi pártvezért, sőt magát a hatalom után nyúló nemzeti-paraszt­­pártot is. Kifejelt zaja vette körül az asztalt, amely így veszedelmesen szimbolizálta­ a most folyó nagy politikai kártyapartit. Az volt csu­pán a különbség, hogy itt a kávéházban Piat­­inik-féle kártyákkal folyt a játék, az igaz, hogy szintén komolyan és nagy győzni akarással. A magyar kisebbség is képviseltette magát a­­nagy csatán Czárán Jánossal. Dr. Nagy Sán­dor angol pipája is előtünedezett, de m­ár in­kább a háttérből, dr. Hotonaini pedig a nem-­­zeti-parasztpárti, frontot erősítette. A vezér­­nehéz szívvel hagyta el helyét és magában a ■jótékony nirvánába ajánlott bizonyára minden újságírót, de dr. Bolloc Elek hajlandónak mu­tatkozott helyette „beszállni“ a játékba és igy a szomszédos asztalnál, egy befejezett és el­hagyott sakkparti romjai felett elkezdtünk be­szélgetni a másik nagy játszma, a politika leg­újabb eseményeiről. A iasi-i gyűlésről a kor­­m­ánybuktató akcióról, a Mihalache-incidens­­ről és sok másról. — A iasi-i nagygyűlés — kezdte dr. Pop C. István — gyönyörű és impozáns lefolyású volt és most már a kormány is beláthatja, hogy félre kell állnia. De félreállásra kell, hogy kényszerítse az egyre növekvő gazda­sági krízis, amelyet nem tud megoldani. Hiá­ba próbált bennünket a kormány, mint bolse­vistákat beállítani a külföld előtt, ez a vá­lal­­kozás szomorú kudarcot vallott, d­e ép ily fias­kóval végződött a Micescu—Istrati-féle vállal­kozás is, amely itthon akarta befeketíteni a nemzeti­ parasztpártot a tömegek előtt. A világ ma már tudja, hogy kik vagyunk, hogy meny­nyire kompetensek vagyunk és a kormány egyre nevetségesebbé les­z mindenki ellőtt, furcsa kisérletezéseivel. — Hogy mikor kerülünk uralomra?... Hát jóslásokba nem lehet bocsátkozni. — moso­lyog az ősz pártvezér — de azt hiszem, na­gyon hamarosan. Most van az év eleje, min­den állam berendezkedik az új gazdasági évre, ennek kell történnie itt is. Az iniciatíva pedig nálunk van. Végzetes hiba volna az országra, elmérg­esíteni a helyzetet és meghiúsítani ez eredményes munkát, amikor itt állunk a fran­cia választások előtt, amely óriási hatással lesz nemcsak az európai konstellációra, ha­nem az általános közgazdasági helyzetre, is. — Mi is volt kegyelmes, uram az a Miha­­lache-féle incidens? — Nem tudni most még biztosan, hogy kormányintézkedésre-e, vagy privát buzga­lomból egyes közegek" meg akarták akadá­lyozni a lasi-i nagygyűlést, illetve annak mé­reteit szándékoztak lecsökkenteni. Amikor Mi­­­­hala ehe szombaton értesült arról hogy a né­­­pet nem akarják lasiba beengedni, Macarescu képviselővel autón kihajtott a vámsorompók­­raoz, hogy közbelépjen. Az eredmény az lett, kihogy összetűzött a csendőrséggel amely ösz­­­szetörte az autó ablakait, amitől Macarescu könnyebben megsebesült. Mihalache azonnal­­jelentette az esetet a belügyminiszternek, aki rögtön intézkedett és a csendőröket elparan­csolták. Franasovici államtitkár személyesen, is eljött és bocsánatot kért Mihalache­től és Macarescutól. — Volna valami egyéb közleni valója az Aradi Közlöny számára? — kérdeztem. — Nincs. Én olyan vagyok, mint a jó diák, csak a kérdésekre felelek. Nevetve állt fel és megerőltette, hogy a párt aradmegyei vezetősége ma ülést tartott, meilyen elhatározták nagy lelkesedéssel, hogy táviratilag üd­vözlik Maniu Gyulát, aki mögé mindenre elszánt harckészséggel sorakozik az arad megyei tagozat. A végrehajtó­ bizottság értesülésünk szerint elkészítette a február 20-ai megyei választásokba aj jelölési terveze­tet. Az eddigi kombinációk szerint körülbelül a következőket jelöli a nemzeti­ parasztpárt: Pop C. István dr. v. miniszter. Vlad Alaxandru ezredes. Marsieu Iustini dr.. Popo­­vici Sever dr., Papp Tivadar dr.. Ghera Já­nos, Simandan György, Ardelean Traian, Gri­­gorovici István dr„ ^ jnirchici^ ^ József dr., Érett nyu­gatiiiiiiai a mai napon megérkezett és mim­den jobb üzletben kapható. Demian Simíon dr., Peckenle Mihály, Buste Cornél dr., Oroan Mitru, Baltól György, Bara József, Boc loan, Sándor loan, Budiu Pavel Seran loan. Lazar Romulus dr., öarsan loan dr., Burza loan. Mihuc loan, Birtolonu Aurél Bencecan Petra, lanota Iosif, Grisan. György, Vale Nicolae, Curia loam Sándor Flora, Giur­giu loan, Bogdan Pavel* Carla Mihály. Grozdal A. dr.,‘ Cladovan Petru. Pállffy Bálint. Ádárn Miklós, Floresca Áron, Panadan loca. Chirilla Iustin, Dragau Todor, Ladar loan. Imbroane ’Alexandra, Mara Ivan, Morar Miklós. Tor­tól Arkadie. Canea Adrean. Ezen a listán, azonban valószínűen még változtatás történik. Dr. Pop-Csicsó már a kártyaasztalnál állt. — Hallja, — szólt hozzám és közben tré­fás aggodalommal nézett a táblára — ha köz­ben vesztettem, a Közlönyön hajtom be. — Nem hinném — önérzeteskedett dr. Bolloc és felkelt, hogy átadja a helyet a volt miniszternek — legyen nyugodt nyertem neki. Halk nevetés vibrált végiig. Új játszma kezdődött. Dr. Pap C. István anekdotázva nagy szakértelemmel keverte a kártyát... Fóthy Ernő. A párisi zsidók tiltakoznak a romániai zsidóü­ldözések ellen. (Az Aradi Közlöny párisi tudó­sítójának távirata.) A franciaországi zsidó egyesületek Párisban nagyszabású gyű­lést tartottak, amelyen tiltakoztak a romániai zsidók sanyargatása ellen. Több ízben felszó­lalt a gyűlésen Henry Paine, a kamara alelnö­­ke, Marc­ Langnier a kisebbségi szerződések volt parlamenti előadója és Leon Blum képviselő. A gyűlésen viharos jelene­tek törtek ki, miután­ a megjelent, román diákok közbeszólásokkal zavarták meg több­ször a s­zónokokat. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kimondották, hogy til­takoznak a romániai kisebbségeket üldöző po­litika ellen. Helybenhagyták Mandlné gyilkosainak hitelt’OrtÁCör’ A gyilkosság két vádlottját vasraverve vitték a timisoarai táblához.­­ A megszökött Albert Antal felebbezését nem tárgyalta a bíróság. (Arad, január 31.) A timisoarai (temesvári) tábla felső fokon má­r foglalkozott özv. Mandl Vilmosné kegyetlen gyilkosainak, Albert Pé­ter, Albert Antal és Mislay Sándor bűnperé­vel Mint még bizonyára élénk emlékezetben van, a három elvetemült fiatalember 1927. feb­ruár 9-én előre megfontolt szándékkal éjsza­kának idején behatott a 70 esztendős matróna hálószobájába, akit hárman megfojtottak, aztán a szekrényeket feltörve, különböző érté­kes holmit raboltak el. A gyanú nyomban Mandlné cselédjének, Albert Juliskának húsz éves bátyjára, Albert Péter foglalkozásnélküli cipész segédre, ennek unokatestvérére, a 19 éves Albert Antal lakatossegédre és közös ba­rátjukra, Mislay Sándor munkanélküli aradi suhancra hárult, akik a bűntényt megelőzően sűrűn megfordultak Mandlné lakásán. A rend­őrség — mint ismeretes — Albert Juliskát nyomban letartóztatta, aki azonban nem tu­dott felvilágosítással szolgálni, mert — mint utóbb kiderült — a gyilkosok nem i­s avatták be a 16 éves leányt bűnös tervükbe. Mind­azonáltal az aradi ügyészség az elfogott és tettüket beismert rabllógyilkoso­kon kívül Al­bert Juliskát is vád alá helyezte, akit azonban­­az aradi törvényszék az elmúlt év szeptembe­rében tartott főtárgyaláson bizonyítékok hiá­nyában felmentett, míg Albert Antalt em­ber­­öléssel párosult rablás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért 12 esztendei fegyházra ítélte, Mislayra 10 évi, Albert Péterre pedig 3 évi fegyházat mért. Lupsa János társuk, akire egészen mellékes szerep jutott s mindössze a rablott holmik értékesítésében segédkezett, csak három hónapi fogházat kapott s bünteté­sét az elszenvedett vizsgálati fogsággal kitöl­töttnek vették. Az elitélt vádlottak felebbezése folytán a megdöbbentő bűntény ügye felsőbb fokon ma a timisoarai (temesvári) tábla Fehér Antal dr. tanácsa elé került A tulajdonképekűi tettes, Albert Antal néhány héttel ezelőtt — mint azt az Aradi Közlöny akkoriban meg is írta — megszökött az aradi ügyészség fogházából. A másik két vádlottat két börtönőr, nehéz bilin­csekbe verve kísérte át tegnap Timisoarára (Temesvárra). A táblai tárgyaláson Albert Péter és Mislay Sándor tagadták, hogy a gyil­kosságban közvetlen részt vettek volna s azt állították, hogy a gyilkosságot Albert Antal egymaga hajtotta végre. Mindketten alibit is igyekeztek igazolni s azt panaszolták, hogy az aradi törvényszéken nem hallgatták ki tanúi­kat, akikkel igazolhatták volna, hol töltötték a kérdéses véres­ éjszakát. A vádlottakat Co­­tioiu Romulus dr. aradi ügyvéd védte, aki a minősítés enyhítését és a büntetés leszállítását kérte, mert szerinte a gyilkosság összes kö­rülményei azt bizonyítják, hogy a vádlottak nem szándékoztak gyilkolni. özv. Mardinét csak a védekezésre alkalmatlanná akarták tenni s ezért tömték be a száját és­ kötözték össze nadrágszíjjal kezeit- lorrescu főügyész­­helyettes a törvényszéki ítélet helybenhagyá­sát kérte. A tábla rövid tanácskozás után a felebbezést elutasította s helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mislay a semmí­tő­­székhez felebbezett, míg Albert Péter megnyu­godott az ítéletben. Albert Antal felebbezését, minthogy a vádlott szökésben van, ugyanek­kor nem tárgyalta a timisoarai (temesvári) tábla. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦O­— Telefonösszeköttetés Anglia és Ma­gyarország között. Budapestről jelentik: Hol­naptól kezdve minden magyar városból lehet közvetlen beszélgetést folytatni Anglia vala­mennyi városával. SCHNITZLER ARTUR nagy műve Ilimen AZ APOLLÓBAN.

Next