Ars Hungarica, 1980 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben
szépség iránti érzék — helyettesítheti a régiek mecénásait. Régen egy emberé volt egy kép, ma van Egyletünk. Az egyetlen színvonalas, mai értelemben is kritikának nevezhető írás Novák Dániel (1798-1849) akadémiai építész, művészeti író tollából jelent meg.124 Persona non grata , a művészettörténetben, hiszen a szabadságharc alatt kivégezték, mint Hentzi kémjét. A csúfos véget nem volna helyes korábbi munkásságára visszavetíteni. Novákról el kell ismerni, hogy tájékozott és hozzáértő kritikus volt, akinek érdemi megállapításai hideg zuhanyként érték a megmámorosodott pesti érdekelteket. Hazafias érzelműnek már akkor sem mondható, de emiatt mentes volt a kortársak egyoldalú elfogultságától is. Látásmódja nem tér el a közízléstől. Ő is a „gondolkodó" festőket tekinti igazi művésznek, legfontosabbnak a jó rajzot tartja. Vitathatatlan, hogy formai elvárásait a klasszicizmus, az akadémiai szemlélet irányítja. Novák kioktatással kezdi kritikáját: kevés volt a kiállításról a hozzáértő vélemény, de érthető, hiszen nálunk nincs festészeti akadémia, amelynek az égisze alatt a színvonal magasabb lehetne, így örülni kell, hogy egyáltalán voltak vélemények. Az akadémia hiányának tudja be, hogy művészeink közül sokan másolással töltik a „drága időt" .. . „inkább virágzó akadémiákban keressék kiművelésüket". Tanuljanak, és felkészülten jöjjenek haza. Az általános felkészületlenséget okolta, hogy a kiállítás igazi jelességeit nem méltányolták. A münchenieket, Altékat és Schiavonit nem vásárolják, Danhausert nem értik. Novák kvalitásérzékét, vagy jólértesültségét bizonyítja, hogy pontosan tudta kik az igazi értékek. Kritikájának hangja néha bántó: ismereteit állandóan honfitársai orra alá dörzsöli. Tehette - rajta kívül nemigen volt, aki spontán érdeklődésből végigjárta volna az aktuális európai kiállításokat. Novák sok olyan mozzanatot megfigyel, amit más referensek észre sem vesznek. Alték dicséretére mondja, hogy ismerik a „légperspektív"-et Markó tökéletesen adja vissza az olasz táj barnás színárnyalatait, Schiavonit Coreggiohoz hasonlította — „világhomálya helyes" — „a színek odalehelve, a kontúrok nyomdokai nem látszanak". Ezt a módszert, vagyis a sfumato-technikát másoknak is nagyon ajánlotta. Valószínűleg Novak írta meg az első valóságos képelemzést magyar nyelven: Danhauser Liszt-kompozíciójáról. Az elemzés három részből áll: először elmagyarázza a kép tartalmát (mivel a látogatók nem ismerik a kép titkait), — és megfogalmazza a kép mondanivalóját: a művész emléket akart állítani a muzsikus Liszt elröppenő dicsőségének, — „mert a két hangszer virtuóz művészete halálukkal a sírba száll (a másik Paganini), míg a többieké (irodalmi-zenei műveikben) fennmarad." Az elemzés második részében a kép rejtett értelmét próbálta feltárni. (Ezt a jellemző részt már segítségül vettük az előzőekben.) Nováknak nincs egészen igaza a kép „szarkazmusát" illetően. De „félreértelmezései" korspecifikusak, mi már korántsem látjuk azt a műben, amit az ő akadémikus biedermeier-szeme észrevett. A harmadik részben csodálattal beszél a kép technikai megoldásairól. „Színfelhordás nagyszerű , minden elsimítás nélkül, ama hatásra számítva, hogy minél hátrább lépjünk a képtől. Olyan mint a színházi festés, közelről goromba, távolról a legnagyobb hatás." Novák a magyar festőkről nem sok jót tud mondani, ezért „kíméletből" többnyire hallgat róluk. De amit mégis mondott abból nagy botrány lett. Neki nem tetszett Barabás sikeres Galambpostája. Sem a rajza, sem a színezése nem megfelelő, elhibázott az anyag ábrázolása „.. . az eddig bebizonyított tehetség alapján, ha Barabás úr valamely