Aradi Ujság, 1925. június (24. évfolyam, 119-140. szám)

1925-06-02 / 119. szám

1925 június 2. Ghyssa Éghy peremzskestélya. Zanfolt terem gyönyörködte végig Éghy Ghyssa modern torna és klasszikus táncestélyét. Bátran mondhatják hogy Aradon ilyen páratlanul szép teljesítményt eddig nem láttunk. Hercig 3—4 éves gyerekek fegyelmezett tornája épp oly bájos és felüdítő látványt nyújtott, mint a nagyok komoly plasztikája. Pompázó festői kép élt és nyüzsgött a kultúrpalota színpadán, mikor vagy 45—50 kitűnően betanított kislány az álom a gyermek szobában című táncos pantomimet előadta. Dr. Ungárné Egby Ghyssa olyan munkát végzett, melyért méltán megérdemelte azt a viharos ünneplést, melyhez foghatóra nem emlékszünk. Világerdő, ajándékok tömege és frenetikus taps honorálta mesés kulturmunkáját A szóló számok precíz öntudatosságával tűntek ki : Deutsch Manci, Gallért Melinda, Gardner Lili, Winterpitz Sári, Szömörkényi Magda és Küry Kléri. A csoportok közül kiemelendők „Chopin" Grab reliefje komor fenségével és Proveznik velcere pajzán vidámságával- Kornis Magda és Erzsi, Bírbuta Iris, Táncos Duci, Parecz Erzsi, Horváth Margó, Kánya Kató, Patkó Grete és Sári, Kepes Sári, Grühwald Cili, Horovitz Évi, Róth Médi, Grünfeld Baby, Schönfeld Hédi, Feiner Boriska, Reisfeld Babi Weiszberger Márta és Klári, Dénes Böske és Kléri, Holländer Juci, Stäuber Ver, Wiener Marci, Hiemmelfeld Marienne, Lokopp Gitta és még sokan mutatták be tudásuk legjavát. Gellért karmester és Salgórius tengerikiséretükkel drangár pedig növendékzenekarával emelték a feledhetlen est fényét. 1 Megnyílt RtS¥ Áruház ARAD a Minorita-templommal szemben.i kabátok, selyem köpenyek, kosztümök. ~~15m MINDEN URaBaN kitünően lehet étkezni a pályaudvari étteremben T*a w _ I NÉVJEGYEKEI \I csinos kivitelben kisait Magazin & l a CORVIN-nyomda. \ ^ Sir. Bminescu 20—22. | Bécsben négy színházat zártak be, a többiben vendégszerepléssel és kényszeregyezséggel tartják a lelket. Bécs. Bécsben tegnap bezárták a Carltheatert, ezt a szépmultú operettszínházat s az igazgató ellen csődöt kértek. Ez most már a negyedik színház, amely becsukta kapuit. A többi három: Neue Wiener Bühne, Modernes Theater, Volksoper. Kényszeregyezség alatt áll: a Kammerspiele. A Stadtteaterben idegen társulatok vagy alkalmi alakulatok vendégszerepelnek, a Kompedienhausban a tiroli Exlbühne játsza a tiroli népszínműveket, vagy a Modernes Theater szegény tagjai próbálják megkeresni a vacsorára valót. Csődben van a Helle kabaré is. Március elsején bezárt a Renacher, holnap bezár (végleg) az Apolló-színház és s Kleines Theaterben megszünteti vendégszereplését a Deutsches Volssheater társulata. A többi színház vendégekkel tartja ébren az érdeklődést. A Raimund színházban Fedák Sári, a Deutsches Volkstheaterben Moissi, vagy Paltenberg, — akinek ezévi fellépései semmi anyagi sikerrel nem jártak, úgyhogy kénytelen volt a vendégszereplést idő előtt befejezni. — Renaissancetheaterben Charlotte Ander, egy újonnan feltűnt berlini művésznő, a Theater an der Wien is csak akkor van némileg tele, ha Marischka játszik, a népszerű Bonvivant. Az egyetlen józsefstaedter Theater (Reinhardt), nem dolgozik vendéggel, azaz csupa vendéggel dolgozik s ezért olyan sok a költsége, hogy kénytelen minden este, még zsúfolt nézőséresetén is, ráfizetni az előadásaira. A színigazgató igazán nem tudja, mit kívánjon magának : bukást, vagy sikert, mert siker esetén, az 50 előadáson túl a szigorú Breitner tanácsnok dupla vigalmi adót hajt be a színházon. A szinnázi váságok sokféle. Breitnert is nagy felelősség éri, ha mégsem az egész. A színházakat jórészt könynyelmű, vagy hozzá nem értő emberek vezetik. És még hozzá ezek valóságos tárcalás útján jutottak ez igazgatói szobába, mert sok színháznál másé az épület, másé a kon- cesszió, megint másé a bérlet s a tulajdonképpeni igazgató esek a negyedik vagy az ötödik a sorban. A sokat emlegetett »«tárrendszer“ is megtette a magáét s a drága színészek ma sorra szerződés nélkül sétálgatnak az utcán, mert a színházak nem képesek megfizetni igényeiket. A leghíresebb primadonnák és operettszínészek szerződés nélkül vannak: Karrousch, Tautensnayn, Treumann, Fritz Werner, König mind az utcán sétálnak éskaphatóik.“ Azután meg a bécsi színházak gazdasági alapja igen egészségtelen. A közönség úgynevezett „Kunststellé“-kben tömörül, politikai, kulturális, vagy más alapon s ezekből 10—20.000 koronáért veszi a drága 100—150 ezer koronás jegyeket. Természetes, hogy mindenki tagja egy-egy ilyen Kunststellének s ha nem ő, hát a fia, vagy a sógora, vagy ányja térgye és senki sem bolond fizetni a színházjegyért. A kisebb színházak meg éppenséggel addig züllöttek, hogy vállalatok, testületek, cégek, sőt közönséges üzletek címére nyitott borítékban küldenek negyed- vagy ötödáru jegyek váltására jogosító nyomtatott utalványokat, amelyeket tízezerszámra állítanak elő. A borbélynál az asztalon fekszenek a különféle színházak mérsékelt utalványai és soha senkinek eszébe nem jut egyet is venni közülök. Nem kell a színház— olcsón sem. Pusztító viharok Romániában, Bucureşti. Az utóbbi napokban az ország több részéről pusztító viharokat jelentenek, amelyek nagy károkat okoztak a vetésekben és sok helyen a vasúti vonalakat is megrongálták Weisz inpnt 10f QIlfHQff fn gTv e r ree k po rtra! TIs Tn téri e u r felvételek a legszebb kivitelbee eszközöltetnek. . C* ¥ \1 *11 A II. Mii személyes felügyeletünk mellett bárminemű *■* « * ~ *'*• *“4 -1 helybeli és vidéki ár«- és bútorszállítást. Gruber és Mark Orsiein szállítók Arad, Str. Baritiu l. (Rikóczy utca) 5 Petrás Sári az aradi közönségről. Interjú a művésznővel a Lengyelvér próbája alatt. Petrás Sári, a nagynevű magyar művésznő jogosan mondhatja tegnap esti debője után : jöttem, láttak, győztem. A zsúfolt nyári színkör lelkes ünneplésben részesítette a kiváló művésznőt, aki ragyogó betűkkel írta be nevét a magyar múzsa, a magyar művészet történetébe. A közönség közül azonban nagyon kevesen tudták, hogy a bájosan mosolygó, kedvesen játszó és gyönyörű szépen éneklő „Marinka táncosnő“,egy angol lord felesége, lord Crocker Gordonna és aemi ilyen tagja ez angol legfelsőbb arisztokráciának. Petrás Sári ígézt világa a ködös Albion exforti grófságában van. Erdélyi túrája csak véletlenen mult és — amint munkatársunk előtt kijelentette — férje tudta és beleegyezése nélkül történt. Munkatársunk ma délelőtt a Lengyelvér próbái alatt beszélgetést folytatott a művésznővel. Közvetlen kedvességgel beszélt Petrás Sári. — Még nem voltam Aradon —mondotta a művésznő. Tegnap először léptem fel az aradi színpadon és csak az elragadtatás hangján beszélhetek, az aradi közönségről, amely az én kedvemért zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Éreztem a közönség meleg szeretetét és nagyon jól esett nekem. Még kétszer lépek fel Aradon, ma este a Lengyelvérben, holnap este a Mézeskalácsban, amelyben a pesztonka szerepét játszom. Azután átmegyünk Temesvárra . Terveimről nem igen mondhatok sokat. Csak félévet tölök Magyarországon, mert hat hónapig férjem angliai kastélyában tartózkodom. Anglisban természetesen egész más életet élek. A színház ott megszűnt számomra, az uram családjával exkluzív életet élünk. Nagyon sok vadászaton veszünk részt, ami legkedvencebb angliai szórakozásom. A több évszázados kastélyban a magas boltíves termekben az érdekes erdőségekben egész más világ tárul elém. Az uram állandóan Angliában tartana, de én megegyeztem vele, hogy csak félévet töltök ottan, félévig a kontinensen vagyok, Magyarországon, Erdélyben ahol visszatérhetek régi szerelmemhez , színházhoz. Az itam nem akarja, hogy játszam, de akaratom mindig győzedelmeskedik és kedvenc szerepeimben csak fellépek. Szeretem a színpadot, a közönséget, a tapsot. — Erdélybe eredetileg csak négy estére jöttem, akkor is csak úgy, hogy az uram nem volt Budapesten és az ő tudta nélkül mentem le Koloszvárra. A négy fellépésből már vagy tizenöt fellépés lett. Játszottam, Kolozsváron, Brassón, Nagyváradon. Most is állandóan kapom a sürgönyöket, amelyekben vendégszereplésekre hívnak, de sajnos már nem játszhatom sokat. Tegnap megérkezett az uram és bejelentette, hogy elvisz, visszamegyünk Angliába. Alig tudtam az aradi temesvári fellépéseket tőle kicsikarni. — A Központi szállóban lakom — diskuráit mosolyogva a művész-