Aradi Közlöny, 1928. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)
1928-08-01 / 170. szám
IPIQ 88 atríresztes. Horvátország megtagadja az adófizetést. Hallatlan izgalom Zágrábban a kormány intézkedései miatt. Tüvéres kezű kormány ártatlanokat gyilkoltatok Zágráb utcáin.“ — Radics állapota nagyon súlyos. (AzAradi Közlöny belgrádi tudósító járóik távirata.) A Korosec kormány kinevezést a horvátok nagy izgalommal fogadták. Jellemző a hangulatra Pribicsevics Szivetozár nyilatkozata, akii többek között kijelentette, hogy Koncisiec kinevezése provokációt jelent a körváltókkal szemben. Belgrád rövidlátó és a katasztrófa felé rohant Ami a parasztdemokrata koalíció akcióját illeti azt mondotta: " A tettesek mindennél világosabban fognak beszélni. Pribicsevics az események hatása alatt végleg elhagyta Belgrádot és Zágrábba költözött. A politikai köreikben elterjedt hírek szerint Zágráb eddig még soha nem tapasztalt retorzióra készül. Az első lépés állítólag az lesz, hogy Horvátországban ezentúl senki sem fog adót fizetni Az ellenzék részéről már többen nyilatkoztak az új kormányról. WilderVecseszkaiv kijelentette, hogy a horvátok elfogadják az eléjük diabolit keztyűt és most már csak az Úristen tudja, mi foig következni. A zágrábi jelentések szerint most, a válság huszonnegyedik napján, amely egy véres" miniszter kormány rájutásáral fejeződik be, senki sem tudja a horvátiakat meggyőzni, hogy nem bolondot járatnak velük ilyen tragikus pillanatokban, mert Koroijecnek azt a lehetőségét nyújtani, hogy mindezek után a miniszterelnökséggel tüntetik ki nem jelent mást, mint a horvátok legvéresebb megsértését és a horvát nép megalázását. Jelan Belgrad! Majd megfizetünk érdemeid szerinti A Hrvat, a horvát föderalisták lapja: „Kesztyűt dobtak a horvátoknak" címmel a következőket írja: Kétségtelen, hogy ebben az országban nem létezhet más kormány, mint a quadrille kormánya, amely utolsó figurájában, az Obznana ütemeire táncol. Nem félünk tőlük.! Eláraszthatják Európát egész ezredzsaló Nincsicscsel, hogy bolsevista veszedelemről rémi:" Nist terjesszen, mindez nem fog használni, mert Európa ismeri őket. Amikor a hntorvátok látják a tülekedést, amely a jászol körül folyik, akikor a következő közmondás jut eszükbe: Perdittio tua ex te Israel! A szerbek sohasem fogják ezt az államot megmenteni, mert aki ezt akarja, szükséges, hogy elegendő dózis erkölcsösen rendelkezzék. Mindezt azonban a szerbek és a szlovén néppárt nélkülözni kénytelen. Ezek a vámpírok nem látják, milyen katasztrófába kergetik az országot. A pártonkívüli Oozor így ír: Amikor Draskovics minisztert meggyilkolták, a parlamentiből egy egész pártot dobtak ki, bár megállapítást nyert, hogy ennek a pártnak semmiköze sem volt a gyilkossághoz. Amikor Kovácsevics tábornokot meggyilkolták, elzárták a bolgár határt, bár nem lehetett megálapítatni, hogy a bolgár kormány részes volna a gyilkosságban. Amikor Lazics ellen merényletetkövettek el, az összes bolgár emigránsokat internálták, bár kétségtelen, hogy a merénylő személyi motívumokból követte el a merényletet. Amikor pedig Radicsot és Baszaricseket meggyilkolták, a véreskezű kormány ártatlan embereket gyilkoltatott Zágráb utcáin. Nem volna-e tehát célszerű az ellenzék követelése, hogy az egész radikális pártit dobják ki a parlamentből, mikor tudvalevő, hogy a merényletet előkészítették, bejelentették, végrehajtották és helyesléssel tudomásul vették a parlamentben. És mindezek után nemcsak, hogy a kormány és a parlament semmiféle elégtételt nem adott a horvátoknak, hanem a kormány élére visszatért ugyanaz a dr. Korosec, aki a merénylet idején idei miniszter volt. Az a parlament, amely hamis statisztika, terror segítségével, szavazógolyók átöntésével fut össze, nem parlament többé, hanem pártpolitikusok gyülekezete, akik a hatalmat kezükbe ragadták. Ezt nemcsak mi látjuk, de látja egész Európa és ha nem akarjuk elveszteni egész hitelünket a külföldön, távolítsuk el ezt a parlamentet az alkotmány revíziójával, úgy, hogy akkor tényleg parlamentáris monarchia és nem pártpolitikus oligarcháiké lesz az ország. Az esti zágrábi jelentések szerint a rendőrség ma este hat macedónt tartóztatott le, azzal a gyanúival terhelve, hogy Pribicsevics ellen merényletet akartak elkövetni. Radius hozzátartozóinak kívánságára tegnap megérkezett dr. Singer bécsi egyetemi tanár, aki megállapította, hogy a pártvezér állapota még mindig súlyos és ezért a legnagyobb nyugalomra van szüksége. A Röntgen vizsgálat megállapította, hogy Radics bartüdején a gyulladás tünetei némileg visszafejlődtek. Belgrádi újabb jelentések szerint Radics állapota nagyon súlyos. A nagybeteg politikus láza 39 fok, érverése a délután 140 volt. 1 MA, SZERDÁN: 1 MAROSPARtI APOLLÓBAN V* 10-kor 5, 7 és ’^10-kor VERA MIRZEWA Modern bűnügyi dráma. Varsó és Nizza legszebb részei. Rendes olcsó hely árakkal. ELKÉPZELHETETLEN MERÉSZ PRODUKCIÓKAT MUTAT BE MR.HOWING A VILÁG LEGELSŐ KÖTÉLTÁNCOSA LEGKÖZELEBB A MAROS MOZGÓBAN. 1 Jent Emberélet veszélyben, Luciano Albertins legszebb filmje. Útközben. Irta: FEDÁK SÁRI. Feljegyzéseim életemről s eddigi pályafutásomról. János vitéz. Ezekben a nehéz időkben volt 1904 november 18-án a János vitéz premierje. Mintha csak Isten, le akart voln nézni rám, mintha csak valamivel kárpótolni akart volna a sok fájdalomért és a sok megaláztatásért, melyben részem volt. De hadd kezdjem az egész János vitézt elölről. Kassán vendégszerepeltem, hová elvittem magammal a János vitéz szövegkönyvét, melyet Bakonyi Károly adott elolvasás végett El voltam bűvölve. Csupán csak sehogy sem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet a szerepet egy nőnek eljátszani. Viszont meg a szerep olyan nagyszerű és édes volt, hogy azt sem igen tudtam elképzelni, hogy bárkinek odaadnám és lemondanék róla. Miikor Pestre visszajöttem, azt mondja nekem Beöthy: — Valamelyik nap felhozom hozzád Kacsóh Pongrácot és el fogja nekünk muzsikálni a János vitéz zenéjét. A szövegtől el voltam ragadtatva, de arról hallani sem akartam, hogy a muzsikáját Kacsóh írja. Azt mondom Beöthynek: — Én nem halllgatom meg. Nem vagyok rá kiváncsi. Azt mondod, hogy Kacsóh harminc éves. Hát hét volt idáig, miért nem irt eddig semmit, soha sem is hallottam a zenéjéről. Most kezd egyszerre komponálni? Az nem tehet jó. Nekem nem kell, Írass hozzá zenét Ruszkával. ■— Te bolond! A János vitéz zenéje már készen van. Az vagy jó, vagy nem jó, de azt most nem lehet egy másik zeneszerzővel megíratni — felelte Beöthy mérgesen. Nem bírt rávenni, hogy a zenét meghallgassam. Míg egy, szép napon aztán mégis csak felhozta Kacsóht. Nem szégyellem bevallani, hogy hallani sem akartam Kacsóhról, mert hűséges és szolidáris természet lévén, ragaszkodtam az én Ruszka barátomhoz és zeneszerzőmhöz. Meg voltam győződve, hogy soha nem irhat nekem már az életben másvalaki muzsikát, mint Huszka Jenő. Szóval Beöthy felhozta Kacsóht, ki akkor még nagy bajuszt viselt és az arca fakó volt. Leült a zongorához és elkezdett játszani. De valami felséges szépen zongorázott. A rekedt kis hangjával, de tökéletes énektudásával elkezdte énekelni: Az én nevem, az én nevem. Kukorica Kukorica János... Azután egyik számot a másik után: Én vagyok a bojtár gyerek... Mikor a finálét játszotta, hogy: Megálmodtam régesrégen, te leszel az üdvösségem... akikor már nagyon előre hajolva ültem a székemen és Beöthy mosolyogva simílgatta a bajuszát, megint csak fütyülve, aztán nagy lelkesedéssel énekelni kezdett, mit azonnal kikértem magamnak, mert semmi hallása nem lévén, elrontotta az összes illúzióimat. Csodálatos, hogy Beöthynek semmi hallása nincsen és talán senki úgy a világon nem érzi a muzsikát mint ő. Soha sem téved. Amit ő érez, hogy ó, abba ne szóljon bele senki, mert az tényleg nagyszerű. A János vitéz muzsikájától el voltam bűvölve, ami igazán nem volt nagy kunszt. Azután kis szereposztási vitáik keletkeztek, Beöthy ugyanis semmi áron nem akarta velem játszatni a címszerepet, dieokat és a királyi kisaszszonyt egy személyben. Nem tágított hogy egy nő ezt a szerepet nem játszhatja. Én is ugyanazon véleményen voltam, de nem volnék színésznő, ha azért nem gondoltam volna, hogy talán valahogy mégis csak meg lehetne a kérdést oldani, mert halálomig fájna, ha ezt a szerepemet nem tudnám eljátszani. Mikor azonban meghallottam Beöthytől a Takács Mihály nevét, akkor mégis csak nagy zavarban voltam, mert a nagy baritonistával, hatalmas, bajuszos megjelenéssel, mint János vitéz, mégsem mertem magam összehasonlítani. Beöthy mindig csak azzal érvelt: —* Én teljesen értelek benneteket, de az mégis csak lehetetlenség, hogy egy nő gatyában jöjjön ki a színpadra. Ezt még Fedáknak sem szabad. Gondoljátok csak meg, milyen kellemetlen volna a publikumnak, ha rózsaszínű trikóban és lenge ruhákban táncoló kedvencét egyszer csak csizmában és gatyában látná. Ez lehetetlen, édes szerzőim és erről mindnyájan mondjunk te. A vége azonban, mint az ábra mutatja, mégis csak az léte, hogy rám osztották a szerepet és elkezdtük próbálni. Szegény Gráci tanította ide. Mindnyájuiknak nagyon tetszett a zene is, a darab is, csak persze senki sem mert véleményt mondani, mert azért mégsem volt senki tisztában, hogy lehetséges-e egy női János vitéz. Azáltal, hogy a szerző tanította be a zenét, sokat is szenvedett az ügy, mert nagyon elnyújtotta a tempókat. A zeneszerzők is úgy vannak a kompozíciójukkal, mint az operett tenorista a hagjával: ha elfog egy magas hangot, órákig nem száll le róla, annyira el van ragadtatva magától. Az már régi dolog, hogy a zeneszerzők elnyújtják a tempókat, a szövegírók pedig görcsöt kapnak, ha a remekműből, amit írtak, csak egy fél mondat is kimarad. Pedig egy darabot az még soha sem buktatott meg, amit kihagytak belőle, csak az, amit benne hagytak. Hát hogy folytassam, betanultuk az egész János vitézt és szegény boldogult Bokor József vezetése alatt elkezdődtek a színpadi próbák. Szidi néni, valahányszor hazamentem a próbáról, mindig megkérdezte, hogy mi az érzésem, fog-e a darab huszonötször menni. Nem nagyon tudtam felelni, mert magam sem tudtam, hányadán vagyunk. Ma is látom és hallom az első zenekari próbát, mikor az öreg Konti szétszórta az egész zenét és a feje tetejére állította az összet.