Ars Hungarica, 1980 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben
sát kívánja: a „müncheni Schorn színházi jelenetében „a viharzó érzelmek Károlyon nem látszanak. ..", Schiavone Sybilláinál a „jellemi kinyomás már nagy s erőteljes..." Einstenél Szívrázó indulat.. ." van előadva az egyik portrén. Röhner: „Baromfit etető leánykája" „csinos kis gondolat, a gyermeki szendeség az arcon jól van". Szívesen látja a polgári mentalitás jeleit: Wiehl „Oktatás" c. képben az „atyjára figyelő leányban a gondolat, a jellem s a kifejezés jeles". Dub Ignác imádkozó öregasszonyában az „arcon kevés az áhítat, legnagyobb érdeme a vászonról kilépni akaró gömbölyűség." Mindezek a biedermeier Magyarországra való beszivárgását mutatják. Ennek jele, hogy a humort is fontosnak tartja. Ritter: „A pazarló szorultságában" c. képének elméssége Parlagi szerint még Catot is megmosolyogtatná. Technikai elvárásai egyértelműek: a tökéletes aprólékosságot, rajzosságot és a lokális színeket tartja a tudás netovábbjának. Petter: „... jeles virágfestő.. . lelkiismeretes a csekélységekre, hangyák a virágban, a leveleken vízcseppek, ... a hangyáknak még árnyékaik is visszaadvák". . . Markó képeinél egész tirádát írt a részletekről. Híve a látványos megoldásoknak, a hangsúlyozott festői bravúroknak. (Ezzel nem áll egyedül, ezekről mindenki ír, a festők a különféle „kunszt"-okat még a címekben is feltüntetik, mint már utaltunk rá. Ilyen az, ha a képen természetes és mesterséges fény együtt jelenik meg, vagy ha különösen érdekes perspektivikus megoldás látható, stb.) A tájképeknél mindennél fontosabb a helyes perspektíva, a három rétegű képterek pontos felépítése. Az erős színek zavaróak. Marastonit, aki valószínűleg kolibriként ragyogott a bécsiek között, kíméletlenül elmarasztalta. Ideálja a „gondolkodó" és biztos kezű festő, aki pontosan rajzol, tisztességgel végzi munkáját — vagyis a biedermeier szellemű alkotó. A kiállításon fantasztikus technikai újdonságként 3 daguerrotipiát is megtekinthettek az érdeklődök. Mindenki elrémülve csodálta. „Vessünk még pedig ne futó pillantást az egész Európa figyelmét magára vont 3 daguerrotyp-re is, és bámuljuk a találékony elme mellett azon mondhatatlan pontosságot, mellyel a nap minden camera obscura által tanultakat felülmúlni törekedtek."121 Parlagi ismertetése után megköszöni az egyesület munkálkodását, háláját fejezi ki a vásárlóknak, akik a művészeti ipart serkentik. Végül egy eddig még nem említett új szempontot hoz fel az egyesület hasznául: „A jeles festmények a szép iránti érzést és fogalmat kifejtik és nevelik. A nemzedék idomulására tagadhatatlan befolyással van, miként azt jeles orvosok és pszycologok bebizonyították. Élő példák azok a tartományok, ahol a buzgolkodó nő szeme gyönyörű tárgyakon merenghet, ezáltal a méhében hordott magnak is nemesebb arc-s tagkifejlését eszközli." A művészet funkcióját korszerűen megragadó írás jelent meg Neustadt Adolf (19. sz. első fele) tollából a Pesther Tageblattban.122 Ez az újságíró a korabeli Pest érdekes figurája. Prágai származású, radikális gondolkodású értelmiségi, aki Pestre kerülése előtt Lipcsében és Berlinben dolgozott, ahonnan a porosz rendőrség kiüldözte. Bécsbe jutott, de a rendőrség itt is zaklatta, így tovább menekült Magyarországra. A szabadságharc alatt tanúsított magatartása miatt emigrálnia kellett, végül Londonban kötött ki, ahol Marx munkatársa volt egy ideig.12 . Cikkének figyelemreméltó alapgondolata: „talán hiányoznak korunkból a Phidiasok és a Raffaelek, de cseréljük fel a minőséggel a menynyiséget,... a szépségnek a tömegek közé kell kerülnie." Ha a tömegekben kifejlődik a