Ars Hungarica, 2006 (34. évfolyam, 1-2. szám)
1-2. szám - Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete
született kossuthi gondolata a kiegyezés után újra lendületet kapott, a magyarországi fejlődést ekkor már visszatartó céhrendszer 1872-ben megszűnt. Elkezdődött a közigazgatás, a közlekedés, az állami hivatalok szervezése, és ennek következtében a főváros és a megyei városok nagyszabású építkezései. A kereskedelem dinamikus növekedése, a gazdasági kibontakozás, és az ezzel egyidejű polgárosodás - a „gründerzeit" - termékeny talaján Thék vállalkozó egyénisége kiteljesedhetett. A benne munkáló természetes tudásszomj és karriervágy hajtotta Pestre, Bécsbe, Párizsba. Ugyanakkor tanulóévei alatt és tapasztalatszerző útjai idején a magyar szellemi élet kiváló személyiségeivel való találkozás hatására nemzeti öntudat, hazafias elkötelezettség gyökerezett meg benne, ami visszaindította Magyarországra, hogy megszerzett tudását, alkotóvágyát itthon kamatoztassa. Apai családjában elődei megbecsült mesteremberek, nem egy közülük céhmester tisztséget viselt. Thék András (későbbiekben Endre) 1842. november 1-jén Orosházán született. A Thék szülők női szabóságot működtettek Orosházán, amiből a család, ha nem is fényesen, de tisztességgel megélt. Az apa, Thék András 1847-1849 között Boczkó Dániel Békés megyei országgyűlési képviselő, gerendási földbirtokos gazdaságának intézői állását töltötte be, majd a forradalom után minden vagyonát elvesztette. A Thék család ekkor visszatért Orosházára. 1849-től Thék Endre a helyi katolikus elemi iskolában tanult, majd 1852-ben asztalosinasnak állt. Ifjú Thék tizennégy évesen Orosházán felszabadult segéd lett, ezután Békéscsabán egy évet töltött egy közelebbről meg nem határozott asztalosműhelyben, majd Hódmezővásárhelyen folytatta tanulmányait Dobner [Daubner] Pál asztalosmesternél. A hódmezővásárhelyi tanulóéveit követően 1859-ben Pestre jött, határt nem ismerő odaadással sóvárogva további tanulásért. Pesten rendszeresen látogatta az evangélikus legényegyletet, ahol megismerkedett apja gyermekkori iskolatársával, az orosházi születésű Székács Józseffel, a pesti evangélikus egyház első magyar lelkészével, a későbbi püspökkel, a magyar szellemi élet és nemzeti öntudat lelkes ébresztőjével. Ajánlására Győri Vilmos segédlelkész foglalkozni kezdett az ifjú Thékkel, igyekezvén pótolni hiányos tudását. Az evangélikus legényegyletben Thék 1859-ben megismerkedett Serli Sándor asztalossal, aki ekkortájt új élményekkel telve jött vissza Párizsból. Lelkesedése a francia kultúra iránt magával ragadta Thék Endrét, aki azzal a céllal kezdett el franciául tanulni, hogy eljuthasson Párizsba, a bútorművészet fővárosába. Serli mellett elsajátította a bútorasztalos mesterség fogásait is, és megismerkedett a divatos angol és francia bátor stílusokkal. Thék Endre két évet töltött Serli mellett, majd eljutott Bécsbe. „Az a nagy feladat ösztökélt, hogy Párisba menjek, amit el is értem" - írta önéletrajzában. A bécsi utazás valószínű időpontja legkorábban 1861-re tehető, ottani tartózkodásának időtartama nem ismert. Feltételezhető, hogy 1862-1863 táján érkezhetett Párizsba, és nagy valószínűséggel öt évet töltött ott. Ezekről az