Aradi Közlöny, 1928. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)

1928-08-01 / 170. szám

IPIQ 88 atríresztes­­. Horvátország­ megtagadja az adófizetést. Hallatlan izgalom Zágrábban a kormány intézkedései miatt. Tüvéres kezű kormány ártatlanokat gyilkoltatok Zágráb utcáin.“ — Radics állapota nagyon súlyos. (Az­­Aradi Közlöny belgrádi tudósító já­róik távirata.) A Korosec kormány kinevezés­t a horvátok nagy izgalommal fogadták. Jel­lemző a hangulatra Pribicsevics Szivetozár nyilatkozata, akii többek között kijelentette, hogy Koncisiec kinevezése provokációt jelent a körváltókkal szemben. Belg­rád rövidlátó és a katasztrófa felé rohant Ami a parasztdemok­rata koalíció akcióját illeti azt mondotta: " A tettesek mindennél világosabban fog­nak beszélni. Pribicsevics az események hatása alatt végleg elhagyta Belgrádot és Zágrábba köl­tözött. A politikai köreikben elterjedt hírek sze­rint Zágráb eddig még soha nem tapasztalt retorzióra készül. Az első lépés állítólag az lesz, hogy Horvátországban ezentúl se­nki sem fog adót fizetni Az ellenzék részéről már töb­ben nyilatkoztak az új kormányról. Wilder­­Vecseszk­aiv kijelentette, hogy a horvátok elfo­gadják az eléjük diabolit keztyűt és most már cs­ak az Úristen tudja, mi foig következni. A zágrábi jelentések szerint most, a vál­ság huszonnegyedik napján, amely egy véres" miniszter kormány rájutásá­r­a­l fejeződik be, senki sem tudja a horvátiakat meggyőzni, hogy nem bolondot járatnak velük ilyen tragikus pillanatokban, mert Koroijecnek azt a lehető­ség­ét nyújtani, hogy mindezek után a minisz­terelnökséggel tüntetik ki nem jelent mást, mint a horvátok legvéresebb megsértését és a horvát nép megalázását. Jel­­an Belgrad! Majd megfizetünk érdemeid szerinti A Hrvat, a horvát föderalisták lapja: „Kesztyűt dobtak a horvátoknak" címmel a következőket írja: Kétségtelen, hogy ebben az országban nem létezhet más kormány, mint a quadrille kor­mánya, amely utolsó figurájában, az Obznana ütemeire táncol. Nem félünk tőlük.! Eláraszt­hatják Európát egész ezredzs­aló Nincsicscsel, hogy bolsevista veszedelemről rémi:" Nist ter­jesszen, mindez nem fog használni, mert Európa ismeri őket. Amikor a hntorv­átok látják a tülekedést, amely a jászol körül folyik, ak­ikor a következő közmondás jut eszükbe: Perdittio tua ex te Israel! A szerbek sohasem fogják ezt az államot megmenteni, mert aki ezt akarja, szükséges, hogy elegendő dózis erkölcsösen rendelkezzék. Mindezt azonban a szerbek és a szlovén néppárt nélkülözni kény­telen. Ezek a vámpírok nem látják, milyen ka­tasztrófába kergetik az országot. A pártonkívüli Oozor így ír: Amikor Draskovics minisztert meggyilkol­ták, a parlamentiből egy egész pártot dobtak ki, bár megállapítást nyert, hogy ennek a párt­nak semmi­­köze sem volt a gyilkossághoz. Amikor Kovácsevics tábornokot meggyilkol­ták, elzárták a bolgár határt, bár nem lehetett megálapítatni, hogy a bolgár kormány részes volna a gyilkosságban. Amikor Lazics ellen merényletet­­követtek el, az összes bolgár emigránsokat internálták, bár kétségtelen, hogy a merénylő személyi motívumokból kö­vette el a merényletet. Amikor pedig Radicsot és Baszaricseket meggyilkolták, a véreskezű kormány ártatlan embereket gyilkoltatott Zág­ráb utcáin. Nem volna-e tehát célszerű az ellenzék követelése, hogy az egés­z radikális pártit dobják ki a parlamentből, mikor tudvalevő, hogy a merényletet előkészítették, bejelentet­ték, végrehajtották és helyesléssel tudomásul vették a parlamentben. És mindezek után nem­­csak, hogy a kormány és a parlament sem­miféle elégtételt nem adott a horvátoknak, hanem a kormány élére visszatért ugyanaz a dr. Korosec, aki a merénylet idején idei mi­­ni­s­zte­r volt. Az a parlament, amely hamis statisztika, terror segítségével, szavazógolyók átöntésével fut össze, nem parlament többé, hanem párt­­politikusok gyülekezete, akik a hatalmat ke­zükbe ragadták. Ezt nemcsak mi látjuk, de látja egész Európa és ha­ nem akarjuk el­veszteni egész hitelünket a külföldön, távolít­suk el ezt a parlamentet az alkotmány reví­ziójával, úgy, hogy akkor tényleg parlamen­táris monarchia és nem pártpolitikus oli­garcháiké lesz az ország. Az esti zágrábi jelentések szerint a rend­őrség ma este hat macedónt tartóztatott le, azzal a gyanúival terhelve, hogy Pribicsevics ellen merényletet akartak elkövetni. Radius hozzátartozóinak kívánságára teg­nap megérkezett dr. Singer bécsi egyetemi ta­nár, aki megállapította, hogy a pártvezér álla­pota még mindig súlyos és ezért a legna­gyobb nyugalomra van szüksége. A Röntgen vizsgálat megállapította, hogy Radics bartüde­­jén a gyulladás tünetei némileg visszafejlődtek. Belgrádi újabb jelentések szerint Radics állapota nagyon súlyos. A nagybeteg politikus láza 39 fok, érve­rése a délután 140 volt. 1 MA, SZERDÁN: 1 MAROSPARtI APOLLÓBAN V* 10-kor 5, 7 és ’^10-kor VERA MIRZEWA Modern bűnügyi dráma. Varsó és Nizza legszebb részei. Rendes olcsó hely árakkal. ELKÉPZELHETETLEN MERÉSZ PRODUKCIÓKAT MUTAT BE MR.HOWING A VILÁG LEGELSŐ KÖTÉLTÁNCOSA LEGKÖZELEBB A MAROS MOZGÓBAN. 1 Jent Emberélet veszélyben,­­ Luciano Albertins legszebb filmje. Útközben. Irta: FEDÁK SÁRI. Feljegyzéseim életemről s eddigi pályafutá­somról. János vitéz. Ezekben a nehéz időkben volt 1904 novem­ber 18-án a János vitéz premierje. Mintha csak Isten,­ le akart voln nézni rám, mintha csak valamivel kárpótolni akart volna a sok fájdalomért és a sok megaláztatásért, melyben részem volt. De hadd kezdjem az egész János vitézt elölről. Kassán vendégszerepeltem, hová elvittem magammal a János vitéz szövegkönyvét, me­lyet Bakonyi Károly adott elolvasás végett El voltam bűvölve. Csupán csak sehogy sem tud­tam elképzelni, hogy hogy lehet a szerepet egy nőnek eljátszani. Viszont meg a szerep olyan nagyszerű és édes volt, hogy azt sem igen tudtam elképzelni, hogy bárkinek odaad­nám és lemondanék róla. Miikor Pestre vissza­jöttem, azt mondja nekem Beöthy: — Valamelyik nap felhozom hozzád Ka­­csóh Pongrácot és el fogja nekünk muzsikálni a János vitéz zenéjét. A szövegtől el voltam ragadtatva, de ar­ról hallani sem akartam, hogy a muzsikáját Kacsóh írja. Azt mondom Beöthynek: — Én nem ha­lllgatom meg. Nem vagyok rá kiváncsi. Azt mondod, hogy Kacsóh har­minc éves. Hát hét volt idáig, miért nem irt eddig semmit, soha sem is hallottam a zenéjé­ről. Most kezd egyszerre komponálni? Az nem tehet jó. Nekem nem kell, Írass hozzá zenét Ruszkával. ■— Te bolond! A János vitéz zenéje már készen van. Az vagy jó, vagy nem­ jó, de azt most nem lehet egy másik zeneszerzővel meg­íratni — felelte Beöthy mérgesen. Nem bírt rávenni, hogy a zenét meghall­gassam. Míg egy, szép napon aztán mégis csak felhozta Kacsóht. Nem szégyellem beval­lani, hogy hallani sem akartam Kacsóhról, mert hűséges és szolidáris természet lévén, ra­gaszkodtam az én Ruszka barátomhoz és ze­nesze­rzőmhöz. Meg voltam győződve, hogy soha nem irhat nekem már az életben más­valaki muzsikát, mint Huszka Jenő. Szóval Beöthy felhozta Kacsóht, ki akkor még nagy bajuszt viselt és az arca fakó volt. Leült a zon­gorához és elkezdett játszani. De valami fel­séges szépen zongorázott. A rekedt kis hang­jával, de tökéletes énektudásával elkezdte éne­kelni: Az én nevem, az én nevem. Kukorica Kukorica János... Azután egyik számot a má­sik után: Én vagyok a bojtár gyerek... Mikor a finálét játszotta, hogy: Megálmodtam réges­­régen, te leszel az üdvösségem... akikor már na­gyon előre hajolva ültem a székemen és Be­öthy mosolyogva simí­lgatta a bajuszát, me­gint csak fütyülve, aztán nagy lelkesedéssel énekelni kezdett, mit azonnal kikértem ma­gamnak, mert semmi hallása nem lévén, elron­totta az összes illúzióimat. Csodálatos, hogy Beöthynek semmi hallása nincsen és talán sen­ki úgy a világon nem érzi a muzsikát mint ő. Soha sem téved. Amit ő érez, hogy ó, abba ne szóljon bele senki, mert az tényleg nagyszerű. A János vitéz muzsikájától el voltam bűvölve, ami igazán nem volt nagy kunszt. Azután kis szereposztási vitáik keletkeztek, Beöthy ugyan­is semmi áron nem akarta velem játszatni a címszerepet, die­­­okat és a királyi ki­sasz­­szonyt egy személyben. Nem tágított h­ogy egy nő ezt a szerepet nem játszhatja. Én is ugyanazon véleményen voltam, de nem volnék színésznő, ha azért nem gondoltam volna, hogy talán valahogy mégis csak meg lehetne a kérdést oldani, mert halálomig fájna, ha ezt a szerepemet nem tudnám eljátszani. Mikor­­ azonban meghallottam Beöthy­től a Takács Mi­­­­hály nevét, akkor mégis csak nagy zavarban voltam, mert a nagy baritonistával, hatalmas, bajuszos megjelenéssel, mint János vitéz, még­sem mertem magam összehasonlítani. Beöthy mindig csak azzal érvelt: —* Én teljesen értelek benneteket, de az mégis csak lehetetlenség, hogy egy nő gatyá­ban jöjjön ki a színpadra. Ezt még Fedáknak sem szabad. Gondoljátok csak meg, milyen kel­lemetlen volna a publikumnak, ha rózsaszínű trikóban és lenge ruhákban táncoló kedvencét egyszer csak csizmában és gatyában látná. Ez lehetetlen, édes szerzőim és erről mindnyájan mondjunk te. A vége azonban, mint az ábra mutatja, mégis csak az léte, hogy rám osztották a sze­repet és elkezdtük próbálni. Szegény Gráci ta­nította ide. Mi­ndnyáju­iknak n­agyon tetszett a zene is, a darab is, csak persze senki sem mert véleményt mondani, mert azért mégsem volt senki tisztában, hogy lehetséges-e egy női Já­nos vitéz. Azáltal, hogy a szerző tanította be a zenét, sokat is szenvedett az ügy, mert na­gyon elnyújtotta a tempókat. A zeneszerzők is úgy vannak a kompozíciójukkal, mint az ope­rett tenorista a hagjával: ha elfog egy magas hangot, órákig nem száll le róla, annyira el van ragadtatva magától. Az már régi dolog, hogy a zeneszerzők elnyújtják a tempókat, a szövegírók pedig görcsöt kapnak, ha a remek­műből, amit írtak, csak egy fél mondat is ki­marad. Pedig egy darabot a­z még soha sem buktatott meg, amit kihagytak belőle, csak az, amit benne hagytak. Hát hogy folytassam, be­tanultuk az egész János vitézt és szegény bol­dogult Bokor József vezetése alatt elkezdőd­tek a színpadi próbák. Szidi néni, valahány­szor hazamentem a próbáról, mindig megkér­dezte, hogy mi az érzésem, fog-e a darab hu­szonötször menni. Nem nagyon tudtam felel­ni, mert magam sem tudtam, hányadán va­gyunk. Ma is látom és hallom az első zeneka­ri próbát, mikor az öreg Konti szétszórta az egész zenét és a feje tetejére állította az összet.

Next