Ars Hungarica, 2006 (34. évfolyam, 1-2. szám)

1-2. szám - Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete

született kossuthi gondolata a kiegyezés után újra lendületet kapott, a ma­gyarországi fejlődést ekkor már visszatartó céhrendszer 1872-ben megszűnt. Elkezdődött a közigazgatás, a közlekedés, az állami hivatalok szervezése, és ennek következtében a főváros és a megyei városok nagyszabású építkezései. A kereskedelem dinamikus növekedése, a gazdasági kibontakozás, és az ez­zel egyidejű polgárosodás - a „gründerzeit" - termékeny talaján Thék vállal­kozó egyénisége kiteljesedhetett. A benne munkáló természetes tudásszomj és karriervágy hajtotta Pestre, Bécsbe, Párizsba. Ugyanakkor tanulóévei alatt és tapasztalatszerző útjai idején a magyar szellemi élet kiváló személyi­ségeivel való találkozás hatására nemzeti öntudat, hazafias elkötelezettség gyökerezett meg benne, ami visszaindította Magyarországra, hogy megszer­zett tudását, alkotóvágyát itthon kamatoztassa. Apai családjában elődei megbecsült mesteremberek, nem egy közülük céh­mester tisztséget viselt. Thék András (későbbiekben Endre) 1842. november 1-jén Orosházán született. A Thék szülők női szabóságot működtettek Oros­házán, amiből a család, ha nem is fényesen, de tisztességgel megélt. Az apa, Thék András 1847-1849 között Boczkó Dániel Békés megyei or­szággyűlési képviselő, gerendási földbirtokos gazdaságának intézői állását töltötte be, majd a forradalom után minden vagyonát elvesztette. A Thék család ekkor visszatért Orosházára. 1849-től Thék Endre a helyi katolikus elemi iskolában tanult, majd 1852-ben asztalosinasnak állt. Ifjú Thék tizen­négy évesen Orosházán felszabadult segéd lett, ezután Békéscsabán egy évet töltött egy közelebbről meg nem határozott asztalosműhelyben, majd Hód­mezővásárhelyen folytatta tanulmányait Dobner [Daubner] Pál asztalos­mesternél. A hódmezővásárhelyi tanulóéveit követően 1859-ben Pestre jött, határt nem ismerő odaadással sóvárogva további tanulásért. Pesten rendszeresen látogatta az evangélikus legényegyletet, ahol megis­merkedett apja gyermekkori iskolatársával, az orosházi születésű Székács Józseffel, a pesti evangélikus egyház első magyar lelkészével, a későbbi püs­pökkel, a magyar szellemi élet és nemzeti öntudat lelkes ébresztőjével. Aján­lására Győri Vilmos segédlelkész foglalkozni kezdett az ifjú Thékkel, igye­kezvén pótolni hiányos tudását. Az evangélikus legényegyletben Thék 1859-ben megismerkedett Serli Sándor asztalossal, aki ekkortájt új élményekkel telve jött vissza Párizsból. Lelkesedése a francia kultúra iránt magával ra­gadta Thék Endrét, aki azzal a céllal kezdett el franciául tanulni, hogy el­juthasson Párizsba, a bútorművészet fővárosába. Serli mellett elsajátította a bútorasztalos mesterség fogásait is, és megismerkedett a divatos angol és francia bátor stílusokkal. Thék Endre két évet töltött Serli mellett, majd el­jutott Bécsbe. „Az a nagy feladat ösztökélt, hogy Párisba menjek, amit el is értem" - írta önéletrajzában.­ A bécsi utazás valószínű időpontja legkorábban 1861-re tehető, ottani tar­tózkodásának időtartama nem ismert. Feltételezhető, hogy 1862-1863 táján érkezhetett Párizsba, és nagy valószínűséggel öt évet töltött ott. Ezekről az

Next